Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-23 / 221. szám

Új játszóterek az óvodákban A város önkormányzata korábban már elkezdte felújítani a helyi óvodá­kat. Több intézmény új járdát, kerítést kapott, és modern technikai eszközök - projektorok, diavetítők, laptopok és nyomtatók - is érkez­tek. Most viszont még tovább mentek: modern játszótereket alakíta­nak ki az óvodákban - tudtuk meg Rákos Sza­bolcs projektmene­dzsertől, aki kiemelte azt is: a munkálatokat egy közel 80 milliós pá­lyázat segíti. Bátonyterenye. - Komoly összeget nyert korábban a kis­térség. Ebből végeztük el a fent említett felújításokat és vásároltuk meg az eszközöket az intézményekbe. Ezen túl le­hetőség nyílt - ugyancsak a pályázat keretei között - a tér­ség óvodai dolgozóinak kép­zésére, valamint új, moder­nebbjátszóterek kialakítására is - ismertette Rákos Szabolcs. A projektmenedzser hoz­zátette: a kültéri játékok meg­érkeztek, telepítésük jelenleg is zajlik, viszont olyan jól ha­ladnak a munkálatok, hogy szeptember 17-én a kisterenyei Napsugárban és a falusi településrészen talál­ható Tölgyfa óvodában már át is aaták az új játszótereket. “ Az eseményen köszöntőt mondott Soltész Miklós, egy­házi, nemzetiségi és civil tár­sadalmi kapcsolatokért fele­lős államtitkár és Nagy- Majdon József polgármester. Jelenlétével megtisztelte az átadó rendezvényt: Becsó Zsolt, országgyűlési képvise­lő, Skuczi Nándor, a Salgótar­jáni Járási Hivatal vezetője, valamint Gembiczki Ferenc al­polgármester és Molnár Fe­renc helyi képviselő. Rákos Szabolcs elmondta azt is: az Őzikében szeptember 26-án, míg a Csupafül óvodá­ban október 3-án vehetik bir­tokba a gyerekek az új játszó­tereket Százévesen is működnek a tarjáni tűzhelyek Helyi lakosok magángyűjteményéből is válogattak öntvény­dísztárgyakat Tarnóczi László (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A város történelme szorosan összekap­csolódik a területén működő gyárak történetével, ezért is tartanak nyolc éve ipartörténeti emléknapot a nógrá­di megyeszékhelyen. A megyei múzeum önkormányza­ti tulajdonba kerülése óta pedig kiemelt figyelmet fordí­tanak a salgótarjáni gyárak ipartörténeti hagyatékának bemutatására - mondta a megnyitón Salgótarján polgár- mestere. Székyné dr. Sztrémi Melinda emlékeztetett rá, tavaly a szintén 120 éves öblösüveggyárról emlékeztek meg, s egy százmillió forintos beruházással készülnek most a Dornyay Múzeumban az öblösüveggyártást be­mutató állandó kiállításra. A polgármester ugyanakkor megjegyezte: Salgótar­jánban az ipar nem csak megőrizni érdemes örökség, de a város arculatát a jövőben is formáló lehetőség. Az Eu- rópa-szerte ismert salgótarjáni tűzhelyek a városról ki­alakult képet is formálják, ezért is kötöttek stratégiai partnerséget a tűzhelygyár, vagyis a Wamsler SE veze­tésével, diplomás szakembereiknek pedig tervezik, hogy igény esetén jelképes áron albérletet, illetve építkezés­hez kedvezményesen telket biztosít az önkormányzat. Szamosi Andrea, a Wamsler SE vezérigazgatója el­mondta: a német piacon a nyolcvanas évektől jelen van­nak, s mára meghatározóak ott. Kályháikat, tűzhelyei­ket huszonhárom európai országba exportálják, az eu­rópai kandallópiaci kereslet 7-8 százalékát a salgótarjá­ni gyár elégíti ki, amely jelenleg nyolcszázharminc sa­ját dolgozónak biztosít munkát, s további hatvan főt munkaerő-kölcsönző cégen keresztül foglalkoztatnak. A Dornyay Béla Múzeum munkatársai nagy gonddal ál­lították össze az új, időszaki kiállítást, amelyet Fodor Mik­lós igazgató-helyettes ajánlott a tárlatlátogatók figyelmé­be. A megnyitót színesítette Fodor Diána zongorajátéka, s fontos megjegyezni, hogy a bemutatott kályhákat és öntvény-dísztárgyakat nem csak a múzeum és a gyár gyűjteményéből, hanem helyi lakosok magángyűjtemé­nyéből is válogatták. Balogh Zoltán ipartörténész az év végéig látogatható tár­lat megnyitóján kiemelte: a gyár vezetése a századfordulót követően szervezett kereteket biztosított a szabadidős kö­zösségteremtő tevékenységeknek. így alakulhatott meg 1912-ben a Hirsch és Frank Gyár Alkalmazottainak Olva­sóköre, 1922-ben pedig a Hirsch-gyári Atlétikai Club, amely­ben labdarúgó szakosztály működött, s a gyár a hatvanas években már NBI-es férfi-, a nyolcvanas években pedig NB Il-es női röplabda csapatot is fenntartott. Emellett dalkör, színjátszó kör, zenekar és kultúrotthon nyújtott lehetőséget a szabadidő tartalmas eltöltésére - ezek működését tabló­kon láthatja a közönség. Salgótarjánban 1894. május 16-án három kisvállalko­zó vasöntöde és gépgyár építésére kapott telepengedélyt. A kályha- és tűzhelyöntvényeket, vasúti féktuskókat ké­szítő gyár 1898-ban egyesült a Hirsch és Frank budapes­ti kisvasöntödei közkereseti társasággal. A budapesti gyár munkagépeket állított elő, a salgótarjáni gyártelep az öntvényeken kívül vasalkatrészek, iparcikkek és csa­Salgótarjánban az ipar nem csak megőrizni érdemes örökség... Egészen fiatalok is megismerkedtek a százhúsz éves tűz­helygyár termékeivel varok gyártásával foglalkozott. A századfordulón, első­ként az országban a salgótarjáni gyár meghonosította a díszöntvények készítését, majd német szabadalom alap­ján öntöttvas-kályhák gyártásába fogott. 1922-től a vál­lalat előbb áttért az olcsóbb Kalor töltőkályhák és az egyszerűbb „karikás kályhák" gyártására, majd a ter­méklistán megjelentek a takaréktűzhelyek is. Az 1930- as évek közepén mintegy 90 cikkcsoportban előállított 2700 termékféle mintegy kétharmadát a kályhák és a tűzhelyek tették ki. Az államosítás után a gyár önálló lett, 1954-re Salgó­tarjánban gyártották Magyarország tűzhelyeinek 84 szá­zalékát és a kályhák 64 százalékát. Az 1992-es privati­záció során magyar-német vegyesvállalattá alakult, s meghatározóan háztartási fűtő- és főzőkészülékeket ál­lított elő. A cég 1995-2000 között két újabb gyáregység­gel bővült. A cégcsoport többségi részvényei magyar be­fektetők tulajdonában van, a Wamsler SE Háztartástech­nikai Európai Rt. ma legnagyobb kandallógyártója. Az Európa-szerte ismert salgótarjáni tűzhelyek a városról ki­alakult képet is formálják Ot évtized elteltével találkoztak Karancslapujtő. Nem minden­napi esemény helyszíne volt a napokban a Karancs-völgyi te­lepülés. A helyi általános isko­la 1964-ben végzett diákjai és tanárai találkoztak az ötvene­dik évfordulón. Az osztályban 39 diák kezdte meg tanulmá­nyait 1956 szeptember elsején. Az osztály sajnos mára némi­leg megfogyatkozva, de élmé­nyekkel telve ünnepelt, felidéz­ve a régmúlt emlékeit. A csalá­dias vacsorán a még köztük lé­vő Urbán Gézáné és Urbán Tiborné tanító nénik is köszön­tötték régi tanulóikat. Az ese­ményt a régi tablóképpel díszí­tett torta koronázta meg. Kép és szöveg: Gyurkó Péter

Next

/
Thumbnails
Contents