Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-21 / 270. szám
ror&f-.T&TH Osztó Ba lról: a címszereplő (Pásztor Tibor) es hű társa, Szellemfi (Gyuriska János) Az ifjú Schwartz (Farkas Zoltán). Erzsi (Németh Anna) és Gyuri pincér (Máté Krisztián. Jobbra Albert Péter. , Jjy| Elsőként jó hírek érkeztek. Andó Ákos narrátor invitálására Simon Lajos, a Zenthe Ferenc Színházat működtetető Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lépett a József Attila Művelődési és Konferencia-központ Zenthe- bérletsorozata, a premier közönsége elé s öt témában is kedvező bejelentést tett. Közölte, hogy a Magyar Teátrumi Társaság november 17-i, kecskeméti közgyűlésén a hét új tag között a Zenthe Ferenc Színházat is egyhangúlag vette fel soraiba. Az „Itt van az otthonunk, itt van a jövőnk” elnevezésű városi ösztöndíjprogram keretében TamócziJakab - aki szeptemberben kezdte el tanulmányait a színházművészeti egyetem rendezői szakán - is elkötelezte magát, hogy majd diplomája birtokában hazatér Salgótarjánba. A Nemzeti Kulturális Alaptól a Zenthe Ferenc Színház 1,8 millió forintos támogatásban részesült. Gyarapodott a társulat arany-, ezüst és bronzfokozatú támogatóinak száma s a mintegy 250 székre került név is támogatókat jelez. Végül Simon Lajos az előadás szünetére a Tarján Borház jóvoltából egy koccintásra hívta meg a nézőket. A bejelentések után ugyancsak felemelő pillanatok következtek. Patakiné Kemer Edit előadóművész két társulati tagnak - Pünkösdi Mónikának és Falati Hedvignek - adta át férje, az öt évvel ezelőtt elhunyt I Pataki László író, rendező, a Vertich Színpadstúdió létrehozója emlékére 2012-ben alapított gyűrűt. Simon Lajos viszont az újonnan létesített díjat, a Zenthe Ferenc-plakettet nyújtotta át a Salgó Vagyon Kft. vezetőjének, Tatár Csabának, illetve a társulat színművészének, Máté Krisztiánnak. *** A fenti előzményeket követően már tényleg előállhatott az ekhós szekér, amelyet egy remek rendezői ötlet nyomán a „Liliomfi” című előadás szereplői gördítenek be a színpadra és tesznek a játékra alkalmassá. Igen a játékra, mert - mint Gyárfás Miklós XX. századi színműíró, dramaturg, egyetemi tanár fogalmazott - „színház csak addig van, amíg az ember hisz a játékban”. E vélemény még a mély gondolatiságú, drámai szituációkkal teli művek esetében is helytálló, de mégegyértelműbben jellemző az olyan darabokra, mint Szigligeti Ede vígjátéka, amelyben a műfaji megjelölésnek megfelelően sorjáznak a humoros helyzetek sokaságát teremtő tudatos megtévesztések, az ezek nyomán kialakuló félreértések s ennélfogva a szereplőkben megtestesülő jellemek is játékosak, mulatságosak. Az 1849-ben írt illetve ugyanazon évben a Nemzeti Színházban bemutatott „Liliomfi" duplán történelmi hátterű: egyrészt a szerző személye, másrészt a darab témája miatt. Az 1814-ben Nagyváradon született Szathmáry József orvosnak készült, ügyvéd és földbirtokos apja papnak, majd mérnöknek szánta, a húszéves ifjú azonban a Budai Várszínház társulatához szegődött. Miután családjából kitagadtatott, Kisfaludy Sándor iránti tiszteletből felvette a Szigligeti nevet és sorra írta színpadi műveit, amelyek közül a magyar színjátszás hőskorába visszavezető „Liliomfi” bizonyult a legidőtállóbbnak, legismertebbnek. Ebben a legszemélyesebb ügyével, a színészettel foglalkozott, amikor tollhegyre tűzte Szilvay Tódor professzor unokaöccsének, Gyulának a történetét. A fiatalember is, csakúgy, mint a darab írója, kénytelen volt igazi nevét megváltoztatni - jelesül Liliomfira - annak érdekében, hogy a gyámapja által (is) megvetett teátrista pályára léphessen. Az már egy külön csavar a sztoriban, hogy a megözvegyült profesz- szor Gyulát gyámleányához, a titokban neveltetett Mariskához kívánja férjül adni, mit sem tudván arról, hogy a hölgyhöz egyébként is egyre erősebb szerelmi szálak lűzik a vándorszínészt Ugyancsak sok bonyodalom színhelye az „Aranytojás Fogadó”, ahol a professzor és Mariska megszáll s ahol Liliomfi szerepet cserél Gyuri pincérrel, hogy szerelme közelében lehessen és megszöktesse onnan. Ugyanerre készül Gyuri is, aki a tulajdonos, Kányái lányába szerelmes, csakhogy az apa már korábban egy pesti szállodás fiának ígérte Erzsi kezét. Erről persze a lány hallani sem akar, de a szökés gondolata is idegen számára. Több sem kell a pincérnek adós Liliomfinak és a haladék fejében összekuszálja - valójában azonban kibogozza - a szálakat és mindkét szerelmespár boldogsága elől elhárítja az időközben megsokasodott akadályokat A magyar színházi kínálatban rendre előfordul egy-egy „LiliomfT-bemutató, de leginkább a legendás filmváltozat maradt meg a köztudatban. Nem is csoda, hiszen Makk Károly rendező az ötvenes évekbeli színművészet színe-javát - mások mellett . Balázs Samut, Darvas Ivánt, Dayka Margitot, Krencsey Mariannt, Pécsi Sándort, Ruttkai Évát, Soós Imrét - szerepeltette a vásznon. A Zenthe Ferenc Színház is azért vette elő Szigligeti darabját, mert az előző évad fajsúlyos produkciói - „Kit szerettél Ádám?”, „Antigoné”, „Kegyenc” - után mintegy a közönség kedvében akart járni egy könnyed, zenés produkcióval. Ráadásul Susán Ferenc már találkozott is ezzel a változattal, amikor negyedszázaddal ezelőtt három salgótarjáni öntevékeny csoport - KiViSzl, Petőfi, Tempress - közreműködésével, Ferkó Attila zenéjével megrendezte a „Liliomfi"-t. Most persze más feltételekkel tehette, hiszen profi színészek sora állt mögéje, Sebestyén Norbert korszerű hangszerelést adott a daloknak, a Steiblanka-Nagy Gábor ugyancsak helyi koreográfus páros pedig a Nógrád Táncegyüttes - a népszínműi „beütésekhez” passzoló - táncbetéteit építette be az előadásba. A koncepció nem csorbította az eredeti „Szigligetit”, de igyekezett frissíteni, a ma embere számára élvezhetővé, kellemesen szórakoztatóvá tenni. Ez összességében sikerült is, annak ellenére, hogy a Zenthe Ferenc Színház alapvetően prózai társulat, tagjai tanultak és többen is kifejezetten szeretnek énekelni, táncolni, de - néhány kivételtől eltekintve - nem a muzikalitás az erősségük. És Susán Ferenc lehetett volna szigorúbb is mind az alapanyagot, mind a színészek poénnak szánt aktualizáló szövegeit, mind a dalok számát, mind pedig a táncok hosszát illetően. Néhány perccel rövidebh előadás egész biztos még csattanósabb hatást ért volna el. A színészek nagvjában-egészében azonos színvonalat és egységes stílust képviselve igazodnak Susán Ferenc elképzeléseihez. A címszereplő Pásztor Tibor fiatalos temperamenti i mmal, nagy hévvel alakítja a szerelmes ifjút, s - „lévén sikeres vándor- színész” - nem okoz gondot számára a szolgává vaSALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. ló átlényegülés sem. Társát, Szelleműt Gyuriska János játssza, igazolván, hogy iskolázott színész a szó eredeti és elvont értelmében egyaránt Nincs két egyforma hangsúlya, megbízhatóan alkalmazkodik valamennyi szituációhoz. Szilvay professzor figurája - különösen parókában - sajátos beszédmodora messze esik a szép dikciójú Csemák János alkatától, de esetenként úgy tűnik: még élvezi is a szokatlan szerepet. Nevelt leányát, a bájos, romantikus xMariskát Házi Anita hitelesen, szép énekhanggal jeleníti meg. Köztudottan remekül énekel az Erzsit megformáló Németh Anna, aki egyébiránt is abszolút a helyén van a tűzről-pattant, cserfes fogadóslány szereidben. Szerelmét, Gyurit Máté Krisztián formálja meg őszinte, természetes gesztusokkal. Kitűnően, visszafogottan komédiázik Albert Péter Kányái fogadósként Büszke a nemességére, nagyon szereti és óvja leányát, de ácsingózik egy pénzes vő után is. Különösen emlékezetes és hatásos a P. Kemer Edittel - aki mint szomszédasszony a „falu nyelvét” képviseli igencsak találóan - való villanásnyi jelenete. A többi szereplő - a Liliomfi iránt epe- kedő Kamilla nevelőként Falati Hedvig, az ugyancsak számító Schwartz fogadósként Erdélyi Gábor, az idegen akcentusú, alaposan pórul járt ifjú Schvvarzként pedig Farkas Zoltán - is illeszkedik az előadás karakteréhez. A fogadóbeli vendég rövid szerepét Szabó János illetve Demus Péter formálja meg. A produkció nagy értéke a díszlet - amely a jelmezekkel együtt - Pallós Nelli munkáját dicséri. A harmadik felvonás végén az ekhós szekeret a társulat kivontatta a színpadról, hogy aztán a következő napokon - a nagy tetszéssel kísért székfoglalói és az ifjúsági előadáson - illetve jövő hét végén Füleken „poroszkáljon” tovább... Csongrády Béla Ekhós szekérrel jöttek... Kányái fogadós (Albert Péter) a pletykás szomszédasszonnyal (P.Kerner Edit) Csernák János Szilvay Tódor professzor szerepében
