Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-14 / 37. szám
Világéletében testnevelőnek készült DIÁKSPORT Beszélgetés a nemrég kitüntetett testnevelővel, Kalmár Ibolyával A sportba már az általános iskolában beleszeretett, és sosem volt kérdés, hogy testnevelő tanár lesz belőle. A Madáchban 1992 óta dolgozik, jelenleg a héttagú munkaközösség vezetője. Tornában és atlétikában is sokat tett az asztalra, tanítványai több kiváló eredményt értek már el. Az Árkossy Annamária tornaversenyt 1997 óta rendezi, míg 2002 óta az EUROFEST öt város nemzetközi atlétika versenyre is felkészíti a város válogatottját. Munkáját legutóbb a Magyar Diákolimpiái Szövetség ismerte el, nemrég beválasztották az előző tanév legeredményesebb testnevelői közé. Ebből az alkalomból beszélgettünk Kalmár Ibolyával, aki a február 15-én ünnepli születésnapját. Bakos László- Salgótarjánban születtem, 1961-ben - kezdte a tanárnő. - Az általános iskolába a Petőfibe jártam, akkor még Malinovszki úti Általános Iskolának hívták. A miénk volt az első testnevelés tagozatos osztály, itt ismerkedtem meg a sporttal. Az első testnevelőm Cdmer János, az első edzőm pedig Rákóczy István volt Asztmás gyerek voltam, és az orvos ajánlotta, hogy sportoljak. így nyáron az atlétikával foglalkoztunk, télen pedig a sífutással és a biatlonnal. Az asztmám miatt nem érhettem el nagy eredményeket, de így is voltam dobogós az úttörő olimpián. Télen nem sokat tudtam edzeni, mert a párás időjárás megnehezítette a légzésemet.- Az atlétikán belül mivel foglalkozott?- Főleg ötpróbáztam, tehát távolugrásban, magasugrásban, súlylökésben, gátfutásban és középtávfutásban is helyt kellett állnom. A hosszú futásokon kívül mindent szívesen csináltam, de például súlylökésben, egyéniben tizedik lettem az országos döntőn. Volt, hogy országos szintű versenyt is nyertem. Ezek mellett kosárlabdában is eljutottunk az úttörő olimpia országos döntőjére, és kisegítettem például a megyei kézilabda válogatottat is. Sokoldalú sportoló voltam.- Később merre vitte az útja?- Középiskolába a Madáchba kerültem 1975-ben, de itt csak egy évvel később indult a testnevelés tagozat. Az atlétikát itt is folytattam, Rákóczy Pista bácsinál, majd Kőszegi Erzsébethez kerültem, de a gimnáziumban Lukács Imre foglalkozott velem.- Mikor dőlt el, hogy testnevelő lesz?- Amióta az eszemet tudom, testnevelő tanár akartam lenni, és tudatosan készültem a pályára. A középiskola végén minden nap úsztam, tornáztam és atleti- záltam, hogy sikeres legyen a felvételim. Árkossy Annamária tanácsára akkor úgy döntöttem, hogy az asztmám miatt nem a TF-re jelentkezek, hanem az egri Ho Si Minh Tanárképző FőisAz előző tanévben bajnoki címet szerző Madách magasugrói (balról): Szepesi Antal, Virányi Vivien, Lovas Petra, Mátyássy Eszter, Bállá Annamária, Koltai Eszter, Szalontainé Takács Tímea, Kalmár Ibolya hozzáállásuk, és a magatartásuk sokat romlott, de természetesen vannak kivételek. Mindig akadnak csoportok, amelyek kiemelkedőek, és vannak, akik szeretnek sportolni, az ő hozzáállásuk példaértékű. A MOB által támogatott tanintézmény vagyunk, ami azt jelenti, hogy azoknak a diákoknak, akik sokat versenyeznek, külön órákat tudunk tartani, hogy ne szakadjanak le a többi tantárgyból. Úgy látom, hogy a testnevelők munkáját már sokkal jobban elismerik az iskolán belül, mint korábban.- Mi a véleménye a mindennapos testnevelésről?- A mi iskolánkban nagyon jól bevált, ezt valamennyi testnevelőnk nevében mondhatom. Igaz, mi is küzdünk helyhiánnyal, amikor egyszerre több osztálynak van testnevelés. De azt valljuk, hogy nincs cukorból a gyerek, és hűvösebb időben is ki lehet őket vinni az udvara, természetesen csak akkor, ha jól felölgyei döntőt megnyerve jutottunk el az országos döntőre.- Aztán visszatért a középiskolájába...- A Madáchba Szepesi Antal hívására, 1992-ben kerültem, Herczeg Vince helyére, aki a Bolyaiba ment át. Itt folytattam az atlétika és a torna edzéseket. Utóbbi sportágban a 90-es évek végén, és a 2000-es évek elején sorra nyertük a területi döntőket, az országos fináléban negyedik és ötödik hellyel is büszkélkedhettünk. Az utóbbi pár évben sajnos már nem tudunk komoly edzéseket tartani, mert kevés olyan tanuló jön hozzánk, akinek megfelelő lenne az előképzettsége. Sajnos elég „kényelmesek” is a diákok, a torna nagyon sok munkát igényel, ők pedig nem igazán szeretnek dolgozni. Testnevelés órán megtanítjuk nekik, amiket tornatermi szinten meg lehet, de a továbblépéshez sajnos nincsenek meg az eszközeink.- És mi a helyzet az atlétikával?- Ebben a sportágban csak itt, az iskola terültén tudunk dolgozni. Az eddigi legnagyobb eredmények között megemlíteném az elmúlt tanévi magasugró csapat első helyét, előtte a 4x100 méteres váltónk lett harmadik. Korábbról pedig kiemelném a mezei futó döntőben elért csapat ezüstérmünket. Jelenleg heti két atlétika edzésen vesznek részt a tanítványaink.- Ezek mellett egy különös „sportágban ” is értek el sikereket.- Létezett egy versenyfajta, aminek Hadij áték volt a neve, Nemrég Balogh Gábortól, az MDSZ elnökétől vehetett át egy kitüntetést ebben szintén nyertünk országos bajnoki címet, és minden évben dobogón álltunk a lányokkal, de a fiúk is többször szereztek érmet. Itt 7-8 kilométer futás, közben lövészet, gránáthajítás, tájolás, sátorállítás is volt a feladatok között.- Volt-e példaképe a tanári pályával kapcsolatban?- Czímer János szeretette meg velem a sportot, a labdás játékokban volt a mentorom. Rákóczy Pista bácsi pedig mintha a második apukánk lett volna, olyan dolgokat is megtett értünk, ami egy edzőnek nem lett vojna kötelessége. Bátonyterenyén Tarján Péter segített, kezdő koromban pedig Szepesi Antaltól tanultam rengeteget, szakmailag nagyon sok mindent tanított nekem, leginkább a magasugrást tekintve.- Miben változtak a középiskolások 1992 óta?- Amikor idekerültem, sokkal többet dolgoztak a gyerekek. A töznek. Azt gondolom, hogy ha a testnevelő tanár kreatívan áll hozzá a feladatok kijelöléséhez, akkor egyik gyerek sem fog unatkozni, és szívesen dolgozik, minden körülmények között. Gyakran sajnos nehéz a 9. osztályban rászoktatni a gyerekeket, hogy nálunk nem lehet kilógni a munka alól, de utána már szeretik a testnevelést. Több idő jut játékra, sikerélményük lesz, edzettebbé válnak, és a sport beépül az értékrendjükbe. Többségük egész nap az iskolapadban ül, és otthon sem mozog semmit. Figyelni kell arra is, hogy mindenkit a saját képességeiknek megfelelően dolgoztassunk, illetve értékeljünk.- A diákok hogyan reagálnak a változásokra?- Sajnos érkeznek olyanok is hozzánk, akik az általános iskola nyolc éve alatt egy guruló átfordulást nem tudott megtanulni. Pedig ehhez egy tornaszoba is elég kólára. Itt földrajz-testnevelő szakon végeztem 1983-ban. Az első két évben még atletizáltam, de utána már csak a tanári pályára készültem.- Hol kezdte pályafutását?- A diploma megszerzése után Bátonyterenyére kerültem, a Bartók Béla Általános Iskolába. Egy évvel később házasságot kötöttem a volt férjemmel, majd 1986-ban megszületett a lányom. Amikor a GYES-ről visszamentem tanítani, akkor szétvált az iskola, és én átkerültem az Erkelbe, majd 1988-ban megszületett a fiam is. A Nagybátonyi NOSE-hez Hertelendy Béla csábított el atléta edzőnek, mellette pedig olyan ügyes tornász lányokat fedeztem fel, akikkel a melenne, nem kellene olyan tornaterem, mint a miénk. Jövőre érkeznek hozzánk az első olyan diákok, akik az egész felső tagozat alatt minden nap mozogtak, kíváncsian várjuk őket. Nálunk a 11. osztályba járnak, akik bekerültek a programba, a 12. osztályosokkal összehasonlítva őket, ég és föld a különbség például a labdajátékoknál, és tornában is. A diákok felől azokat a visszajelzéseket kapjuk, hogy ők is örülnek, hogy minden nap van testnevelés, mert többségük semmit sem mozogna egész nap. Pedig a népesség egyre gyengébb, egyre elhízottabb, és az iskolapadból jó kiszákadni egy kicsit. Mindenkinek ki kell kapcsolni, mert nagyok a követelmények.- Számos sportos programot szerveznek az iskolaidőn kívül is, hogy megszerettessék a mozgást.- Több mint harminc tanulóval járunk Ausztriába síelni, ahol négy csoportra osztjuk őket, tudásuk alapján. Emellett a fővárosi Városligetbe is rendszeresen járunk, korcsolyázni. Nyáron vízi táborokat és kerékpártúrákat is szervezünk, pályázati pénzekből. Nagyon sokat köszönhetek a kollégáimnak, akikre mindig számíthatok, és úgy gondolom, egy kiváló testnevelői gárdával dolgozhatok együtt.- Szabadidejében mit csinál szívesen?- Régebben nagy igény volt az ovis tornára, azt szerettem csinálni. Sajnos volt egy gerincproblémám, azóta nem tudok segítség nélkül ilyeneket tartani. Nagyon szeretem a biatlont és a lesiklást, a televízióban is figyelemmel követem. A gerincem miatt óvatosan, de szívesen síelek, illetve kedvelem a gyógyfürdőket is. Otthon is a szakma vár, hiszen a párom is testnevelő. Emellett az önképzésre nagyon sok időt fordítok.- Ezt több elismerés is bizonyítja.- A szüleimnek és a gyerekeimnek nagyon sokat köszönhetek. A szüleim szinte minden versenyre elkísértek. A gyerekeim pedig mellettem voltak, amikor 36 évesen kezdtem az egyetemet, a TF-et 1998-ban végeztem el, kitüntetéssel. 1999-ben a Magyar Diáksport Szövetség Diáksportért Érdemérmét, 2002-ben a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének Aranyérmét kaptam. Kiemelkedő oktató-nevelő munkámért 2006-ban Madách Éremben részesültem, majd 2008-ban Nógrád megye Testnevelőjévé választottak. 2013-ban Salgótarján is elismerte „Kiemelkedő utánpótlásnevelő tevékenységemet”.- Több szervezetnek is tagja.- A megyei és a városi Testnevelő Tanárok Egyesületének, illetve a Nógrád Megyei Diáksport Szövetségnek is az elnökségi tagja vagyok. Ezek mellett én töltöm be a Nógrád Megyei Torna Szövetség elnöki pozícióját is.- Milyen céljai vannak?- Szeretném továbbadni a tapasztalataimat, és a tudásomat. A tanítványaim közül sokan választották a tanári pályát. Úgy gondolom, ahogyan én is a tanáraim miatt döntöttem el, hogy erre megyek tovább, a diákjaimnak is adtam egy kis lökést, hogy ebbe az irányba orientálódjanak. És ez jó érzés. Emellett szeretném mindenkiből kihozni a legjobbat, és minél több gyereket elirányítani a megfelelő helyre. t i * T 1
