Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-05 / 256. szám
2014. NOVEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Cikksorozatunk utolsó részében arról beszélgetett Kopeczny Zsuzsa Tóth-Korom Kingával, a Work Way Club Kft vezető HR szaktanácsadójával, hogyan lehet a munkamániát mérni, kik a leginkább veszélyeztetettek és mit lehet tenni szervezeti szinten e jelenség visszaszorítását illetően. • A tünetek felismerésén kívül lehet mérni a munkamániát? Flowers és Robinson (2002)'szakmai munkásságának köszönhetően rendelkezésünkre áll olyan, a munkaalkoholizmus több összetevőit is számba vevő „mérőeszköz”, amely segít a munkamánia azonosításában. Ez egy önbevalláson alapuló kérdőív, a WART (Work Addiction Risk Test), amelynek segítségével jól azonosítható a munkaalkoholizmus öt elkülönülő dimenziója: a megszállottság, a kontroll, a hiányos kommuni- káció/befelé fordulás, a feladatok delegálására való képtelenség, valamint az önértékelés. Ezek a sajátosságok azok, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben jellemzik a munkamániást. A teszt 25 kérdésből áll és 1 -4-ig lehet pontozni az egyes állításokra adott válaszainkat. Abban az esetben, ha 56 vagy az alatti pontszámot érünk el, megnyugodhatunk, mert akkor nem vagyunk munka-alkoholisták, csak hatékonyan dolgozók. Sajnos a WART teszt még nem érhető el magyarul, de akit érdekel, az alábbi linken angol nyelven megtekintheti: http://www.thecounseling- team.com/interactive/tests/Work-Addiction%20 Risk%20Test.pdf • Kik a leginkább veszélyeztetettek? Alapvetően mindenki, akik esetében a korábbi cikkekben már taglalt kiváltó okok fennállhatnak. A férfiak azért, mert az ő vállukat nyomja a családfenntartó szerep. A nők azért, mert próbálnak megküzdeni az ún. üvegplafon jelenséggel, azaz az előléptetésük érdekében képesek hosszú időn keresztül erejüket meghaladóan teljesíteni. Azok a „jó emberek” is veszélyeztetettek, akikben lobog a tűz az emberek iránti segíteni akarás miatt. Ilyenek a papok, tanárok, szociális munkások, orvosok, pszichológusok, és persze a humán erőforrással foglalkozó szakemberek is. Továbbá nem szabad elfeledkezni azokról a fiatal munka- vállalókról sem, akik most lépnek be a munka világába és a siker, elismerés hajszolása következtében már viszonylag hamar áldozattá válhatnak. Míg korábban a „klasszikus” munkafüggőség a családjukat eltartó 40-es, 50-es éveikben járó, jó anyagi és társadalmi helyzetben lévő, tinédzser gyermeket nevelő férfiakat érintette leginkább, addig manapság már a 20-as, 30-as éveikben járó egyének, párok betegsége lett. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, a munkamánia nem válogat, minden korcsoportot érinthet. Továbbá arról is szót kell ejtenünk, hogy nem csak egyedül az egyén hozzáállása válthatja ki e szenvedélybetegséget, hanem a munkahely is. Hiszen léteznek munka-függő szervezetek, amelyek „munkamániássá” teszik az embert. • Hogyan tudjuk felismerni a munka-függő munkahelyeket? Lövey-Nadkam szerint az ilyen munkahelyeket az alábbiak jellemzik: a munkatársak a hivatalos munkaidőn túl is hosszú órákat töltenek még bent, az emberek rendszeresen hazaviszik a munkát, estéik hétvégéik is erről szólnak. Gyakran felhívják az otthon lévő szabadságukat töltő vagy éppen beteg kollégát, elvárják tőlük, hogy mobiltelefonjaikon mindig elérhetőek legyenek. Az ilyen cégeknél a munkatársak nagyrészt fáradtak, kimerültek és rengeteg koffeint fogyasztanak, családtagjaik pedig panaszkodnak a túl sok munka miatt. A munka-függő szervezetekben gyakran az előléptetés elengedhetetlen feltétele a munkamánia, hiszen ez kell ahhoz, hogy valaki feljebb lépjen a ranglétrán. Általában még az is jellemző, hogy az emberek nem veszik ki szabadságaikat, sőt néhányan még büszkén ecsetelik, hogy a sok munka miatt nem engedhetik meg maguknak a pihenést. • Mi jelenthet megoldást a problémára? Mivel még ma is inkább elismerik hazánkban a munkamániát, mintsem szenvedélybetegségként kezeljék, gyakran magukra vannak utalva az érintettek. Éppen ezért a család és a barátok azok, akikre elsősorban számíthatnak. Megoldást jelentene az is, ha a cégvezetők, közvetlen felettesek is tisztában lennének a problémával. Elérhetőség: E-mail: korom.kinga@workwayclub.hu | tanacsado@workwayclub.hu Mobil: +36-20-849-5142 | +36-20-849-5176 Jelenleg talán a HR szakemberek kezében van a kulcs, mert ők azok, akik leginkább képesek észlelni a tüneteket akár magán a szervezeten, akár a munkatársakon. Érdemes lehet a WART tesztet lefordítani és kitöltetni a dolgozókkal vagy az éves teljesítmény-értékelő beszélgetésen kitérni rá. Külön anyagi ráfordítást nem igényel, viszont hatalmasat nyerhetünk vele. Fontos végre felismernünk, hogy senkinek sem érdeke, sem munka-függő szervezetet működtetni, sem pedig munkafüggő munkavállalókkal dolgozni. Ha e kettő mégis találkozik, az csak látszatra lehet jó. Hiszen nem csak azt kell nézni, hogy ki milyen későn megy haza a munkahelyéről, vagy hogy hétvégén is fel lehet hívni a dolgozót, esetleg szabadságán is elérhető a céges mobilon. Ezek mind olyan tényezők, amelyek elűzik a cégtől az „egészséges” kollégákat, akik képesek a munkán kívül is örömüket lelni az életben. Ami természetes kellene, hogy legyen. Hiszen minden cégnek hatékonyan dolgozó, egészséges és kiegyensúlyozott munkavállalóra van szüksége, mert ez az, ami eredményre vezet rövid- és hosszú távon egyaránt. • Mire hívná fel a szakemberek figyelmét? Sajnos hazánkban sem a HR-esek, sem a munkavédelmi-, sem pedig az egészségügyben dolgozó szakemberek nem szentelnek kellő figyelmet e szenvedélybetegségnek. Csak közös erővel, összefogással, együttműködve lehet az ily módon a „túlzott mértékű munka csapdájában vergődő” embertársainknak segítséget nyújtani. Ne dugjuk homokba a fejünket, hanem tárjuk fel és előzzük meg a problémát! Gondoljunk csak bele, mennyivel szívesebben dolgozunk, lelkes, motivált, kipihent, mosolygós, elégedett kollégákkal! Work Way Club A MUNKAERŐ MESTER www.workwayclub.hu í WIMM mg J m 4\1 y
