Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-02 / 26. szám
2015. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ Kíméletet tanúsítottak a tarjániak KOSÁRLABDA NB ]/B, Keleti csoport, férfiak, 13. forduló Papp Iván (labdával) eredményes játékkal vette ki a részét a magabiztos hazai sikerből Konecranes-Salgótarjánl KSE - Tehetséges Fiatalok-Budapest 82-68 (20-17,18-14,27-16,17-21) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Gergely, Domán, Vaszi. Salgótarján: Madár 9/6, Szabó Z., PRIBICS ló, PAPP 1.16/6, Tutus 13. Csere: SZABÓ P. 18/12, Gorszkij 2, Czuprák 3, Schéda 2, Dániel P. 2, Oluic, Rácz T. 1. Edző: Papp Attila. TF-Budapest Moravcsik 2, Katona R. 10/6, Mucsibabics 5/3, BEÁK 19/6, Tóth Sz. 14. Csere: Debreceni D. 2, Debreceni G. 9, Szobi 7/6, Búzás. Edző: Merim Mehmedovics. Az eredmény alakulása. 3. perc: 4-8, 8. perc: 16-15,14. perc: 27-19,17. perc: 35-22,24. perc: 51 -35,28. perc: 63-39, 34. perc: 73-55, 37. perc: 79-62. H. P. Meglehetősen kiszámíthatatlan csapat benyomását keltette az idény eddigi részében az előzetesen sokak által egyértelműen a legjobb négybe várt TF-Budapest együttese, amely ugyanakkor az őszön szintén igen rapszodikusan teljesítő tarjániakkal szemben a korábbiakban rendre a szebbik arcát mutatta. Merim Mehmedovics legénysége a bajnoki odavágón és a Hepp Kupa bronzmeccsén is bántóan könnyedén darálta be a rivális kellemetlen, agresszív stílusának ellenszerét nem igen találó piros-feketéket, akiknek tehát, idei harmadik találkozásuk alkalmával, jócskán volt miért elégtételt venniük a fővárosiakon. A két gárda aktuális formája mindenesetre egyértelműen az immár a betegségéből felgyógyuló Gorszkijt is a soraiban tudó SKSE mellett szólt a szombat esti derbi előtt, hiszen míg a mieink legutóbbi három fellépésüket egyaránt sikerrel abszolválták, a Tehetséges Fiatalok két vereséggel a hátuk mögött várták az összecsapást. A két center, Tutus és Tóth Szabolcs párviadala vezette be a találkozót, majd a „távdobók” vették át a stafétát: emitt Szabó Péter és Papp Iván, míg a túloldalon Mucsibabics és Beák célzott pontosan a triplavonal mögül. Már ekkor is jól látszott, hogy mindkét gárda nagy hangsúlyt fektet az ellenfél pontgyárosainak kikapcsolására, aminek következtében Madár, illetve Katona nemhogy labdához, de levegőhöz sem igen jutottak az első percekben. A rendkívül agilisán kezdő Beák ugyanakkor igencsak elemében volt ekkortájt, s kapitányának menetrendszerű találataival a nyitó negyed derekára öt ponttal el is lépett a megszokott harcos erényeit csillogtató vendégcsapat. Csakhogy a Szabó Péter újabb hármasára és Pribics öt pontjára alapozva a folytatásban egy 10-0-ás sorozatot produkáló tarjániak még a kisszünet előtt visszaragadták a vezetést, amit azután többé már kis sem adtak a kezükből. A második felvonás első perceinek fejetlen kapkodását, melyben a tőle szokatlanul sok hibával játszó Tutus járt az élen, ugyan Beák ismét kíméletlenül büntette, Czuprák kettő plusz egyes akciója, valamint Madár zsákolása és Schéda által pontokra váltott labdaszerzése a játékrész közepére már szellősebb különbséget eredményezett. A parketten egy porcelánboltba tévedt elefánt módjára közlekedő Szobi ámokfutásának és az együttesét ismét kifogástalanul dirigáló, szabályos eszközökkel tarthatatlannak bizonyuló Szabó Péter sikeres büntetőinek köszönhetően pedig a félidő végéhez közeledve immár kétszámjegyűre nőtt a feleket elválasztó távolság, amelyet azonban a társai által a palánk alatt remekül helyzetbe hozott Debreceni Gergő találataival a nagyszünetre sikerült a felére csökkenteniük a jól hajrázó budapestieknek (38-31). A fordulást követően a borzalmas első húsz percet produkáló (4 pont, 1/8- as mezőnymutatóval) Tutus szép tempógólja nyitotta a kosarak sorát, majd a hatalmas mezőnymunkát végző Pribics szerzett labdát és kosarat, miközben még szabálytalankodtak is vele szemben a vendégek. Jött is az elmaradhatatlan időkérés, melynek során a dühtől tajtékzó Merim Mehmedovics olyan nyílt színi kioktatásban részesítette tanítványait, hogy attól talán még a kispad mögött helyet foglaló nézők is megszeppentek kissé. Az alapos fejmosás azonban ezúttal nem érte el a kívánt hatást, Moravcsikék ugyanis a folytatásban sem igen tudtak mit kezdeni a belelendülő házigazdák fojtogató védekezésével és pontos, szellemes támadójátékával. A szépen magára találó Tutus közeli- és a Madár-Szabó Péter hátvédpáros távoli találataival, valamint Pribics értékes segédpontjaival a harmadik periódus végéhez közeledve immár 63-39-re alakította az állást az ekkortájt már valóban egy potenciális bajnokesélyest idéző SKSE, a második félidő első nyolc percében mindössze nyolc pontot összehozó látogatók, boksznyelven szólva, alaposan meg voltak fogva, s már csak be kellett volna vinni nekik a döntő csapást. A sikerüket tulajdonképpen már a végső etap előtt bebiztosító tarjániak azonban kíméletet tanúsítottak megroggyant ellenfelükkel szemben, és ahelyett, hogy ráment volna a kiütésre, a kulcsembereit szép sorban a kispadra ültető Papp Attila a hátralévő időt inkább a máskor kevesebb lehetőséghez jutók játékba hozására próbálta felhasználni. A kezdők képviselte színvonaltól ezúttal jócskán elmaradó tartaléksor ellen Tóth Szabolcséknak össze is jött némi kozmetikázás, a meccs érdemi részében sokkal jobbnak bizonyuló tarjáni gárda megérdemelt győzelmét, amely immár a negyedik a sorban, azonban aprócska részsikerükkel már nem tudták veszélyeztetni a vendégek. Papp Attila: - Győzelmünk, azt gondolom, egy percig sem forgott veszélyben, bár ezúttal is voltak a játékunkban kisebb hullámvölgyek, végig kézben tartottuk az irányítást. A héten különösen a védekezésünkön dolgoztunk sokat, és a gyakoroltakból szinte mindent meg is tudtunk valósítani a mérkőzésen. A vártnál gyengébb idénykezdés után egyre inkább kezd összeállni a játékunk, remélhetőleg még épp időben ahhoz, hogy elérhessük céljainkat. Szurkolóinknak ezúttal is köszönettel tartozunk a bíztatásért, igyekszünk a folytatásban is jó eredményekkel meghálálni a támogatást. Merim Mehmedovics: - Gratulálok a hazaiaknak, teljesen megérdemelten győztek. Sajnos az utóbbi időszakban rengeteg sérülés hátráltatott minket, s bár mindent elkövettünk azért, hogy jó meccset tudjunk játszani, az egyre inkább formába lendülő Salgótarján ellen ez most csak ennyire volt elég. Az U21-es mérkőzésen Konecranes-Salgótarjáni KSE Tehetséges Fiatalok-Budapest 66-79 (19-27,19-24,16-17,12-11) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, vezette: Deák, Grosch. Salgótarján: Dániel P., Czuprák 25/6, Pribics 4, Kovács K. 6, Rácz T. 15. Csere: Bozó 7/3, Tóth-Szarvas 2, Csomány, Molnár 2, Benedek, Brinkmann 5/3. Edző: Orbay Csaba. Százhúsz éve született George Halas Százhúsz éve, 1895. február 2-án született George Halas, az amerikaifutball cseh származású amerikai játékosa, edzője, a sportág forradalmasítója és egyik legsikeresebb alakja. George Stanley Halas cseh bevándorlók gyermekeként jött a világra Chicagóban, egyes források magyar származásúként emlegetik. Sporttehetsége már fiatal korában kitűnt, baseballozott, kosarazott, amerikaifocizott. A sportolás mellett tanult is, 1918-ban mérnöki diplomát szerzett az Illinois-i Egyetemen. Ezt követően a haditengerészetnél szolgált, a háború utáni első, haditengerészek közötti amerikaifutball-mérkőzésen a legjobb játékosnak választották. A háború után külső védőként (outfielder) a profi ligás New York Yankees ba- seballcsapatát erősítette. Csípősérülése miatt base- ballkarrierje derékba tört, de a sportolást nem adta fel, amerikaifutballal folytatta, meccsenként 75 dolláros gázsival az indianai Hammond Pros (All Stars) csapathoz igazolt. 1920-ban az illinois-i Decaturba költözött, hogy egy keményítőgyártó cégnél vállaljon munkát. Egy személyben volt a cég kereskedelmi képviselője, a cég által szponzorált baseballcsapat védője, illetve amerikaifutball-csapatának, a Decatur Staleysnek a játékosa és edzője. 1920-ban a csapat képviseletében részt vett az American Professional Football Associationnek, az 1922 óta National Football League (NFL) néven működő profi amerikaifutball- szövetség elődjének megalapításában. 1921-ben a Decatur Staleys pénzügyi nehézségei miatt a szponzor cég neki adta át a csapat vezetését. Halas Chicagóba költöztette játékostársait, felvette segítőnek maga mellé Dutch Sternamant, akinek közreműködésével a Chicago Staleys még abban az évben NFL-bajnokságot nyert. A következő évtől már Chicago Bears névén szerepeltek a bajnokságban. Halas nem csupán a csapat edzője volt, hanem támadóként és védőként is játszott, felügyelte a jegyeladásokat és irányította a klub működését. Nem véletlenül ragasztották rá a Mr. Mindenes becenevet. 1925-ben szerződtette az Iliionois sztárját, Red Grenge-t, hogy ezzel növelje a korábban csak a kevésbé jók menedékének tartott Medvék ázsióját. Tíz szezon után, 1930-ban játékosként visszavonult, az edzőséget átadta Ralph Jonesnak, de megmaradt a csapat tulajdonosának, sőt 1932-ben egyedüli tulajdonos lett. A nagy világválság miatt 1933- ban nehéz helyzetbe került klubját úgy mentette meg, hogy költségtakarékosságból ő vette vissza az edzői munkát, amelyet újabb tíz évig folytatott. Az 1930-as évek végén Clark Shaughnessyvel karöltve kidolgozták a T formációnak nevezett támadó felállást, amellyel forradalmasították a játékot. A Medvék az újszerű felállással 1940-ben 73-0-ás megsemmisítő vereséget mértek a Washington Redskinsre. A NFL történetében azóta sem végződött mérkőzés ekkora pontkülönbséggel. A chicagóiak 1941-ben is bajnokságot nyertek, a többi csapat pedig igyekezett minél hamarabb kiaknázni az új formációban rejlő lehetőségeket. Halas 1942-ben ismét katonának állt, Nimitz tengernagy alatt szolgált, a Hetedik Flotta erőnlétéért felelt. 1946-ban kapitányi rangban szerelt le. Újra visszatért csapatához, amellyel ismét bajnokságot nyert, és amelyet még újabb évtizedig vezetett. 1946- ban találkozott Dwight Eisenhower tábornokkal, a hadsereg, Chester Nimitz tengernaggyal, a hadi- tengerészet és Carl Spaatz tábornokkal, a légierő vezérkari főnökével, felajánlva nekik, hogy csapatával jótékonysági játékokat szervez a hadsereg háború utáni helyreállító munkájának támogatására. 1957 közepéig 438 351 dollárt gyűjtöttek össze, a Bears részvételével 1946-57 között rendezett mérkőzések bevétele több mint 2 millió dollárra rúgott. 1958-ban egy évtizedre megint átvette a klub vezetését, amellyel utolsó bajnokságát 1963-ban szerezte. Még ebben az évben beválasztották a sportág hírességeinek csarnokába. 1963-ban és 1965-ben az év edzőjének választották. 1968. május 27-én hivatalosan is visszavonult, a liga történetének legidősebb edzőjeként köszönt le. Tulajdonosként élete végéig aktív szerepet játszott a klub működtetésében. A Chicago Bearssel 1950-ben nyerte a 200-dik, 1965-ben a 300-dik meccsét, ő volt az első edző, aki ekkora sikert könyvelhetett el. Szakvezetésével a Medvék összesen 324-szer nyertek, s hatszor vitték haza az NFL bajnoki trófeáját, amit rajtuk kívül csak a Curly Lambeau vezette Green Baysnek sikerült elérni. Negyvenéves edzői pályafutása alatt csupán hat vesztes szezont zárt. Az elnyűheteüen „Papa Bear” nemzedékek kiválóságait nevelte fel, játékosai közül többen bekerültek a sportág hírességeinek csarnokába. Ő volt az első tréner, aki napi edzéseket tartott, és filmre vette, illetve elemezte ellenfeleit. 88 éves korában, 1983. október 31-én Chicagóban halt meg. Két évvel később, amikor a Chicago Bears (máig egyetlen alkalommal) megnyerte Super Bowlt, a győzelmi dal rímébe az ő nevét is belefoglalták. Napjainkban a Nemzeti Főcsoport bajnoka a róla elnevezett trófeát kapja meg, a sportág szakújság- írói a George S. Halas Courage Awardot ítélik oda. A Bears visszavonta az általa viselt 7-es mezszámot. A sportág hírességeinek csarnoka az Ohio állambeli Cantonban, a George Halas Drive-on található, a chicagói csapat mezén szereplő GSH felirat az ő nevének kezdőbetűire utal.
