Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-05 / 206. szám

Érkeznek a testvérek Salgótarján. A romániai Urikány városával a nógrádi megyeszékhely önkormány­zata 2010-ben létesített test­vérvárosi kapcsolatot. A Zsil folyó völgyében fekvő bá­nyásztelepülés kezdeménye­zését Urikányban 2010-ben közös testvérvárosi nyilatko­zat aláírásával pecsételték meg a városvezetők. A két elöl­járóság közös elhatározással úgy döntött, hogy az önkor­mányzatok közötti együttmű­ködés fejlesztése érdekében a korábban tett testvérvárosi nyilatkozatot most Salgótar­jánban is megerősítik. Ebből az alkalomból látogat el hozzánk szombaton az urikányi képviselő-testület. Szeptember 6-án Székyné dr. Sztrémi Melinda, a nógrádi me­gyeszékhely első embere és Buháescu Dánut, Urikány pol­gármestere írja alá a testvérvá­rosi megállapodást. „Velük már nem találkozunk, de rájuk emlékezünk" Zöld kártya „r a folytatáshoz Salgótarján. A dél-szlovákiai és észak-magyarországi terüle­teket átfogó Novohrad-Nógrád Geopark újabb négy évre tagja maradhat az Európai- és Globá­lis Geoparkok Hálózatának, er­ről egyhangúlag döntött a háló­zat 34. Koordinációs Bizottsági ülése - tájékoztatott csütörtökön Székyné dr. Sztrémi Melinda, a magyar gesztorváros, Salgótar­ján polgármestere.- Kollégáim, Lóska János, a Novohrad-Nógrád Geopark Nonprofit Kft ügyvezető elnöke és Kéri István irodavezető a na­pokban egy németországi kon­ferencián vesznek részt Ott hir­dették ki az idei felülvizsgálatok eredményét, amelynek értelmé­ben a Novohrad-Nógrád Geopark a legnagyobb elisme­rést kapta meg: eddigi munkán­kat a lehető legpozitívabban ér­tékelték és a folytatáshoz zöld kártyát kaptunk - jelentette be Székyné dr. Sztrémi Melinda. A részletekről a geoparkos csapat hazaérkezte után, szep­tember 9-én, sajtótájékoztatón számolnak be. Musical a könyvtárban Rétság. A város képviselő-tes­tületének rendezvénysorozata, azaz a Negyedszázad Fesztivál keretében rendeznek Musical­estet szeptember ó-án, szomba­ton 19.30 órától a Városi Műve­lődési Központ és Könyvtár színháztermében. Az ingyenes rendezvényre ellátogatok egy összeállítást hallgathatnak meg a legnépszerűbb musical­slágerekből a Budapesti Petőfi Musical Stúdió tagjainak, vala­mint JanzaKata, Nádasdi Vero­nika és Vágó Zsuzsi, a Budapes­ti Operettszínház művészeinek előadásában. Nyolcvan esztendei jelenlét és igehirdetés után bi­zonytalan időre felfüggesztette működését az Ipoly- parti városban a szalézi rend. H.H. Balassagyarmat A hírt már hóna­pok óta rebesgették a településen. A Bosco Szent lános tanítását val­ló szerzetesek a katolikus igehir­detésen kívül elsősorban fiatalok körében fejtették ki nevelőoktató tevékenységüket. A városban nagy népszerűségnek örvendett a rend, amely nyaranta nagy sikerű tábort szervezett a helyi és kör­nyékbeli ifjúság számára. A szaleziak.hu internetes por­tál tájékoztatása szerint augusz­tus 31-én hivatalosan is felfüg­gesztették tevékenységüket Ba­lassagyarmaton a szaléziak. Az indoklás szerint azért van szük­ség a szüneteltetésre, mert jelen­tősen lecsökkent a szerzetesek száma, így a Gyarmaton működő „barátokra” máshol van szükség. Az ideiglenes búcsú alkalmá­ból Ábrahám Béla tartományfő­nök az eddigi plébánossal, Hartai Gáborral együtt ünnepi szentmisét tartott. A hitélet azonban nem szűnik meg a templomban, mivel a Kossuth utcai plébánia ellátására dr. Beer Miklós váci megyéspüspök dr. Csiba Tibort nevezte ki. Rá­adásul információink szerint a szaléziak által eddig eredmé­nyes programok maradnak a to­vábbiakban, azaz a szervező munkatársak csoportjára, illet­ve az ifjúsági animátorok mun­kájára számítanak a jövőben, és az elkövetkező évi tábort is sze­retnék megrendezni. re a megye vadászati szervezeteivel közö­sen szezonnyitó köszöntőt tartottak a kop­jafa melletti vadászház nagytermében. Az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szerve­zetének vezetősége a Bárna-Vad Kft. bárnai vadaskertjében található kopjafánál emlékünnepséget szervezett a napokban. A rendezvény során az elhunyt vadásztársakra emlékeztek, amelyet követően lehe­tőséget biztosítottak a vadásztársaságok és közösségek, valamint a hozzátartozók koszorúinak, virágainak ünnepélyes körülmények kö­zötti elhelvezésére. évek, egyre több név kerül fel bárnai kop­jafánkra is. Ez ellen nem tehetünk sem­mit, békés, bölcs belenyugvással kell szemlélnünk a megváltoztathatatlant. Az élet vége mindenképpen az elmúlás, le­gyen szó szabad szemmel láthatatlan lényről vagy több évszázadot megérő tölgyről, apró bogárról vagy éppen em­berről - mondta. - Mindenki érdemel egy néma percet, egy imát vagy legalább egy fohászt. Bárnai kopjafánknál az első em­lékezést 2008. szeptember elsején tartot­tuk. Azóta már sok, emlékeinkben még elevenen élő vadásztárs távozott az élők sorából, de még többen ennél korábban. Kik voltak ők? Talán apák, nagy- és déd­apák, akiknek nem csak az életünket kö­szönhetjük, hanem nemes szenvedé­lyünk megismerését is, ami nélkül az éle­tünk is sokkal szegényebb és sivárabb lenne! Talán rokonok, jóbarátok voltak ők, akikkel több-kevesebb vadászélményt és kalandot éltünk át, puskával a vállun- kon. Becsüljük meg azokat az örömöket is, amelyeket a vadászatok jelentenek, függetlenül az eredményüktől! Nélkülük sivárabbak az utak, amelyeket végig kell járni, útitársaink pedig el-elmaradoznak mellőlünk az évek múlásával. Ne feledjük ezért őket! - zárta szavait az elnök. A megemlékezés befejeztével, tekintet­tel az őszi-téli vadászati szezon kezdeté­Tiszta sorok David Runner Visszajátszás Igyám-é bús alkohollal átjárt szavaid, s feleljek-é hűtött százalékkal? Talán a kettő kihoz a mélyből, fényt enged az oly sötét holdalamon! S holnap, borradalom, látod, esély nélkül is próbálom. Körmöm alatt elárverezett föld, benne megannyi megvetett hit! Só, s haj, sós haj a számban, hajt, megvadult börtönbe zárt óhaj, óv, de hagy, elenged, nyelvemen a szózat, éhesre ruházzák a sósat! Feltűrt ingem ujjábán a sötét űr, benne kar, mi nyakon mar, de már élettelen, élvezhetetlen, kell a tűz, ami nem haza űz! Igyám-é hazugságod, ígéreted kezdő betűjét? S leszel-é mellettem társ, bűntárs, kik vétkeznek, de soha nem csalnak, őszi fának ágán, hópiheként laknak? Én! Én, aki fél, ha meglát, öiunagába ültetimagját,, aki nem lát, szédül, dadog, de belül, mint régen, gyémántként ragyog! Én, aki oly sokszor téved, a megítélés homálytól téves, de felismer téged, előre meggyászolt végítélet! Miféle élet ez? Koldus lakatlan szigeten, madár sűrű masszában, csokipénz bolti kasszában! Ezért kérdem én, válaszom gyökerén, leszel-é még egyszer enyém? Mint, mikor elhangzott az első köszönés, s tudtam, az éjszaka csak a miénk! \ * Györösi István, a vadászkamara sportvadász szakosztályának elnöke em­lékező beszédében elmondta: nem feled­hetjük, hogy sokat köszönhetünk előde­inknek. Fekete István sorai bizony mind­annyiunk életére érvényesek: „Az évek örömmel jönnek, ha jót hoznak, és mord kegyetlenséggel szórják el romlott terhü­ket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, melyeket végig kell járnunk. ”- Ahogyan múlnak az idézetben is sze­replő, egyszer jót, másszor rosszat hozó Kivonulnak a szaleziak Balassagyarmatról Határozatlan időre búcsúztak a szaléziak

Next

/
Thumbnails
Contents