Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-07 / 4. szám
2015. JANUÁR l, SZERDA u j „Védjétek, etessétek...!" Veszélyben a telefonszolgáltatás Nem győzöm bölcs háziorvosomat dicsérni, amikor jó szóval arra intett, hogy lelki és egészségi állapotom legolcsóbb és mégis leghasznosabb terápiája: a jó levegőn történő séta. Nélküle nem jöttem volna rá olyan egyszerű, de mégis nagyszerű alapigazságra, hogy a jó tettnek, a jó cselekednek, mindenhol és minden körülményben helye van. Még a prioritást élvező - de még nem kellően érvényesülő - természet-, illetve madárvédelemben is. Életem homokóráján már sok-sok év eltelt és sok-sok homok „lecsorgott”, mégis úgy gondoltam, hogy a téli madárvédelem elsősorban a falusi ember és a városi kertes családi házakban élők dolga. Meg sem fordult a fejemben, hogy a többi városi ember is sokat tehet ennek érdekében. Eléggé restellem és elismerem, hogy az évek száma nem mindenre ad elég muníciót. Az történt ugyanis, hogy napi sétám során egy teljesen természetes, szinte magától értetődő dologra lettem figyelmes. Az egyik társasház erkélyén madáretetőt és épp’ a körülötte szálldogáló és a kihelyezett elemózsiát csipegető madárkákat láttam. Ez ott és akkor olyan magától értetődő volt, hogy fel sem merül bennem a kérdés, miért ne lehetne akár az erkélyeken is madáretetőt elhelyezni? Ezután kíváncsiként - az utca végéig - futólag „átvizsgáltam” az erkélyeket, de újabb madáretetőnek: se hírét, se hamvát nem'láttam.'Ez viszont egy kicsit lelombozott. Mégis kérdezem. Nem lehetne ezt gyakorlattá nemesíteni? Egy családi házas övezetben folytattam utamat és örömömre szolgált, hogy több etetőre is ráleltem. És lássanak csodát! Néhány széncinege között egy hintázó cinkét is felfedeztem. Ugyanis az egyik lakó, egy ötletes, esőbeállóhoz hasonló etetőben zsinegen lógó szalonna darabkát, vagy faggyúgombócot helyezett el. Egy cinegemadár pedig azon egyensúlyozva, hintázva falatozott. Hihetetlen és különös játék volt. Mintha a történet egy filmszalagról került volna elém. Ekkor határoztam el, hogy írni róla kötelességem. Erről szól tehát e történetem. Nem tagadhatjuk, itt az igazi tél. A madarak beszorultak a házak, a lakások közelébe. Mivel a természet már nem nyújt igazi védelmet és főként elég eleséget számukra. Szükség van tehát a mi segítségünkre is. Ezért a kertekben - és talán az erkélyeken is - fontos lenne, hogy minél több olyan madáretető legyen, amely rendszeresen fel van töltve olajos magvakkal, esetleg szalonnadarabkákkal. A már említett széncinke, vagy ahogy a köznyelv is ismeri és a nóta is megénekli, a cinegemadár, 2011-ben „az év madara” volt. Számomra az egyik legkedvesebb, legszebb madár. Hátuk zöld, esetleg szürke. Hasuk sárga, vagy fehér. Télen sem vándorolnak melegebb égtájakra. Hangjuk tavasszal megélénkül. Énekükről is közismertek. A „ki-ki tél”, vagy a „nyitni-kék” igazi fülbemászó dallamként él bennünk. A legszorgalmasabb kismadarak egyike. A kertek, a fák igazi védelmezője. Hajnaltól napestig énekel, és közben munkálkodik. Mindenütt üldözi a kártékony rovarokat. A kertek, gyümölcsösök, kártevőinek pusztítása felbecsülhetetlen hasznot hajt. Segítségünket sokszorosan meghálálják. „Védjétek, etessétek az ég madarait!”- írja Herman Ottó, a nagy természettudósunk. Jó lenne, ha iskoláink - a valamikori Madarak és fák napi rendezvényekhez hasonlóan - e nemes és szép feladatokkal is foglalkoznának. Falvakban, avagy városokban élünk, e tekintetben talán mindegy is. Szülőként vonjuk be gyermekeinket a tennivalókba, hogy a madár- és természetszeretetük példaadó legyen! Bános József Mindig aktuális a Biblia Ma már nagyon sok tudós vallja azt az álláspontot, hogy a tudománynak semmi oka nincs kizárni a természetfelettit. Isten nem verseng a tudománnyal, hiszen maga a tudomány Istentől van. A régészeti kutatók általában egyetértenek abban: a ma ismert civilizációk 5-6000 éve bukkantak fel, minden átmenet nélkül, ezzel cáfolva az evolúciós elméletet. Az evolúciós Nagy Bumm véletlenszerűségen alapszik, holott minden azt mutatja, hogy a világ még a mai napig is tervszerűen, egy adott rendszer szerint működik. A Föld jelenlegi geológiai arculatát egy világméretű vízkatasztrófa, mégpedig a Bibliából ismert özönvíz alakította ki. Ezzel magyarázhatók mindazok az ősmaradványok, amelyek a • földrétegekben találhatóak. Nézzük meg részletesebben a teremtés 2. napját. 1 Mózes 1/6-8 „Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között”. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt való vizeket a boltozat felett való vizektől. A héber RAQIA szó jelentése egy égi tartomány kiterjesztésére, kifeszítésére utal, anélkül hogy annak mértani alakját meghatározná. A boltozat szó itt a légkört, légteret jelenti. Isten két részre osztotta a vizeket: légkör alatti vizek (a Földön lévő vizek) és légkör fölötti vizek (légkör fölötti vizek). Ez utóbbi, amely burokként vette körül a Földet nem lehetett folyékony halmazállapotú, mivel annak nagyobb a fajsúlya, mint a levegőé, és nem maradt volna meg a levegőben. A szakirodalom szerint vastag vízgőzrétegnek kellett lennie. Ez a páraburok minden teremtett élőlénynek kedvező életfeltételeket biztosított. így a Bibliában szereplő magas emberi életkorok, és ősmaradványok, fosszíliák - állati és növényi maradványok - hatalmas méretei (30 centméter szárnyú szitakötők, méretes páfrányok, 15-20 méteres állatok) e kedvező feltételek megléte mellett éltek, amelyeket régészeti leletek is bizonyítanak. Úgy tűnik, Isten valóban nagyszerű körülményeket biztosított a földi élet számára. na SzuhfrMátraalmás. itt van a tél, itt van újra - mondhatjuk ezt az új év első hetében is. Az időjárás ugyan naponta változik, hol -10 Celsius-fok körüli a napközbeni hőmérséklet, amely olykor viharos erős széllel kísért, hol csendes, napsütéses téli időre néhány plusz fokot magával hozó napra ébredhetünk. Az elmúlt esztendő végén a je- gesedés által történt országos erdőkárokon túlmenően az év első napjaiban az erős szél és a hideg újabb út menti károkat okozott a Mátrában. Szuha és Mátraalmás között, a főút mentén közvetlenül az üdülőövezet mellett fák törtek ketté, alaposan megrongálva ezzel az üdülőterületre és a Mátraalmásra vezető telefonvezetéket. A közút járhatóságát ugyan az illetékesek már megoldották, de több száz méter hosz- szon a telefonvezeték a még ma is rajtuk nehezedő fák, faágak terheit viselik - ki tudja, meddig bírva azok súlyait. Mátraalmás - ahol jelenleg is bőven 5 centiméteres a hóvastagság - bizony egyik pillanatról a másikra vezetékes telefonszolgáltatás nélkül maradhat. Már van olyan oszlop is, amely nem bírva a vezetékre zuhant ágakat, lecsúszott a tartóoszlopról, így az már bárki számára „kézzel foghatóan” elérhető... Cz.Zentai Mivel, hogyan és mikor...? A madarakat télen az első fagyok beköszöntétől a tartós hideg megszűnéséig (olykor akár április közepéig) kell etetni. Ezt a feladatot ma - köszönhetően a madártani és természetvédelmi egyesület ösztönzésének, a jó példák megismerésének - egyre többen vállalják. Éppen ezért lehet hasznos, ha bizonyos tudnivalókra újra és újra felhívják a figyelmet a madarászok, természetvédők. Nem mindegy ugyanis, mikor és mit kapnak enni a kis szárnyas segítőink. NMH4nformácÍÓ. Aszályos években például kicsi a fűfélék maghozama és a költöző, átvonuló csapatok is nehezebben tudnak eleséghez jutni. Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórni, illetve az ágakra egy-két almát felszúrni. Nagyon fontos az etetés folyamatossága is, mert ezek a kis élőlények ezt gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyeken fellelhető táplálékra. A kistestű, gyakran alig 4,5-10 gramm (!) körüli testtömegű állatkák számára a mínusz tíz Celsius-fok alatti hőmérséklet a túlélésről szól, ugyanis a tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget enni, könnyen elpusztulhatnak a következő éjjelen. A madárelesé- gek három nagy csoportja: növényi magvak és ezek keverékei, állati zsiradék és alma. Ezeket együtt érdemes adni. A legfontosabb a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. Nem baj, ha a vásárolt „szotyi” törött, szemetes, sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész szemek feltörésére - ilyen például a vörösbegy és az ökörszem -, csak a kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyomot és az egyéb apró magvakat tudják megenni. Megfelelő táplálék a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró is, s jó téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízNem mindegy, mikor és mit kapnak enni a kis égi lények szintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek. Olcsó almával is ajánlatos etetni, ágakra szúrva vagy a talajra téve, ezt ugyanis minden rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelőknek, például a barátposzátának is. Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ez több napig, hétig is itt maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják. A frissen elfogyasztott kenyérmorzsa verebek, vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára azonban nem ártalmas. A kihelyezés módjára azért jó figyelni, mert a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, de például a királykák és az őszapók az ágak közt fellelhető élelmet keresik. Ki lehet tehát szórni a magféleségeket a levelektől megtisztított talajra, fölé a hó ellen ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt is építhetünk. A tálcás, dúc- és függő etetőket is sok madár felkeresi, s ezeket házilag is el lehet készítem. Összetett feladat tehát a kis légi lényekről gondoskodni, de az eleség és az itató körül már kora reggel elkezdődő nyüzsgést öröm látni...
