Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-06 / 3. szám

Műfüves pálya épült Borsosberény. a település önkormányzata sok más nóg­rádi községhez hasonlóan fo­lyamatosan figyeli a különbö­ző pályázati lehetőségeket, s ha alkalma nyílik ki is hasz­nálja azokat. így volt ez a szep­temberben megkezdődött 20x40 méteres műfüves lab­darúgópálya építésére irányu­ló felhívás kapcsán is, amihez a falu vezetetése a Váci Egy­házmegyével közösen össze­sen 7,6 millió forint önrésszel járult hozzá. Bár a munkála­tok ősszel kezdődtek meg, de a csapadékos időjárás miatt csak múlt év decemberében történt meg a pálya átadása. A Szent Márton Katolikus Álta­lános Iskola udvarán megva­lósult beruházás elsődleges célja az, hogy segítse, illetve hozzájáruljon a mindennapos testnevelés programjának a megvalósításához. A község vezetése a komplexum ünne­pélyes átadását majd a hónap második felében tervezi. Olvasónapló-pályá­zat gyerekeknek Pásztó. A Teleki László Váro­si Könyvtár és Művelődési Központ az elmúlt hónapban olvasónapló pályázatott hirde­tett a gyermekek számára amelynek részeként Csukás István „A téli tücsök meséi” cí­mű művét kell feldolgozniuk a fiataloknak. A kiíráson részt­vevőknek a munkájukat leg­később január 19-ig, hétfőig adhatják le a könyvtár épüle­tében Oláhné Csákvári Gabriel­la gyermekkönyvtárosnál, vagy e-mailben a városi konyvtarpaszto@gmail.com címen! A pályázatot pedig az intézmény internetes honlap­járól (www.vkmk paszto.hu) tölthetik le az érdeklődők. A huszonegyedik évszázadban a kisebb települések számára is ki­emelten fontos, hogy tágra nyitva a szemüket Európában, partner- kapcsolatok után kutassanak más népek kultúráiban. Ez alól Balas­sagyarmat sem kivétel. Hegedűs H. A város ilyen, testvéri jellegű kapcsolatteremtései során a kiin­dulópontok sohasem azonnal a hivatalos, önkormányzati megkeresések voltak. Sokkal inkább személyek, csoportok, vagy civil szervezetek kezdeményezésé­re indultak el. Ilyen volt például a csoda­szép bajor tájon fekvő, az Alpok északi lá­bainál található Heimenkirch német kis­várossal való „találkozás”, amelyet a ze­ne hozott össze, s amelyet Medvácz Lajos polgármester mind közül a legszorosabb- nak és legbarátiabbnak emleget. Még az 1980-as évek végén a két település fúvós­zenekara talált egymásra, és látogatott el a másikhoz, később kiszélesedett ez a vi­szony. Heimenkirch nemrégiben elhunyt egykori polgármestere, Rudi Janisch több­ször járt Balassagyarmaton, miként a gyarmatiak is számos alkalommal utaz­tak el Bajorországba. A következő „testvért” a rendszerváltást övező politikai változások hozták el a vá­rosnak. Amikor huszonöt évvel ezelőtt ki­tört a romániai forradalom, szinte egycsapásra megmozdult az ország, és sor­ra indultak a segélyszállítmányok az ott élő magyarok és nem magyarok megsegíté­sére. így tettek I Pataki László, Szabó End­re és Gyurkó Péter újságírók is, akik Dést vették célba. Itt „futottak össze” LuidortPé­terrel, és a barátság ma is tart. Bár a kap­csolatok - ahogy a politika is - eléggé hul­lámzóan alakultak az utóbbi két évtized­ben, legutóbb tavaly tavasszal jártak désiek Balassagyarmaton, az Ipoly-parti középiskolások pedig rendszeresen részt vesznek az erdélyi szavalóversenyeken. A lengyelországi Osztrolen-kával (Ostroleka) már másfél évtizedes kapcso­lat fűzi össze a gyarmatiakat. A város a lengyel történelem egyik dicső helyszíne, hiszen az 1831-es, oroszok elleni szabad­ságharc híres ütközete - Bem József vezé­nyelte a hazafiakat - itt zajlott. Három év­vel ezelőtt, éppen a neves csata évforduló­ján, május utolsó napjaiban látogatott oda a balassagyarmati küldöttség, s ahogy Medvácz Lajos utalt rá, felejtheteüen napo­kat töltöttek a lengyel testvéreknél. . Legmesszebbre Lamezia Terme-be kell utazni, ha bárki Balassagyarmat partne­reit akarja felkeresni. Az Olaszország dé­li részén, a „csizma csüdjén”, Calabria tartományban található város Lencsés Zsolt képzőművész révén került Palócország Fővárosának „homlokteré­be”. A kezdeti személyes és családi-bará­ti kapcsolatok aztán hivatalossá váltak, s bár az utóbbi időben kissé lazultak a szá­lak a két település között, a gyarmatiak reménye szerint ez hamarosan újra erő­sebbé válhat. Az ötödik „testvértől” viszont csak egy híd választja el Balassagyarmatot. Az Ipoly túloldalán lévő egykori városrész, ami ma Szlovákgyarmat (Slovenske Darmoty) ne­vet viseli, csupán 2007 óta ápol szorosabb viszonyt a magyarországiakkal. Azóta vi­szont egyre szívélyesebbek a kapcsolatok, a különböző rendezvények mindkét telepü­lésen nagy népszerűségnek örvendnek a határ túloldalán élők körében. Mivel az Európai Unió az ilyen hatá­ron átnyúló társulásokat rendszeresen támogatja, így 2010-től rendszeressé vál­tak a találkozók. A gyarmati triatlonosok például futva és kerékpározva keresték fel 2010 nyarán a testvértelepüléseket, volt közös turisztikai- és ifjúságnevelési konferencia, 2011-ben pedig Balassa­gyarmat rendezte meg a Testvértelepü­lések és Gyarmatok találkozóját. Medvácz Lajos hozzátette, újabban egyre szorosabb a kapcsolat a magyar- szlovén-osztrák határon lévő Kercaszomorral is. Ezzel az apró község­gel történelmi sorsközösséget alkotnak, hiszen Kercaszomor a „Communitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb Falu” hazánkban. Kapornaky Sándor polgár- mester állandó vendége a Civitas Fortissima napi ünnepségeknek. Jó hangulatú összejövetel Az ötlet, amely Kelemen Tibor fejében fogalmazó­dott meg - a kivitelezés­nek is ő és felesége volt a megvalósítója - dicsére­tes. Az Ifjúsági út lakói, ahol az ötletgazda is la­kik, szabadtéri beszélge­tésre, borozgatásra, bá­tyus utcabálra jöttek ösz- sze nemrég. Szenográdi Ferenc . Az egyik kaüanban fe­hér-, a másikban vörös fűszeres bor font Az asztal a Kelemen Tibor felesége által készített, poharazga- tás közbeni ennivalóval volt meg­terítve. Az érkezők is elhelyezték a bátyus összejövetelre hozott ita­lokat és ételeket. Szólt a zene, az emberek kisebb-nagyobb csopor­tokban, egy-egy pohár itallal a ke­zükben beszélgettek. Voltak, akik táncra perdültek.- Spontán jött az egész. Távol élő barátaimtól származik az öt­let, akik elmondták, hogy ők ut­cabállal köszöntik az új évet. Mi­ért ne tennénk meg mi is...? Megszerveztem, s amint látja, mindenki itt van. Az Ifjúsági ut­cában lakunk, így az estét ifjúsá­gi találkozónak is lehet nevezni. Nincs szó politikáról, magasröp­tű eszmefuttatásról, csak beszél­getünk, szórakozunk, ismerke­dünk, jól érezzük magunkat - ennél nem kell több - vélekedett Kelemen Tibor.- Nagyszerű a hangulat, az ut­cából itt van mindenki - mond­ta Lórik István, aki családjával volt jelen.- Huszonkilenc éve lakunk itt, akkor épültek a házak, ez az el­ső ilyen összejövetelünk - mond­ta Faluhelyi László. Arra is jó, hogy még jobban megismerjük egymást - fűzte tovább a gondo­latot a felesége.- Egész nap dolgoztam, de itt vagyok, köszönet Tibornak, ami­ért megszervezte - hálálkodott Szita István. Az este nemzetközinek is mondható. Lőrik István rokona Hollandiából jött haza. Szabó La­jos tizenkét éve dolgozik Hollan­diában. Az utca lakója, a finn Si­mon Juka, valamint a dán Peter Nielsen, aki elmondta, hogy Dáni­ában van is hasonló összejövetel. Szabó Ferenc feleségével és ki­sebb lányával vett részt az első „If­júság úti” találkozón. - Jól érez­zük magunkat, az időjárás is ke­gyeibe fogadott minket - mondta.- Hagyományteremtő szán­dékkal szerveztem a rendez­vényt, s ahogy látom, mindenki jól érzi magát, így egy év múlva is tartunk hasonló összejövetelt - fogalmazott Kelemen Tibor.

Next

/
Thumbnails
Contents