Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-20 / 42. szám

FOTÓ: S. JANKA, Sapkát köt a kis betegeknek Litke. Dudás Józsefné, Joli­ka néni a Magyar Vöröske­reszt Nógrád Megyei Szerve­zetével harmadik éve tart kapcsolatot. Litkén él, rendkí­vül gazdag életút áll mögötte, s ez tartogatott számára sok örömöt és bánatot is. Élete ne­hézségei önzetlen adományo­zásra, segítésre sarkallták, így az idős asszony önszántá­ból szinte elkötelezte magát a beteg gyerekek támogatásá­nak: Jolika néni sapkákat köt a kis betegeknek. Kora ellenére nap, mint nap tesz azért, hogy sok isme­retlennek örömet szerezzen. Már szinte az egész országban ismerik, és viselik keze mun­káját. Mint Juhászáé Kincses Heléntől, a Vöröskereszt me­gyei igazgatójától megtudtuk, akitivistáik közreműködésé­vel jutnak el a kötött ruhada­rabok a kórházakba, gyer­mekintézményekbe. Tevé­kenysége szinte mozgalommá nőtt, miután egyre többen megismerték vállalását, so­kan fonalat ajánlanak fel szá­mára s erre mindig szüksége van. Példája másokra is ösz­tönzően hat, többen hívják te­lefonon, így barátságok is kö­tik már érdeklődőkhöz. Jóté­kony célú munkáját bemutat­ta már a „Család Barát" című televíziós műsor, valamint a balassagyarmati Ipoly Tévé is.- Jolika néni február 20-án, pénteken tölti be a 80. évét. Ez alkalomból is köszönjük a szívből jövő adományait, s kí­vánunk boldog születésnapot, egészséget neki! Legyen ere­je kötni még sokáig a szebb­nél szebb sapkákat a beteg gyerekeknek...! - zárta szava­it Juhászné Kincses Helén. Megkezdte működését a médiaműhely A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége „Tehetséghidak” program­ja támogatásával 2015. február közepén indult el - a tágabb értelemben vett Nógrád megye pálya- választás előtt álló fiatal­jainak részvételével - a Palócföldi Médiaműhely. A program célja, hogy a diákok jobban megismer­jék szülőföldjük tágabb környezetét, annak hagyo­mányait és szépségeit, és minőségi módon át tudják adni az eseményeket a közvélemény számára. Tőzsér V. Nógrád megye. A Balassagyar­matról, Salgótarjánból és a ha­táron túli Ipolyságról válogatott középiskolások háromnapos palócföldi bejáráson vettek részt a Cserhát vidékén média­pedagógusok és a médiában dolgozó szakemberek kíséreté­ben. Élményeiket naplószerűen dolgozzák fel írott és elektroni­kus formában, tudósításokon és riportokon keresztül. A szerve­zők azt szeretnék, hogy a prog­ram hosszú távon hozzájárul­jon ahhoz, hogy a vidékünkről több érdekes és hiteles informá­ció kapjon nyilvánosságot mind a helyi, mind az országos médi­ában. Fontosnak tartják a hatá­ron átnyúló személyes kapcso­latok kiépítését, a sajtó iránt ér­deklődő fiatalok és a határ két oldalán működő médiaműhe­lyek között. Az első képzést Salgótarján­ban a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tartották, ahol az ifjú munkatársak megtekintet­ték a Medvesi fotós maraton ki­állított képeit, majd a városi mé­diumok szakembereivel talál­koztak. Bátonyterenyén a társa­dalmi felelősségvállalás jó pél­dáit láthatták, ezután este Kozárdon a falusi vendéglátást és vendégszeretetet élvezhették a vidékfejlesztési központban. A hétvégi műhelymunka egyik helyszíne a világörökség részét képező Hollókő volt, ahol a résztvevők megismerhették a település hagyományait, a Cser­hát Natúrpark látnivalóit és be­tekintést nyertek a magyar örök­ségvédelembe is, majd a várban meghallgathatták a régi várvé- dőkről szóló legendákat. A to­vábbi útjuk során Mátravere- bély-Szentkútra érkeztek, amely méltán híres nemzeti kegyhe­lyünk. A csoportot kalauzoló fe­rences Lóránt atya beszélt az itt történt csodákról, a hely törté­netéről és a jelenleg is folyamat­ban lévő átalakításokról. Maconkán betekintést nyerhet­tek egy asztalosmester munkás­ságába és az ottani „horgászpa­radicsomot” is megnézték. A legmaradandóbb szakmai médiaélményt valószínűleg a Bátonyterenyei Városi Televízió­nál tett kirándulás jelentette, ahol a diákok kipróbálhatták magukat operatőrként, hírolva­sóként és magazinműsor ripor­tereként is. Fotóik, filmre vett él­ményeik és írásműveik a min­ket körülvevő világ emlékcsere­pei. Elsősorban maguknak szól­nak, de remélik, hogy másokat is felfedező utakra indítanak - foglalta össze TarnócziLászló új­ságíró, a Palócföldi Médiamű­hely programfelelőse. I A diákok helyi médiaműhelyek munkatársaival is megismerkedhettek Támogatás a társulásnak Szécsény. A város önkor­mányzata a szenvedélybete­gek közösségi alapellátásá­nak 2015. évi finanszírozási költségeire - a Szécsényi Hí­rek információi szerint - több mint nyolcmillió forint össze: gű működési támogatást ka­pott. A Szécsény Térség Hu­mánszolgáltató Intézmény­fenntartó Társulása látja el a szenvedélybetegek közösségi alapellátását. Feladatuk a szécsényi járás területén élő, szolgáltatásukat önként igénybe vevő, valamint az ed­dig kezelés alatt nem álló, il­letve betegség szempontjából veszélyeztetett személyek fel­kutatása, szolgáltatásuk fel­ajánlása. A gondozott sze­mély otthonában, illetve lakó- környezetében nyújtanak közvetlen segítséget az egész­ségi és pszichés állapotjavítá­sában, a meglévő készségeik, képességeik megtartásában illetve fejlesztésében, valamit a mindennapi életükben adó­dó konfliktusok feloldásában és problémáik megoldásában. Céljuk a bevont személyek színvonalas szociális és men­tális gondozásának biztosítá­sa. A háziorvossal, kezelőor­vossal való kapcsolattartás ré­vén a szolgáltatást igénybe ve­vő állapotának folyamatos fi­gyelemmel kisérését biztosítják. Az egészségügyi, pszichés és szociális állapot folyamatos nyomon követése, szükség esetén a megfelelő se­gítségnyújtás, a krízishelyze­tek azonnali megszüntetése, illetve a problémák megbeszé­lése, normalizálása fontos elem a visszaesés, valamint a betegség krónikussá válásá­nak megakadályozásában. Bohács István szereplése Nógrád megye hírnevét is gazdagította Ahogy tisztelői várták, sikeresen folyta­tódik nótaénekesi pályafutása a negye­dik évtizedben is a Mátraterenyén élő és Salgótarjánban dolgozó Bohács Ist­vánnak: szombaton nemzetközi ver­senyt nyert Budapesten. . Az újpesti Hálózat a Kul­túráért, Művészetért Egyesület harmadik alkalom­mal rendezte meg az Arany Cinege elnevezésű magyarnótaversenyt felnőtt profi és amatőr éne­kesek részére. A megmérettetésen közel 30 - köz­tük határainkon túli magyar - versenyző mérte össze tudását. Az öttagú szakmai zsűri a Nógrád megyei, azaz a mi énekesünket tartotta a legjobb­nak, holtversenyben a tavalyi győztessel, mígnem a második párbajéneklés után a végső döntést a közönségre bízta. A közönség túlnyomó többsége Bohács István teljesítményét támogatta, így ő nyerte meg az idei Arany Cinege nemzetközi versenyt. A jelen lévő Pécsi Kiss Ágnes nótaénekes is Bohács Ist­ván előadása mellett állt ki, s a zsűriben helyet foglaló Fazekas /ózse/nótaénekes pedig a műfaj úgymond igazi képviselőjeként jellemezte, és további sikereket kívánt neki a rögös énekmű­vészi pályán. A több komoly versenyen már eddig is kedvvel és jól szereplő - első és második helyeket szerzett - Bohács István legújabb győzelmét olyan örökbe­csű szerzeményekkel vívta ki, mint például: a „Ga­lambszívet örököltem az édesanyámtól”, a „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, a „Vásárhe­lyi híres promenádon”. Ezek a nóták meghallgat­hatók a tavaly, Bohács István 30 éves nótaénekesi jubileumára megjelent CD-lemezen is. Tanári ikonok A középiskolai tanár nyolcéves korában látta a máriapócsi „Szűzanyát”. Veres Jó­zsef saját bevallása szerint ekkortól nagy szerelmese az ikonfestészetnek, bár ecsetet csak tizennégy esztendővel ez­előtt vett először kezébe. A pedagógus­művész alkotásaiból egykori munkahe­lye, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium galériájában nyílt tárlat a közelmúltban. Hegedűs H. Balassagyarmat. A megnyitón Sinkóné Szrenka Anikó igazgató köszöntőjét követően az intézmény tanulója, Kovács Karina adott elő egy szép népdalt. A tárlat képeinek méltatását Kovács Ferenc közép­iskolai tanár egy verssel indította. Ady Endre „Az Il­lés szekerén” című kötetének kezdő sorait idézte, s ebből egy sorra külön is felhívta a figyelmet: „szí­vük izzik, agyuk jégcsapos”. Ez tökéletesen jellem­ző Veres József művészetére - mondta -, mert ahhoz, hogy a témához nyúljon, rendkívül komoly érzelmi elhivatottság, vallásos hit kell, de miközben aprólé­kos munkával a képet készíti, jéghideg fejjel kell végrehajtani a mozdulatokat. Kis történelmi múlt­idézést is tartott, hiszen eljutottunk az ikon szó je­lentésétől (görögül: kép, képmás) az ókereszténye­ket üldöző Diocletianus császáron és a niceai zsina­ton keresztül az egyházszakadásig, majd azt köve­tően az ikonfestészet oroszországi térhódításáig, amelynek legkiemelkedőbb alakja a XIV-XV. szá­zadban élt Andre) Rubljov volt. Visszatérve a kiállító művészre megtudtuk azt, hogy amikor még Szentpétervárt Leningrádnak hív­ták, járt az északi orosz nagyvárosban, ahol lenyű­gözte a pravoszláv templomok szépsége, a belső be­rendezés áhítatos magasztossága, a szép ikonok, amelyek szemlélése közben gyönyörű hangon szó­laltak meg a kórus által előadott ószláv nyelvű imádságosénekek. Ez is nagymértékben hozzájárult, hogy művészi kibontakozásában az ikonok témájához nyúljon. Veres József hozzátette, a most kiállított képek készítésének hát­teréről szívesen nyújt bővebb is­mertetőt a diákoknak, és a jövő­ben egy-egy rendhagyó tanóra keretében különleges tárlatveze­tést tart majd a fiataloknak, hogy minél behatóbban megismerjék a kelet-európai kultúrának e gyöngyszemeit. Az ikonok között a magyar szent királyok képei is megtekinthetők Kovács Ferenc méltatását mondja - balra a kiállító művész-tanár: Veres József J « v 1 Bohács István újabb sikere

Next

/
Thumbnails
Contents