Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-27 / 225. szám
2014. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Pásztor Erzsi: Kétszer voltam férjnél, ennyi elés* >volt a házasságból- Jöttek a szürkébb hétköznapok. És persze maradt a színház, sok-sok szereppel. Ma már sok dolog rutinná vált, nem jelent kihívást. És amíg bírja az egészségem, meg tudom jegyezni a szövegeket, és nincs gondom a mozgással, a munka nekem ajándék. Ha éppen feladat nélkül maradok, elkeseredem. Játszom a Karinthy Színházban és a József Attila Színházban is. Emellett szinkronizálok mesefilmekben és sorozatokban. Persze a szinkron sem olyan már, mint régen. Igazi hajcsárkodás megy mindenhol. Jönnek a fiatalok felteszik a fülest, és darálják. Én viszont legalább látni szeretném egyszer a jelenetet, hogyan hangsúlyozzak. Nem dolgozom lassabban, mint a többiek, csak szeretek jó, minőségi munkát csinálni.- Milyen volt régen a szinkron, és milyen ma?- Kezdem az utóbbival. Manapság nyolcan-kilencen is állunk a stúdióban. Pontosabban egy stúdiónak kinevezett spájzban. Agyrém, milyen helyek vannak. Akárhányszor elmegyek a régi Pannónia Stúdió előtt, a szívem szakad meg. Ott legalább találkozott a művészvilág, volt parkoló. A büfében beszélgetünk. Olyan már rég nincs, hogy színház, meg társulat. Mindenki szanaszét, „irkával", meg pecsétekkel szaladgálunk.- Mióta szaladgál „irkával”?- 55 éves voltam, amikor Kerényi kirúgott a Madách Színházból. Elküldött nyugdíjba, majd 5 perc múlva vissza is hívott, de már csak „irkával” mehettem. Nem tudja, mi az az irka? Hát a számlatömb. A mai napig nem szoktam meg, hogy nekem számlát kell adnom. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy iparűzési adót fizessek? Mi vagyok én? Nyilvánosházi tag? Ezt annak idején Lakat T. Károlynak is elmondtam a Nap-keltében, annyira dühbe jöttem. Ma már ő sincs a tévében. Akkor mindennek elmondtam szegényt, hogy milyen hülyeségeket kérdez, pedig ő legalább törődött velünk. Ma már senki nem foglalkozik senkivel. Ha valakinek van újságíró ismerőse, odaszólunk neki, hogy ugyan írjon már rólunk, mert lesz egy új bemutató. Kritika már rég nincs. Nem is tudom, rólam mikor jelent meg utoljára kritika. Az, hogy Sopronban, meg Szegeden eljátszottam remek szerepeket, senkit nem érdekel. „CSAK AKKOR VOLTAM MAGÁNYOS, AMIKOR ELVÁLTAM”- Hányszor volt férjnél?- Kétszer. Elég is volt ennyiszer. Az első házasságom csupán kilenc hónapig tartott, a második pedig huszonegy évig.- Évek óta egyedül él. Nem magányos?- Ma már nem. Tudja, mikor voltam magányos? Amikor elváltam. Az egy iszonyú megpróbáltatás. Na, akkor, amikor egyedül maradtam, akkor magányos voltam. Az tette fel az i-re a pontot, amikor a kislányom elég fiatalon külföldre költözött. Először Angliába utazott a barátnőjével, ahol aztán megismerkedett egy olasz férfival, aki később a férje lett. Az évek során megszoktam, hogy egyedül vagyok. A lányom és az unokáim Olaszországban élnek, időnként meglátogatnak. Ugyanakkor vannak barátnőim, akikkel napi kapcsolatban vagyok. És a színházba is boldogan járok. Sosem voltam az a mindenhol zsizsegő, partikra járó színésznő. Ma pedig már egyre ritkábban mozdulok ki otthonról.- A válás után kire számíthatott leginkább?- Az édesanyámra. Ha baj volt, mindig mellettem volt. Igazi támaszom volt, és nagyon megviselt, amikor elveszítettem őt. Talán az ő lendületét őrzöm a lelkemben a mai napig. Ugyanis egy nagyon karakán, jó kedélyű asszony volt, aki szerette az életet.-A lánya hogy viselte a válást?- Nehezen. Az egy igazán nehéz időszak volt mindkettőnk életében. Talán még hibáztatott is engem, amiért szétszakadt a család. És milyen a sors fintora, sajnos ő is elvált, és ugyanazokat a dolgokat éli meg, amiket én anno. Hiszen ő is egyedül maradt a válás után a gyerekekkel, és egyáltalán nem volt könnyű dolga. Nemrég újra rátalált a szerelem, és ha hazajönnek az unokáimmal, akkor már hozza az új párját. Én pedig örülök neki, ha boldog.- Milyen gyakran találkozik az unokákkal?- Sajnos nagyon ritkán. Ez az egyik szívfájdalmam, hogy távol vannak tőlem, de mindannyiunknak megvan a maga élete, ők is elfoglaltak. A nagyunokám huszonkét éves, Milánóban jár egyetemre, és egy évben kétszer meglátogat. Olyankor végignézzük az ösz- szes zenés darabot, eljön velem színházba, amit nagyon szeret. A kisebbik unokám tizenhat éves, és még középiskolás. Itthonról drukkolok a gyerekeknek, hogy jó jegyeket szerezzenek az iskolában. Mindig nagyon várom őket haza, hogy kicsit hangosabb legyen a ház. Ilyenkor hetekig készülődöm, vásárolok a piacon, süteményt sütök nekik. Amikor nincsenek itt, vasárnap délelőttönként telefonálunk, hét közben pedig SMS-eket küldünk egymásnak.- Valahol azt nyilatkozta, hogy nem tartja magát klasszikus nagymamának.- Ez egy butaság. Maximum csak nem találkozom velük annyit, amennyit olyan nagymama, aki egy országban él a szeretteivel. Viszont sajnos nem tudom őket kellőképpen elkényeztetni, úgy, mint az igazi nagymamák, mert távol vagyunk egymástól... 55 éves voltam, amikor Kerényi kirúgott a Madách Színházból. Elküldött nyugdíjba, majd 5 perc múlva vissza is hívott, de már csak 'irkával' mehettem. Nem tudja, mi az az irka? Hát a számlatömb. A mai napig nem szoktam meg, hogy ne kém számlát kell adnom. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy iparűzési adót fizessek? Mi vagyok én? Nyilvánosházi tag? Sándor András Nem gondoltam volna, hogy a szédok egykori Janka nénijét megformáló színésznő abban a panelházban él, ami előtt nap, mint nap elmegyek. A STORY4-nél dolgoztam még, amikor a csatorna Magyarországra hozta a Downton Abbey című világsikerű sorozatot, ahol az egyik főszereplő magyar hangja épp Pásztor Erzsi volt. A Brit Nagykövetségen szerveztük meg a premiervetítést, és a fogadást, ez ügy ben kellett hozzá elmennem. A fogadás után pedig már beszélgetni mentem hozzá.- Meglepődött, hogy a követségre hívtuk?- Meg. Képzelje, legutoljára harminc évvel ezelőtt jártam ott, amikor szerettem volna Angliába utazni. Nem akartak vízumot adni, de pont akkoriban jelent meg egy cikk a Times-ben az Angie Vera című játékfilmről, és külön egy egész oldal rólam. Szuperlatívuszokban írtak az alakításomról. Egy ismerősöm megmutatta a követség munkatársainak az újságot, és egy perc alatt megkaptam a vízumot. Meg is lepődtem, hogy ennyi idő után újra hívtak, de ezúttal csak a filmvásznon utaztunk, hiszen a Downton Abbey valójában egy mesés időutazás az 1900-as évek Angliájába. Ajándék ez a kosztümös sorozat, ahol Maggie Smith- nek vagyok a magyar hangja.- Vissza szokta nézni magát?- Nagyon ritkán. És akkor is csak abban az esetben, ha éppen elcsípem magam a televízióban. Aki járt már nálam, mindig megkérdezte, gyűjtöm-e DVD-n a régi filmjeimet. Nem, minek gyűjte- ném? Nemrég ismételték az Angi Verát, és ott ragadtam a képernyő előtt. Különös, hogy abban az időben, amikor forgattuk, semmilyen hatással nem volt rám. Most azonban nagyon megrázott.- Meg kell érni mindenhez?- Meg. Ma délelőtt a Veri az ördög a feleségét című filmet adta a tévé. Abban is játszottam, de már évek óta nem láttam. Szintén ott ragadtam. Hihetetlen korképet adnak ezek az alkotások, pedig annak idején hajlamosak voltunk néhányra azt mondani, hogy ezek a filmek nézhetetlenek. Bár az Angi Vera és a Veri az ördög akkor is jók voltak. Több ilyen mozit forgattunk, aminek semmitmondó története, mégis legendák játsszák a legkisebb szerepeket is. Bessenyei, Pécsi, Kiss Manyi. A csúcsok csúcsa számomra Dajka Maréi sem akartam vállalni. Miért nem akarta vállalni?- Azt mondtam, öreg vagyok én már bohócnak. Végül azzal győztek meg, hogy Amerikában is egy rangom belüli színésznő reklámozza. Szerencsére nem játszották agyon a videót, így az embereknek nem volt idejük megutálni, és a kollégáim is nagyon szerették. Volt egy premierem az Örkény Színházban, és Moór Mariska messziről ki- abált, git és Páger Antal. A szívem belehasad, ha a kollégákat látom, mégis nagy élmény. Fel is akartam hívni a rendezőt, de nem találom a számát.- Gyakran telefonál?- Amikor olyat látok, azonnal. Hiszen nekem is jól esik, ha felhívnak a kollégák, és megdicsérnek. Mondjuk tegnap este nem pont egy kolléga, hanem egy színházrajongó hivott. Valahol elmeséltem, hogy nincs titkosítva a számom, és kinyomozta. Elmesélte az egész életét. „JANKÁNAK NEM CSAK RAJONGÓTÁBORT, DEREK1ÁMFILMET IS KÖSZÖNHETEK”- Használ itthon internetet?- Nem. Be volt ugyan kötve, de lemondtam, mert utáltam.- Tisztában van vele, hogy a Szomszédok egykori Jankájának milyen nagy rajongótábora van a világhálón?- Nemrég járt itt két fiatalember, ők mesélték. A barátjuk nagy Janka rajongó, és meg akarták őt lepni egy általam felmondott videóüzenettel a születésnapján. Idejöttek, hoztak nekem egy virágcsokrot, én pedig köszöntöttem az illetőt. Majd ugyanezek a fiatalemberek két hét múlva újra jelentkeztek. Kiderült, hogy fűnek-fának mutogatták a videót, és annyira megtetszett a TV2 vezetőinek, hogy ennek kapcsán kértek fel a Voice reklámfilmjére. Amit először hogy „Pásztor Erzsi, megőrülök ezért a reklámért...” És ezt is Jankának köszönhettem.-És az ismertséget is?- Hogyne. Butaság lenne ez nem is elismerni. De ez nem csak a régi világra volt jellemző, hanem a mostanira is. Az a színész, aki nem szerepel sorozatban, a kutya nem ismeri. Több mint ötven éve vagyok a pályán, de sokan a mai napig Jankaként emlékeznek rám. Engem nem zavar, ha így szólítanak meg az utcán.- Mi történt Önnel a Szomszédok után?
