Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-13 / 36. szám
4 Gyalogtúra a zarándokúton Salgótarján. A Zöld Út Természetjáró Egyesület nyílt gyalogtúrát hirdet a Zarándokút első szakaszának február 14-én, szombaton történő teljesítésére. Útvonal: Kotyházapuszta - Zsidóhegy - Csókás-tető - Zatkó- katlan - Szánasalja - Baglyasalja - Baglyas-kő - Salgótarján. Táv: 12,5 km, szint: 320 m. Találkozás reggel 7.10 óráig, a salgótarjáni távolsági autóbusz-állomás 8. számú kocsiállásánál. Mindenkit szeretettel vár dr. Laczkó Zoltán túravezető. Fát lopott RintÓC. Lopás megalapozott gyanúja miatt folytat nyomozást egy 53 éves rimóci lakos ellen a Szécsényi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A férfi a tulajdonos engedélye nélkül vágott ki több akácfát az egyik rimóci erdőrészből. A rendőrök előállították és gyanúsítottként hallgatták ki őt. A hatóság tagjai a lopáshoz használt fűrészt és az eltulajdonított fát is lefoglalták - közölte Nágel Tamás, a rendőrség sajtóreferense. Lehetőségek és jó példák Romhány/Szügy. az ipoiy- menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete a helyi termékeket népszerűsítő pályázati program, illetve nemzetközi együttműködés keretében rendezvénysorozatot tart az elkövetkezendő napokban különböző célcsoportoknak. Február 18-án, szerdán 10 órától Rom- hányban, a helyi vendéglátó egységben például a mező- gazdaságban érdekelt vállalkozók, családi gazdálkodók, őstermelők, önkormányzatok, civil szervezetek, agrár- kamarai tagok, települési lakosok számára „Finanszírozás és pályázati lehetőségek az agrárszektorban” címmel lesz bemutatókkal egybekötött tájékoztatás. Ennek keretében vidékfejlesztési lehetőségekről, aktuális pályázatokról, a fiatal gazda programról és jó gyakorlati példákról hallhatnak a résztvevők. Február 19-én, csütörtökön 10 órai kezdéssel Szügyben, az önkormányzati klubteremben a háztáji gazdálkodás népszerűsítése céljával szakközépiskolások, tanáraik, szüleik, fiatal mezőgazdasági vállalkozók és más érdeklődők részére lesz összejövetel, ahol alapfogalmakról, kerttípusokról, a kertműveléshez igazodó növényfajtákról, állatfajokról szóló ismertetők hangzanak el. S itt is bemutatnak jól működő gyakorlatokat. A sorozat következő része ugyancsak Romhányban lesz: február 21-én, szombaton 9 órától a helyi termék piaccal foglalkoznak magbörzével, munkamegbeszéléssel egybekötve. A február 25-i szerdai rimóci egyesületi eseményen a falusi és vallási turizmus szerepét, Nógrád megyei kínálatát tekintik át. 2015. FEBRUÁR 13., PÉNTEK Ahhoz, hogy egy vezetőt a munkája révén elismerjenek, ott legyen a topon, a foglalkozása szeretetével, magas fokú szakismeretekkel, kiváló szervezőkészséggel és megújuló-képességgel kell, hogy rendelkezzen. Oláh László, az AVA-PACK szécsényi telephelyének vezetője ilyen ember. Kis túlzással azt mondhatjuk róla, hogy képes a nap huszonnégy óráját végigdolgozni. Számára a munkája hobbi. Szerencsés embernek mondhatja magát, mert azzal foglalkozik, amit szeret. Végzettsége faipari üzemmérnök, de mindig is érdekelte a gépészet, a fa és a fém „ötvözetének” megvalósítása. A mindennapi tervezőmunkájában ez tetten érhető. Szereti az igazi a munkának. Szenográdi Ferenc- Munkatársaimtól nem kívánom meg a saját munkatempómat, de természetesen mindenkitől elvárom, hogy a tőle telhető legjobban teljesítsen, hiszen ez valamennyiünk jól felfogott érdeke. A folyamatos termelést, az üzem jövőjét ugyanis így lehet biztosítani. Felelős vagyok az itt dolgozó ötven ember holnapjáért, azért, hogy hosszú távon legyen munkájuk - foglalta össze vezetési ars poétikáját Oláh László, aki tisztában van azzal: amit tegnap tudtunk, az ma már kevés, holnap pedig még kevesebb lesz. Sikerét, eredményeit a folyamatos önképzésben, a megújulásban látja. Otthon van a digitális világban, és folyamatosan tanulmányozza a mindennapi munkájához szükséges szakirodalmat.- A kor kihívásának csak állandó tanulással lehet megfelelni, helytállni. Ismerni kell azokat a gazdasági ismereteket, amelyek kihívásokat, megszállottja ahhoz szükségesek, hogy naprakészen tudjuk, hol tartunk az értékképzésben. És még nem szóltam az anyagismeretről, a technológia fejlődéséről, amelyben ugyan csak otthon kell lennünk. Naponta sok információt, adatot, kapcsolati tőkét használunk ahhoz, hogy naprakészek legyünk. Amikor kitalálunk egy terméket, már a gyártás előtt tudni kell, hogy amikor az eléri a piaci megjelenést, szabad- e vele foglalkoznunk, vagy sem.- Tudom, hogy megszállottja a munkájának. Mindezek mellett mi az a belső indítatás, motiváció, amiért ilyen intenzitással dolgozik?- Azt is mondhatom, hogy az önbecsülés. Vannak, akik címekre, rangokra vágynak. Én nem tartozom közéjük. Az általam tervezett, az ország különböző intézményeiben, szállodáiban, színházaiban, kórházaiban megvalósult beruházásokkal komoly értékeket hozunk létre, ezekről mindenki elismerően szól. Ez az, ami elégedettséggel tölt el: hogy mások számára értéket teremtettünk. Az, hogy ötven embernek biztosítunk megélhetési lehetőséget, hogy a tulajdonostársaim megbecsülnek, bizalmat kapok tőlük - ez teszi kerekké az életemet.-Az elmúlt évtizedekben mindig elégedett volt azzal, amit csinált?- A jelenlegi telepen kezdtem 1982-ben. Akkor más volt a tulajdonos, kábeldobokat gyártottunk. Dolgoztam az Ipoly Bútorgyár balassagyarmati és szécsényi telephelyén. Szerencsés ember vagyok, mert mindig, minden lehetőséget megkaptam, akár az üzem, akár a termék fejlesztésére. A munkám területén mindig tudtam újat hozni, ami az adott közösséget szolgálta. Elsősorban azokat a kihívásokat szeretem, amelyek építészeti, gépészeti fejlesztésekhez kapcsolódnak. Több országban is jártam, mindenütt olyan szakmai impulzusok értek, amelyeket be tudtam építeni a munkámba. Évtizedek óta önálló vállalkozóként, de mindig más társakkal dolgoztam és dolgozom. A társak közül mindig a műszaki fejlesztés, a kereskedelem területe volt az enyém.- Ilyen munkatempóhoz szükség van egy biztos családi háttérre...- Ebben is szerencsés vagyok. Van számomra egy biztos sziget, ahol feltöltődhetek, regenerálódhatok: a családom. A feleségem végzettsége hasonló az enyémhez, de ő más munkakörben dolgozik. Három lányunk van, a legidősebb Balassagyarmaton védőnő, a középső a szülők szakmáját választotta, ő Győrben él - faipari belső tervező -, a legfiatalabb építészettel foglalkozik. Elégedett ember vagyok, mert a munkámnak élhetek, ami egyben hivatásom és hobbim is. Falusi ember teszi a dolgát... Tél van és a falusi ember - farsang ide, farsang oda - teszi a dolgát. Okosan, szorgalmasan. A 20. század első felét éljük - természeti szépségeit tekintve - egy ékszerdoboznak tekinthető kis faluban, Kishartyánban. A paraszti élet mindig is arra intette, sarkallta őt, hogy saját erejéből boldoguljon. Mindentudó volt. Családon belül mindenki tudta a dolgát és szigorú munka- megosztás uralkodott, amely szent volt és sérthetetlen. A férfiak és a nők feladata olyannyira élesen elkülönült, hogy fel sem merült: ezen változtatni kellene, illetve lehetne is. A női munkát alacsonyabb rendűnek tartották. Noha a terhek jelentős részét mégis ők viselték. írásomban olyan tennivalókról beszélek, mint a fonás és a tollfosztás, amely évszázadok óta női munka volt és télen, farsangkor is végezték. És fájdalom, mert ez a munka, a szakma haláláig - az ’50-es évekig - az is maradt. Nem árulok el újdonságot, hogy a kenderből készített textíliák jó részét és az ágynemű, pihe-puha betétét a családok többsége nem a boltokban vásárolta, hanem abból önellátó volt. A falusi közösségek, a len, a kender és a gyapjú feldolgozásával - így a fonással - teremtették elő a ruházat, a háztartás alapanyagait és termékeit, illetve a gazdálkodáshoz szükséges egyes eszközöket is (például a kötelet). Nagyobb településeken - e munkák végzésére - fonóház létesült, míg másutt a rokonok, barátok, szomszédok egymást kisegítve, egyikük házánál találkoztak, | majd sorra jártak mindenkit, hogy kalákában, közösen, felfonják az összegyűlt anyagokat (a szöszt, a kender rostos, szálas részét). Hartyánban - fonóház gyanánt, ritkán ugyan, de - közös fonásra az iskolaépületet használták. Legtöbbször azonban a közös fonás magánházaknál történt. Az alapanyagból - a szövésnél is használt eszközzel - az orsó kézzel történő pörgetésével elkészült a fonál, amelyből saját szövőgépeken textíliákat készítettek. A tollfosztás ugyancsak a lá- nyok-asszonyok téli munkáját jelentette. A házilúd a paraszti élet olyan „haszonállata” volt, amelyet szinte szőröstől-bőröstől, teljes egészében elfogyasztottak, illetve felhasználtak. Tollazata, pelyhe kényelmünket szolgálta. A lúd élettani sajátosságai miatt, bizonyos időszakokban vedlik. Beérik a tollazata és akkor a toll - évente többször is - téphető. Ezt a tollat kell megfosztani a szárától és ágacskáitól. Meg kell „tisztítani”, hogy az ágynemű és a meleg ruházat töltelékanyaga megfelelő lehessen. A fonás és a tollfosztás, az esténkénti együttlét nemcsak tennivalót, hanem kisebbfajta mókát, játékot és jó hangulatú ki- kapcsolódást is jelentett. Évődés, cukkolás, pletykázás és persze az igazi nótázás is az est’ jellemzője volt. Arra a rövid időre nem nyomasztott senkit az otthoni és a másnapi munka. Pedig az asz- szonyoknál sokszor a többkarú hindu isten, Siva is elkelt volna, és talán még elkelne napjainkban is. És ahogy haladt előre az este, nőtt az idő és szaporodott az elvégzett munka is. Jobb lett az összhang a nótázásbán és javult a résztvevők hangulata is. Készült a szegfűszeges, fahéjas, forralt bor és sült a libatepertős pogácsa. Micsoda készülődés és micsoda gondoskodás! Azért, hogy odacsábítsák a fiatalembereket, mondták a lányok. Ó, Istenem! Micsoda illatok voltak! Talán illatozott az egész utca. Mondanom sem kell, egyszerűen levettek a lábunkról. Nem tagadom, hogy a falusi ember, pláne ha fiatal, nemcsak úgy, tessék- lássék módján éli az életét. Szeret élni és szeret szeretni is. És egy jó hangulatú esténél - különösen, ha a pogácsát még finom borocskával is el lehet kísérget- ni - bizony nincs jobb a világon. Félre gond és félre bánat! A konty alá való itóka jól feldobta a hangulatot is. Ha jól megszámoljuk, a késő esti nótázást és a táncot is csak a cipőkopás költsége volt a miénk. És cserébe miénk volt az est’ gyönyörűsége. Távol és közelben akkor nem volt szebb nő a világon. A szerelmem, még félhomályban is - vagy tán’ éppen azért - Napra néző szerelem volt. Hisz szebb volt a Napnál is. Csillogott a boldogságtól. Ma már tudom, hogy a téli ködös éjszaka ugyanolyan veszélyes, mint a nyári, fényes, csillagos éjszakák. Akkor, ott, az éjszakai ködben is, ő volt az én csillagom! Bános József Vannak, akik címekre, rangokra vágynak. B En nem tartozom közéjük... - mondta Oláh László, 9 A tollfosztás is a lányok- 1 asszonyok téli munkáját jelentette
