Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)

2014-12-23 / 296. szám

Advent utolsó vasárnapja Őrhalom. Helyi fiatalok, illetve meghívott vendégek közreműkö­désével köszöntötték karácsony ünnepét a község katolikus temp­lomában. A vasárnapi eseményen Horváth Bertalan plébános üdvöz­lő szavai után az óvodás csoport tagjai adtak elő rövid betlehemi já­tékot, majd egymást váltották a művészi fellépések - fuvolás lány, gitáros kisfiú, versek, dalok, az ipolyvarbói és az őrhalmi kórusok, valamint az ipolybalogi Lőrincz Sa­rolta Aranka néprajzos-népdal- énekes is szórakoztatta a legalább száz fős közönséget. Ezt követően a kis kápolnánál felállított betle­hemi jászolnál meggyújtották a negyedik adventi gyertyát, és ki­hirdették a mézeskalács-sütő ver­seny eredményeit H.H. Angyalposta viszi az örömöt... Az adventi időszak tele van szebbnél szebb lehe­tőségekkel és ajándékok­kal, amelyek által köze­lebb kerülhetünk egy­máshoz. Milyen jó, hogy olyan sokféle módon megmutathatjuk szerete- tünket és összefogásun­kat a körülöttünk lévő embereknek! Pásztó. A Magyar Szentek Ró­mai Katolikus Óvoda és Általános Iskolában, ebben a hónapban számtalan olyan esemény történt, amelyek ismét bizonyságát adták, hogy jót tenni jó. Összefogva, jó cé­lok érdekében, rengeteg embert bevonhatunk a jótékonykodásba, hogy az ünnep, valóban minden­kinek ünnep legyen! December elején iskolánk osz­tályaiban Mikulás- és karácsony- váró ünnepségeket tartottunk. Felemelő volt látni a gyermeksze­mek ragyogását, a szülők és pe­dagógusok meghatódottságát, át­élni a közös pillanatok és elcsen­desülések megragadó és érzel­mekkel teli pillanatait. A negyedikes osztályunk ka­rácsonyváró ünnepsége minden szembe könnyet csalt. Egy kis színdarab keretében felelevení­tettük, hogy milyen is egy nagy­család karácsonya. Amikor való­ban mindenki együtt van, s együtt ünnepelnek a nagyma­mák, a nagypapák a szülőkkel és a gyerekekkel. Szívet melengető volt, aho­gyan a gyerekek az idegen nyel­vi karácsonyi dallamokkal beve­zették az együttlétet, majd a fu- rulyás, zenés, táncos és verses műsorral összefonva igazán tel­jessé vált a közös ünneplésünk. A műsor utáni legszebb pillana­tok azok is, amikor picit megállha­tunk egymással beszélgetni, s sze­mélyesen találkozhatunk azokkal az emberekkel, akikkel máskor nem igazán tudunk a rohanó hét­köznapokban. Akatolikus iskolánkban egy má­sik széleskörű összefogás is történt Az Angyalposta névre keresz­telt akciónkban a pásztói és a környékbeli rászoruló gyerme­keknek gyűjtöttünk majdnem 50 dobozt. Ezekben plüssöket, játékokat, csokikat, írószereket, ruhákat, és különböző ajándék- tárgyakat adhattunk át a napok­ban a pásztói Területi Gondozá­si Központ, és egyben a Gyer­mekjóléti és Családsegítő Szol­gálat igazgatónőjének. Odlerné Tiszovszki Mária vezetésével ezek a ajándékdobozok Pásztón valóban azokra a helyekre kerül­hetnek, ahol biztosan nem lenne ajándék a fa alatt. Köszönetünket szeretnénk ki­fejezni az összes segítő szülőnek és jótékonykodónak, hogy létre­jöhetett ez az összefogás. Hálával tartozunk a családsegítő szolgá­latnak, hogy a csomagokat eljut­tatják a rászoruló családokhoz. Istennek legyen hála, hogy se­gíthettünk, s így a karácsony örömét, örömhírét még több ház­hoz eljuttathatjuk! Molnár Marianna Ünnepvárás roma módra Nem volt még ilyen rendezvény a nagyközségben. ...leg­alábbis senki nem emlékszik olyanra, mint amit Romhány Község Roma Nemzetiségi Önkormányzata rendezett a roma gyerekek számára. Sztranyó - Hegedűs Romhány. Balog Györgyné, a ki­sebbségi önkormányzat elnök- helyettese elmondta, hogy két hónap munkájába tellett, amíg összeállították a műsort, betaní­tották a szereplőknek, és besze­rezték az ajándékokat.- Régebben annyi történt, hogy odaadták a gyerekeknek az ajándékot, és kész. Én úgy gondoltam, hogy valami jó, ér­dekes is történjék Romhányban, mert úgy érzem, hogy a roma kisebbség együtt tud dolgozni a nem romákkal, a polgármesteri hivatallal. Ezt fo­gom támogatni az elkövetke­zendő időszakban - fejtette ki az elnökhelyettes. „Megszervezték” a Mikulást és az élő zenét, amit a Pusztai Duó szolgáltatott. Aranyos elő­adásokat láthatott a közönség kicsik és nagyok közreműködé­sével: ének, versek és prózai művek. Láthatóan élvezték a színpadon lévők is. Különösen a programot záró hagyomány- őrző táncot ropták fergetegesen kisebbek és nagyobbak. A Szécsény és Térsége Egészségügyi Centrum­ban hagyomány, hogy szenteste közeledtével meghitt, bensőséges kará­csonyi ünnepélyen kö­szöntik az intézmény dol­gozóit, a meghívott ven­dégeket. Szenográdi Ferenc A közelmúltban az egészségügyi centrum dolgozói az öltözőben hagyva munkaru­hájukat ünneplőt öltöttek, hogy együtt köszöntsék a karácsonyt. Az ünnepségen ott voltak a tér­ség polgármesterei, valamint azon intézmények, szervezetek vezetői, akik kapcsolatban áll­nak a gyógyintézettel. Dr. Barrak Ahmad, az intézet igazgató főorvosa megköszönte munkatársai áldozatkész munká­ját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Szécsény és térségének la­kói kiemelt egészségügyi ellátás­ban részesülhetnek. Hangsúlyoz­ta, hogy az elmúlt npgy évben új szakrendelésekkel, szolgáltatá­sokkal igyekeztek megkönnyíteni a járásban élők életét, s a legjobb tudásuk szerint teszik ezt az elkö­vetkező években is.- Munkahelyünket megbe­csülve, szeretetben, tiszteletben összefogva kell tovább lépnünk, hogy továbbra is a betegek érde­keit képviselve működhessünk, és tovább emelhessük a színvo­nalat - fogalmazott dr. Barrak Ahmad, aki békés, boldog kará­csonyi ünnepeket és boldog új­évet kívánt a munkatársainak, a meghívott vendégeknek. Bállá Mihály országgyűlési kép­viselő köszöntőjében kiemelte az egészségügyi dolgozók felelősség- teljes, áldozatos munkáját. Az em­berek nevében háláját fejezte ki, hogy az intézetben a lehetőség sze­rint a legjobb egészségügyi ellá­tásban részesülnek. Kiemelte a bi­zalom fontosságát, amely a bete­gek részéről az egészségügyi dol­gozók felé irányul. Stayer László, Szécsény pol­gármestere az alkalomhoz illő prózai mű felolvasásával, dallal köszöntötte az ünnepeiteket. Andi Színjátszósai, Bocsó Blan­ka, Schmid Zsuzsanna, Rónai Egon, Harik Zoltán műsora tet­te még felejthetetlenebbé az egészségügyi dolgozók házi ka­rácsonyi ünnepét. Betlehem mai csodája Látott már csodát életében? - kérdezem a kedves olvasómat. Ne értse félre, nem a betlehemi csodára, a kis Jézus születésére gondolok. Az ugyanis világtör­ténelemi jelentőségű és isteni csoda volt. „Csupán” hétközna­pi csodára... A betlehemezésre, a betlehemi játékokra, gyer­mekkorom csodájára emléke­zem. Most elmondom a történe­tét. Vallásos szülők gyermeke­ként már magát a játékot is szakrális, vallási eseményként éltük át. Játékunkkal ki akar­tuk fejezni a Megváltó iránti imádatunkat. Játék volt a javá­ból, amelyet iskolai előadások keretében is feldolgoztunk. Vé­gül számunkra, szegény gyere­kek számára ez év végi ado­mánygyűjtés volt. Hisz mi a meglátogatott családoknak - a bibliai történettől eltérően - nem vittünk, hanem mi kap­tunk tőlük ajándékokat. Milyen volt betlehemezés, a betlehemi játék? Nem túlzás, hogy a karácsony előtti napok leg­ismertebb, legnépszerűbb játéka volt. Évszázadokon át szerves ré­sze a kolostorok és templomok li­turgiájának, szertartásainak. A 17. századtól kikerült a megszen­telt falak közül, és fokozatosan te­ret hódított a vallásos falvakban is. Magyarországon a 19. század­tól vált népszokássá - középpont­jában Jézus Krisztus születésé­nek bibliai történetével. Pásztor- játék. A betlehemi pásztorok pár­beszédes, énekes játéka. Fő kellé­ke a templom alakú (kis) betlehem, benne a Szent Család, angyalokkal és állatokkal, példá­ul bárányokkal. A játék szereplői a betlehemet - a kis templomot ­vivő két angyal és az egymásnak feleselő három betlehemi pásztor. Egyes vidékeken további szerep­lők is feltűnnek, szülőfalumban, Kishartyánban például a három napkeleti bölcs. A szereplők el­mondják, vagy eljátsszák a bibli­ai történetet, és közben karácso­nyi énekeket énekelnek. A tájegy­ségükre jellemző viseletét, vagy kifordított bundát és jelmezt hordtak. Mit jelentett kisfalumban ez a gyönyörűséges játék? Első em­lékem 5 éves koromból, 1943 karácsonyáról való. Ez az év volt a front - a II. világháború - köz­ségünkbe érkezése előtti utolsó békeév. A 10 esztendős unoka­bátyám és a többi nagyfiú in­kább vezetett engem, mintsem önálló szereplő lettem volna. Igazi első szereplésem - nem létszámszaporítóként - 1945 karácsonyán volt Abban az év­ben kezdtem el első elemis osz­tályomat. Az országban minde­nütt, így nálunk is egyházi isko­la működött. A hittant - amely főtantárgy volt - községünk plé­bánosa tanította. Kedveltük őt. Megtanította az igazi betlehemi játékot, amellyel - a szülők előtt - az iskolában is mindig sikere­sen szerepeltünk. Kis falunkban szokás volt te­hát a betlehemi kis Jézus csalá­doknál történő bemutatása és a ház népének köszöntése is. Ez a tisztesség ránk, a nagyobb isko­lás gyerekekre hárult. A pásztor- játékot megtanultuk, már csak a kis templomot, a betlehemet kel­lett elkészítenünk. Unokabá­tyám gyerekként is ezermester volt. Ő készítette el talán a világ legszebb betlehemét. Miután ez megtörtént, lassan a várva várt nap is elérkezett. A mi kis betle- hemező csoportunk az utcánk­ban élő három család gyerekei­ből verbuválódott. Hasonló kis közösségek alakultak a többi ut­cában is. A betlehemjárás kará­csony, a szenteste előtti héten kezdődött és több délutánon át tartott. Sokan szüleinket már jó előre kérték: „jöjjenek a gyere­kek!”. És mi örömmel mentünk. Szinte mindenhová bekopog­tunk. Amikor kijött a gazda, tőle kérdeztük: „be szabad-e vinni a betlehemi kis Jézust?” Igenlő vá­lasz esetén már az ajtóban el­kezdtük énekelni a „Mennyből az angyal” kezdetű szép karácso­nyi dalt. Elmondtuk az iskolában tanult betlehemi játék rövidített változatát. Végül a ház lakóinak áldott karácsonyt kívántunk. És ekkor ért az igazi meglepetés. Nemcsak gyümölcsöt és sütemé­nyeket, hanem több helyen disz­nótoros ajándékokat is kaptunk. Vallásos gyerek voltam, mégis farizeus, képmutató lennék, ha most nem ismerném el, hogy gye­rekként az ajándékok jelentették a legnagyobb boldogságot. Példá­ul a „disznóságok”, amelyek messzire elkerülték családunkat Sokszor csak madárlátta étek volt Ma is szeretettel gondolok vissza az emberek jószívűségére. Ez emberszeretet, igazi hétközna­pi csoda volt. A közösség sosem hagyta magára a legszegényeb­beket. Lassan karácsony van. Itt az alkalom, hogy mi is segítsünk. Tegyünk csodát, hogy minden gyerek karácsonyfája alatt legyen ajándék! És legyen boldogabb ka­rácsonyunk! Bartos József A látványos roma táncokat élvezték legjobban a gyerekek Az óvodások betlehemi játéka

Next

/
Thumbnails
Contents