Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-23 / 44. szám

Ismerkedtek a rendszerrel A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság tevékenység-irányítási központjának működé­sébe nyertek betekin­tést a szlovák hatóság munkatársai. Salgótarjátf/Besztercebánya. Marian Slobodnik ezredes, a Szlovák Köztársaság Beszter­cebányai Kerületi Rendőr Igaz­gatóság vezetője, Norbert Kvak százados, ügyeleti osztályve­zető, Boris Hlavac alezredes, ügyeleti osztályvezető-helyet­tes és Kovács Attila őrnagy, a közrendvédelmi osztály mun­katársa a napokban érkezett Salgótarjánba, a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitányságra. A látogatás fő célja a tevékeny­ség-irányítási központ megte­kintése volt, mivel a Beszterce­bánya Kerületi Igazgatóságon a közeljövőben hasonló rend­szert alakítanak ki. A vendégeknek Ferencsik Raymond r. alezredes, megyei főkapitány-helyettes számolt be az új ügyeleti rendszer beindí­tásának tapasztalatairól és elő­nyeiről. Ezt követően a Salgó­tarjáni Rendőrkapitányságon kialakított központban dr. Nagy Károly ezredes, ügyeleti osz­tályvezető és KoncsekZottán al­ezredes, ügyeleti osztályvezető­helyettes részletesen Ismertet­te annak gyakorlati működését és az ott használatos informati­kai eszközök alkalmazását a szlovák vendégeknek. Magyarország sugárút NMH-informáciÓ. A Magya­rok Világszövetségének - Patrubány Miklós, Fuksz Sán­dor, Oláh István, Hompoth Zol­tán és a pásztói Bottyán Zol­tán alkotta - küldöttsége a kö­zelmúltban utazott Udine-be, az észak-olaszországi Friuli tartomány székhelyére. Keve­sen vannak magyarok, akik tudnák, hogy a tengerparthoz közeli, síkvidéki várost Atílla alapította, Róma ellen indított hadjárata idején. Aquileia el­húzódó ostroma alatt paran­csára a hun harcosok pajzsa­ikkal három nap alatt össze- hordták a 190 méter magas hegyet, amelynek tetején ma is áll a középkorban épített kastély. A százezres város minden lakója tudja, hogy ez Atilla műve volt. A hivatalos­ságok szerint csupán legenda. Az igazi meglepetés akkor érte a Magyarok Világszövet­ségének küldöttségét, amikor kiderült, hogy Udine központ­jából, a kastélyhegy uralta ha­talmas térről Dél-kelet irány­ba induló egyetlen sugárút neve: Viale Ungheria, azaz Magyarország Sugárút A hat­sávos sugárút jelentőségét nö­veli, hogy azon helyezkedik el a papi szeminárium, a ka­tonai akadémia és a tudo­mányegyetem. Hompoth Zol­tán a vele szembe menő járó­kelőktől megkérdezte, tudják- e, hogy miért hívják az utat Magyarország sugárútnak? A megkérdezettek közül egyet­len idős férfi válaszolt helye­sen: a dicsőséges 1956-os ma­gyar forradalom és szabad­ságharc emlékére. Olaszor- szág-szerte városok százai­ban találni a magyarokat és az '56-os forradalom emlékét idéző utca- és térneveket. Átvették okleveleiket az új ügyintézők Űj kormányablak ügyintézők vehették át ok­leveleiket a napokban a Nógrád Megyei Kor­mányhivatal salgótarjáni, Rákóczi úti épüle­tében. A végzett kormánytisztviselők azon az ötszázötven fős évfolyamon végeztek, amelyet első alkalommal indított a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Salgótarján.!!/: Méhes Tamás, a Nemzeti Közszolgála­ti Egyetem Vezető- és Továbbképzési Intézetének köz­pontvezetője köszöntőjében elmondta: a most végzett hallgatók mellett az egyetem számára is fontos volt a képzés, hiszen egy új, jogszabályok által kijelölt úton szervezett első képzési éven vannak túl. A képzés sike- .rét mutatja, hogy az ötszázötven beiskolázott köztisztvi­selő közül ötszázharmincan végeztek, a jelenlévők 4,6- os átlaggal tették le a vizsgákat. Dr. Tőzsér Zsolt, a Nógrád Megyei Kormányhivatal igazgatója beszédében elmondta: bár a kormányabla­kokban intézhető ügykörök száma folyamatosan bő­vül, saját tapasztalatból tudja, lesznek olyanok, ame­lyek tömegével jelentkeznek naponta, lesznek olya­nok, amelyek ritkábban, és lesz olyan is, amely elvét­ve kerül majd az új ügyintézők asztalára. Képzettsé­gük azonban valamennyi ügykör ellátására, továbbí­tására felkészítette őket, s egy olyan „diplomával” rendelkeznek, amely ma Magyarországon kevesek­nek van, s az ország bármely területén lehetőséget ad a biztos elhelyezkedésre. Ezt követően dr. Méhes Tamás, dr. Kalocsai Péter, a kor­mányhivatal főigazgatója és dr. Tőzsér Zsolt átadták az okleveleket a végzett hallgatóknak. Egyénileg, vagy csoporto­san? Nehéz kérdés ez far­sang táján. Vajon egyedi ötletet valósítson meg a báli szereplő, avagy társa­ihoz csatlakozva közös koreográfiával rukkoljon elő? A balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola farsangján mind­két változatból láthattunk példát. Hegedűs H. Balassagyarmat Emítt egy tün­dén csöppség királykisasszony- nyá átalakítva lépdelt csinos to- pánkájában, előtte egy mesefi­gura bőrébe bújt fiú, mögötte egy jedi lovag. De főként a cso­portos megoldás volt jellemző. Apró leányok a múlt század hú­szas-harmincas éveinek táncos öltözetében ropták a tüzes charleston-ritmusokra, és ha­sonlóképpen a nosztalgia világá­ba kalauzolták a nézőket a retro- muzsikára előbukkanó Gedeon bácsi hű kuncsaftjaival, a Hofi- dalt idéző utcaseprők, vagy a rapperképű takarítónők. Más műfajjal hozakodott elő a sárga-fekete „mezben” virító társaság. A méhraj élén a taní­Digitális bennszülöttek a sportcsarnokban tónő „repült”, és a derék méz­termelő „kisiparosok” szorgal­masan beporozták a kör köze­pén álló „virágot”. De megje­lentek az éjszaka képei té. Az ólba zárt „állatok” a lepel alatt alakváltozáson estek át, s mi­közben a gazda az igazak ál­mát aludta, az udvar népe kí­sérteiként riogatott. A legötletesebbnek talán a „di­gitális bennszülöttek” tűntek. Kik is ők? Hát az a mostanság feltörekvő nemzedék, amely már szinte az anyatejjel szívja magába az elektronika vívmá­nyait, akiknek kisujjában van az internet, a skype kezelése. Az ős­erdő népe ugyan még nem öltö­zött civil ruhákba, mi több, ko­romfekete ábrázattal, mezítlába­sán toppant elénk, de a kezük­ben már mobiltelefont „birizgál­tak”, kitartóan pötyögtették az esemeseket. Előkerült a laptop is, és birtokosa lehet, hogy éppen egy szerelmes e- mailt fogalmazott meg a Kon­gó folyó túlpartján élő kedve­sének. Ám közbeszólt az élet, és a tanárnő képében afrikai vadászként megérkező „digi­tális bevándorló” nem enge­di, hogy a bennszülöttek aka­rata elhatalmasodjék a föld­kerekségen. Jött még a továbbiakban egy busó-banda, „egészség- ügyi szekció" betegekkel és ápolókkal, cigánylányok, és persze egy igazi, báli díszes tánc - a nyolcadikosok jóvol­tából. Egyszóval tömény hu­mor, móka és kacagás jelle­mezte a gyarmati dózsások farsangi mulatságát. Bár elmúlt már Hamvazó­szerda, s magunk mögött hagytuk a „torkos csütör­tököt”, de előttünk Má­tyás, és nem mindegy, hogy töri, vagy csinálja a jeget. Talán ezért is tették múlt szombatra télkerge­tő kereplős felvonulásu­kat a csesztvei óvodások. H.H. Csesztve. Amikor a parányi fa­luba értünk, a délelőtti órákban még meglehetős nagy csend ho­nolt mindenhol, és a Kis-patak is békésen csordogált a medrében. Fent, az emelkedő tetején lévő óvoda kapujában gyülekeztek az apróságok és szüleik. A kerítésre aggatva haragos képű, rémisztő farsangi álarcok néztek velünk farkasszemet. Bent az utolsó elő­készületeket végezték a szerve­tunk néhány szót, aki elmondta, a faluban korábban nem volt szo­kás az efféle, farsanghoz kapcso­lódó felvonulás, de amikor az öt­letet megosztották a gyerekekkel, hatalmas „igen” volt a válaszuk. A gyülekezőhelyen kis tánc­cal indult a program, majd min­denki kivette a kosárból a maga „hangosító” szerszámát, és ko- lompolva, kereplőzve, dudálva indult a menet. Egy kislegény olyan lendülettel szaladt a többi­ek előtt, hogy pár lépés után has­ra esett, de zsipsz-zsupsz felpat­tant és sírás nélkül rohant to­vább. Az Ábel keresztnevű fiúcs­ka pedig büszkén vitte a külön­féle feliratokkal teledíszített, telet megszemélyesítő kiszebá- bot, amely majd a végén elnyer­te méltó „büntetését”. Az első megálló a helyi tájház előtti sarkon volt. Itt kört alkot­tak a csöppségek, kezdetét vette a közös ének és a tánc. „Itt a far­sang áll a bál, keringőzik a ka­nál...” - zengték a fiatalok, és a vidám dalolásba az idősebbek is bekapcsolódtak. Mi több: a ha­gyományőrző asszonykórust szintén sikerült rávenni a nótá- zásra, a „Nem az a legény...” kez­detű népdallal. Nemsokára fordult a menet és igyekezett vissza a falusi vendéglő elé. Itt következett a záró „mutatvány”. Régi-régi, pajkos-évődős népi játék eleve­nedett meg a pedagógusok se­gítségével: „Egy ember jött Pá­rizsból, Ninive, Ninive”. Ábel pedig fogta a kiszefigurát, oda­tartotta kis társainak, akik nagy örömmel szaggatták szét a darabjait, s hajították a lán­gok közé. Csesztvén is elker­gették a telet... w é * k Télkergető óvodások Digitális bennszülöttek és az őket korda bántarto afrikai vadász zők. Indulás előtt még Erdei Zsu­zsanna vezető óvónővel váltót-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents