Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-14 / 264. szám
2014. NOVEMBER 15., SZOMBAT Öt éve fogalmazódott meg a gondolat a salgótarjáni amatőr színházi élet szereplői között, hogy tevékenységükre építve a nógrádi megyeszékhelyen színház születhet. Három éve az elképzelést sikerre vitték: a szakemberek és az önkormányzat közösen életre hívta a Zenthe Ferenc Színházat, amely azóta számos sikeres premieren van túl, s bemutatkozott már az ország olyan híres színpadain is, mint a Thália vagy a Madách Színház. Most egy kultuszdarabbal, a Liliomfival készülnek elragadtatni a közönséget. Susán Ferenc rendezővel a főpróbahét első napján beszélgettem. Lakatos Katalin A salgótarjáni Liliomfi titka Bemutatóra készül az ország legifjabb társulata- Mi jellemzi most a színház mindennapjait?- Ez egy jó állapot, mert ilyenkor szokott összedőlni, amit az elmúlt öt hétben felépítettünk. Próbálunk újra összepakolni mindent, hogy rendben legyen. Barátkozunk a díszlettel, a jelmezzel és csiszoljuk az apróságokat, ami ilyenkor szokás.- Hányadik rendezésed ez a Zenthe Ferenc Színházban?- Pillanat, gyorsan összeszámolom... Hetvenkedő katona... Félreértés... Sosem lehet tudni... Kit szerettél, Ádám?... Kegyenc...és most a Liliomfi... Tehát ez a hatodik.- Néhány éve talán még nem is gondoltad, hogy ilyen gyorsan tál leszel öt darabon egy profi színházi társulattal. Hogy emlékszel a színház megalakulására? Te ott bábáskodtál a születésénél. Mi volt az, amely megadta a lehetőségét annak, hogy egy olyan városban, ahol sosem működött profi társulat, egyszer csak színház létesüljön?- Az amatőr színjátszásnak nagyon komoly hagyományai vannak Salgótarjánban és az elmúlt évtizedek alatt próbálkoztak profi társulat létrehozásával is, sajnos mindig sikertelenül. Öt évvel ezelőtt egy Vertich-színpadstúdiós „Jaj, Apu! Szegény Apu!”darab bemutatója kapcsán keveredett egy olyan hangulat, hogy talán érdemes lehet ezen gondolkodni. Ezt követte a forgószínpad megépítése, amely gyakorlatilag közadakozásból valósult meg és egy húsz millió forintos berendezést jelent itt a József Attila Művelődési és Konferencia Központban. Ezt követte az új technika debütálása Müller Péter: Mártha című darabjában. S úgy alakult, a csillagok olyan szerencsésen álltak ránk nézve, hogy a városvezetés is úgy ítélte meg, hogy érdemes továbblépni még egy lépcsőfokot és megteremteni azokat az alapfeltételeket, amelyek hozzájárulnak a professzionális munka elindulásához. Ebben nagyon fontos szerepet szántunk akkor is és ma is a helyi tehetséges művészeknek. Próbálunk visszacsalogatni Salgótarjánba innen elszármazott színészeket, valamint felkutatjuk és tanítjuk az itt élő tehetségeket is. Előbbire példa Gyuriska János, aki tizenöt év Vígszínház és egy év Miskolci Nemzeti Színház után idén hozzánk szerződött. A helyiek, a fiatalok is lehetőséget kapnak nálunk szerepekben és rendezésben egyaránt. Továbbá nem tettünk le arról sem, hogy komoly, elismert művészeket találjunk, akik szívesen játszanak itt. Példaként említhetem Csernák Jánost, aki már tavaly is velünk volt és itt is maradt, mint ahogy Bozó Andrea Jászai Mari-díjas színművésznő is. Sikerült két „nagyágyút” megtalálni erre az évadra Koltay Róbert és Mikó István személyében. Nagyon színvonalas csapattal erősödött a színház és természetesen megmaradtak a régiek, a helyiek is. Itt ma egy olyan munka folyik folyamatos fejlődésben, amely mindenképpen biztató. A kezdetekhez képest ebben az évben már száz fölött lesz az előadásszámunk, ami azt gondolom, hogy tiszteletre méltó és nagyon komoly előrehaladás ennek a formálódó, jelenleg is épülő, ma is sok apró nehézséggel küzdő színháznak. Susán Ferenc mm- Mennyire nehéz és mik a mindennapok problémái? Miben és ki tud segíteni?- Nem panaszkodom, mert az nem lenne helyes, hiszen nagyon örülünk annak, hogy adottak a működés feltételei. De minden területen fontos lenne a fejlődés. Műszaki területen, a szervezésben és a háttérmunkában még vannak lemaradásaink. De azt gondolom, hogy nem kell nekünk mindent egy nap alatt megoldani, hanem a folyamatosságot kell biztosítanunk. A közönség támasztja elénk az elvárást, amelynek mi meg kívánunk felelni. S mivel a társulat egyre népszerűbb - mostanra a megye több városában vagyunk visszatérő fellépők - ez megkívánja a fejlesztést.- Más városokban is megjelent már a Zenthe Ferenc Színház bérlete, vagyis „házhoz viszik”a színházatNógrádban?- Igen, ez az idei év legnagyobb vívmánya. Balassagyarmaton, Szécsényben, Nagybátonyban és Pásztón saját helyi bérletsorozatot indítottunk el évi három előadással. Túl is vagyunk már az első bemutatkozáson, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Remélhetőleg jó nyomokat hagytunk és nagyon örülök, hogy ezzel új játszóhelyeket talált a színház, ezer fölötti új közönséggel. Ezek nagyon szép és biztató számok.- Nekem úgy tűnik, hogy minden a legjobb úton halad...- Igen, remélem, hogy ezzel nem kiabálunk el semmit. Én is úgy látom, hogy jó úton haladunk, próbálunk megfelelni egyrészt a saját magunk által támasztott követelményeknek, másrészt a legfontosabbnak: a közönségnek.- A publikum nagyon várta az idei évadot, hiszen ha jól tudom, minden bérletet eladtak, teltház várható az előadásokon.- Ez így van, a vezető bérleteink mind elfogytak. Amiből még lehet vásárolni, az a családi bérlet és természetesen mindig vásárolható a támogatói bérlet is. Remélem, ez a hagyomány megmarad, hiszen évente két-három- száz ember úgy gondolja, hogy áldoz arra egy kicsi pluszt, hogy nemcsak a színházjegyet veszi meg, hanem támogatást is nyújt a társulatnak. Enélkül nem is tudnánk működni: egyaránt kell a gazdasági és az erkölcsi bázis.- Mindezért cserébe - ha fogalmazhatok így -mosta Liliomfival komoly ajándékot adtok a közönségnek.- Színházunk történetében elég merész vállalkozás ez a zenés, táncbetétekkel tarkított progfam. Jó kapcsolatot ápolunk a Nógrád Táncegyüttessel, amely egy többszörösen kiválóra minősült, megyei príma díjjal kitüntetett, fesztiváldíjas csapat. Velük törekszünk a táncszínház műfaját is beemelni munkánkba. A Liliomfiban is közreműködnek, erősítik az amúgy sem rosszlábú színészeinket.- Mekkora stáb dolgozik együtt ebben a darabban?- A műszaki gárdával együtt ez egy harmincfős produkció lesz. Kezdő kis színház vagyunk, de ez a darab megköveteli, hogy nagyobb létszámot foglalkoztassunk.- Miben lesz új, más a salgótarjáni Liliomfi, mint a korábbiak?- Nem tudom, hogy kell-e neki újnak, másnak lenni. Ennek a Liliomfinak kell lenni, annak az anyagnak, amit nagyon sokan ismernek. Lesznek, akik nosztalgiából fogják megnézni, mert látták a hatvan évvel ezelőtt készült filmet, ismerik a filmben nyújtott nagy alakításokat, ismerik a történetet. A közönség ezen része felhőtlen szórakozásra számíthat. Aki pedig nem ismeri a darabot, annak is remélhetőleg ugyanúgy fog hatni, mert ez egy nagyon könnyed, szép két és fél óra lesz.- A legtöbb emberben van valamilyen Liliomfi-élmény, valóban. Próbáltok kitörni és a megszokotthoz képest egy kicsi újat is mutatni? Vagy inkább máshogy kérdezem: mi a salgótarjáni Liliomfi titka?- A történet valóban csak akkor éri el célját, ha sikerül többet kihozni belőle, mint amire a közönség előre számít. Mégsem kell óriási meglepetésekre készülni. Lesz benne új is, de maradunk a biztos vonalon. Ami viszont újdonság lesz, az az előadás zenés mivolta, ugyanis nagyon kevesen mutatják be a Liliomfit zenével, énekekkel, holott Szigligeti beleírt énekeket, dallamokat, ahová azt képzelte el. Nagyon érdekes, izgalmas díszlet járul hozzá az élményhez, amely segíteni fogja a vidám, önfeledt játékot. Nem akarunk mást, mint két és fél órán át kikapcsolni mindenkit: jöjjön el, tapsoljon, nevessen, érezze jól magát. Csodálkozzon rá a közönség, hogy ez a zene, ami megszólalt egy helyi zeneszerző, Dr. Ferkó Attila zongorájából pattant ki, hogy helyi hangszerelő dolgozott rajta, helyiek a koreográfusok, a csapat nyolcvan százaléka nógrádi, gyakorlatilag ez a darab teljes egészében a miénk.- Ebben lehet a titok...- Igen, ebben lehet a titok és szeretnénk is, hogy ez a titok sokáig így is maradjon. I uuomh vA®onsa*S2 PAN/IOR TIBOR shimw tudok, nsanssa* CSFJíSAtí IáN< )S kamwa'ffmiwöFALAT! HEDVIG makiska.AWA^mjiYAlIÁZ! ANITA (tm. «no* MÁTÉ KRISZTIÁN v^Mwciws saijiÄvAsooK.v.^Girt.'RlSKA JÁNOS -mscsisMms kAnw a fogadós ALBERT PÉTER tsz» a leanva NÉMETH ANNA SWAKIZ FOGADÓS PKSTSÓL ERDÉLYI GÁBOR SWAKIZ ADOtf a ha FARKAS ZOLTÁN sznseeßws.voNY P. KERNER EDIT mám™ wias VEMÄXi AKXiADÓ&vfSZABÓ JÁNOS VENDÉG. A KpSADÓSAK DEMI ’S PÉTER vButan íSszouíMóK a wmoom A N0GRÄD ÍÁNGÉGYtlTTES TÁNCOSAI $ Pmm mii ri,\ «« vm\ Wrt &&BOK VAStAFSPÜAS SIMA S'lg jfisÉs JL «* 0 ■ % Jjfc WDUk SMÜS «*? w I # t i 1 í % W ¥
