Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-01 / 202. szám
Nlá 3 fék 8.1 fyr 1 ctf 3 d d3t n dmM^i Múlandóságunkkal szembesülhetünk Nápolyban, ha ellátogatunk a város mellett magasodó Vezúv kitörése nyomán elpusztult Pompejibe. De az is elég, ha megpróbálunk átkelni egy nápolyi utcán... Nápoly piszkos. Nincs ezen mit szépíteni, még a magyar szem számára is feltűnik, hogy egyes utcasarkokon, tereken szinte gázolni lehet a hulladékban. Mindezért állítólag a nápolyi maffia, a camorra a felelős, mivel a szemét- szállítás (is) az ő kezükben van, és a szolgáltatási kézikönyvből csak a pénzbeszedés fejezetét sajátították el. Ez is hozzátartozik a dél-olasz miliőhöz, akárcsak a forgalmi dugók. A lámpák, a különböző jelek az aszfalton ne tévesszenek meg senkit: az itteni úrvezetők - autósok és robogósok inkább a saját fejük után mennek, és sokkal jobban kedvelik a dudát, mint a féket. Ahhoz, hogy Nápolyi felfedezzük egy hosszú hétvége alatt, elegendő rátalálni az Umberto sugár- útra. Innen balra a kikötőhöz, illetve a Castello dell'Ovo, azaz a Tojásvár környékére lehet jutni. Az impozáns építmény nem törékenységéről kapta a nevét: a legenda szerint amikor építették, egy tojást rejtettek el a falban, és az erőd addig áll, amíg ez ép. Ebben szeti formákba dermedt történelem megtekintésével, de ha valakinek csak néhány órája van erre, legalább a Santa Chiara- templomra szakítson időt. Ez a városrészt kettéosztó hosszú, egyenes út a Spaccanapoli mentén magasodik. Új és régi ölelkezik benne: a második világháború idején egy bomba éppen a boltozatát zúzta porrá, így a teteje puritán faszerkezet, míg az alsóbb részeken az év- százaA néhai turista botorsága már csak azért is szánandó, mivel pár száz méterrel odébb szuveníres bódé kínál mindent, ami egy vulkánból kitermelhető. Díszes dobozkákban árulják a különböző színű és formájú kőzeteket, sőt, még porított vulkáni bazaltból készült szobrok is kaphatók. Bár annak a lelkére azért kíváncsi lennék, aki a Vezúv pereméről egy kályhaezüstszínűre fújt szfinxszel tér haza... Lefelé haladva elromlik az idő, felhőfoszlányok telepedszobát, miközben szemünkkel egyre azt az egy pillanatot keressük. A múlandóságét. Kifelé menet valószínűleg mindenkinek ugyanaz jár a fejében: ha így múlik el a dicső világ, vajon mi marad majd belőlünk, mit sem sejtő, névtelen utódokból? Odakint, a kávézó előtt szuvenírárus kínálgatja nagy hangon a portékáját, de valahogy nincs kedvem meghallani. Inkább újra megtapogatom azt az aprócska követ, amelyet még a Vezúv peremén süllyesztettem a zsebembe. Milyen kicsi, és mégis képes megállítani az időknek a nyakunkra, és egészen Pompeji faláig kísérnek. A hetven hektáron elterülő kísértetváros szívbe markoló élménnyel ajándékozza meg a látogatót. Egy letűnt kor borzalmas napja, 79. augusztus 24-e dermedt itt bele az örökkévalóságba, amikor a Vezúv kétharmada felrobbant, húszméteres forró hamuval borítva be az ókori Róma legfényűzőbb idegenforgalmi centrumát. A kitörés napjától Pompeji halott város. A házaknak nincs tetejük, csak a falak maradtak és a kísérteties hangulat. Az utcakőben ott van az egykori szekerek kereke koptatta vájat, végigsimíthatjuk a Cave canem (Óvakodj a kutyától) feliratot, látunk pékséget, bordélyházat, fürdőt és hálólehet valami: ahhoz, hogy ezt megtalálják, előbb földig kellene rombolni az építményt Az Umbertótól pár száz méterre jobbra a történelmi városközpont terül el. Itt egész napokat lehet eltölteni a kövekbe és építédós kövek és freskók mellett a kolostorudvar színes majolikacsempéit csodálhatjuk. Ha már eljutottunk Nápolyba, kihagyhatatlan a Vezúv. A világ leghíresebb vulkánja több mint fél évszázada alszik, ám a helyi idegenvezetők nagyjából húszpercenként szövik bele mondanivalójukba, hogy ez az állapot ideiglenes. Odafent egy óriási kürtő, amelynek sziklarepedéseiből gőzpamacsok szállingóznak az ég felé. A kráter el van kerítve, de ez csak jelzésértékű védelem: néhány éve két spicces amerikai úgy döntött, hogy leszaladnak a meredélyen. Mindketten lezuhantak, egyikük meg is halt, cserébe bekerült az útleírásokba. Nápoly Dél Olaszország legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Campania régió székhelyi;. A város lakossága kb. egymillió, ezzel Róma és Milánó után a harmadik legnagyobb olasz város. A környező településekkel együtt lakossága 3,1 millió fő, ezzel második Olaszország legnagyobb városi agglomerációinak körében (Milánó után). Félúton fekszik a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei, között, a Nápolyi-öböl északi partján. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phaterum név alatt. A történeti emlékek v iszont arra mutatnak, hogy a kolóniát Parthenopé név alatt a Rodosz szigeté nil érkező görög tengerészek alapították Mega ride (ma Castel dell'Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofálcone negyed egy részén. Nevét - szintén legendák alapján - Akhelóosz görög folyóisten háromszirén lánya egyikének, Parthenopénak kö___I____ f * ■ t V * szönheti. Miután a város kicsinynek bizonyult, attól keletre, a tengerparton egy új várost építettek Neapoliszt (latinul Neapolis, jelentése új város), Parthenopét pedig átneveztékPaleo polisznak (azaz régi városnak). Az évszázadok során a város többször is uralkodót cséréit (rómaiak, bizánciak, normannok, Anjouk, spanyolok, osztrákok, Bourbonok), majd 1860-ban a Garibaldi által egyesített Olaszország része lett. A város környékének gazdag történelme és kulturális élete van. Híres a népszokásairól és konyhájáról (a pizza szülőhazája). A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik leggazda gabb és legszínesebb regionális nyelve, mely sok jellemzőjében eltér a hivatalos olasz nyelvtől. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Nápolyi Dél Olasz ország nem hivatalos fővárosának tartják. A Bourbon-ház A Piazza Trieste e Trento: jobbra a királyi palota, középen a Galleria Umberto Castel Nuovo
