Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-06 / 207. szám

2014. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT 5 Mintegy az e hét végi bányásznapi ünnepségek prológusának, előhangjának volt tekinthető az a ze­nés áhítat, amelyet augusztus 30-án Salgótarjánban az Acélgyári úti Szent József templomban „Fekete gyémántok” mottóval rendeztek a bányászok emlé­kére. A szénbányászat egyike volt azoknak az ipar­ágaknak, amelyeknek köszönhetően e település a 19. század végén, a 20. század elején fokozott mér­Az egyéves Trilla tercett is fellépett a zenés áhítaton tékben fejlődött s ennek eredményeként 1922-ben városi rangot kapott. A hálaadás illeszkedett abba a programsorozatba is, amely „Völgyvárosi orgona­szó” címmel átível az egész 2014-es esztendőn. Ennek megfelelően elsőként Franz Schmidt „D-dúr prelúdium”-a hangzott el Diósi Tamás orgonamű­vész - a templom volt kántora - előadásában. Varga András esperes, plébános Áldás békesség! Erős vár a mi Istenünk! és Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszöntéssel üd­vözölte a megjelenteket, ezzel is kifejezésre juttatván a rendezvény ökonomikus jellegét. A Diósi Já­nos vezényelte Bányász-Kohász Dalkör a bányász­himnusz egyházi vál­tozatát adta elő. Szö­vegét Czumbel Lajos partiuml teológiai ta­nár írta 1938-ban, ép­pen abban az évben, amikor az acélgyári templom orgonáját felszentelték. A csen­des imádkozást köve­tően Varga atya hálát mondott az Úrnak azokért a munkáske­zekért, amelyek a föld mélyéből áldoza­tos, kemény erőfeszítéssel vará­zsolták elő az otthonokat konkrét és átvitt értelemben egyaránt be­melegítő „fekete gyémánt”-ot. Ál­dást kért a város vezetőire, hogy munkalehetőségeket tudjanak teremteni az itt élőknek, az in­nen elszármazott fiataloknak és siker koronázza a kulturális érté­kek, hagyományok ápolása terén téttfáradozásaikat. Az új tíemze- i (lékek szatírára ahhoz kérte a Te­remtő segítséget, hogy tovább őrizhessék az emlékezés, a sze­retet lángját. öVg^varosi Salgótarján orgona A város legfiatalabb ének- együttese a Trilla tercett: a kö­zeljövőben, szeptember 12-én múzeumi koncerttel ünnepli megalakulása első évforduló­ját. A zenés áhítat keretében való szereplésüket-ősbemuta- tóval kezdték: az együttes ve­zetője Boros-Kiss Ágnes ugyanis megzenésítette a 111. zsoltárt, amely megszívlelen­dő gondolatot tartalmaz: „Bol­dog ember, aki féli az Urat és az Ő parancsolataiban gyö­nyörködik... ” David Hamilton „Ave María-”ja - amelyet a tercett orgonakísértettel adott elő - után Varga András arra az egykori feszültségre utalt, amely a gyár- és bányatelepi városrészek kö­zött tapasztalható volt s a különállást egy sorompó is szimbolizálta. Ma már azonban nincs akadálya annak, hogy az acélgyári templomban emlékezze­nek a bányászmúltra. Annál is in­kább, mert minden templom az Isten háza s ráadásul itt van az ünnephez méltó módon megszólaltatható orgo­na. - Ez a témplom a mi operaházunk, sőt még an­nál is több - mondta Varga atya, aki az évtizedek­kel ezelőtti helyi kántor, Rostár László alakját is megidézte. Az ő emlékének is szólt a Diósi Tamás által feldolgozott és előadott gyászinduló. Az újra a színre lépett Trilla tercett Kodály Zoltán kórus­művét, a „150. zsoltárát adta elő. Ezt - s ez szin­tén kuriózum - 1936-ban, e templom felszentelé­sének évében írta a világhírű zeneszerző. A követ­kező bizánci dallam akkor - mintegy ezer évvel ez­előtt - keletkezhetett, amikor a Radnai-havaSok környékén - ahol a salgótarjáni síelők 1944-es tra­gédiája történt - Óradnán az ezüst ércek bányásza­ta elkezdődött. Ez azzal összefüggésben merült fel, hogy az erdélyi városból az idei bányásznapi Ö Varga András esperes, plébános mondott hálaadást az elődökért ünnepségre kulturális delegáció érkezett. A „Szent Isten” című szám ószlávul - tekintettel a környe­ző országok nyelvére - görögül - minthogy világi és vallási kultúránk ezernyi szálon kapcsolódik Bi­zánc „görögösödéséhez” - és természetesen ma­gyarul is elhangzott. A zenei műsorrész egy olyan dallal zárult, amellyel az idei lengyelországi zarándokúton ismer­kedtek meg a résztvevők s a kotta alapján Diósi Já­nos dolgozta fel a Bányász-Kohász Dalkörrel. A Csiszár László fordította kellemes, oldott hangulatú olasz karizmatikus ének előadásában „rendhagyó", de egyre inkább teret nyerő módon egy gitáros - Rozgonyi Attila személyében - is közreműködött, sőt a refrénhez - „Király vagy, király vagy/ Jézus király!” - a közönség egy része is csatlakozott. Varga András megköszönte a bányásznapi zenés állítat - amely keretében a hívők és az érdeklődők hálát adtak az elődökért, felelevenítették a bányászat kulturális értékeit, emlékeit, a megőrzésre érdemes nem^s hagyományokat - valamennyi részvevőjé­nek a szereplést és bejelentette, hogy a „Völgyváro­si orgonaszó” című programsorozat záró rendezvé­nyére már a karácsonyváró hangulatban „Csillagfé- nyesítés” címmel kerül majd sor november 29-én, szombaton 17.30 órakor. Csongrády Béla Kiállításokkal ünneplő fotóklub Bővíz Sándorné, a megyei fotóklub egyesület titkára köszönti a kiállító tagtársat, Gecse Lászlónét Az újabb keletű kulturális hagyomá­nyok közé soroltatnak a magyar fotográ­fia ünnepi rendezvényei. 2003-ban kez­deményezte a Magyar Fotóművészeti Al­kotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ), hogy augusztus 29-e legyen a magyar fotográfia napja. Ennek hátte­rében a Magyar Tudós Társaság tizen­egyedik - 1840. augusztus 29-i - nagy­gyűlése keresendő: Vállas Antal ekkor mutatta be Budapesten, a Nemzeti Kaszi­nóban a nyilvánosság előtt, hogy miként lehet képet alkotni fénysugarak segítsé­gével fényérzékeny nyersanyagra. A böl­csészdoktor, matematikus, fizikus, a Du­nát és a királyi várat vette fel a megvilá­gítás előtt fényérzékennyé tett ezüstözött rézlemezre. E képrögzítő eljárás a fran­cia Nicéphore Niépce és Louis Daguerre személyéhez fűződik. Az utóbbiról elne­vezett dagerroü'piát a feltalálók 1839-ben ajánlottak fel a világnak, hogy bárki használhassa. Vállas Antal már a követ­kező évben élt is a lehetőséggel, mint­hogy 1840-ben jelent meg az első ma­gyar nyelvű szakkönyv is a maga idejé­ben mérföldkőnek számító módszerről. A magyar fotográfia történetének ezekre az első, úttörő lépéseire is vissza­tekintett Bővíz Sándorné, a megalakulá­sa ötvenedik évfordulójához érkezett megyei fotóklub titkára, amikor Salgó­tarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban köszöntötte az ünnepi alkalomra megjelent fotósokat és érdeklődőket. Értelemszerűen ki­emelt figyelmet fordított az intézmény úgymond „Előteré”-ben illetve a fotó­klub galériájában rendezett két kiállí­tásra. Az előbbinek a nádújfalui szár­mazású, Salgótarjánban élő Gecse Lászlóné a főszereplője, aki először 2003-ban látogatott el a klubba és az ott tapasztaltak fogva tartották, végérvé­nyesen elkötelezték - gyermekkori sze­relme - a fényképészet mellett. Az el­múlt évtizedben sorozatban ért el szép eredményeket - első, második, harma­dik helyezéseket - különböző temati­kájú pályázatokon. Kubában például egy nemzetközi pályázaton különdíjban részesült. Az évek során több fotóját is elfogadta a MAFOSZ Szalon és sikerrel szerepeltek képei az Észak-magyaror­szági Fotóművészeti Szemléken is. A negyvennyolc órás Medvesi Fotós Maratonon 2013-ban a „Napnyugtától napkeltéig” kategóriában első díjat ka­pott. Eleddig hat önálló kiállítása volt. Autodidakta módon képezte magát s ma már ott tart a digitális, számítógépes technika ismeretében, hogy képmódo­sító programokat is alkalmaz. - Szenve­délyes fotós - mondta róla Bővíz Sándorné - aki lelkesen, hasznosan vesz részt a fotóklub munkájában is. Gecse Lászlóné, amikor megköszönte a kiállítás lehetőségét, megrendezését, külön is említette családját, amelynek tagjai elviselik hobbiját, támogatják kedvenc időtöltésében. Aktivitását, készségét, szakmai hozzáértését jelen­legi kiállítása is bizonyítja. Természeti témájú képei mellett szívesen fényké­pez portrékat, épületeket s gyakran ké­szít úgymond zsánerképeket is. Utóbbi­akra jó példa a „Csendélet borral”, a „Hí­don”, a „Várakozás” vagy a „Nagyszüle- im emlékére” című felvétele is. A másik - a fotóklub által meghirdetett „Fekete-fehér” elnevezésű - kiállításon Gecse Lászlónénak hét felvétele szerepel, a „Látvány” a harmadik helyezést érte el. Másodiknak a - Fancsik János, Faragó Zoltán és Herbst Rudolf alkotta - bíráló- bizottság Bakos Béla Márk „Réti kereszt”’- jét minősítette, az első helyre pedig Berendi Tibor - akinek nem kevesebb mint tíz képe került kiállításra - madár­témájú „Parázs vita” című fotóját sorolta. Különdíjban a zsűri javaslata alapján Tat­jána Shavrina és Jancsár Róbert része­sült. Bővíz Sándorné kiemelte, hogy nagy érdeklődés nyilvánult meg a klasszikus s igencsak kifejező műfajú pályázat iránt s végül is tizenöt alkotó negyvenhat - a megszokottnál nagyobb, 30x40-es mére­tű - képét tekintheti meg a közönség. Az öt díjazotton kívül Bodrogi László, Bodro­gi Lászlóné, Gergelyné Peteh Piroska, Homoga József, Homogáné Tóth Ilona, Kovácsáé Maczkó Ilona, Mede Jánosáé, Simon Péter, Szeberényi András és Várhe­gyi László felvételei jelenthetnek művészi élményt a kiállítást megtekintőknek, an­nál is inkább, mert kivétel nélkül mind­egyikük nevéhez fűződik egy-két kiemel­kedő, elismerésre érdemes fotó... A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület által a magyar fotográfia napja tisztele­tére rendezett első kiállítás Jancsár Ró­bert bemutatója volt augusztus 26-án a Baglyaskő Galériában. Ugyanazon a napon nyílott meg Gergelyné Peteh Pi­roska „Burma” című kiállítása a Balas­si Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Galériájában. Ezt követte a József Atti­la Művelődési és Konferencia-központ­ban megnyílt, a fentiekben elemzett két kiállítás. Augusztus 31-e óta Szabó Pé­ter kiállítása látható Mátramind- szenten az általános iskolában. Szep­tember 5-étől, tegnaptól a ságujfalui is­kolában Varga Tamás fotóival ismer­kedhetnek az érdeklődők. Szeptember 10-én, kedden 12.20 órakor Salgótar­jánban, a Kanizsai Dorottya Egészség- ügyi Szakközépiskolában Simonné BózsárErika és Simon Péter kiállítását Bodrogi László, nevezettek fotográfus­társa nyitja meg. Cs. B. A „Fekete-fehér” kiállítás joggal keltett nagy érdeklődést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents