Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-06 / 3. szám

Segítenek a favágásban is Borsosbereny. A település veze­tése az elmúlt évek során arra tö­rekedett, hogy rendben tartsa a község területét, valamint hogy segítse a hátrányosabb sorsú la­kosok mindennapjait. Ennek egyik eszköze a különböző köz­munkaprogramokban való rész­vétel volt Jelenleg a faluban ti­zenkét főt alkalmaz az önkor­mányzat napi nyolc és hat órás munkaidőben az általános köz­munkaprogram keretében. Ezen emberek elsődleges feladata a közterületek karbantartása és a rendhez szükséges egyéb mun­kák elvégzése. Továbbá a téli idő­szakban hozzájárulnak a nyugdí­jas lakosok helyzetének megsegí­téséhez is, az általuk elvégzett fa­vágással vagy hóeltakarítással. Továbbá szintén nyolc órában foglalkoztatnak másik négy sze­mélyt is a szociális közmunka­program keretében. Ők végzik el az ebéd és a különböző gyógy­szerek házhoz szállítását. Mind­ezen felül pedig a község vezeté­sének szerződése van két kultu­rális közfoglalkoztatottal is, akik közreműködnek a helység ren­dezvényeinek megszervezésé­ben és lebonyolításában is. Januárban még megtekinthetők Salgótarján. Az újév elején bú­csúzik a közönségtől két tartal­mas kiállítás a Dornyay Béla Mú­zeumban. Január 10-ig látható a mongol kultúra történetéből íze­lítőt adó Dzsingisz kán öröksége című, a „Jlagyományból való megújulást”, a 120 éves salgótar­jáni tűzhelygyárat bemutató pe­dig 17-ig tekinthető meg. Túra télen is DiÓSjenÓ. A természetkedvelők a téli időszakban is tehetnek túrá­kat, az Ipoly Erdő Zrt ehhez ajánl­ja például a községből induló ki­rándulásokat, ennek során a Bör­zsöny legmagasabb csúcsa, a Csó­ványos bejárását Az itt épült ki­látóról nem mindennapi panoráma tárul a természetked­velők elé. Az oda-visszaút hossza tizenhét kilométer, további infor­mációkért a községi szabadidő- központhoz fordulhatnak az ér­deklődők. Egy különös karácsony Garáb. Most már hagyomány, hogy Garábon a Narconon Új Élet Központban - ahol L. Ron Hubbard humanitárius által ki­dolgozott program alapján igaz megoldást nyújtanak drogokra és alkoholra - a karácsonyi ünne­peket a tanulók, szüleik és roko­naik valamint a képzési központ munkatársai közösen ünnepük. Az ünnepségnek a különleges­séget az adta, hogy Bátki Zoltán operaénekes és családja egy kis zenei csemegével lepte meg a központ lakóit és olyan zenei él­ményben részesítette az est részt­vevőit, amire eddig még nem volt példa. A tetejére még egy plusz meglepetéssel is szolgált. A köz­pontban folyó munkát még azzal is eüsmerte, hogy a művész csa­lád azt az elektromos zongorát is felajánlotta adományként, ame­lyen játszottak. A központ munkatársai né­hány napra rá egy kedves meghí­vásnak tettek eleget, és részt vet­tek a falu által rendezett évzáró ünnepségen is. Képviselve ezzel a közösséghez való tartozást és je­lezve a szeretetet és köszönetét Jó dolog kapni, de még jobb adni, felemelő' érzés másokon segíteni, vallja Kiss Attila szécsényi vál­lalkozó és felesége Anita, a „Csillagösvény” Böhönye, a határon túli magyarokért alapítvány két lelkes aktivistája. Szenográdi Ferenc Szécseny. 2014 karácsonya előtt negyedik alkalommal hirdették meg a nehéz sorban élő erdélyi magyar családok, gyermekek megsegítésére a gyűjtést. Az volt a céljuk, hogy két gyermekotthon lakóit - amelyek Torockón és Gyimesbükkiben, Böjté Csaba ál­tal működnek - negyven rászoru­ló családot és ezer nehéz sorban élő gyermeket karácsonyra meg­ajándékozzanak. A gyűjtési felhí­vásuk segítő szívekre, megértő emberekre talált.- Szécsény és környékén élők, a „Palócíöld” lakói ismét megmu­tatták, hogy önzetlenül segítenek. 2014-ban 103 családtag, civil szer­vezet került fel a „Büszkeség-táb­lánkra”. A térségben a segítsé­günkkel 2510 kilogramm ado­mány gyűlt össze. Örömmel ta­pasztaltuk az emberek segítőszán­dékát. Olyan sok ajándék jött össze, hogy a teherautónkra nem fért fel, így egy aktivista társunk teherautójára raktuk fel a többi ajándékot Az alapítvány az ország további öt részén - Ják, Alsóőrs, Böhönye, Tiszapüspöki, Apc - vég­zett gyűjtést. Ennek során 4500 kilogramm tartós élelmiszer, édes­ség, 1000 darab mikulási csomag, sok játék, tanszerek és egyéb isko­lai felszerelések gyűltek össze. De­cember 13-án négy teherautónyi ajándékkal indultunk útnak Er­délybe, a nyolcszáz kilométerre lé­vő Gyimesekbe - magyarázta Kiss Attila szécsényi vállalkozó.- Az utuk során melyik volt az első település, ahol ajándékot osz­tottak?- Az első állomásunk, Torockőn a Kis Szent Teréz Gyer­mekvédelmi Központ volt. Itt hu­szonnyolc gyermeknek adtunk át mikulási csomagot, cipős do­bozokban ajándékokat, valamint az előzetes egyeztetés alapján kért gyermekruhákat, cipőket, ágyneműket. A gyermekek örö­me, mosolygós tekintette feltöl­tött minket energiával az előt­tünk álló másnapi hosszú útra. Az estét és az éjszakát Csíkma­darason töltöttük, kedves csalá­di ismerősöknél, másnap dél­előtt érkeztünk meg Gimesközéplakra. Itt az autó le- pakolása után kezdtük meg a családi csomagok összerakását, amelyhez az iskola tanulóitól kaptunk segítséget. Az adomá­nyok szétosztása két napig tar­tott. A gyimesközéplaki Majláth Gusztáv iskolában, a borospataki, sötétpataki, hideg- ségi tagiskolában és óvodában ezer .gyermeknek személyesén adtuk át az ajándékot. A gyer­mekek megajándékozását köve­tően a nagycsaládosok szekerek­kel, kiskocsikkal jöttek a műve­lődési ház elé, hogy átvegyék és elvigyék a karácsonyi csomago­kat. Az a sok-sok hála, ami fe­lénk irányult, a rengeteg köszö­net, látva, hogy az emberek mennyire örülnek az ajándék­nak, hitet és erőt adott a folyta­táshoz. Végezetül, a Gyimesbükki Vigasztaló Szent­lélek Gyermekvédelmi Központ­ba mentünk, ahol huszonnyolc gyermek várt ránk, lelkesen se­gítettek az autó lepakolásában. Itt nem csak mikulási csomagok és cipősdobozokban lévő ajándé­kok kerültek kiosztásra: tartós élelmiszerekkel, ruhákkal, játé­kokkal, ágyneműkkel, mosógép­pel, német kályhával is tudtunk segíteni. A teljesen önfenntartó otthonnak nagy segítséget jelen­tett az adományunk. Az otthon vezetői és lakói büszkén mutat­ták meg kertjüket, állatállomá­nyukat. Egy kicsit beletekinthet­tünk az életükbe. Ahogy el­mondták, eddig rajtunk kívül más szervezettől még nem kap­tak ajándékot. Az adományozás három napján segítségünkre volt a Gyimesközéplak iskolájá­nak vezetője, és a polgármester - mondta Kiss Attila.- Milyen érzésekkel, élmények­kel tért haza? - kérdeztem a fele­ségét, Anitát.- Mindaz a szeretet, ami körül­vett minket, látni, megtapasztal­ni, hogy a gyermekek, felnőttek mennyire örülnek az ajándék­nak, a téli hidegben meleggel töl­tötte el a szívünket. Jó lenne, ha minden adományozónk átérezné ezt a szeretetet, hálás tekintetet, tiszta, őszinte szívből jövő jó kí­vánságokat, amit mi megtapasz­taltunk. Az ott élő társaink büsz­kék a magyarságukra.- Lesz-e folytatás? - fordultam Kiss Attilához.- Úgy búcsúztunk el egymás­tól, hogy ha a Jóisten megsegít minket, egy év múlva újra talál­kozunk. Élve a nyilvánosság le­hetőségével, szeretném megkö­szöni a sok-sok adományozónak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy segíteni tudtunk. Már most ké­rem, hogy 2015 karácsonya előtt is így tegyenek, hogy ismét tud­junk segíteni az Erdélyben élő szegény sorsú magyaroknak. Vízkereszt, avagy a háromkirályok ünnepe A \ázkereszt az egyik legrégebbi vallási ünnep. A korai kereszténység már a 4. század­tól megemlékezett epifánia, Urunk megjelenésének ünnepéről. Arról a napról, amelyen a napkeleti bölcsek - az égi jelet, a csillagot követve - rátaláltak a betlehemi Kisdedre. E látogatás tette nyilvánvalóvá Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának megszületését. /Mt 2,1-12/. Az akkori megemlékezések három eseményről szóltak. Urunk megjelené­séről, Jézusnak a - Jordán folyóban, Keresztelő Szent János által történő - megkereszte- léséről, és Jézus első csodatételéről: a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn. Víz­kereszt napját évszázadok óta január 6-án tartják. Az egyháztörténet szerint a keleti ke­resztények - az ortodoxok, a koptok, az örmények és más keletiek - ma már, e napon, Jézus megkeresztelkedését ünnepük. A katolikusok számára pedig, e nap a háromkirá­lyok - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - tiszteletét, emlékünnepét jelenti. Amikor felmerült bennem a vízkeresztről történő megemléke­zés, elsősorban az a meggyőző­dés vezetett, hogy az évek múlá­sával, egyre több hagyomány, szo­kás tűnik el életünkből. így saj­nos az emlékezetből is. Korábban a tradíciók, nemzedékről, nem­zedékre öröklődtek. Hét évtizede, e szokások még éltek és szülé­inknek nagyon fontosak voltak. Ma jó néhány történet már csak a múzeumokban és a lexikonok­ban lelhető fel. Biztos vagyok ab­ban, hogy szülőfalumban, Kishartyánban lassan már egy kézen is meg lehet számolni azok számát, akik még emlékeznek rá. A vízkereszt - mint az a szentmise liturgiájából, a há­romkirályok ünnepéből is ki­tetszik - a karácsonyi ünnep­kör lezárását és egyben a far­sang kezdetét jelenti. Templo­munkban e napon, még kará­csonyi díszítés fogadott. Az akkori szokások szerint - kis­falumban is - mindig a mise után került sor a karácsonyfák lebontására. Noha a vízkereszt, Krisztus megkeresztelkedésé- re utal, mégis a templomi szer­tartás keretében - évről-évre - vízszentelésre került sor. En­nek nemcsak a liturgia szem­pontjából volt jelentősége, ha­nem az évszázados hagyomá­nyok miatt is. Ugyanis a szent­misét követően, a családok - szinte kivétel nélkül - szentelt­vizet vittek haza, otthoni fel- használásra, mely szinte min­denre gyógyír volt. Az embe­rek és az állatok gyógyítására, továbbá a rontás és a gonosz szellemek ellen is. Használták azt, a bölcsőtől a koporsóig. Hittek gyógyító, védő és tisztí­tó erejében. Emellett a plébá­nos, évről-évre ismétlődően - a vízkereszt ünnepét követően - a község valamennyi házat megszentelte, melynek tényét, az ajtó szemöldökfájára felje­gyezte. Az előzőeken túl, vízkereszt­kor - a karácsonyi betleheme- zéshez hasonlóan - ugyancsak hagyománya volt, a csillagjárás­nak, vagy más néven a három királyjárásnak is. Iskolás gyere­keként, betlehemi királynak öl­tözve, adománygyűjtő céllal ko­pogtattunk be a családokhoz. Énekkel és jókívánságokkal kö­szöntöttük a ház népét. Végül, örülök annak, hogy fiatalkori életem, szép és különleges ha­gyományát, vallási tradícióit, so­kakkal megoszthattam. Bartos József A- „Palócföld” lakói ismét meg­mutatták, hogy önzetlenül segí­tenek - hangsúlyozta Kiss Attila Ajándék Erdélybe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents