Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-18 / 40. szám

2015. FEBRUÁR 18., SZERDA U J SS5SS(SS5m<SSS5*S6»SS5Sím«^»J«SSSS5Sm0555í^mWSKÍW^S55SWS:WÍSfíííSmS^ Óvodások, iskolások meséltek Cared. „Meseország Tündér­ország” címmel rendeztek me­semondó versenyt nemrégi­ben a községi faluházban. A több mint két évtizedes múlt­ra visszatekintő rendezvényre a szomszédos Zabar és Szilaspogony, valamint a hatá­ron túli, magyarlakta Tajti, Almágy, Újbást és Gesztete te­lepülésekről is érkeztek diá­kok, óvodások és számos szép teljesítményt ismertek el. A gyerekek lelkesen tolmácsol­ták a hosszabb-rövidebb törté­neteket, egy részük népvise­letbe öltözve állt a szintén lel­kes közönség elé. A jó hangu­latú, hagyományos esemény egymás szokásainak megis­merését, a kapcsolatépítést és -ápolást is előmozdította. Biztonság és fejlesztés Kalló. A már meglévő térfi­gyelő kamerák számát fogja bővíteni az önkormányzat az elkövetkezendő időszakban, amelyre pályázati úton nyer­tek támogatást. Az eddigi rendszert tizenegy eszközzel egészítik ki, a beruházástól a közrend és a biztonság meg­erősödését várják. Az idei ter­vek között szerepel az óvoda, a polgármesteri hivatal és egyéb középületek energetikai fej­lesztése is. Harminc-negyven fő foglalkoztatására nyújtottak be pályázatot. A Startmunka­programon belül szeremének mezőgazdasági feladatokat, valamint a község lakóinak életérzését javító szolgáltatá­sokat elvégezni. A településen található illegális hulladékle­rakók felszámolása, az önkor­mányzati utak rendbetétele és a belvízelvezetés rendezése is megoldásra vár. „Az első, ami eszembe ju­tott az volt, hogy megérte ennyi energiát befektetni. Második gondolatként pe­dig tudatosult bennem, hogy nem lesz könnyű munka, illetve nagy fele­lősséggel és odafigyelés­sel jár ez a tisztség...” így fogadta a február nyolca- dikai időközi választáson aratott győzelmének hírét Sándor Szandra Éva, Alsótold új polgármestere Szigeti András- Hogyan élte meg és hogyan fo­gadták családtagjai, ismerősei a tavaly októberi választási ered­ményt? Akkor szavazategyenl& ség alakult ki ön és a korábbi fa­luvezető között.- A döntetlenre semmiképp sem számítottam, ezért nem is voltam felkészülve a hogyan to­vábbra, s ugyanez a meglepő­„Dolgos éveknek nézünk elébe../' döttség volt jellemző a családtag­jaimra és a barátaimra is. De ők kitartottak mellettem, így közö­sen azon dolgoztunk, gondolkoz­tunk, hogy kit lehetne még meg­szólítani - kezdte Sándor Szand­ra Éva: - Emellett pedig izgatot­tan vártuk az időközi választás kiírásának napját.- Február nyolcadika előtt foly­tatott-e újabb kampányt?- Igen, nagyon sok munkát fektettünk az elmúlt négy hó­napba, hiszen az előző kam­pányhoz hasonlóan felkerestem a lakosokat és ismét tájékoztat­tam őket céljaimról, elképzelé­seimről, amelyeket szeretnék megvalósítani. A változás pedig az volt, hogy most több ember­rel beszélgettem el az előttünk álló öt esztendőről.- Mik voltak az első gondola­tai, miután megtudta az időközi választás eredményét?- Hirtelen szóhoz sem jutot­tam és alig akartam elhinni. Egyszerre sírtam és nevettem, de közben természetesen ki­mondhatatlanul boldog is vol­tam. Az első, ami eszembe ju­tott az volt, hogy megérte ennyi energiát befektetni. Második gondolatként pedig tudatosult bennem, hogy nem lesz könnyű munka, illetve nagy felelősség­gel és odafigyeléssel jár ez a tisztség. Továbbá egy percig sem gondoltam volna, hogy eny- nyire kimerít majd az új kam­pány, és azt sem, hogy esetleg el­lentétek születnek a települé­sen. Ezért legelőször ezeket sze­retném majd helyretenni, mert a harag, az ellenségeskedés nem vezet jóra. S az eredményes előrelépés érdekében minden­képpen össze kell fognunk.- Milyen tervekkel vág neki az ön előtt álló valamivel kevesebb mint öt esztendőnek?- Mint már említettem, dol­gos éveknek nézünk elébe a képviselő testülettel közösen. Egyik legfontosabb célkitűzé­sem, hogy közvetlen kapcsola­tot tartsak az emberekkel, s en­nek érdekében legalább fél­évente tartanánk lakossági fó­rumot, falugyűlést. Továbbá szeretném a művelődési házat teljesen kihasználni akár a téli időszakban is különböző ese­mények, programok szervezé­sével (torna, jóga, pingpong, horgoló tanfolyam, társas tánc, közös filmnézés, beszélgetés). Folytatnám a megkezdett köz­munkaprogramokat is, s eze­ken belül kulturális közfoglal­koztatottakat is alkalmaznék, akik előkészíthetnék a rendez­vényeinket (idősek napja, Toldi nap), és segítenének a faluúj­ság elkészítésében. Ki akarok dolgozni egy olyan pályázatot, amely keretéből egy­szeri támogatásban részesülné­nek azok, akik a községünkbe költöznek vagy a településen gyermeket vállalnak. Mindezek mellett középtávú cél az óvoda épületének hasznosítása, úgy hogy az intézményt ismét bein­dítanánk, s ez által munkahe­lyeket teremtenénk. Mindezeken túlmenően az egyik legfontosabb feladatunk, hogy minden adandó pályázati lehetőséget kihasználjunk. Ezek összegéből esetlegesen élénkí­tenénk a falusi turizmust, fej­lesztenénk a polgárőri szolgála­tunkat, biztonságossá tennénk a települést és megoldanánk a régóta fennálló szennyvíz prob­lémát is. Mindezt úgy, hogy a ki­vitelezési munkafolyamatok so­rán helyi vállalkozókat szeret­nénk alkalmazni. Képek a Fotófaluból Egyedi, különleges meg­közelítésű fényképekből nyílt kiállítás nemrégiben a Szabó Lőrinc Általános Iskola galériájában. A ké­peket a tavalyi két- bodonyi Fotófalu műhely alkotói készítették. H. H. Balassagyarmat. A Szabó Lő­rinc Általános Iskola galériáját lényegében az intézmény épüle­tének átadásával, már az első tanévben kialakították - Bacsúr Sándor és Varga Ágnes kezdemé­nyezésére. Azóta évente három tárlat látható itt: a szervezők tö­rekednek arra, hogy a városban élő, vagy Balassagyarmathoz erős szálakkal kötődő művészek munkáit mutassák be, de lehető­séget adnak fiatal, feltörekvő al­kotóknak is. A jelenlegi kiállítás a Gyar­matról elszármazott Telek Ba­lázs művészeti vezetésével mű­ködő Fotófalu műhelyből válo­gat, amelynek tagjai saját beval­lásuk szerint kis hazánk legös­szetettebb, magas szintű szakmai programmal bíró foto­gráfiai és mozgóképes alkotótá­borát képviselik. Korábban jár­tak már Cserhátszentivánon, Bokoron, Cserhátsurányban, míg 2014-ben tíz napig Kétbodonyba „költöztek”, ahol kifejezetten a magyar vidékre, telek Zoltán méltatta a diákok előtt az ott élő emberekre, a tevé­kenységekre, az életmódra, a kö­zösségek mindennapjaira fóku­szálnak, és örökítik meg az utó­kornak. E mellett természetesen a tapasztalatcsere is fontos a fi­atal alkotók számára. Most, az iskolagalériába tizenhét fotós küldte el képeit - ahogyan azt méltatásában a megnyitón iff. Telek Zoltán, a művészeti vezető testvére megfogalmazta. A rendezvényen nem csupán a fényképek keletkezésének kö­rülményeit ismerhették meg a diákok, hanem kis zenei elő­adásban is részük lehetett, ame­lyen Janók Péter megszólaltatta az ausztrál őslakók közismert, de ritkán hallott hangszerét, a „didzseridú”-t. A házigazda isko­la részéről Mákos Gwendolin fu­volán közreműködött, míg Kanyó Diána verset mondott. Ferencesek az üldözöttekért A templom, illetve a kolostor folyosóján a közelmúltban nyílt meg a „Ferencesek az üldözöttekért” című kiállítás. A tár­lat anyaga 1938-tól, a hazai zsidótör­vény megjelenésétől 1944 végéig mutat­ja be a magyar zsidóüldözés, a megalá­zás, a kirekesztés, a lelki, szellemi, testi terror egyre kegyetlenebb „állomásait”. Szenográdi Ferenc Szécsény. A kiállításnak két fontos üzenete van: az első, hogy abban a sötét, embertelen korban is voltak, akik fel merték emelni szavukat az üldö­zöttekért, s ahogy tudták, úgy mentették a zsidó­kat. Közéjük tartoztak a szerzetesek, a ferences rendiek is. Az első világháborút követően meggyőződésből egyre több zsidó tért át a keresztény vallásra. Ért­hető, hogy a zsidótörvény megjelenését követően ez a folyamat felgyorsult, de ők is a nácizmus ül­dözöttéivé váltak. A zsidótörvény alapján 725 ezer izraelita és 100 ezer, a keresztény felekezethez tar­tozó, kikeresztelkedett zsidó élt hazánkban. logi értelemben ők is zsidónak számítottak. Volt idő, amikor nehezebb volt a helyzetük a zsidókénál. Keresztények voltak, ezért nem számíthattak az izraelita segély- programokra, ugyanakkor az antiszemitista légkörben, a ke­resztények szolidaritását is nél­külözniük kellett. A kiállítás anyag bemutatja, hogy az egyház több alkalommal, több formában is kiállt az üldö­zöttek mellett. 1944 augusztusá­ban a pápai nuncius kérésére a semleges államok követei közös levélben tiltakoztak a deportálá­sok ellen. Szálasiék kénytelenek A kiállítás bemutatja, hogy az egyház kiállt az üldözöttek mellett voltak meghajolni, és egy időre leállították a depor­tálást. Beleegyeztek, hogy a pápai követ az átkeresz- telkedett zsidók részére 2500 menlevelet kiállít­hat - valójában ennek többszöröse készült el. A kalocsai érsek kijelentette, hogy az egyház gondját viseli azoknak a katolikusoknak, akik a zsidótörvény miatt üldözöttek. A katolikus egy­ház 1944-ben több alkalommal is tiltakozott a zsi­dó rendelkezések ellen. A Szent Korona Egyesü­let tagjai segítették, mentették az üldözötteket. A hercegprímás körlevelet adott ki, amelyben a de­portálások, az embertelenség ellen tiltakozott. A szerzetesek között sokan voltak, akik illegálisan segítettek, mentettek meg gyermekeket, családo­kat. Minderre, csak 1945 után derült fény. A kiállítás másik fontos üzenete, hogy a háború után a megmentők áldozatokká váltak. A szerze­teseket, akik korábban életük kockáztatásával mentették meg az embereket, 1945 után a hata­lom, mint ellenség kezelte. A koncepciós perek­ben, a tanúvallomások során derült fény a szerze­tesek korábbi embermentő cselekedeteikre. A szerzetesek - Kiss Szalézi és a többiek, akik em­beri életeket mentettek - a hatalom áldozataivá váltak csupán azért, mert szerzetesek voltak. A kiállítás nekik és az elhurcolt, meghalt zsidók­nak állít emléket. Ai eredményes előrelépés érdekében mindenképpen össze keit fognunk - vallja Sándor Szandra Éva

Next

/
Thumbnails
Contents