Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-17 / 39. szám
J rJ / 2015. FEBRUÁR 17., KEDD i .......^ / r.......* zí S~y __í S'XS&tímííWfiííitíiim&sííMisífííttsaií&aíSíimmssíXii6fííii«»2sxm assss&fss&sísistimesíssísst Kiszebábut égettek Időseket köszöntöttek Sok helyen november végén rendezik meg a településeken az idősek napját. Ipolyvecén más a szokás: a farsangi ünnepkörhöz kapcsolódva köszöntik a szépkorú falubelieket. Hegedűs H. ipojyvec*. Ezen a szombati délutánon zsúfolásig megtelt a község kultúrháza. Ami azért „nagy szám”, mert a korábbi években csak hatvan-hetven idős jött el az eseményre, most viszont legalább szá- zan-száztizen megjelentek, kíváncsian várva, milyen programokkal rukkolnak elő a szervezők. A „nyugdíjas induló” közös eléneklése után Molnár János polgármester szólt néhány szót a megjelentekhez. Elmondta például, hogy a tavalyi évhez viszonyítva „korosabb” lett a falu, ma pontosan 122 ember él itt, aki betöltötte hatvanötödik életévét. Ipolyvece legidősebb polgára, a kilencvenhat esztendős „Anka nene” nem tudott eljönni, őt távollétében köszöntötték, míg a jelen lévő legidősebb férfi, Tóth Ferenc a nyolcvanhatodikat „tapossa”. A műsor első részeként a citerazenekar kíséretében az öt esztendeje alakult férfi kórus dalolt a közönségnek. Amikor felcsendült a „Réten, réten, a vécéi réten...” kezdetű nóta, bizony az egész terem zengte vissza az ismert sorokat. De az „Ipoly vize de széles, a babám csókja de édes” is éneklésre késztette a résztvevőket. A „nótafákat” táncosok követték. A helyi hölgykoszorú Tóth Zsuzsanna betanításával október óta gyakorolja új „repertoárját”, amelynek központi része a kalocsai táncokra épül. Ebből adtak elő kis ízelítőt. Aztán a fiatalabbak következtek, akik jobbágytelki ritmusokra járták a „párost”. A finom palócgulyás elfogyasztása után kis meglepetés érte az időseket: gitáros fiú „segedelmével” egy női kórus lépett a színpadra, és közismert, közkedvelt dallamokkal kedveskedett a vendégeknek. Felcsendültek többek között Máté Péter és Ihász Gábor szerzeményei is. A mulatság pedig folytatódott tovább. Tangóharmonika szólt, vidám nótázással telt az ünnepség hátralévő része. Hont Elsősorban az állatvilágból válogattak és mesefigurák bőrébe bújtak a község gyermekfarsangjának résztvevői. Az óvodások és az általános iskolások - ösz- szesen huszonketten - vettek fel különféle maskarákat Voltak pillangók, katicabogarak, de akadt, aki egy FB1- ügynök ruházatát öltötte magára. A díszes felvonulást követően közös j átékot szerveztek az apróságok számára a pedagógusok. Különféle találós kérdésekre feleltek, és nem maradt el a „tátika” sem. A tombolasorsoláson pedig két nagy tortát nyertek a fődíjasok. H.H.- Az önkormányzatunk a helyi civil szervezetekkel egy régi nógrádsipeki hagyományt elevenített fel a farsangi jelmezes felvonulással, a kiszebábu elégetésével és a tavaszváró körtánccal. A télbúcsúztatót főzőversennyel is összekapcsoltuk - mondta Vizi Zoltán a község polgármestere. Szenográdi Ferenc Nogí ádsipek. Az idei télbúcsúztatójukat a múlt hétvégén tartották a helyiek, amelyen a sipekiek mellett a szomszédos Varsányból, sőt Szécsényből is kíváncsiak voltak az ünnepélyre. A polgármesteri hivatal melletti utcában a versenyző csapatok délelőtt gyújtottak a bográcsok, üstök alá. A gasztronómiai megmérettetés inkább szólt a közös együttlétről, abarátkozás- ról, a szórakozásról. A Nógrádsipeki Fiatalok Közhasznú Egyesületének vezetőségi tagjai - Király Krisztián, Doman Gábor, Szita Őrs és Balázs István (pártoló tag) - tanúságot tettek arról, hogy jártasak a főzésben is. A menüjük halászlé, füstölt hal és füstölt sajt volt. Szita Őrs, az egyesület vezetője tréfásan megjegyezte, hogy van egy fontos segítőtársuk, a pálinka. Kanyó Balázs és csapata sertéspörköltet készített. A Tábi Vadásztársaság választása stílszerű volt: a vadászpörköltet Oláh Albert hivatásos vadász és felesége készítette el. A Vadrózsa Hagyományőrző Csoport a lucskos káposztát választotta. A Doboskúti Baráti Társaság - Szép János vezetésével - töltött káposzta és pörkölt főzése mellett döntött. Ebéd után a jelmezesek és az érdeklődők népesítették be a polgármesteri hivatal előtti teret. A rendezvény programszervezője, Rózáné Kelemen Éva rímekbe szedve köszöntötte a jelenlévőket, majd énekszóval elindult a menet a Varsányi lóbarátok Zenekarának kíséretével. A népes felvonuló jelmezesek között ott voltak az óvodások, az iskolások és a civil- szervezetek képviselői. A telet jelképező kisze szalmabábut vivő négy férfival az élen végig mentek a falun. Természetesen ott vonult a menetben a nap másik két főszereplője, a menyasszonynak és a vőlegénynek öltözött jelmezes. A polgármesteri hivatal közelében lévő hídnál megállt a menet, s előbb az óvodások, majd a felnőttek rímekbe szedve mondtak búcsúztatót a telet jelképező kisze- bábunak. Amikor azt meggyújtották, és fellobbant a láng, a jelenlévők éljeneztek, tapsoltak. A menet a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt énekelte, miközben az égő bábut a vízbe dobták. A felvonulás „végállomásánál”, a polgármesteri hivatal előtti téren a helyi Vadrózsa hagyományőrző csoport szórakoztatta vidám műsorral a közönséget. Meggyújtották a tavaszt váró tüzet, amely körül a helybeliek és a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes - a lóbarátok Zenekar kíséretében - eltáncolták a tavaszváró körtáncot Kézműves kultúréjszaka Tizenegy kisiskolás töltötte a péntekről-szombatra virradó éjszakát a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Az ok: a Kultúrházak éjjel-nappal című program keretében a kézműves tettek el egy nemeztakarót. Hegedűs Henrik Balassagyarmat. Három évtizednél régebbi múltra tekinthet vissza a város művelődési központjában működő kézműves műhely. Jakus Juli művelődés- szervező irányításával-szervezé- sével különböző generációk dolgoznak itt együtt a péntek délműhelyben közösen késziutáni foglalkozásokon. Nem csupán megismerkednek a múlt értékeivel, így az ősi magyar motívumokkal, hanem azzal, hogy tárgyakat készítenek, értéket is teremtenek, őriznek. Mostanában jellemzően kisiskolások, alsó tagozatos tanulók járnak ebbe a műhelybe. így aztán többnyire kevesebb erőkifejtést igénylő, rövidebb ideig tartó, kisebb munkákat végeznek, miközben ámulva tekintenek a falakon lévő, idősebb „elődeik” által készített mívesebb alkotásokra. Meg is kérdezték, vajon ők, mikor csinálhatnak ilyet? Ez adta az ötletet, hogy egy úgynevezett „ottalvós műhelyt” szervezzenek a házigazdák. A szülők szépén felkészítették a csemetéket, különösképpen arra az izgalomra, hogy lényegében először aludtak az otthonuk falain kívül, meg persze a munkára is, ami vár rájuk. A rendhagyó foglalkozáson az ő kérésükre készült el a közös mű, a nemeztakaró. Magát a mintát is közösen tervezték meg a kisdiákok és a műhelyfelelős, akinek két serény segítőtársa akadt: a középiskolai önkéntes programban részt vevő Lestyánszki Fanni és Amberger Georgina. A gyerekek egy régi magyar ornamentikái kincset, egy életfát álmodtak meg a takaróra, amely gyökereiből szárba szökkenve a fény felé növekszik. Egy szívet ölelő virágkehely ér fel a Naphoz és a Holdhoz. A munkához szükséges gyapjút 32 különböző színből választották ki, a kék árnyalataival dolgoztak. A lepedőre előbb a mintát rakták ki az apróságok, majd gondosan elvégezték a „háttértakarást”. Leszappanozták, letapogatták, feltekerték, meggyúrták, ütögették az alkotást Mégis a „kibontás” után némi hiányérzetük támadt a gyerekeknek: egy ölelő kerettel még tetszetősebbé tették a takarót. Az elkészült remekre aztán nagy büszkeséggel tekintettek rá a fiatalok, majd fáradtan nyugovóra tértek. A nemeztakaró a jövőben a műhelyterem ékessége lesz. i i I I Lángol a telet II jelképező bábu II
