Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-31 / 252. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ ; Névsorolvasás (4): Holtai Róbert Bár különböző produkciókban és szerepekben a korábbiakban is nem egyszer megfordult Salgótarjánban - a legutóbbi években például Neil Simon „A napsugár flúk”-jával, Molnár Ferenc „A doktor úr” című vígjátékával vagy Móricz Zs(gmond„Napló-szilánkok”-jával - a 2014/2015-ös színházi évad azonban más lesz számára és a helyi közönség számára is a városhoz fűződő viszonyában. Ugyanis a Zenthe Ferenc Színház főrendezőjének, Susán Ferencnek a felkérésére a Jászai Mari-díjas Érdemes Művész elvállalta Moliere „A képzelt beteg” című klasszikus vígjátékának főszerepét: Argant, a jómódú, szeszélyes, hipochonder párizsi polgárt személyesíti meg a tavasszal színre kerülő előadásban. KoltniRóbert 1943. december 16-án - ahogyan egy helyütt fogalmazott: a háború egyik legnehezebb évében - született Budapesten. Gyermekkorának egy része Sztálinvárosban - a Dunapenteléből mesterségesen kialakított szocialista településen, a mai Dunaújvárosban - telt, a másik Pesthez kötődött. Édesapja - aki hivatásos szakszervezeti illetve sportvezető volt - révén korán megszerette a labdarúgást Olyannyira, hogy már négyévesen olvasott és a „Népsporf’-ot böngészve „tájékozódott” a pályák környékéről. Volt lelkes labdaszedő és a játékkal is megpróbálkozott, de hamar rá kellett jönnie, hogy a focihoz nincs igazán tehetsége. Ugyancsak korán - szintén verskedvelő édesapja hatására - aki valójában „szomorú bohóc” szeretett volría lenni - került közeli kapcsolatba a versekkel, a versmondással. Tizenkét évesen Sztálinváros legjobb ifjú sza- valója lett Tyihonov „Pohárköszöntő”-jével, 1963-ban pedig ugyancsak versmondóként lépett fel a „Ki mit tud?”-ban s a közönség juttatta a közé[xiöntőbe Hátai Jenő „A vén kocsis dala” című versének - amely máig is egyik kedvence - tolmácsolásáért Színpadi „karrierjét” a fővárosban, a Madách Imre Gimnázium színjátszó körében kezdte a legalsó lépcsőfokokról. Egy francia darabban csak bégetnie kellett, Csehov „Medve” című egyfelvonásosában - amelyet a két évvel idősebb Babarczy László rendezett - pedig tartalék, ha úgy tetszik kispados volt Ugyanakkor nagyon sikeresnek bizonyult a tanárok parodizálásában, egyikük-másikuk figuráját, személyiségét a későbbiekben is felhasználta szerepeiben. Érettségi után azonnal jelentkezett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, az első rostán azonban nem jutott túl. Két évig kereskedelemtechnikát tanult, majd a második nekifutásra már felvették a színművészetire, ahol egy osztályba járt mások mellett Molnár Piroskával és Venczel Verával Az évfolyamtársai között ugyancsak 1968- ban végzett Császár Angéla, Esztergályos Cecília és Harsányi Gábor is. A vizsgaelőadáson érezte meg először a színházi siker ízét Harold Pinter „A gondnok” című, Zsámbéki Gábor rendezte előadásban. A legnagyobb hatást osztályfőnöke, Pártos Géza tette rá, akit intellektuális tudású, pontos, precíz szakembernek, puritán, egyszersmind finom humorú, empatikus pedagógusnak tartott. Nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttük: a 2003-ban elhunyt Pártos Géza rendezte például Kottái Gábor önálló kabaréját az IBS-ben, a Komédium Színházban, amely keretében Csehov „A dohányzás ártalmasságáról” című egyfelvonásosát vitték színre, illetve a második részben a „Csocsi”-t illetve az „Dleté- kes”-t mutattak be. A sokáig műsoron tartott előadásokon az egykori növendék mindig bemutatta a közönségnek volt tanárát, aki minden alkalommal megjelent az esteken... Hosszú volt azonban az az út, amely idáig vezetett. A főiskola elvégzését követően pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, ahová többször is visszatért, de sokat játszott Pécsett, Veszprémben, a budapesti Nemzeti Színházban, később a József Attila Színházban. Első rendezése a „Szegény Dániel” című krimikomédia volt 1980-ban Ka posvárott. A szélesebb közvélemény azonban elsősorban filmszerepekbénl ismerte és szerette meg. A vásznon illet a képernyőn a hatvanas évek végétől szinte ül lyamatosan jelen volt (csaknem száz filmben illetve televíziós produkcióban működött közre) de igazán átütő sikereket akkortól ért el, amikor főszereplője, forgatókönyvírója, rendezője is lett filmjeinek. A legemlékezetesebbek közé a „Sose halunk meg”, az .Ámbár tanár úr”, „A miniszter félrelép”, a „Csocsó, avagy éljen május elseje!” a „Megy a gőzös”, a „Világszám” minden bizonnyal beletartozik. A film és a rendezés számára a sportpályát jelenti, ott mindig szívesen tölti az idejét. Előfordul, hogy ez szó szerint is értendő, hiszen 2010-ben a „Sose halunk meg...” musicalváltozata - Dés László zenéjével - a budapesti lóversenypályán, a Kincsem parkban került a közönség elé. Ugyancsak fontos ösztönzője a humor, amely gondolkodásmódjának, életfilozófiájának lényege. Az „Illetékes elvtárs” figurájával egy, a személyéhez köthető emblematikus figurát talált ki és formált meg. Úgy gondolja: addig érdemes élnie, amíg képes látni és láttatni a dolgokat fonák oldalukról is. Szereti a sokszínűséget, jelenleg is több társulatban játszik, sőt Szombathelyen a Weörös Sándor Színházban rendezőként is jegyzi az „Én és a kisöcsém... ” című Eisemann- művet Lélekben már készül a salgótarjáni próbaidőszakra, a társulattal való együttműködésre is. Nagy megtiszteltetésnek vette, amikor a Zenthe Ferenc Színház meghívta a Moliere- darab főszerepére. Minden tudásával, sok évtizedes tapasztalatával igyekszik majd meghálálni a bizalmat és elnyerni a közönség tetszését, annál is inkább, mert Kottái Róbert számára a nézők véleménye mindennél fontosabb. Csongrády Béla mai - másként szocializálódott, máshoz szokott, szoktatott - közönség számára is emészthetővé, helyenként élvezhetővé is tenni Gárdonyi Géza vígjátékát. Ezt a célt végül is elérte a Blaskó Balázs - aki rendezte is az előadást- vezette társulat. (Az igazgató egyébként jelenlétével meg is tisztelte a salgótarjáni vendégjátékot.) S ez úgy sikerült, hogy ízlésesen- néhány szereplő túlzott harsányságától, gesztusaitól eltekintve - alapvetően szélsőségektől mentesen, letisztultán játsszák el a 19. század végi, 20. század eleji történetet. Pedig nem volt könnyű kikerülni az eredeti szövegkönyvből adódó szirupos érzelgősséget, irtott a népszínművekre hajazó igencsak melodramatikus felhangokat. Adott egy család, amelynek feje adósságokkal, az uzsorás követeléseivel küszködik, de kifelé - amíg csak lehet - törekszik rendezett viszonyokat, körülményeket sugallni. A három leány legnagyobbika, az őszintén és mélyen vallásos Annuska végig kétségekkel küzd: apáca le- gyen-e, vagy engedjen a kibontakozó szerelem érzésének. Az apa véleménye aszerint változik, ahogy megoldás kínálkozik a közelgő csőd elkerüléshez: amikor feltűnik egy földbirtokos vőjelölt, akkor ellenzi az apáca- ságot, de amikor az egyház ígér anyagi támogatást, pártfogolja lánya klastromba vonulását A döntést Annuska mondja ki: néhány csók után visszatartja a mellesleg jó partinak számító fiatalembert a szerzetesi élettől s belőle sem lesz szent életű zárdafőnök... A színészek közül mindenekelőtt Bánfl Kata emelhető ki, aki bájos megjelenésével, kedves, szeretetre méltó személyiségével méltó a címszerepre. Ugyancsak szimpatikus alakítást nyújt Nagy Barbara, a másik szerelmes ifjú hölgy, Sári megszemélyesítőjeként. A férfiak közül a két apaszereplő, Várhegyi Dénes és Kelemen Csaba visszafogottan is a legmeggyőzőbb. A egyterű színpadkép Székely László munkája, a ruhákat Pilinyi Márta tervezte a korszellem stílusában. A nosztalgikus zene Aldobolyi Nagy György szerzeménye... Cs. B. Az Újszövetségben Jézus tanítása és beszédei által alapított látható jelek sorában az utolsó, azaz a hetedik szentség a házasság, amely Krisztus és az egyház egységét jelenti. Ezen vallási érték az egyik fontos eleme az „Annuska” című Gárdonyi-darabnak, amellyel az egri színház e héten Salgótarjánban vendégszerepelt a Zenthe Ferenc-bérletsorozatban. Persze - vígjátékról lévén szó - a házasság igenlése és elvetése körüli vita nem tantételi mélységű, mint ahogyan nem drámai hangvételű a színpadon kibontakozó összes többi konfliktus sem. Pontosan lehet tudni, hogy a végén úgyis minden jóra fordul: a család anyagi viszonyai rendeződnek, az örök agglegény nevelőapa megenyhül, a két szerelmespár egymásra talál s a vándorló barátnak is lesz új csuhája az elkártyázott régi helyett... Gárdonyi Géza (1863-1922) neve az elmúlt évszázad során „Az egri csillagok” című regényével, a 2005-ös közönségszavazatok szerinti „Nagy Könyv’-vel fonódott össze. Úgy járt e történelmi tényeken alapuló fikcióval, hazafias „hőskölteménnyel” mint Madách Imre „Az ember tragédiájáéval: minden egyéb művének értékeit elhomályosította. Pedig írt más figyelemre méltó regényt - többek között „A lámpás”-t, „A láthatatlan emberit és az „Isten rabjai”-t - és egész sor kiváló novellát, zsánertörténetet is papírra vetett például „Az én falum”-ban. „Mindene megvolt ahhoz, hogy Jókai Mór örökébe lépjen... " - állapította meg róla Mezei József very dalomtörténész. Arról még kevesebbet tudni, hogy Gárdonyi Gézának mindig dédelgetett vágya volt a drámaírás: jó néhányszor meg is próbálkozott vele, de e műfajban nem érte el prózái színvonalát. A legsikeresebbnek „A bor” bizonyult s emellett a „Fehér Anna” s az 1902-ben írott és először 1903-ban a Nemzeti Színházban bemutatott „Annuska” a leginkább méltánylandó színpadi műve. A névadó emléke előtti tisztelgés szándéka vezette az egri színházat, amikor az előző évadban - az író születésének 150. évfordulóján - újra elővette, leporolta s igyekezett a „Három a kislány” (balról jobbra): Sári, a szerelmes tanítónő (Nagy Barbara), Kati, a cserfes cselédlány (Nánási Ágnes) és Annuska (Bánfi Kata) KEREKES LÁSZLÓ ALKOTÓHÁZ „A kultúra a mindennapi emberi létezés minőséger Bár Kerekes László (1939-2013) - mint az emlékkiállításon látható saját művei, festményei, grafikái és főként katalógus-, meghívó- és plakáttervei is bizonyítják - művészemberként is figyelemre méltó örökséget hagyott hátra, mindenekelőtt népművelő volt a szó klasszikus értelmében. Azt vallotta, hogy a „kultúra a mindennapi emberi létezés minősége. Ahogyan élünk, ahogyan érdemes élni. ” Ezt a szellemiséget sugározta kreatív személyiségével, egész életút- jával. Balassagyarmaton született, ott is érettségizett, de pályájának jelentős, kezdő szakasza Salgótarjánhoz kötődött. Innen végezte felsőfokú tanulmányait s 1963-tól több mint másfél évtizeden át a József Attila Művelődési Központban volt munkatárs, igazgatóhelyettes, igazgató. Nógrádból előbb Zánkára, majd Budapestre került, ahol a kulturális minisztériumban magas pozíciókat töltött be kiváló szakmai színvonalon - közmegelégedésre. Időközben Dabason - ahová személyes kapcsolatok fűzték - oroszlánrészt vállalt a galéria alapításából és sokrétű művészeti nevelőmunkát végzett. Ennek elismeréseként a városban október 22- én - Kerekes László 75. születésnapján - alkotóházat avattak - amely az ő nevét viseli - és az emlékbizottság illetve Tapodi Katalin, a helyi Kossuth Művelődési Központ igazgatója szervezésében kiállítás nyílt munkásságából. A megjelenteket dr. Deák Ferenc, a Galéria Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte, az emlék- kiállítást a szintén Salgótarjánból elszármazott Prokai Gábor művészettörténész, lektor nyitotta meg, az alkotóházat pedig Kőszegi Zoltán Dabas polgármestere adta át rendeltetésének. Az emléktáblát a domborművel Janzer Frigyes szobrászművész készítette. A műsorban közrem űködött Papp János színművész, valamint Zsíros Réka és Farkas-Barabás Szabolcs zenei előadóművész. Az avatóünnepségen Kerekes László egykori nógrádi munkatársai, barátai is képviseltették magukat. csébé Janzer Frigyes szobrászművész alkotása ,A hetedik szentség’
