Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-25 / 247. szám
2014. OKTÓBER 25., SZOMBAT A munkamánia kifejezést egyre gyakrabban használjuk, sokszor viccelődünk vele, viszont kevésbé vagyunk tisztában azzal, hogy ez korunk egyik szenvedélybetegsége, amely viszonylag új területet képvisel a pszichológia tudományán belül. Arról, hogy miért is érdemes tisztában lennünk a munkamániával, arról beszélgetett most Kopeczny Zsuzsa Tóth-Korom Kingával a Work Way Club Kft. vezető HR szaktanácsadójával. # Van összefüggés a kiégés és a munkamánia között? Ahogy a múlt héten már szó volt róla, a kiégés hátterében különböző kockázati tényezők állhatnak, mint például a fokozott érzelmi igénybevételt jelentő munka, az emberekkel való intenzív foglalkozás, valamint a pozitív visszacsatolás, vagy a sikerélmény és az elismerés hiánya. A kiégési folyamat általában azzal végződik, hogy az egyén teljesen visszahúzódóvá válik, emberi kapcsolatait a minimumra szűkíti, továbbá a munkájától is menekül, hiszen már értelmetlennek, üresnek tartja hivatását. Előfordulhat azonban, hogy a kiégést a munkamánia okozza, ez azonban nem feltétlenül van így. Először is fontos lenne mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy hol helyezze el az életében a munkát és hogyan viszonyuljon hozzá úgy, hogy közben élhesse, élvezhesse magánéletét. # Miért célszerű tisztáznunk a munkához való viszonyunkat? Szakemberek (Harpaz és Snir) rámutattak arra, hogy a munkamánia számos egyéni jellemzővel, valamint a munkához való hozzáállásunkkal is összefüggést mutat. Ezen kívül a társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők is egyaránt szerepet játszhatnak kialakulásában. A Meaning of Work nemzetközi kutatócsoport által végzett vizsgálat megállapította, hogy négy tényező határozza meg, hogy az ember életében mit jelent a munka: Az első a munkaközpontúság, mint életszerep, hiszen a mai kor emberének egyik legfontosabb feladata a munkavégzés. A másik tényező az ún. külső orientáció, amely szerint a munka olyan eszköz, amely segít az önmeghatározásban, önkifejezésben, továbbá érdekessége, változatossága, valamint a hozzá kapcsolódó kihívás megerősítő lehet az egyén számára. Harmadik helyen kell megemlíteni a gazdasági orientációt, amely szintén nem elhanyagolható. Hiszen a munkavégzésért kapott pénz is megerősítő erővel bírhat. Alapvetően itt arról van szó, hogy a munkánkért kapott fizetés biztos anyagi hátteret nyújt számunkra. Olyat, amely nem csak arra elegendő, hogy napi létfenntartásunkat biztosítsuk, hanem lehetővé teszi vágyaink beteljesítését is. Munkához való viszonyunk negyedik eleme pedig az interperszonális kapcsolatokban nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy a munka, alkalmat ad az egyén számára közösséghez való csatlakozásra, kapcsolatok kialakítására és fenntartására egyaránt. A kutatás eredménye rávilágított arra, hogy a fokozott munkaközpontúság és a gazdasági orientáció az, amely nagymértékben előrevetíti a munka-alkoholizmus megjelenését. # Pontosan mit értünk munkamánia alatt és mióta ismerjük ezt a jelenséget? Igaz, hogy korunk egyik szenvedélybetegségéről van szó, viszont a munkamánia valójában nem új keletű fogalom. Az 1800-as évek közepén Gustav Flaubert is írt már műveiben olyan emberekről, akik teljesen munkájukba temetkeznek. Maga a definíció 1968-ban jelent meg először nyomtatásban. Amerikában 1971-ben vált népszerűvé a workaholic (munkamániás, munka-alkoholista) kifejezés Wayne Oates Egy munkamániás vallomásai című könyvének hatására, amely elsőként foglalkozott nyíltan a problémával. A munkamánia lényege az, hogy az ember életében a munka túlzott hangsúlyt kap, aminek következtében az érintett személy elhanyagolja családját, barátait, társas kapcsolatait, egészségét, saját jólétét, szociális szerepeit, feladatait. Valójában azt mondhatjuk, hogy a workaholism (munkamánia) egy függőség, viselkedési addikció (szenvedély, függőség). Borbély Tibor Bors és Pecze Mariann 2006-os Munkafüggőség című tanulmányában megfogalmazottak szerint „viselkedési addikciónak nevez a szakirodalom minden olyan tevékenységvégzést, amely kóros formában nyilvánul meg. Amikor a munka, az evés, a szexualitás vagy akár a játék az egyén vagy a társadalom életében meghatározott helyéről „kitolakszik” és uralni kezdi az egyén, család vagy a közösség életét.” # Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy aki túl sokat dolgozik, az munkamániás? Nem. Ma a munka világára általánosságban az jellemző, hogy magas elvárásokkal és követelményekkel találják szembe magukat a munkavállalók. Éppen ezért nagyon nehéz meghatározni, hol húzódik a határ a túlzott munkavégzés és a munkamánia között. Az, hogy valaki nagy munkabírású és sokat dolgozik, még nem jelenti azt, hogy munkamániás. Az ún. „egészséges túldolgo- zók” azok, aki számára a munka csupán elvégzendő feladat. A dolgozó pontosan tudja, hogy mikor mondjon nemet egy munkafeladatra annak érdekében, hogy pihenni tudjon vagy akár a családi és baráti kapcsolatait ápolni tudja. Fontos, hogy a munkavégzés ebben az esetben még olyan, mint a többi cselekedet, azaz az egyén nem viszi haza a munkát még a fejében sem. # Mi jellemző a munkamániásra? A „túldolgozókkal” szemben a munka-alkoholista nem tud nem dolgozni. Ha ő bármit is csinál fizikailag, lélekben mindig csak a munka jár a fejében. Az ilyen ember extrém módon teljesítményorientált, aki mindenféle szükségletét, igényét a munkán keresztül próbálja meg kielégíteni. Számára a munka nem más, mint az örömszerzés és az önmegvalósítás fő eszköze. A probléma lényege abban áll, hogy ma a nyugati társadalmak többsége ezt a viselkedési módot nemcsak tolerálja, hanem olykor kifejezetten erősíti is. Ezzel azt közvetítve, hogy a sokat dolgozóknak nagy a presztízse, a kitartóan dolgozó ember példaértékű, a munka pedig az érvényesülés alapja. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az egyén képes és igyekszik a munka és a magánélet egyensúlyát megtartani. Ha azonban a munka uralja az egyént, akkor már workalholism-ról, munka-függőségről beszélünk. • A munkamánia valójában tehát szenvedélybetegség? Igen! Demetrovics Zsolt szerint „a viselkedési függőségek a szenvedélybetegségek külön csoportját alkotják. Ezen zavarok esetében a személy nem valamilyen kémiai anyagtól, drogtól, hanem egy viselkedési mintázattól függ. Míg a drogfüggő esetében ez a viselkedés a drog ismételt megszerzése és használata, addig a játékszenvedélytől függő személy esetében a játszás, a munkamániás esetében pedig a munka az a viselkedés, amely leküzdhetetlen kényszerként jelentkezik. A viselkedési függőségek érdekessége, hogy többnyire olyan viselkedéssel kapcsolatosan alakul ki a függőség, ami az ember alapvető velejárója, szükséglete. így biológiai szükségletünk az evés vagy a szexualitás, és mindennapi életünkhöz tartozik a munka és a játék is.” Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a munkamániának része egy olyan sajátos hozzáállás, mintakövetés is, ami miatt azt mondhatjuk a munka az illető szenvedélyévé vált. Ennek pedig az a velejárója, hogy a szenvedélybetegség klasszikus tünetei is felfedezhetők. • Hogyan ismerhető fel ez a szenvedélybetegség? A kémiai függőségen túl a viselkedéses szenvedély- betegekre is jellemző, hogy egy többé-kevésbé azonos viselkedésmintát kell újra és újra végigcsinálniuk. Ha a személy valamilyen oknál fogva egy bizonyos ideig nem hajtja végre ezt a viselkedést, a feszültség fokozatosan nőni kezd benne, s egyre nagyobb vágyat, késztetést érez, hogy függőségét kielégítse. Amikor ezt a megszokott viselkedéssort végigcsinálja, feszültsége csökken, kielégülést, megnyugvást érez. Egy bizonyos idő elteltével azonban a feszültség ismét nő, a késztetés újra jelentkezik, és ismét megkezdődik az ördögi kör. Demetrovics rávilágít arra, hogy „a két fő jellegzetesség a szenvedély- betegeknél a kényszeresség, illetve a viselkedés feletti kontroll elvesztése. A viselkedési függőségre jellemző a túlzás. A betegség lényege az, hogy a normál mérték már nem okoz örömet. Például egy munkamániás nem tud napi 8 órát dolgozni, hanem minden idejét a munkájának szenteli. Elhanyagolja a családját, barátait, a szórakozást. Tehát a függő személy számára az élet egyéb dolgai elvesztik jelentőségüket, elveszítik örömszerző jellegüket, s kiszorulnak a beteg életéből. A viselkedéses függőségek kényszerítő ereje éppoly erős tud lenni, mint a drogfüggőségé.” Work Way Club A MUNKAERŐ MESTER www.workwayclub.hu Elérhetőség: E-mail: korom.kinga@workwayclub.hu | tanacsado@workwayclub.hu Mobil: +36-20-849-5142 | +36-20-849-5176
