Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-28 / 22. szám

A New Horizons amerikai űrszon­dának a tervek szerint vasárnap kellett megkezdenie a Plútó törpe­bolygó, valamint legnagyobb hold­jának, a Charonnak a fényképezé­sét, az első képek kedden érkezhet­nek a Földre, s a felvételeket rövid időn belül közzéteszik. A zongoraméretű New Horizons 2006. január 19-én indult 5 milliárd kilométe­res vándorútjára, jelenleg 209 millió kilométer választja el a Plútótól. Az űrszondát december elején ébresztették fel, január közepén pedig aktiválták a műszereit. A szonda a tervek sze­rint 2015. július 14-én kerül a legkisebb távol­ságra a törpebolygótól, amikor „mindössze” 13695 kilométerre lesz az égitest jeges felüle­tétől. Az űreszköz másodpercenkénti 14 kilo­méteres sebessége azonban túl nagy, hogy a törpebolygó körüli pályára állhasson, így a tör­ténelmi randevú után a New Horizons az 1,6 milliárd kilométerre lévő Kuiper-öv felé veszi az irányt, ahol a Naprendszer 4,6 milliárd év­vel ezelőtti születése után fennmaradt „törme­lék” kering - olvasható a BBC News hírei kö­zött, valamint a PhysOrg című hírportálon.- Az űrszondának már el kellett kezdenie a fényképezést, ám a New Horizons még mindig túl távol van a Plútótól, így a képe­ken a törpebolygó és legnagyobb holdja pon­tokként jelennek meg a csillagokkal teletűz­delt háttér előtt - magyarázta Mike Buckley, a John Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának szóvivője. Mark Holdridge, a John Hopkins Egye­tem tudósa, a találkozást előkészítő kuta­tócsoport vezető szakértője a projektet is­mertetve elmondta, hogy az egyik legne­hezebb feladat a hét fedélzeti műszer mun­kájának összehangolása volt, amelyek kü­lönböző távolságból készítenek felvé­teleket és gyűjtik az adatokat, így a team rendkívül pontos megfigyelési menetren­det dolgozott ki. A törpebolygó felületéről visszaverődő gyenge fény ellenére a New Horizons topo­gráfiai térképek elkészítéséhez elegendő adatot lesz képes összegyűjteni a Plútó és a Charon felületéről. A felvételek emellett kulcsszerepet játszanak az űrszonda navigá­lásában is törpebolygóig vezető út során.- A képek alapján végezzük el a pályakor­rekciós manővereket - mutatott rá Holdridge. A Plútót a Naprendszer 9. bolygójaként 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh (1906- 1997) amerikai csillagász, az égitestet 2006. augusztus 24-én fokozta le a Nemzet­közi Csillagászati Unió plutoida törpeboly­góvá. A Plútó átmérője 2300 kilométer, va­gyis kisebb, mint a Hold, tömege pedig öt- százszor kisebb, mint a Földé. A Plútó öt holdjával 247,7 év alatt kerüli meg a Napot, amelyet legfeljebb 4,436 milliárd kilomé­terre közelít meg. London. A feléledt, és egyre ak­tívabb 67/P Csurjumov-Gera- szimenko üstökös a Nap felé tar­tó útján megvált porköpenyétől- olvasható egy nemzetközi ku­tatócsoport tanulmányában. Az égitest porköpenyét az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának fedélze­tén működő Cosima mérőmű­szer adatai alapján elemezték- olvasható a Nature brit tudo­mányos magazin aktuális szá­mában megjelent tanulmány­ban, melynek vezető szerzője Rita Schulz, az ESA kutatója. A Rosetta tavaly nyár óta kö­veti a 67/P-t. Minél közelebb ér az üstökös a Naphoz, sugárzá­sától egyre aktívabbá válik, fe­lületéről egyre több port veszít, melyet magával ragad a feltörő gáz. Az űrszondának sikerült az üstököspor néhány szem­cséjét elkapnia és elemeznie. A legnagyobb szemcsék a milliméter több mint huszadát is elérik, bolyhos szerkezetű­ek és magas a nátriumtartal­muk. A kutatók kizárták, hogy ebből a porból alakulna ki az üstökösök pályáján megjelenő meteorzápor. Abból indultak ki, hogy a most megfigyelt por a Naptól távol töltött elmúlt négy év alatt gyűlt össze a 67/P felszí­nén, és az üstökös porának összetétele jelentősen megvál­tozik, amikor felületére friss anyag kerül. A fekete üstökös alakja gumikacsára hasonlít: feje kisebb, teste nagyobb, vé­kony nyak köti őket össze. A fej átmérője mintegy két kilo­méter, a test hossza nagyjából négy kilométer. Legmagasabb szirtje hétszáz méter, pordombok, síkságok és barázdák találhatók rajta. Fel­tételezik, hogy sok táját méte­res por borítja. A „nyakán” hosszú hasadás figyelhető meg, mely mechanikai terhe­lés következménye lehet. Felfedeztek még legfeljebb 200 méter mély, 300 méter szé­les henger alakú lyukakat is az égitesten. A lyukak fala mint­ha libabőrös lenne, nagyjából háromméteres rögök borítják. A „Csurinak” is becézett üs­tökös köbméterenként 470 ki­logrammjával olyan fajsúlyú, mint egy parafadugó. Lehet, hogy magja lyukacsos, 70-80 százalékban üres. Meglepő, hogy az üstökös már most ennyire aktív. Az el­múlt hónapokban négyszer annyi port lövellt az űrbe, mint amennyi gázt. Az üstökösök ál­talában nem porból, hanem gázból „termelnek” többet. Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2004- ben indult a Földről, hogy tíz­éves utazás után a Csurjumov- Geraszimenko üstökös közelé­be érjen. Philae nevű leszálló- egysége tavaly november 12-én, hétórás szabadesés után érte el a Földtől több mint 510 millió ki­lométerre lévő üstökös felszínét, ahonnan kétszer visszapattant, és egyelőre ismeretlen helyen állapodott meg. A leszállási helyen olyan ke­vés fény érte, hogy napelemei lemerültek, nem tudta folytat­ni a kutatást. November 15. óta hibernációban várja az „újraé­ledést”, a Rosetta addig is köve­ti az égitestet. Meleg óceánvíz olvasztja Sydney. Meleg óceáni áramlatok olvasztják Ke- let-Antarktisz legnagyobb gleccserét, amely hat méternyi globális tengerszint-emelkedéshez ele­gendő jeget tartalmaz - közölték hétfőn ausztrál szakemberek. A 120 kilométer hosszú és több mint 30 kilo­méter széles Totten-gleccserről ez idáig úgy vél­ték, hogy olyan területen fekszik, amelyet nem érintenek a melegebb áramlatok. Egy, a fagyott régióból nemrég visszatért kutatócsoport sze­rint azonban a jégfolyam körüli vizek melegeb­bek, mint gondolták, és valószínűleg alulról ol­vasztják a jégóriást.- A műholdas adatokból tudtuk, hogy a gleccser vékonyodik, ám nem voltunk tisztában a jelenség okával - mondta Steve Rintoul, az expedíció vezető kutatója. A szakember szerint egészen mostanáig úgy vélték, hogy a kelet-antarktiszi jégtakarót hideg víz öleli körbe, stabilitást biztosítva a területnek, amelyen emiatt nem várható sok változás. A kutatócsoport szerint azonban a Totten- gleccser körüli víz mintegy 1,5 Celsius-fokkal volt melegebb, mint a többi területen, amelyet a déli félteke nyári hónapjaira időzített expedí­ció során meglátogattak.- Egészen a gleccser orráig jutottunk és olyan hő­mérsékletet mértünk, amely elég meleg ahhoz, hogy jelentős olvadást okozzon. Az a tény, hogy a meleg óceánvíz képes elérni ezt a gleccsert, azt jelzi, hogy Kelet-Antarktisz valószínűleg jóval sérülékenyebb a klímaváltozás okozta óceáni változásokkal szemben, mint azt korábban gondoltuk - mondta Rintoul. A masszív jégrengeteg miatt a korábbi expedí­ciók nem tudtak elég közel jutni a gleccserhez, az időjárás azonban kedvezett az Aurora Australis jégtörőnek és az ausztrál környezetvédelmi mi­nisztérium Antarktisz-részlegén (AAD) dolgozó szakembereknek. Rintoul szerint a Totten-gleccser nem fog egyik napról a másikra elolvadni és hatméteres tenger- szint-emelkedést okozni, de a friss eredmények hasznosak lesznek a szakemberek számára an­nak előrejelzésében, hogy az óceánok változásai milyen hatással lesznek a jégtakarókra, valamint a jövőbeli tengerszint-emelkedésekre vonatkozó erőjelezések tökéletesítésében is segíthetnek. Az elmúlt 21 évre vonatkozó adatok alapján az Antarktisz leggyorsabban olvadó részein lévő gleccserek olvadási sebessége megháromszorozó­dott az elmúlt évtizedben. m MUNKAERŐ-KÖLCSÖNZÉS Munkaügyi felelősség exportálva. Bérköltségek optimalizálva. ■ MUNKAERŐ-KÖZVETÍTÉS Sikerdíjas kiválasztás garanciával. » Kell ennél több? Közel 100.000 fős aktív adatbá; Online és offline hirdetések. Idejét és pénzét is megtakarítjuk! ■ BER-BERSZA Akciós áron! ■ JTES Megvált porköpenyétől...

Next

/
Thumbnails
Contents