Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-20 / 294. szám
2014. DECEMBER 20., SZOMBAT „Halljátok szavamat emberek...” Papp Dorina (Madách) a versmondó verseny második helyezettje Vitathatatlan s - több mint - szomorú tény: Salgótarján történetének legtragikusabb napja 1956. december 8-a, amikor is védtelen, ártatlan emberek sokasága esett áldozatul az esztelen sortűznek. A mártírok között volt Ravasz István is: személyében nemcsak egy azon a nyáron érettségizett, első évfolyamos bölcsészhallgató fiatalembert - akit szülei hazahívtak, féltve a budapesti forradalomtól - veszített el a családja, hanem - mint később kiderült - egy költőtehetséggel is szegényebb lett a magyar irodalom. Hátrahagyott kötetnyi verse erre enged következtetni. Ennélfogva különös gonddal őrzi Ravasz István emlékét egykori középiskolája, a Madách Imre Gimnázium és a Ma- dách-hagyomány Ápoló Egyesület S miként lehetne méltóbb a főhajtás, mint egy róla elnevezett középiskolás versmondó versennyel, amelyet 2001 óta a napokban immár tizennegyedik alkalommal rendeztek meg. A versmondókat és a vendégeket Szluka Pálné igazgató köszöntötte, majd egy diák idézte meg Ravasz István alakját. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ salgótarjáni tankerületének vezetője, Székyné dr. Sztrémi Melinda is szólt a fiatalokhoz. Örök mementónak nevezte, ahogy Salgótarján megemlékezik a sortűz áldozatairól. Soha többé nem fordulhat elő ilyen szörnyűség. Kiemelte Ravasz István lírai talentumát és elismeréssel említette a nevével fémjelzett versmondó versenyt. Arra buzdította a diákokat, hogy egyéniségükön „átszűrve” jelenítsék meg a költői mondandót, érzésvilágot. Rátfai Emese előadó- művész néhány tanáccsal látta el a képletes pódiumra lépőket. Elsőként vagy a „Gondo- lat”-ot vagy az „Európa népeihez” című Ravasz-verset kellett elmondaniuk, aztán a második fordulóban tetszés szerinttallózhattak a magyar költészet felmérheteüenül gazdag tárházában. Sorra hangzottak el Dsidajenő, József Attila, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Pilinszky János és Radnóti Miklós versei. Minden versmondó kapott emléklapot, majd az eredményhirdetésre került sor. Az első helyet Mester Ádám (Bolyai János Gimnázium) szerezte meg. Második helyezett lett Papp Dorina (Madách), a harmadik helyen pedig Miskolczi Gréta (Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola) végzett. A Szent László Lovagrend magyarországi tartományfőnöke, vitéz Bozó József Mester Idámnak és Miskolczi Grétának adott át különdíjat a két fordulóban nyújtott kiemelkedő produkciójáért. A Ravasz család különdíját a költő unokaöccse, dr. Ravasz István alezredes, hadtörténész nyújtotta át Kazareczki Melittának (Madách). Rátfai Emese külön- d íját Nagy Rebeka (Madách) kapta. A legjobb madáchos versmondónak Papp Dorina bizonyult s ezért részesült Pauman Mária nyugalmazott igazgató különdíjában. A Nógrád Megyei Hírlap különdíját Fenyvesi Gábor fő- szerkesztő adta át Mester Ádámnak és Péter Rebekának (Mikszáth Kálmán Líceum, Pásztó). A Madách-hagyo- mány Ápoló Egyesület nevében Csongrády Béla elnök részesítette különdíjban Harazin Reginát (Bolyai). A versmondó verseny előkészítésében és szervezésében Butkainé Vajda Éva és Somodiné Gubányi Gabriella tanárnők vállaltak meghatározó szerepet. A megemlékezés Ravasz István sírjánál koszorúzással ért véget, ahol a győztes, Mester Ádám szájából újra felhangzottak az „Európa népeihez” című vers sorai; „Halljátokszavamat emberek s te vén Európa.... ” 5 Testcserés színjáték Némi malíciával írhatnók, hogy a második felvonás azért sokkal jobb, mint az első, mert akkor az egyik szerepben színre lép a darab szerzője, a vajdasági származású TopolcsányiLaura is, de ez így nyilván nem lenne igaz. Az viszont tény, hogy a döcögős, nehézkesen alakuló első rész után kétségkívül felpörög és helyenként élvezhetővé válik a produkció. Éppen ideje, hogy tisztázzuk: a salgótarjáni színházi évad Zenthe Ferenc bérletsorozatának minapi - „Segítség, én vagyok a feleségem!” című - előadásáról van szó, amellyel a Turay Ida Színház társulata vendégszerepeit a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán. Egyébiránt nem véletlen a lassú kibontakozás, mert az író egy képtelen, még gondolatilag is bizarr helyzetre - egy házaspár testcseréjére - építi vígjátékát A férjnek és feleségnek - mint gyakorta előfordul - semmire sincs ideje - előbbi még időközben felcseperedett leánya születésnapját is elfelejti. Ez - és persze a cégvezető úr hosszú esti távollétei, kiküldetései okán megszülető féltékenység gyanúja - végképp kicsapja a biztosítékot az asszonynál, akire az óvónői munkája mellett a háztartás minden gondja is hárul. A férfi viszont állandóan arra hivatkozik, hogy az ő keresete nélkül bizony nem sokra menne a család. A két ember egyszerre vágja a másik szemébe: - Bárcsak a helyembe lennél'! S csodák csodájára e kívánság reggelre valóra válik és kiki a másik testében ébred. Ebből aztán mondani sem kell, hogy mekkora kavarodás alakul ki: az érintettek számára is enyhén szólva szokatlan, furcsa e különös szerepcsere, de végképp megkavarja, zavarba hozza a velük kapcsolatban lévőket, a környezetükben megfordulókat. Kétségtelenül kimódolt, mesterkélt ez a szituáció, de éppen a groteszksége, abszurditása miatt láttatja még erőteljesebben a házasságok tipikus, sokak számára ismerős konfliktusait Az általános vígjátéki szabályok szerint azonban a darab végére minden megoldódik és nemcsak Zelenka Géza és felesége fedezi fel újra egymás érékeit, hanem - mint el is hangzik - „minden zsák megtalálja a foltját ” A főszereplők - akiknek szinte szó szerint bőrükre megy a játék - bizony nincsenek köny- nyű helyzetben, hiszen néha azt sem tudják, hogy kik ők valójában. De mind az igazán férfias Kaszás Géza, mind pedig a nőiségével vonzó Détár Enikő jól oldja meg kettős szerepét. A salgótarjáni közönség nyilván örömmel konstatálta, hogy a szomszéd vízvezetékszerelő - akinek mellesleg nagyon tetszik az óvó néni - figuráját ismerős színész, Bregyán Péter alakítja, akit nemrégiben a Zenthe Ferenc Színház „Kegyenc” című előadásában láthatott. Ezúttal remek epizodistaként tűnik ki a stábból. Együgyű, reménytelenül szerelmes fia szerepében Boros Zoltán szerez szórakoztató pillanatokat a publikumnak. A rendező Bencze Ilona otthonosan, hozzáértéssel „mozog” a színpadon, megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a nem mindennapi sztoriból... Cs. B. Zelenkáék leánya (középen: Magyar Tímea) Is „összetéveszti” szüleit (Détár Enikő és Kaszás Géza) „Csöndvárban”: szlovákul és magyarul A szellemi vetélkedőt követően folklórműsor zárta az adventi programot „Egyedül maradtam / falakat döngetni / egyedül maradtam / hegyeket görgetni / egyedül maradtam” - írja egyik nagyon szép versében Kormos Sándor magyarországi - jelesül pilisszántói - szlovák költő s mit sem von le érzéseinek, nyilvánvalóan szimbolikus mondandójának létjogosultságából, őszinteségéből a következő kérdés: lehet e magára hagyott az a tollforgató, akire kíváncsiak az olvasók, akit rendre meghívnak maguk közé az érdeklődők s akinek szavait feszült figyelem kíséri, nagy taps honorálja? Merthogy így történt a minap a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban rendezett irodalmi esten is. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége - élén dr. Egyedné Baránek Ruzsenka elnökkel - az adventi időszakban immár évek óta több eseményt is áldoz a szlovák kultúra, művészet hagyományainak ápolására, népszerűsítésére. Az idei program keretében hívták meg Kormos Sándort és Franyó Rudolfot. Mindketten a pilisi hegyekben élnek: egyikük pilisszántói, másikuk pilisszentlászlói. Mint Fuhl Imre aki költő, újságíró s rendszeres résztvevője, narrátora a salgótarjáni rendezvényeknek - mondta: mintegy a hetvenes évektől a Pilis a bázisa a magyarországi szlovák irodalomnak. Ugyanakkor mindkét vendég ír nemcsak anyanyelvén, hanem magyarul is, azaz a szimmetrikus, az úgynevezett bilingvis írásmód képviselői. Fuhl Imre véleménye szerint Kormos Sándor a legjelentősebb magyarországi szlovák költő. Bár ezt nyilván objektiven nem lehet eldönteni, az tény, hogy nevezett által magyarul és szlovákul felolvasott költemények igencsak kvalitásos szerzőt mutattak. Az eleddig hat verseskötetének témái között egyaránt ott találni a természetet (példának okáért ezt igazolja „Lombtalanul” című vers), a politikai, ha úgy tetszik kemény közéleti kérdéseket („Forr a dalom”), de nem idegen alkatától, költészetétől a vallási tematika sem („Velünk az Isten”). Bár nyugállományba vonulásáig hosszú éveken át a tan- könyvkiadóban, illetve a szlovák szövetségben dolgozott, igazán - ahogyan egyik versének cím mondja - a „Csöndvár”-ban, a világról elmerengő gondolatai között érzi igazán jól magát. Franyó Rudolf - aki apja révén szlováknak, édesanyja révén németnek született s ezt éppúgy nem tartja bűnnek, mint ahogyan magyarsága sem erény és a kereszténysége sem kiváltság - más típusú személyiség. Eredeti szakmája révén kőművesmester, sikeres vállalkozó, de három cikluson át Pilisszentlászló polgármestere is volt és ebben a minőségében sokat tett faluja érdekében. Három jelszava volt: víz, orvos, pap. Amióta jobban ráér, szívesen foglalkozik írással, sőt saját maga adja is ki tetszetős tipográfiájú könyveit, amelyek száma harminc körül van. Egész kis bemutatót tudott rendezni belőlük a könyvtár klubjában. A kötetek változatos műfajúak, közös nevezőjük egyrészt a Pilis, másrészt a magyarországi szlovákság eredete, története, népi kultúrája. Franyó Rudolf fordította magyarra Milan Ferko „Jánosik” című, „Rákóczi zászlaja alatt” alcímű” művét is. A legendás szlovák betyár két alkalommal is megmentette a nevezetes fejedelem életét... * * * Ugyancsak rendszeresen visszatérő rendezvénynek tekinthető a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat valamint a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre által szintén a megyei könyvtárban megrendezett „Ki többet a szlovákságról?” című szellemi vetélkedő. Az idén hat civil szervezet nevezett három-három fős csapatokkal. Az első helyen a baráti kör, a másodikon a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület, a harmadikon pedig a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület csapat végzett. Indult a Magyar-Finn Baráti Társaság, a mihálygergei Dobroda Hagyományőrző Csoport és a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének csapata is. A program folklórműsorral zárult. Közreműködtek a mihálygergei hagyományőrzők, valamint a klenovei (klenóci) énekesek és harmonikások. Csongrády Béla Fuhl Imre (balra) beszélgetett alkotótársaival Franyó Rudolffal (középen) és Kormos Sándorral „Tél énekel” E címet Szergej Jeszenyin klasszikus orosz költő egyik, Rali Zsuzsa fordította verséből választották a szervezők a Dornyay Béla Múzeum Városi Galériájában megnyílt kiállításhoz. Aktualitását ugyanis nem kell magyarázni, s atmoszférája is szinkronban van a tárlat jellegével; „Tél énekel, orkán Imhog / mohostövű fenyő suhog, / ág-luirok pengetlek, / erdőkre mély álom szakad, / vonulnak ónos ég alatt / tépázott jellegek. ” A ridegség, a szépség és ünnepélyesség hármasságára utalt meg természetesen a betel jesülésig tartó reményteli várakozás, az advent napjaira köszöntőjében Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere is. Elismerően szólt arról, hogy a Városi Galéria időről-időre igyekszik kiállítási alkalmat biztosítani a helyi, az innen elszármazott vagy a környékbeli, ide szorosan kötődő képző- és iparművészeknek. S ez a közönség számára egyszersmind vásárlási lehetőséggel is jár, ami így karácsonyi ajándékozás időszakában különösen nem elhanyagolható szempont. A tárlat szakmai megnyitóját Somoskői Emese. porcelánfestő művész tartotta, bevezető ként azonban ugyancsak a téli évszak alkal masint nehezen tolerálható - jellemzőiről, egyszersmind tisztaságáról illetve a decemberi keresztény ünnepkör szerepéről, jelentőségéről beszélt. Kiemelte: az ember lelki értelemben is melegségre vágyik s ezt a termesze tes igényét nem kis mértékben éppen a művészetekben találja meg. Ezért is fontos egy- egy ilyen kitárulkozás, amelyet a Je- szenyin-vers fémjelez. Somoskői Emese a to vábbiakban kollégáinak műveiről szólt, kőnk rétan is kiemelve egy-egy művész illetve alkotás speciális értékeit. Közös jellemzőként az adni akarás szándékát hangsúlyozta... A megnyitóünnepség hangulatát a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény két növendékének közreműködés is emelte: Bory Dorottya Eszter és Kovács Orsolya mold vai népdalokat illetve karácsonyi dalokat adott elő. -csébé-
