Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-16 / 38. szám

Hattyúk tava Szécsény. A Szécsényi Köz- művelődési Nonprofit Kft. szervezésében február 19-én, csütörtökön 10.30 és 14 óra­kor, a művelődési központ nagytermében kerül bemuta­tásra a Hattyúk tava című ze­nés-táncos mesejáték. A Nek­tár Színház előadásában, fel­csendül Csajkovszkij azonos című balett szvitjének zenéje. A darabot, J.K.A. Musaus me­séje alapján Borbély Viktória írta. A versszöveg írója Csíki Csaba. A darab koreográfusa Pétery Melinda. A belépődíj 400 forint. Ahogyan a nép lelkében él... Balassagyarmat, a magyar nép emlékezete különösen nagy becsben tartja Szent László királyt. A róla szóló mondák természetfeletti ké­pességekkel, táltosi tudással ruházzák föl. Kultusza, a ró­la alkotott felfogás az ábrázo­lásain is átsugárzik. Gál Péter József magyarságkutató - Molnár V. /ozse/társaságában - bejárta a Kárpát-medencét, hogy összegyűjtse Szent László csodálatosan gazdag hagyományát. Gál Péter Jó­zsef ezekből ad közre egy cso­korra valót február 17-én ked­den 18 órai kezdettel a Mik­száth Kálmán Művelődési Központban, az intézmény Örökség Kulturális Műhely sorozatában. Előadásának cí­me: A nép lelkében élő Szent László király. Bár az emberek még nem igazán látják-érzékelik, komoly munká­latok zajlanak a Romhány körüli erdőkben. Új nyomvonalat jelöl­tek ki az országos Kéktúrának, megszépül Rákóczi-féle mogyoró­fa környezete, és hamarosan egy kilátó tetejéről csodálhatja meg bárki a varázslatos cserháti pa­norámát. Hegedűs Henrik ­Sztranyovszky Béla Romhány. Az egész fejlesztés-sorozat a kormány által támogatott Bejárható Ma­gyarország Programhoz kapcsolódik, és az Ipoly Erdő Zrt. Nyugat-Cserháti Erdé­szete végzi a különböző kivitelezéseket. Három lépcsőben történnek a munkák. Horváth Barna, az Ipoly Erdő Zrt. Nyugat­cserháti Erdészetének vezetője tájékoztatá­sa szerint - Romhány község honlapján is olvashatóak az információk - a település délnyugati határától egészen a Romhányi hegy gerincéig új nyomvonalat jelölnek ki a túrázóknak. Erre egyrészt azért van szük­ség, mert a jelenlegi út olyan szakaszokon is áthalad, amelyeket az erdészet munkatár­sai rendszeresen használnak közlekedési célokra, például itt szállítják a kitermelt fa­anyagot. A gépjárművek pedig a sáros tere­pen olyan körülményeket teremtenek, ame­lyek alaposan megnehezítik a bakancsos gyaloglók felkapaszkodását. Másrészt jobb is, ha vadregényesebb területekre vezetik a Kéktúrát, mert ott közelebbről megszem- lélhetőek a természet, a környék szépségei, az erdei élővilág. A következő szakasz a Rákóczi-mogyo- rófa környékének rendbetétele. Itt első­sorban a történelmi emlékhely megköze­lítésének biztonsága a legfontosabb, hi­Megszépül a Rakoczi- mogyorófa környezete szén rendkívül csúszósak errefelé a te­repviszonyok, illetve a Kéktúrától külön leágazással lehet ide eljutni. A harmadik lépés ígérkezik a legnagyobb szabásúnak. Egykor, a Romhányi hegyen egy kilátó állott, amelynek tetejéről pompá­san beláthatóak voltak a Cserhát e tájának hegyei és völgyei. Ezt azonban évtizedekkel ezelőtt elbontották, és az erdő sűrűjében ma már csak a beton alapok fedezhetőek fél. Ide kerül majd egy teljesen új szerkezet, és ha elkészül, a hegy mindkét oldalára nagy­szerű kilátást biztosíthat. A szakemberek tervei szerint a mun­kák java részét tavasz közepéig elvégzik, ezután indulhat meg a kilátó megépítése. Háttérben a Romhányj hegy ­ide tervezik a kilátót Tiltakoznak és követelik... A farsang, vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Március közeledtével újabb évszakváltás veszi kezdetét. A természet - legyen az időjárás bármi­lyen bolondos is - teszi a dolgát. A téli hónapok­nak lassan vége, a hó, a fagy, a zord idő lassan el­vonul. A pattogó rügyek, az énekre hangoló madár­kák éteri zenéje, a napsütés langymelege, mind­mind a tél végét, a tavasz közeledtét jelzi. Ezért itt az idő Tél tábornok visszavonhatatlan búcsúztatá­sára. És nem különben a farsangot is, egy szép, igazi és utolsó programmal felejthetetlenné tenni, egy „világraszóló” utolsó mulatozással, egy igazi dínomdánommal lezárni és egyúttal a téltemetést- inkább bohókás, mint temetői hangulat mellett- elvégezni. Noha az én időmben efféle gyászos vigasságokra már nem kerülhetett sor, hisz éle­tünk akkor e nélkül is igen-igen gyászos volt, ennek ellenére, ben­nem még ma is élénken él nagymamám és édes­anyám Igazi meséje, és ezt a valamikori, kishartyáni farsangi programot próbálom most csokorba kötni. A télbúcsúztatás, a téltemetés, a farsang vé­gét, a farsang farkát jelentő utolsó három nap - a farsangvasárnaptól, húshagyó keddig tartó napok- valamelyikén, általában azonban húshagyó ked­den történt. Azért e napon, mert akkor még sem­miféle vallási kötelmek nem korlátozták a tivor- nyázást, reggelig szólhatott a zene és kivilágos-ki- vírradatig rophatták a táncot is. Az evészet és az ivászat már csak ráadás volt. A téltemetés valójá­ban egy halottas játék, melynek csak legények és férfiak lehettek a szereplői. A hétfő az a készülő­désé volt. Szalmából és rongyokból embert formá­zó bábut készítettek, melynek szállításához sarog- lyát „loptak”, és ruhákat szereztek a másnapi mas­karához. És a falu főterén - inkvizícióra emlékez­tető - nagy máglya készült. Másnap, kedden vi­szont, utcáról, utcára járva megkezdődött a „télte­metés”, az igazi játék. A négy főszereplő közül, a papnak öltözött legény volt a ceremóniamester, aki a „gyászmenet” élén - a bábut cipelő férfiak előtt - haladt és vagy dicsérte, vagy korholta az „el­hunytat”. Ezt követte a három feketeruhás sirató­asszony, akik minden megállásnál sírva-ríva mondták el az „özvegy” szomorú sorsát, bánatát. Siratás közben ölelgették, csókolgatták, vagy ép­pen ütötték verték azt. A menet úgy lett teljes, hogy rongyokba öltözött és kifordított bundájú le­gények is csatlakoztak, és kiabálva, jajgatva, nagy- nagy zajt csaptak a láncokkal, kolompokkal is. Az egyes utcákba meg-meg-álltak és az utcabeliek meghívására viccelődve áldomást ittak, a megbol­dogult egészségére. Mindezek után a faluban nem kis feltűnést keltve ju­tottak el a faluközpont­ba, ahol a szereplőket és a kísérőket az ott lévők, közös énekléssel és tánccal köszöntötték. Fájdalom, de az „ítéle­tet” végre kellett hajta­ni. A nagy zenebona, a kurjongatások és a fia­talok össztánca köze­pette, a máglya tüze fel­lobbant és égig érő láng­gal nemcsak a bábu égett el, hanem egyide­jűleg megtörtént a tél „eltemetése” is. Csak annyi időre, hogy évvégére újra eljöhessen. És persze ne higgyék, hogy a téltemetés valaki­nek is a kedvét szegte volna. Ugyanis kisfalumban, húshagyó kedd estéjén igazi dáridóval, táncmulat­sággal, igazi farsangzáró bállal fejezték be a napot, hisz mint tudják, sírva vigad a magyar. Ez a játék annyi változatot, annyi improvizációt elbír, hogy ne csodálkozzanak azon - ha kissé másképpen is, de - sok helyen még ma is hasonlóan űzik el a te­lét. Én végül, szerényen csak azt javasolom, hogy jó lenne e téltemető játékot újra feléleszteni. A tél újra eljön! Jókedvű, egymásért tenni akaró közös­ségre mindig nagy szükség van és lesz is. Isten áld­ja meg munkájukat! Salgótarján. Figyelemfelhívásokat tartott szomba­ton az MSZP Salgótarjáni Szervezete, amelynek so­rán - egyetértve a Közmunkás Szakszervezet köve­teléseivel, tiltakozásával - a vidéki Magyarországért emelt szót a szakszervezet felhívásában megfogalma­zottakat minél többek tudomására hozva. A szocia­listák a város három pontján kitelepülve osztották meg az információkat egyebek mellett arról, hogy egyetértenek a tömeges vidéki elszegényedés elleni tiltakozással. Amint a szakszervezeti kiáltvány fo­galmaz, a fizetésből élő családok legnagyobb igazság­talan különadója a 27 százalékos áfa, s ez elfogadha­tatlan. A minimálbérből csak 68 ezer forint jut el a dolgozók kezébe, ebből nem lehet megélni. Követe­léseik között szerepel a vidék leszakadásának meg­állítása, a nettó minimálbér és a közszférában dolgo­zók béremelése, az alapvető élelmiszerek áfájának azonnali csökkentése és az igazságosabb, alacso­nyabb adózás is. A tiltakozás további célja a korked­vezményes nyugdíjak visszaállítása, illetve, hogy az új Munka Törvénykönyve szerint ugyanolyan jogo­kat kapjanak a közmunkások, mint bárki más. r1 t Kilátó lesz Romhány fölött Farsangi téltemető

Next

/
Thumbnails
Contents