Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-24 / 272. szám

/ r-J —I -J 2014. NOVEMBER 25., KEDD Séta, orvosi rendeletre Régóta érlelek egy témát, amelynek végső formáját - és kicsit értelmét is - a háziorvo­somnál tett legutóbbi vizitálá- som adta. A mese a sorstársak­ról és rólam szól, akik nem várják a napfelkeltét. Álmosan és - mint hősök egy-egy csata előtt - kellő elhatározással. Nem ügyelve „apróságokra”. Esik az eső, avagy hull a hó. Fúj a szél, vagy csak langyme- leg szellő simogat. Hajnalban útra kelnek. És ők azok is akik- zene nélkül is járják az „ör­dögtáncot” és - eszelősen „lop­ják a távolságot”. Hajói láttam némelyiküknél még lépés­számláló is van. Hisz a napi penzum teljesítése halálosan komoly. Futva, esetleg gyalo­gosan teljesítik a „köröket”. Ezért az írás címe akár „Futás az életért” is lehetne. Különle­ges - hölgyek, férfiak - vagy inkább különc emberek ők. Nem szeretném tagadni. Iga­zán jól érzem díszes társasá­gukban magam. Korábban úgy gondoltam, hogy futóbo­londok vagyunk, és erről kelle­ne szólni a történetnek is. Mi­után a lexikon e szóra ámokfu- tó, elmebajos és őrült embert is jelölt. Visszariadtam e „csínytevéstől”. E korai órákban sokan - s talán pontosabb úgy, hogy az álomszuszékok, tehát legtöb­ben - még másik oldalukra fordulnak. És boldog órákat álmodnak tovább. Az álmatla­nok, az ébren álmodozók, mit nem adnának legalább egy „marék” alvásért. Mégis nap, mint nap inkább forgolódva, szenvedve, a négy fal foglyai maradnak. Ahelyett, hogy kö­zösségünkhöz csatlakozná­nak. Amikor két éve sétáimat elkezdtem, elsősorban nem egészségemre gondoltam. Pá­rom elvesztését próbáltam fel­dolgozni. Feledni a felejthetet­lent. Kényszerűségből új el­foglaltságot kerestem. És las­san megbékéltem a sorsom­mal. Ma, mikor e sorokat írom- doktor úr tanácsára is fi­gyelve - mintha a képzelet játszana velem. Kívülállóként látom magam, amint egy öregúr futófelszerelésben, dresszén a sorszám alatt ez áll: „Orvosi rendeletre”. Miután a történetmesélés­ben kicsit előreszaladtam, lás­suk talán a folyamatot is. Egy ilyen 76 éves öregcsont, mint én vagyok - tagadjuk, vagy sem - nem a színházi, a klub, vagy a kávéházi programok résztvevője. Hanem elsősorban a rendelők, esetenként a kórhá­zak páciensei vagyunk. Mint például én is a közelmúltbeli hanyatt esésem és más ok mi­att is. Ezeket az intézményeket úgy látogatjuk és a hosszú vár­okozások miatt - a folyosókon - úgy nézelődünk és beszélge­tünk mintha képtárban, vagy múzeumban lennénk. És per­sze ott vannak a negyedéven­kénti háziorvosi „jelenések”. A negyedéves receptírások is. Hogy mi történik ekkor? Hát először is. Összekészítem az időközi kórházi, rendelői iga­zolásokat, ambuláns értesítő­ket, és szépen magammal vi­szem. Nem számítógépen ér­keznek a doktorúrhoz, hanem „láb-buszon” velem. Nesze ne­ked 21. század! Indulás előtt összeírom a gyógyszereket is. A receptek csak egy negyedév­re szólnak. Nem visszavonásig, vagy módosításig. Nehogy - bolondos jókedvemben - az egész éves gyógyszermennyi­séget kiváltsam. Esetleg előbb eldorbézoljam. És ha időköz­ben átköltöznék a másik világ­ba, a kérdés „csupán az”, hogy a kiváltott gyógyszerekkel mi lesz? A legfontosabb talán még­is az - és ezt persze tudnom kellene - hogyan is érzem ma­gamat? Ez mindig a legnehe­zebb kérdés. Annyi mindenem fáj. Nem is tudom észben tarta­ni. (A Cavintont is szednem kellene.) Mégis hál’ Istennek még itt vagyok. Ne derüljenek rajtam, mert az általam felállí­tott „diagnózist” az interneten is ellenőrzőm. TUdnom kell vé­gül, hogy is vagyok? Nemde? Ezután mindezeket felírom egy papírkára. így aztán felkészül­ve megyek a doktorúrhoz. (Képzeljék, el mi lenne, ha hi- pochonder lennék.) Az én háziorvosom a világ legjobb orvosa. Már az elején ezzel kellett volna kezdenem. Ebben nincs semmi túlzás. Szeretettel, érdeklődve fogad. Leültet, és türelmesen meg­hallgatja panaszaimat. Átnézi a sok papírt, amit magammal viszek. Megvizsgál, és közben gondolkodik, morfondírozik. Mit is mondjon nekem? Ha ugyanis helytálló lenne az a sok-sok panasz, amit elmond­tam már a Szent Mihály lova sem emlékezne rám. „Józsi bá­csi! Nincs nagy baj, mondja. Az évek sajnos elszálltak. A panaszok zöme ebből ered. A gyógyszereket és a vitamino­kat, amelyeket megbeszél­tünk szedje. És nagyon fontos a mindennapi séta. Sokat használhat. Tekintse úgy, hogy „Séta, orvosi rendeletre!” Sajnos a doktor úr ezt nem pa- pírozta le. És ezt már csak én teszem hozzá. Ingyen van. Bartos József HIRDETÉS HITELES FORDÍTÁSOK KÉSZÍTÉSE 1 EGY-KÉT NAPOS HATÁRIDŐVEL IS! Az OFFI Zrt. szakfordítások megrendelése esetén egyedi árengedményt ad, amely akár a 20%-ot is elérheti listaárainkhoz képest. www.offi.hu jk g'ji TÖBB, MINT HITELES! Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. 1 . Salgótarján, Mártírok út 1. Tel.: 32/418-190, E-mail: salgotarjan@offi.hu Nyitva tartás: H - Cs: 830 -16.00, P: 830 -13.00 Karitász-jubileum Érsekvadkerten Fennállásának tizedik év­fordulóját ünnepi műsor keretében köszöntötte a településen működó' Karitász csoport. Hegedűs Henrik Érsekvadkert Bár maga a cso­port 2004-ben, februárban ala­kult, mégis Szent Erzsébet nap­jáig vártak a jubileum köszönté­sével. Ahogy Dombai Szilvia, a csoport vezetője érdeklődésünk­re elmondta, mintegy tizen­nyolc-húsz önkéntes tartozik hozzájuk, akik rendkívül elköte­lezettek és kitartanak a „jót ten­ni jó” eszméje mellett. Vállalt fel­adataik közé tartozott a múltban és tartozik ma is a beteglátoga­tás, különböző kézműves termé­keket készítenek jótékonysági vásárokra, szintén jótékony cél­lal karácsony előtt betlehemez- nek, ajándék- és élelmiszercso­magokat, ruhákat, használati tárgyakat, sőt bútorokat is oszta­nak a rászorultak között, és egyéb eseményeket, műsorokat szerveznek. A csoport már tíz esztendeje létrehozta a Szent Ka­mill Alapítványt az érsekvadkerti, tartósan beteg gyermekek és családjaik támo­gatására. Jelmondatuk: „Uram, nyisd meg a szemem, hogy lás­sam mások baját; Nyisd meg a fülem, hogy kiáltásuk meghall­jam” - amely tökéletesen jellem­zi karitatív tevékenységüket.- Csoportunk mottóját szem előtt tartva, igyekszünk a követke­ző években is minél nagyobb hasz­nára lenni az érsekvadkertieknek, hiszen együttesen valljuk: „Mind­annál, amink van, nagyobb érték az, amik vagyunk, akik vagyunk. Ha képességeinkkel másokat szol­gálunk, akkor Önmagunkból adunk valamit: testi erőt, fürge lá­bat, kézügyességet, éles szemet, józan ítélő erőt, megértése türel­met, figyelmességet, együttérzést. Mindannyian tudunk szeretni, s ezzel önmagunkat szétosztani.” Nem utolsó sorban köszönetét mondunk azoknak a támogató­inknak, az egyházmegyei és helyi vezetőknek, egyházi és civil cso­portoknak, a térség országgyűlési képviselőjének és sok magánsze­mélynek az önzetlen segítségért, illetve a családoknak, emberek­nek, akik megbíztak bennünk és hozzánk fordultak a gondjaikkal. Többnyire tudtunk segíteni, ki- nek-kinek igénye szerint, csend­ben, diszkréten, szem előtt tartva, hogy ne bélyegezzük meg a kérőt - fogalmazott Dombai Szilvia. A mostani, szombaton, a Kö­zösségi Házban tartott évfordu­lós ünnepen többek között fel­léptek a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai, az Ary Erzsébet Óvoda nagycsoportosai, a Rózsa­völgyi Márk Művészeti Iskola helyi tagozatának növendékei és tanárai, valamint az Érsek­vadkerti Pedagógus Kórus és a helyi népdalkor. A rendezvé­nyen megnyílt egy, Szent Erzsé­bet életét bemutató rajzkiállítás is. A műsor végeztével hálaadó szentmisét tartottak a faluköz­pontban lévő katolikus temp­lomban. Szárnypróba Alternatíva módra Bár még csak másfél éves múltra tekint vissza a város egyik, fiatalokból álló zenekara, az Alternatíva, mégis, már országos ismertségnek örven­denek, és egyre bővül rajongótáboruk. A közelmúltban megjelent „cédéjüknek” a Szárnypróba nevet adták. H.H. Balassagyarmat Az öttagú együttes népszerű­ségét jelezi, hogy egyre több helyre hívják őket, és nem csupán balassagyarmati eseményekre. Többek között felléptek a nyári főtéri zenei fesz­tiválon, a Sörfesztiválon, a drégelypalánki fa­lunapon, legutóbb pedig a Szent Imre napokon muzsikáltak - ráadásul az egri Éter fesztivál­ról elhozták a közönségdíjat. Nemrégiben egy országos zenei szakportálon jelent meg róluk rövid ismertető: itt olvasható, hogy nevük nem a játszott zenei stílusra utal, hanem egyfajta al­ternatívát akarnak nyújtani az igényes és jó könnyűzenére, amelyre ebben a „celeb-sztár” mai világban bizony nagy szükség van. Egye­di hangzást képviselnek, de nem lehet őket „beskatulyázni” egyetlen műfajba sem. Alap­vetően rockzenét adnak elő, de szinte mind­egyik számukon - ahogy a mostani Számypró- ba című albumon is hallható - megszólalnak klasszikus hangszerek is, mint a hegedű, a nagybőgő és a trombita. A tagok - Perjési Zsófia (hegedű/vokál), Gere Péter (ritmusgitár/ének), Kis Balázs (szólógitár), Puruczki Gábor (dob), Jancsó László (basszusgitár) - remélik, a szárny- próbálgatást követően hamarosan igazi, be­futott zenészekké válhatnak. j i 4 J ^A^vodásoJ^rieg^^ ^^^épdalkö^ellépés^l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents