Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-06 / 207. szám
2014. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Révész Sándor: Gyönyörűen megélt pillanatokat szeretnék... Sándor András-Azon gondolkodtam, amíg autóztam hozzád, hogy milyen különös jelensége vagy ennek a szakmának. A szó szoros értelmében véve „csak” 1971 és 1981 között töltöttél el tíz igazán aktív évet a pályán, a szólókorszakod pedig mindig csak idő szakos volt. 1985-ben jött ki az első önálló lemezed, nyolc évvel később a második, és tíz év telt el, mire megjelent a harmadik. Az óta pedig eltelt újabb tíz év... Hosz- szabb turnéra nem indultál egyetlen szólóanyaggal sem, ideiglenes vendégszerepléseidet Demjén bulijain, illetve korábbi zenekaraid egy-egy visszatérő nagykoncertjeit leszámítva nem voltál aktív. Ennek ellenére a közönség nem felejtett el, és minden zenei megnyilatkozásod, amit most felsoroltam, élményszámba ment- Hidd el András, hogy lélekben végig rajta vagyok a soron következő eseményen. Készülök rá, foglalkozom vele. Ne tudd meg, hogy én mennyit bíbelődöm dalszövegekkel. Egyszer épp Demjén Rózsival beszélgettem a dalszerzésről. Rózsi azt mondta, „Sándorka, úgy írj szöveget, hogy leülsz, és kibírod fenékkel. Csak akkor állj fel, ha már készen van”. Sajnos én nem vagyok ilyen, ehhez nagyon más habitus kell. Ma reggel is leültem fél hatkor, elővettem egy korábbi munkát, és a soron következő szavakon, vesszőkön gondolkodtam. Lassan dolgozom. Az általad említett hosszú hallgatásokat lélekben egy soron következő feladatra készülvén élem át. És igen, lehet, hogy ezek évek... Nehezen szülök, és konkrét, megélt élmény kell ahhoz, hogy valamit le tudjak írni ezzel a szerény alkotói vénával. (Mosolyog...) Nincs különösebb készségem a zeneszerzéshez, vagy a szövegíráshoz, de amikor leülök, attól fogva roppant alapos vagyok. Amikor elkészül egy dal, annak minden dallamát, sorát, vesszőjét vállalom. Emiatt büszke is vagyok arra a néhány dologra, amit életemben megalkottam, mert azokra tényleg odafigyeltem. Tisztességesen dolgozom. „SOHA NEM VOLTAM KISZOLGÁLTATOTT EMBER”- Az kegy, hogy téged nem szorít semmilyen egzisztenciális csapda, és akkor dolgozhatsz, amikor akarsz?- A családom anyai oldalán szinte mindenki kereskedő volt. A pénz tiszteletét, a gazdálkodást tőlük tanultam. Nagyapám hároméves koromban felhívta a figyelmemet arra, hogy a lyukas két fillérest is fel kell venni a földről. Tudni kell számolni, és jól gazdálkodni a javaiddal, amit megkeresel. Messze földön híres voltam arról, hogy az aktív években sem szórtam a pénzemet. Nem jártam kaszinókba, nem költöttem szerencsejátékra. Egyebek közt ma ennek köszönhetem, hogy függetleníthetem magam a hétköznapoktól. Volt egy átmeneti időszak, amikor egy sörgyáros barátom jóvoltából kereskedelmi igazgató lettem. Üzleteket hajtottam fel neki, ahol a sörét eladta. De foglalkoztam reklámmal is, egy barátommal közösen. Apró megbízásaink voltak, különböző filmekben vettem részt segítőként. Voltak ilyen oldalágak is, ugyanakkor mindig a zene volt, lesz, és marad is a fő mutatvány. Az átmeneti időszakokban, ha úgy éreztem, hogy egzisztenciálisan szűkülnek a keretek, azonnal léptem. Soha nem voltam kiszolgáltatott ember. Mindig örömmel dolgoztam. Igen, kérdésedre a válasz: ez egy kegy, amikor az ember azt csinálhatja szíwel-lélekkel, amit szeret, s amihez ért.- A „Révész 60” című miniturné előadásai, illetve eddigi fogadtatásai azt adják neked lelkileg, amit a hosszú próba- folyamat során elképzeltél magadnak?- Annál sokkal többet. Elmondhatatlan, hogy milyen élményrepülés minden koncertünk a közönséggel. Olyan mérhetetlen tisztelet és odafigyelő csend, méltóság övezi a fellépéseinket, hogy azt szavakkal képtelenség leírni. Innen üdvözlöm a közönséget, és utólag is köszönöm nekik az élményt! Gáborral kimegyünk a színpadra, és három percig dübörög a vastaps. Ilyen körülmények között leülni, beállítani a hangszereinket, és megpengetni az első hangot, hihetetlenül megtisztelő és felemelő érzés. Számomra is nagy titok, hogy miért van ez a kedves fogadtatás. Talán a hitelességem miatt. Erkölcsileg ugyan nem éltem példamutató életet a házasságaimmal, meg az egész előéletemmel, de mégis az útkereső embernek olyan egyedi ösvényét hasítottam végig, hogy a hűséges közönségem ezt megbocsátotta. Jóváírtak mindent, mert azt mondták, a magamfajta ember ezeket a magánéleti dolgokat így élte meg. „A HÖLGYEKBEN ÉLŐ FÉRFI LÉLEK LEGYŐZTE A BENNEM LEVŐ NŐI LELKET”- Mit kellett jóváírniuk?- A rosszcsontságot. Emlékszem, néhányszor kérdezted, amikor összefutottunk különböző rendezvényeken, hogy miért nem írok könyvet. Pontosan azért nem, mert tudom, hogy igazán őszintén nem lehet megírni az életemet. Annyi átmenet van benne a fiatalkori nőügyeimtől kezdve a házasságok melletti kilengésekig. Gondolj csak bele, milyen mennyiségű könnyet okoztam nőknek a sok hazugsággal. Tengernyi könnyet... Azokkal a hazugságokkal, amelyekkel szabadra hazudtam magam bizonyos kapcsolatokból, hogy mehessek. Ezeket mind az erotika, a szexuális szabadosság vágya motiválta. Ez sosem volt titok. Amióta 17 évesen színpadra álltam, kényeztetett pozícióban voltam. És ez tengernyi nőt vonzott. Szepes Mária néni magyarázta el egyszer Carl Gustav Jung elméletét. Lehet, hogy már hallottál róla.- A férfiben élő női lélek-, és a nőben élő férfi lélek?- Pontosan. Megkérdeztem Mária nénitől, hogy mi történik körülöttem, miért ekkora a turbulencia. Határozottan emlékszem, mindez 33 éves koromban történt. Kifakadtam, hogy soha nem lesz ennek vége? Mindig ez lesz, hogy bonyodalmakból bonyodalmakba szövöm bele magam? És itt természetesen nem házasságokra gondolok, hanem a barátnő hegyekre. Mária néni mondta, hogy a nőben élő animus provokálja a férfiben élő női princípiumot, és mindez keresztkapcsolásban van. És a legtöbbször a hölgyek győztek. A bennük lévő férfi legyőzte a bennem lévő nőt, és mindig megadtam magam...- Hogy élsz most?- Tisztán. Az életemben hála Istennek vége lett ennek az időszaknak, le tudtam zárni ép ésszel, egészségesen, saját akaratból. Ez benne a legszebb. Öt-hat éve történt, amikor megismertem Judi- tot, aki később a gyermekem anyja lett. Immár vele is túl vagyunk a kritikus öt éven, ennyi időt korábban még senkivel sem töltöttem. Amint említettem, a leghosszabb kapcsolatom is csak négy és fél évig tartott. Amióta pedig megszületett Ráhel, aki lassan négy éves lesz, különösen más életet élek, mint eddig. I f- Milyen új érzésekkel ismertetett meg a gyermeked?- Tegnap egy tíztagú asztaltársaság előtt bátortalanul arra kértem Ráhelt, hogy énekeljen. Erre ő hiper- nyugodtan, elképesztő békésségben elkezdett énekeim. Nem feszengve, szerényen, de nagyon szépen intonálva énekelt. Szívmelengető érzés volt. (Hosszan gondolkodik...) Milyen új érzéseket ad? Hogyan lehet ezt tömören megfogalmazni? Nézd, az élet legmagasabb rendű csodája, ami az emberi fejlődéstörténet állomásain vezet át engem. Egyedülálló élmény - ezt minden szülő tudja. És minden nap csodát kínál szókincsben, mimikában, gesztusokban, váratlanságban, humorban - az ő szájában, a mosolyával, a bizalmával. Ez valami elmondhatatlan érzés. Minden apró momentumra emlékszem az életéből. Az első kis kézírását is eltettem. Minden kis megnyilvánulásán a fejlődést látom. Nem tud még írni, de azt már megtanulta, hogy cica. És már az A-be- tűn is látom, hogy fejlődik, hiszen szebben írja. De nem akarok itt áradozni. „AZ ERKÖLCSI MEGTISZTULÁS AKKOR TÖRTÉNT MEG AZ ÉLETEMBEN, AMIKOR A GYERMEKEM MEGSZÜLETETT”- Más ember lettél, amióta ő van?- Nagyon. Az igazi kardinális változások az óta történtek meg az életemben, amióta ő van. Az erkölcsi megtisztulás is akkor történt meg az életemben, amikor a gyermekem megszületett A szakmámhoz is hihetetlen nyugalommal állok, ami nyilvánvalóan ennek a lelkiállapotnak köszönhető. Arra a kecskeméti koncertre is, ahol ott voltál, a legteljesebb nyugalomban készültünk, ahogyan minden egyes előadásra. Már a helyszínre vezető út is nyugalomban telik, majd a színpadra lépés pillanata, és a színpadi lét is. Valami nagyon megváltozott lélekállapot ez.- A kritikus helyzeteket is másképp kezeled?- Sokkal.- A végletek emberének tűnsz.- Ezt vállalom!- 1995 óta figyelem külső szemlélőként a pályafutásodat, és a legnagyobb szélsőségeket produkálod. Szerencsére nem csak engem utasítottál el, amikor interjút kértem, hanem olyan nagy neveket is, mint Vitray Tamás, vagy Friderikusz Sándor. Legendásan híres voltál arról, hogy féltve őrzött magánéletedről egyáltalán nem nyilatkozol, aztán fordult az élet, és jött a másik véglet. Bulvárlapokban meséltél egészen részletesen vagy egy válásról, vagy egy új szerelemről, vagy a szüléiddel való szintén nem mindennapi kapcsolatodról. „SZERETEK A MAGAM TÖRVÉNYEI SZERINT DOLGOZNI”- Szeretek a magam törvényei szerint dolgozni. A kihagyásaim azért vannak, mert amikor végképp nincs a szakmámmal kapcsolatban mondanivalóm, akkor szeretek csendben, békében maradni. Azért járatni a számat, hogy az újság harmadik oldalán szerepeljek egy kis képpel, annak semmi értelme. Nagyon fájlalom, hogy manapság a zenész szakmáról egy magamfajta embernek nagyon kevés kérdést tesznek fel. Sajnos ma már nem erről szól a sajtó, mindenki a másik magánéletét firtatja. Az újságíró társadalom jobban támogathatná a zenészeket azzal, hogy igazi zenei V vonatkozású cikkeket írnak. Egyébként milyen bulvárlapban láttál?- Például az egyik hetilapban, ahol édesapádról meséltél.- Van egy sajtos hölgy a csapatomban, Hámori Eszternek hívják, akire feltétel nélkül hallgatok, mert tudom, hogy nem vinne bele semmilyen csapdába. Ő javasolta, hogy azt a hetilapot nyugodtan engedjem be egy picit a privát szférámba. És nem láttam abban kivetnivalót, hogy az apámmal való kapcsolatomról beszéljek.- Azt mondtad az említett anyagban, hogy édesapád nagyon gyengén teljesített apaként, és a halálát megelőző tíz évben már nem is beszéltetek.- Negyvenéves lehettem, amikor csináltam egy óriási leltárt magamban az apámmal kapcsolatban, aki egyébként sebész volt, egy kitűnő szellemiségű, de bohém férfi. Számba vettem mindazt, amit elkövetett ellenünk - az édesanyámmal és a családjával szemben -, és úgy döntöttem, nem szeretnék vele találkozni. Akkoriban ő már súlyos beteg volt, én pedig nem akartam neki pont a betegágyánál szemrehányást tenni. A lehetőségről pedig addigra már lecsúsztunk, hogy szemtől szemben, férfiként beszéljük meg a dolgainkat.- A végleteknél maradva: évtizedeken át hangoztattad, hogy erre a világra nem érdemes gyereket szülni.- Egyszerűen rrteg akartam kímélni a születendő gyermeket a veszélyes jövőtől. Annyit hallottam előtte a földi létünk egészére váró ökológiai katasztrófákról. Aztán, amikor Juditom állapotos lett, azt mondta, inkább az élettel törődjek, ne a szorongást okozó körülményekkel. Minden ember nehéz időben jött a világra, nem szabad ezzel foglalkozni. És igaza volt. Ma már visszagondolni is hihetetlen, milyen elszántan védtem az érveimet éveken át, hiszen látom, érzem, mekkora boldogságot okoz a kislányunk, Ráhel, aki igazi szerelemszövetségben született. „A MAI NAPIG SZERETNÉK VÁLASZT KAPNI ARRA, Ml TÖRTÉNHETETT ÉDESANYÁM LELKÉBEN"- Van egy fájdalmasan őszinte vallomás a sokat emlegetett „Révész 1993 ”-as lemezen „Anya ” címmel...- 23 éves voltam, amikor édesanyám eldobta magától az életet A mai napig szeretnék választ kapni arra, mi történhetett az ő lelkében. Ám erre valószínűleg soha nem fogok magyarázatot találni.- A dal ezzel a szöveggel indul: „Sokat szenvedtél, míg végre sikerült”... Több öngyilkossági kísérlete is volt?- Szám szerint hat. Volt, hogy gyógyszereket szedett, vagy a metró alá ugrott. Anyám volt a budapesti metrótörténelem első öngyilkosjelöltje 1974-ben. Azt még túlélte, majd két évvel később, 1976 szeptemberében halt meg. Két hosszú esztendőn át próbálkozott, és egyik kísérlete sem volt felületes.- Ennek is komoly lélektana lehet egy huszonéves fiatalember lelkében.- Gondolhatod... Pedig akkor már évek óta nem éltem az ő háztartásában. Az igazi anya-fiú kapcsolat sosem volt meg közöttünk. Valójában minden szétesett körülöttünk. Ez a múltban gyökerező, kibogozhatatlan történet.- Ezek begyógyíthatatlan sebek a telkedben?- A kérdőjelekkel nem tudok mit kezdeni... Sajnos nem volt köztünk olyan intim pillanat, amikor elmesélte volna a sok-sok kísérletnek a valódi okát... f f T f V
