Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-28 / 276. szám
2014. NOVEMBER 29., SZOMBAT / iSJJjJj. I A Bányász-Kohász Fúvószenekar születésnapi hangversenyén Becze Lajos karnagy vezényelt Orömzene 135 év elmúltával (is) „Tartalmas estét minden kedves vendégünknek!” - ez a felirat fogadta a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében azokat, akik feltűnően nagy számban érkeztek a Bányász-Kohász Fúvószenekar jubileumi koncertjére. Az érdeklődés nyilván szólt kollégáknak, barátoknak, családtagoknak, ismerősöknek, de azt is igazolta, hogy Salgótarjánban kedvelt, népszerű a fúvósmuzsika. Nem véletlenül, hiszen a jóval több mint egy évszázad során volt ideje az egymás után következő nemzedékeknek megszeretni az élet sok-sok területén nélkülözhetetlenné vált műfajt és annak képviselőit. Az idén létrejött Bányász-Kohász Fúvószenekarnak - országosan is egyedülálló módon - 135 éves előtörténete van, 1879-ig vezethető vissza. Az egy évvel korábban életre hívott Acélgyári Olvasó- egylet illetve a fenntartó vállalat akkor szerződtette a „rezes banda” élére „cappelmeister”-nek, azaz karmesternek Beer Józsefet Az első zenekar főként az idetelepült német, olasz, cseh szakmunkásokból állt, akik a helyieket is megtanították muzsikálni. Az elmúlt sok évtizedben az acélgyári fúvósokat UrsuczJózsef, Halmai György, Varsányi Antal, Krajcsi Lajos (a salgótarjáni városszignál szerzője), Péczeli István, Somlai Ferenc, Molnár János és Boros Sándor vezényelte. Utóbbi 38 évig - 1976-tól 2014-ig - volt az együttes vezetője. Valamennyien szerepet játszottak abban, hogy a zenekar szervesen beépült Salgótarján kulturális és közéletébe s számos szakmai, társadalmi elismerésben - Aranylant-, Aranydiploma-minősítés, Kiváló együttes-cím, művészeti nívódíj, Salgótarján Kulturájáért-kitüntetés, civil szervezetek díja - részesült. A gyári zenészek történetük során mindig jó együttműködést ápoltak az 1892- ben Baglayasalján alakult, majd salgótarjánivá vált bányász zenekarral, soha nem állt közéjük sorompó. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a két nagy múltú - de gazdasági bázisát, intézményi hátterét vesztett - együttes az idén egyesült és Bányász-Kohász Fúvószenekar néven működik tovább. Kapcsolódik a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. programjaihoz, közreműködik a városi rendezvényeken is. Mindebben a zenekar társadalmi vezetőségének, a Kohász Művejos, a város egyik tekintélyes zenészegyénisége - aki korábban már vezette is a bányász zenekart - vezényelt. A nyitányt követően Gaálné Horváth Mária, a Kohász Művelődési Központ Egyesület elnöke mondott köszöntőt. Felidézte az acélgyári zenekar három társadalmi rendszeren is átívelő történetét, amely hídként is szolgált a 19. századi iparosodó, polgárosodó falu illetve a kélődési Központ Egyesületnek, a Bányász Hagyományőrző Egyesületnek és manapság a próbáknak otthont adó zeneiskolának van kitüntetett szerepe. Közösen, ösz- szefogva „őrzik a lángot” s igyekeznek erősíteni a városhoz való kötődés érzését s céljaik között az utánpótlás biztosítása is megfogalmazódik. S, hogy erőfeszítéseik nem sikertelenek, s hogy semmilyen körülmények között sem adják fel az ügy szolgálatát, igazolja a fenti „A múltunk a jövőnk!” című ünnepi hangversenyük, amelyen jelenlegi karmesterük Becze Lanyújtottak e rendezvény előkészítésében is. Az egyesületi elnök köszöntőjét a „Valahol Európában” című musical szöveg- részletével fejezte be: „zene az kell, mert körülölel és nem veszünk majd el ” Willy Lange „Melódia és ritmus” című zenekari szám után újra beszéd következett: Dóra Ottó, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere személyes hangon szólt az ünnepeitekhez. Elmondta például, sőbbi város, majd megyeszékhely között. Az elnök asszony elmondta, hogy több mint negyven éve kötődik a zenekarhoz, sok kiváló zenészt ismert és tisztelt soraikból s megannyi rendezvényre emlékszik szívesen. A zenekar tagjai nemcsak szakmai felkészültségükben adtak példát, hanem a közösségépítésben, ösz- szetartásban is. Gaálné Horváth Mária köszönetét mondott Becze Lajosnak és Kövendi Krisztián karnagyoknak, valamint Diósi János és Patakfalvi Zoltán zenészeknek, aki nagyon sok segítséget hogy 1986 óta él a városban és sok szép emléket őriz a hangulatos május elsejei zenés ébresztőkről, térzenékről, amelyek sok más salgótarjánival egyetemben számára is kellemes élményeket nyújtottak. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben akár lesz bánya Vagy más nagyüzem, akár nem, a bányász-kohász zenekar mindenképp élni, Működni fog és az utódok megemlékezhetnek majd a 200. évfordulóról is. A városvezető megköszönte a koncert létrehozóinak munkáját és a közönség érdeklődését. A következőkben elismerések átadására került sor. Salgótarján-em- lékérmet kapott Boros Sándor nyugalmazott karnagy - aki egészségi állapota miatt nem tud a továbbiakban a zenekar rendelkezésére állni - emléklapot pedig a két legidősebb egykori bányász illetve kohász zenész: a nyolcvanéves Gyulavári Károly és a hatvannyolc esztendős Kovács István. Közben a zenekar előadásában elhangzott Bud Green „Sentimental journey” és Walter Schneider „La Bonita” című száma. A szünetben Csömör Imre zenés digiporámája idézte fel az elmúlt évtizedeket. A második részben a meghívott együttesek is „szóhoz jutottak." Először a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett a karzatról „toronyzenével” köszöntötte a jubiláns „nagytestvért”, majd a „Herkulesfürdői emlék” dallamára a Bányász-Kohász Dalkör tagjai mécsesekkel emlékeztek az elődökre, az elhunytakra. A meghitt, kegyeleti percek hangulatát két vidám zenekari szám oldotta: Rudi Seifert „Saragossa Band”-je és az Akkord Fúvós Kisegyüttes előadásában Igor Stravinsky „Clarinet polká”-ja. A dalkör - a publikummal kiegészülve - elénekelte a „Boldog, boldog születésnapot...” majd a szintén vendég Cantabile Kamarakórus Reviczky Béla „Három néger sprituálé”-ját adta elő. Fúvószenekar énekkarral (-karokkal) együtt ritkán lép fel, ezúttal ez is megtörtént: Vangetis „1492”-je ugyanis minden szereplő közreműködésével csendült fel. S következett a finálé az „Éltessük kedves öreg pajtásunkat...” dallal illetve a „Fekete gyémántok” című indulóval, benne a „Bányászhimnusz” részleteivel. Végül, de nem utolsósorban felsoroltatott a támogatók listája, amelyek között a Nógrád Megyei Hírlap is megemlítésre került A születésnapi koncertnek három szóvivője volt: Boros Istvánné, Józsa Sándor és Juhászáé Zsivera Ildikó. Utóbbi egy „sze- retetverssel” is hozzájárult az est ünnepi hangulatához. Csongrády Béla Egész biztos dokumentumértékű lesz - ki tudja hány éven, évtizeden át - a „Palóc- föld” 2014/5-ös száma, hiszen több olyan úgymond kerek dátumhoz köthető jubiláris írás is található benne, amely az idő múltával nem veszti, sőt növeli jelentőségét Mindenekelőtt folytatódott a „S mást tevél-e te?” című sorozat, amelynek rangos szerzői a szerkesztőség kérésére arra keresik a választ, hogy mit tennének az alkotó helyében illetve mit gondolnak a 150 évvel ezelőtt elhunyt Madách Imréről, az életről, magukról. Ebben a számban Csehy Zoltán felvidéki költő, műfordító illetve SzécsiNoémi író sajátos műfajú rezonanciája olvasható. (Nem mellesleg ezen írások kiegészülve HáyJános, Kiss Judit Ágnes, Szávai Attila, Tandori Dezső válaszaival a közelmúltban a „Palócfóld Könyvek” egy tetszetős kis kötetében is napvilágot láttak.) Az aktuális lapszám ugyancsak nagy figyelmet érdemlő, zsinórmértékül szolgáló - s nemcsak a jelenben - dolgozatai Nagy Pál 80. születésnapjához kapcsolódnak. A salgótarjáni gyökerű író, költő, szerkesztő, irodalomteoretikus, tipográfus 1956 óta él Párizsban és egyike volt a ’60-as évek elején létrehozott avantgárd karakterű „Magyar Műhely” alapítóinak. A város jeles szülöttét, Nógrád megye díszpolgárát a „Palócfóld” három írással köszönti. Handó Péter „Egy képvers margójára” címmel mutatja be, hogy miért készítette és hogyan kívánta sajátos tipográfiai megoldással - „arcvonásai szöveg gél történő megrajzolásával ” - üdvözölni a „Magyar Műhely” 169. számában Nagy Pált. A „mély vízbe ugrik” (amely a nyomdászattal való hirtelen ismerkedésre utal) című, nehezen meghatározható műfajú írás a barát dokumentum- filmes, Kovács Bodor Sándor gondolatait, érzéseit idézi fel a Párizsban „Paliról” 2001-ben forgatott portréfilm kapcsán. Élményszerű, olvasmányos ez az emlékezés-töredék, amelyet még izgalmasabbá tesznek Nagy Pál filmbéli szövegének részletei, különösen az egykori francia feleségét idéző új kötete, az „Emilienne könyve” megjelenése apropóján. S a „Kutatóterület” egyetlen, Szirmai Anna tollából fogant tanulmánynak - „a Konkretizmus és vizualitás”-nak - is Nagy Pál az egyik főszereplője, mint a Magyar Műhely köréhez tartozó kísérleti tendenciák egyik képviselője. Szívszorító történetet dolgoz fel Sulyok László a „Geczkóék golgotája” című terjedelmes - több mint húszoldalas - írásában. Annak járt utána, hogy miként élte túl három kisgyermekkel a családot ért tragédiát és hogyan gondol vissza megpróbáltatásaikra a pásztói özv. Geczkó Istvánné, akinek férjét az 1956-os „hídrobbantás” miatt felakasztották. A „Kép-tér” rovat „Struktúra és organizmus” című interjújában Nagy Csilla kérdéseire Gyenes Gábor szlovákiai grafikus - akinek művei e szám borítóján és belső oldalain láthatók - válaszol. Tudatos szerkesztésre vall, hogy annak a Nyerges Gábor Ádámnak a könyvéről értekezik Szekeres Szabolcs, akinek a „Próza és vidéke” rovatban egy szép szerelmi sztorija olvasható. A 25 éves salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság jubileumi kiadványáról Baráthi Ottó írt alapvetően szubjektív, de korrekten orientáló recenziót. A „kávéházi szegleten” rovat jóvoltából a verskedvelők sem maradnak olvasmány nélkül... Cs. B. Az egyik legszebb magyar verssel kezdődött az „Elpusztításukra szövetkezett a gyűlölet, emléküket őrzi a szeretet” című holokauszt-kiállításon Salgótarjánban, a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban: Radnóti Miklós mártírköltő „Nem tudha- tom”-ját Harazin Regina, a Bolyai János Gimnázium kilencedik évfolyamos tanulója tolmácsolta. A házigazda intézmény nevében az igazgató, Molnár Éva üdvözölte a megjelenteket, majd az Élet és Tudásfa Olvasókör képviseletében Bódi Györgynédr. köszöntője hangzott el. A nyugalmazott könyvtárigazgató elmondta, hogy a 2005-ben alakult olvasókör ebben az évben két kiemelt feladatot tűzött maga elé: egyrészt az első világháború kitörésének századik, másrészt a holokauszt embertelenségének hetvenedik évfordulójáról való megemlékezést. A világégéssel összefüggésben két rendezvényük is volt: megidézték a háború családi vonatkozásait és számba vették a salgótarjáni világháborús emlékműveket. A helyi és a Nógrád megyei zsidóság meg- hurcolásáról kiállítást terveztek, amelyet a levéltárral való együttműködésben a megyei könyvtárban tudtak megvalósítani. Bódi Györgyné hivatkozott Pomogáts Béla irodalomtörténészre, aki Radnóti Miklósról a következőket fogalmazta meg: „A nyelv, a hagyomány és a közösségi tudat jussán tudta magyarnak magát, morális köteléknek és jognak érezte a nemzeti közösséghez való tartozást ” Kosáry Domokos jeles történészt viszont Cs. Sebestyén Kálmán, a Magyar Nemzeti Éevéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa idézte, aki a kiállítás megnyitóbeszédét mondta: ,A múltat vállalni emberséggel, jelnőtt nemzetként szorongás és öncsonkítás nélkül, nem a gyengeség hanem az erő jele és egyben forrása is” Cs. Sebestyén Kálmán azt fejtegette, hogy holo- kausztról azért is kell megemlékezni, mert az oktalan népirtással tele van az emberiség története. Példáként az örményekkel, a kur- dokkal történteket, az afrikai szörnyűségeket, a kambodzsai Pol Pot- rezsimet illetve a nem is régi délszláv háborút említette. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy a magát „homo sapiensének, azaz gondolkodónak tartó ember békés viszonyok közepette miként vetemedhet mások életének indok nélküli kioltására. Azért kell feleleveníteni az 1944-es eseményeket, hogy csupán egy képzelt ellenségkép alapján soha többé ne ismétlődjék a holokauszt s ne születhessen egy újabb Anna Frank-napló, s ne kelljen Köves Gyurinak a „Sor- talanság” -ot átélnie. A ünnepség végén Molnár Éva elmondta, hogy az elmúlt hetekben milyen kiállítások voltak a könyvtárban s melyek várhatók az advent időszakában. A vándor- kiállítás - amely Balassagyarmatról, a Balassi Gimnáziumból érkezett és újabb iskolába megy tovább - tablóiról az érdeklődők megismerhetik a zsidóság szerepét Nógrád megye gazdasági, társadalmi életében, beszédes képeket, könyveket láthatnak ünnepeikről és hétköznapjaikról, a haza szolgálatában kifejtett tevékenységükről, a jogfosztás, a kirekesztés folyamáról, a gettóhoz vezető útról, az ottani életről, a tettesekről, a visszatérésről és emlékezésről...-csébéSok érdeklődőt vonzott a holokauszt-kiállítás megnyitója „mély vízbe ugrik” „Az erő jele... \ folyóirat címlapján Gyenes Gábor alkotása
