Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-05 / 256. szám
Az autizmussal élők társadalmi befogadásán szeretne javítani november 6-i (mai), a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központban 12 órakor kezdődő rendezvényével a Nógrádi Autizmus Alapítvány és az Abigél Közhasznú Egyesület. A két szervezet év- ről-évre egyre több olyan kezdeményezést valósít meg, amely közvetíti, hogy az autizmussal élők száma egyre nő, s óriási jelentősége van az együttműködéseknek, a közös gondolkodásnak a rendszer- szintű megoldásoknak, mert az autista gyermeket nevelő családok terhelhetősége korlátozott. Ezzel az eseménnyel is a helyi együttműködések fontosságának, illetve annak kérnek figyelmet: közös gondolkodás kell a helyi vezetőkkel, s mindazokkal, akiknek rálátása van az egészségi problémaokozta élethelyzetekre, a vele járó gondokra. Az alapítvány több mint 20 éve működik Salgótarjánban, elsősorban az oktatási, fejlesztési feltételek javításáért dolgozott az elmúlt két évtizedben. Az Abigél egyesület 2010-ben kezdte meg a tevékenységét, szülők és szakemberek alapították. Érdekvédelmi munkát végez, javítani szeretne az autizmussal élők társadalmi befogadásán, folyamatosan lobbizik a működési területén újabb szolgáltatások létrehozásáért, a meglévők bővítéséért, s kölcsönösen előnyös együttműködéseket szorgalmaz. Becsléseik szerint ma már minden 100. gyermeknél megállapítják az autizmust, s ez a nagyságrend is rendszerszintű megoldásokat sürget Ma déltől 13 óráig iskolások és más érdeklődők számára a művelődési és konferencia-központ bejáratánál és külső előterében vetítésekkel egybekötött játékos bemutatkozások lesznek a szervezőkön kívül más, helyi szervezetek, így a Siketek és Nagyothallók, a mozgáskorlátozottak, illetve a Vakok és Gyengénlátók helyi képviselőivel. Tizenhárom órakor a Stécé Kávéházban fórum kezdődik, amelyre mások mellett Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárt is várják. Meghívást kapott az alkalomra Dóm Ottó polgármester, dr. Bercsényi Lajos, a Szent Lázár Megyei Kórház főigazgatója, Borenszkiné Imre Éva, a Balassi Bálint Gimnázium (Balassagyarmat) igazgatója, Szalkainé Haraszti Krisztina, a Miskolci Autista Alapítvány által fenntartott intézmények vezetője, Krausz Katalin gyógypedagógus, valamint TurcsányLászló, az autizmus alapítvány kuratóriumi elnöke és Almádi Róbert, az Abigél egyesület elnöke. „Szabadságharcos nép a magyar” Molnár V. József szónoklata közben Az 1956-os forradalom és szabadságharc november negyedikéi leverésének évfordulóján megemlékezést tartottak Balassagyarmaton, a Palóc ligetben. H.H. Balassagyarmat A rendezvényen a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola tanulói adtak elő verses-zenés műsort. Az esemény szónoka Molnár V. József, Magyar Örökség díjas néplélekrajz-kuta- tó, egykori 56-os résztvevő felidézte az emlékezetes napokat. Elmondta, az ELTE forradalmi bizottságának egyik vezetőjeként, november 3-án az egyetemről a Ménesi úti szállására ment, és milyen felemelő érzés volt látni a hősök tiszteletére égő gyertyák sokaságát, a visszarendezésnek indult a várost, a romok eltakarítását Aztán másnap reggel óriási robajra ébredt, az utcákon tankok dübörögtek, mozgott alatta a föld. Bekapcsolta a rádiót, Nagy Imre beszélt: „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van." A kormány valóban még rövid ideig a helyén volt, és csapataink is még napokig harcban álltak. De jött a számonkérés, a terror. Molnár V. József három évet raboskodott, ebből egyet magánzárkában. Egy érzelmes történetet mesélt el: amikor szombathelyi újságíró barátja érdeklődött utána a börtönben, a fegyőr flegmán közölte, „azt a g...t már felkötöttük”. Töprengett, el- mondja-e az édesanyának fia halálhírét, vagy várjon a Belügyminisztérium hivatalos értesítéséig. Nem várt. Náraiban, egy Szombathely melletti kis faluban felkereste az anyát, és beszámolt a szomorú eseményről. Az anya elájult, majd amikor magához tért, elmosolyodott: „tudom, hogy a fiam él.” És élt Az előadó párhuzamot állított az 1848/49 és az 1956-os megtorlások között: Haynau 122 hazafit végeztetett ki, a Kádár-rendszerben 388 személyt ítéltek a bíróságok halálra. Az egykori forradalmár hozzátette: a magyar a szeretet népe, amely mindig küzdött a szabadságáért, ezért a magyar szabadságharcos nép. Az utódok között, a békeidők szabadságharcosait is meg lehet lelni a mindennapok emberei között, csak éles szem, tiszta ész és gondolat kell hozzá. A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak a zászlótartó forradalmárt ábrázoló szobor talapzatánál, majd a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban Molnár V. József a magyarsággal kapcsolatos kutatásairól tartott előadást. Nógrádi „aranyanyu” is a döntőben A Richter Aranyanyu Díjra szeptember végéig lehetett jelölni a környezetünkben élő, értünk, gyermekeinkért, barátainkért, közösségünkért nap mint nap sokat tevő női orvosokat, pedagógusokat és egészségügyi szakdolgozókat. Ezen jelöltek közül 12 fő került be a döntőbe, akik közé bejutott a diósjenői Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthonában dolgozó Egerszegi Sándorné is. Pál Ildikó - Szigeti András NMH-infonnáciÓ. A Richter Aranyanyu Díj nőknek szól és célja immár negyedik éve, hogy olyan segítő foglalkozású nőket kutasson fel, mutasson be és díjazzon, akik minden nap bizonyítják különleges erejüket, kiválóságukat. A hazánkban egyedülálló kezdeményezés további célkitűzése, hogy növelje a nők társadalmi megbecsülését és önbecsülését. A kitüntetés megálmodói - Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu- könyvek szerzője és a Richter Gedeon Nyrt. - továbbá szeretnék, ha ez az elismerés pozitív társadalmi változást is elindítana, ezért keresik a köztünk élő hősnőket, akik nap mint nap sokat tesznek családjukért és közösségükért, klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük. A Richter Aranyanyu Díjra szeptember végéig lehetett jelölni a környezetünkben élő orvosnőket, pedagógusokat és egészség- ügyi szakdolgozókat A jelölőnek egy személyes történetben kellett bemutatni a jelölni kívánt személyt, s a rövid írásban meg kellettjelennie ajelölt elhivatottságának, odaadó személyiségének. Ebben'az évben rekordszámú jelölés érkezett, közel négyszáz, amelyek közül kategóriánként négy, tehát összesen 12 döntős „aranyanyut” választottak ki. Mindhárom csoportban lesznek közönségdíjasok is, akikre interneten és mobilon lehet leadni a voksokat, emellett a zsűri is odaítél szintén egy-egy díjat. Idén a döntőbe jutott a diósjenői Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthonban dolgozó Egerszegi Sándorné (Ilona) is, aki az intézményben élő száznyolcvan lakó számára sokkal több, mint egy egyszerű fejlesztőpedagógus, hiszen az enyhe és közepes fogyatékkal élők családtagként tekintenek rá. Nagy szeretettel, odaadással fordul a gondozottak felé, szavak nélkül is megérti rezdüléseiket, vágyaikat, érzéseiket. Azt vallja, hogy nem irányítani kell őket, hanem kézen fogva együtt menni velük az úton. A saját szabadidejét is feláldozva felkészíti a lakókat a sportversenyekre, és a háttérben szorít azoknak, akiknek nincs más, aki drukkoljon. Magyarországon úttörő módon ő hozta létre a Gaudete jelnyelvi kórust, amelynek mai napig a vezetője. A siketnémákat megtanította a szemükkel „hallani” és kézjelekkel énekelni. Az intézet lakóinak „Ica néni” a pótanyukája, követik őt, mint egy tyúkanyót, rendkívül hálásak, és viszonozzák a szeretetét. Ez ad neki újra és újra energiát, kedvet, kitartást a velük való foglalkozáshoz. Jelölője szerint, aki egyben főnöke is, Egerszegi Sándorné egy jelenség az intézményben, kedvessége beragyogja kollegái és a gondozottak mindennapjait. A döntősökre a szavazás november 3-án indult és november 16-ig tart. Mind a 12 résztvevő adatlapja és kisfilmje megtalálható a www.aranyanyu.hu internetes oldalon, s itt lehet szavazni is kategóriánként egy jelöltre. A voksolás e-mailcím alapú, így egy fiókról csoportonként csak egy szavazatot lehet leadni. Idei újítás, hogy mobil-applikáció is készült a szavazáshoz, amelynek a neve „Aranyanyu”. A nagyérdemű november 20- án, csütörtökön a díjátadó gálán tudja meg, ki lesz 2014-ben a zsűri és a közönség három-három díjazottja, hogy ki veheti át a Richter Aranyanyu Díjat és a vele járó személyenként kétszázezer forintos pénzjutalmat Ebben az esztendőben pedig a Ridikül különdíjának köszönhetően már nem hat, hanem hét személy örülhet a kitüntető elismerésnek. Egerszegi Sándorné a diósjenői rehabalitációs intézet gondozottjai számára sokkal több mint egy fejlesztőpedagógus... Ki ne emlékezne a nagymama karosszékére, sublótjára, vagy más az általa kedvelt bútordarabokra? Amit megörököltünk és ma is őrzünk. Úgy érezzük, amíg e bútordarabok velünk vannak, emlékeinkben ő is itt él velünk, itt él közöttünk. Talán igaz is. Fontosabb mégis az, hogy ápoljuk-e emlékét és jósága, kedvessége, szeretete szívünkben él-e? És ha igen. Amíg élünk - karosszék és sublót nélkül is - velünk marad. Bölcsnek lenni tisztelendő dolog, de bölcsen élni nem mindig sikerül. Én is azok közé tartozom, aldk őrzik, őrizgetik szeretteik - így a nagyi - emléktárgyait is, talán mindhalálig. Az áltálam őrzött bútordarabok egyike, másika lakásom erkélyén található. Ha kimegyek az erkélyre már látásuk is emléket idéz. Megsimogatom, letö- rülgetem őket Látom változásukat Ők is „öregszenek”, avulnak. Gazdájukon az évek múlása azonban „kézzel foghatóbb”. Olvasnivalóimat általában a „nagyi” emlékasztalára helyezem. Beülök a kényelmes fotelbe és kifelé figyelek. Hallgatom a város zaját, az élet lüktetését és látom a szép panorámát. A társasházban a lakás erkélye fontos tere életünknek. Nem részletezem, hogy mire jó, hisz talán az égiek sem tudják, mi mindent lehet ott csinálni. Néhány napja valami újat, valami mást, valami szokatlant tapasztaltam. Lisztszerű, vagy furészporszerű alig látható mikro porcicák voltak láthatók a kisasztal körül. Különösen nem foglalkoztatott a dolog, mert úgy gondoltam - szeles idő lévén - a szelek szárnyán jutottak az erkélyre. A következő alkalommal már a fölöttem lakó háziasszonyra gyanakodtam. Talán a rétes ké- szítésénél használt asztalterítőt rázta ki erkélyükről. Elhessegettem azonban a gondolatot, mert ő kiváló háziasszony, s ilyet sohasem ten ne. Idáig jutottam a találga tásban, amikor a tények, a valóság már majdnem kiszúrta a szememet Rájöttem, hogy valaki, vagy pontosabban valami beköltözött az erkélyemre. Az okozza a felfordulást. Néhány napra vendégségbe mentem gyermekeimhez. Meg is feledkeztem az én jövevényemről. Hazaérkezve, kisebb gondom is nagyobb volt, mint az erkély szemrevételezése. Ahogy azonban elkezdtem csomagjaimat kipakolászni - ütemes, néha-néha megszakított - kopogásra lettem figyelmes. Köztudott, hogy egy társasházban minden előfordulhat. Fúrnak-faragnak. Az a természetellenes, ha csend van. A kopogás viszont abbamaradt, így az esetre fátylat borítottam. Másnap újra és újra kopogás hallatszott. Emellett az erkélyen valami neszezés, alig hallható járkálás volt érzékelhető. Furcsálltám a hangokat, ezért a szoba sötétítőfüggönye mögül, kíváncsian kilógtam. Nagyon meglepődtem. Ahogy mondani szokták, ilyet még nem pipáltam. A zajt, a ko- pácsolást és a mocorgást néhány madár okozta. Két harkály, két fakopáncs fúrta, faragta az erkélyen lévő kisasztal lábait és néhány széncinke pedig csipkedte, ellenőrizte, hogy a lehulló forgácsban maradt-e még szúféreg, vagy szúpete. Noha láttam a felfordulást, mégis hagytam „dolgozni” a madarakat. Másnap reggel azonban nem hittem a szememnek. A harkálydoktorok megtették, ami tőlük telhető volt. Igaz, az erkélyt kicsit átrendezték. Faliszt, faforgács és madárürülék is található volt. Legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az asztalt letakarítottam. Mind a négy asztalláb telis-tele volt kis lyukakkal és néhány nagyobbacska „odúval”. Mindössze az volt a kérdés, hogy a lábak ezután elbírják-e az asztallapot. Hál’ istennek igen. Madárkáim olyan „hőstettet” hajtottak végre, amelyre én képtelen lettem volna. Csak látszólagos kár ért. Kis reparálás után az emlékdarab ma is „továbbél”. Volt szú, nincs szú. A történet azt az üzenetet is hordozza: A szú perceg-perceg, / Majd órákig „dolgoz”. / Az ember órákig , / S csak percekig „dolgoz”. Bartos József k K k J
