Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-17 / 291. szám
MTI FOTÓ: KOVÁCS TAMÁS He lyreállították III. Amenhotep szobrát III. Amenhotep fáraó egy közel 13 méter magas, több mint háromezer évig darabjaiban heverő állószobrát leplezték le az egyiptomi Luxorban. Kairó. A18. dinasztia uralkodóját lépő pozícióban ábrázoló kőszobor III. Amenhotep temetkezési templomának északi kapujánál áll, nyugatra a fáraó egy hasonló képmásától, amelyet ez év márciusában állítottak helyre. A gigantikus szobor fején Felső-Egyiptom fehér koronája látható, s mindkét kezében egy-egy papirusztekercset tart, amelyen a fáraó neve olvasható. Övébe egy sólyomfejjel díszített tőr van szúrva, s téglalap alakú csatján ugyancsak a 35 évig uralkodó III. Amenhotep neve olvasható. A Nílus nyugati partján álló templom világszerte ismert a fáraót ábrázoló két ülőalakos Memnón-kolosszusról. A 21 méter magas szobrok mintegy 3400 évvel ezelőtt épültek. Az idén visszaállított szobrokat a templommal együtt egy pusztító erejű földrengés rombolta le Kr.e. 1200 táján. A bemutatott 12,92 méteres, 110 tonnás állószobrot 89 nagyobb és számos kisebb darabból rakták össze, amelyeket súlyosan megkárosítottak olyan természeti erők, mint a földrengés és az áradások. A Nílus partján évszázadok óta heverő darabok - csakúgy mint á márciusban helyreállított 12,35 méteres képmás esetében - az emberi vandalizmus nyomait is magukon viselték. A halotti templomot 1998 óta tárják fel egyiptomi és európai régészek. A projekt vezetője, a német-örmény HourigSourouzian szerint ezek a legnagyobb olyan állószobrok, amelyek egy egyiptomi királyt lépés közben ábrázolnak. III. Amenhotep (Kr.e. 1402 és 1364) 12 évesen került a trónra. Uralkodása alatt az óegyiptomi birodalom területe Szudántól egészen az Eufráteszig terjedt. A fáraó idején Egyiptom élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a Földközitenger keleti medencéjének népeivel, országlását monumentális épületek, köztük a luxori templomkomplexum, valamint a karnaki templomegyüttes jelentős része és szobrok sokasága fémjelzi. Papp Ildikó szakmai kurátor a múmia helyreállításának utolsó lépéseként egy restaurált, aranyozott légyhessegetőt helyez egy 1100 körül élt, 30-40 éves korában elhunyt buddhista szerzetes önmumi- fikálással létrejött múmiájának kezébe a Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításán. Virtuális séta a római gettóban Történelmi sétára invitál a római Zsidó Múzeum, ahol a modern technológia segítségével rekonstruálták az olasz fővárosban a 19. század második felében lebontott gettó épületeit és utcáit. Róma. Multimédiás kiállításként hirdetik, a látogatók azonban valójában az egykori római gettó virtuális, de teljesen hiteles háromdimenziós rekonstrukcióját láthatják a tárlaton. Az 1555-ben született római gettó a korábbi ókori és középkori épületekre épült rá, amelyeknek maradványai a mai napig fennmaradtak. A 16. század közepén kevesebb mint háromezer ember lakta a római gettót, számuk hétezerre emelkedett 1883-ra. Ekkor az olasz főváros zsidók lakta kerülete háromhektáros volt. Az olasz egységesítést követő évtizedekben azonban Rómában több városfejlesztési tervet is megvalósítottak, és 1873-1883 között a régi gettó épületeinek egy részét is lebontották. A cél elsősorban az addigi szűk sikátoros utcák szélesítése volt. Hasonlóképpen bontották le a Szent Pé- ter-bazilika körül az apró lakóházakból álló népnegyedet is, amelynek helyén megépítették a Szent Péter térre vezető sugárutat. A gettó rekonstrukciójához elsősorban Ettore Roesler Franz (1845-1907) olasz festő képeit használták fel. A művész egész sorozatot készített a bontás előtti római zsidó negyedről. Korabeli fényképek is segítettek, valamint a megsemmisített épületekért fizetett kártérítések megmaradt igazolásai is tanúsították a korábbi épületek létezését. A források segítségével a legkisebb részletig vissza tudták adni az egykori gettó felépítését és hangulatát. Az állandó kiállítást a Rothschild Alapítvány finanszírozta 60 ezer euróval. Egy ifjú csillag környezetében port „köpködő”, Pluto-méretű objektumok egész családját figyelték meg amerikai asztrofizikusok, akik az Astrophysical lournal legfrissebb számában tették közzé kutatásaik eredményeit. Washington. A Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központjának kutatói a chilei Atacama-sivatagban 5000 méter magasságában működő rádiótávcső-rendszer, az ALMA (Atacama Large Millimeter/ Submillimeter Array) segítségével végezték megfigyeléseiket. Vizsgálatuk tárgya a 90 fényévnyire, a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagkép irányában elhelyezkedő HD 107146 katalógusjelű csillag, amelynek korát „mindössze” 100 millió évesre becsülik a tudósok. Az égitest érdekessége, hogy sok vonatkozásban Napunk ifjúkori „énjére” emlékeztet - olvasható az eScience News hírportálon. A fiatal csillag körül gázokból és szilárd részecskékből kialakult protoplanetáris korongot vizsgálva az asztronómu- sok azt észlelték, hogy a szélein jelentősen megnőtt a milliméteres porszemcsék koncentrációja. A jelenség meglepő, hiszen a szemcsék a csillagtól meglehetősen messze, 13 milliárd kilométeres távolságban összpontosultak. A kutatók a nem várt jelenséget azzal magyarázzák, hogy a régiót Pluto-méretű bolygókezdemények (planetizmálok) népesítik be, amelyek összeütközve szétrobbannak és a környezetükbe „köpködik” a port. A tanulmány szerzői emlékeztettek arra, hogy a proto-planetáris korongok anyagát általában a bolygóképződés „hulladéka” alkotja, egy teljesen „érett” naprendszerben, amely „kifejlett”, állandó pályán keringő bolygókkal rendelkezik, viszont már relatíve kevés a por. Egyes szimulációs modell szerint e két állapot .között, a naprendszerek „kamaszkorában” a por koncentrációja sokkal nagyobb lehet a protoplanetáris korong szélein, mint a centrumában. Nagy valószínűséggel a csillag életének e periódusát figyelték meg az ALMA rádiótávcsőrendszer segítségével.- E rendszer révén egyfajta időutazást tehetünk, beteldnthe- tünk abba a korba, amikor Napunk jelenlegi korának csupán két százalékát élte meg - fogalmazott Stuart Corder, az ALMA igazgatóhelyettese, a tanulmány társszerzője. HIRDETÉS i) 448“! 32 Ilyen lehetett a mi Napunk is yv iíró
