Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-20 / 219. szám
2014. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT Majsai Gábor: Inkább legyek magyar Tom Jones, mint egy senki Olyan világot élünk, amikor ritkaságszámba megy, ha egy énekes aranylemezt ér el. Pláne egy olyan énekes, aki mögött nem egy nagy, multinacionális kiadó áll, nem szerepel mindennap a tévében, és aki valljuk be: a szó klasszikus értelmében nem is sztár, hiszen nem létező botrányaitól még csak a bulvársajtó sem hangos. Éppen ezért óriási dolog, hogy Majsai Gábor lemezei rendre bearanyozódnak. Tudják, miért is kedvelem ezt a pasast? Soha nem hivalkodott semmilyen eredménnyel, s bár a barátságunk elég messzi időkbe nyúlik vissza, egyszer sem kérte, hogy ugyan írjak már róla. Ő egyszerűen csak teszi a dolgát. S közben szép csendben learatja a babérokat. Sándor András- Tapasztalatból tudom, hogy nem szeretsz az életkorodról beszélni. Egyszer próbáltam kihúzni belőled, hány éves vagy, de indulatos lettél.- Most se nagyon beszéljünk róla. Ne mondják már azt, hogy mit keresek itt a fiatalok mellett. Ez nem Amerika, itt nem divat régi motorosként színpadon állni, mint odakint akár Ray Charles- nak, vagy, akár Tom Jonesnak.- Szakmailag a helyeden érzed magad?- Nézd, amikor megszületsz, van egy úgynevezett sors-kártya, amit kihúzol. Valaki azt húzza, hogy popsztár lesz. Akkor is, ha egész életében képtelen lejátszani egyetlen hangot. A másik azt húzza, hogy zenész lesz. Úgy is, ha sose fut be igazán. Persze kérdezheted, mi az igazi „befutás”. Magyarországon percek alatt sztár lesz bárki, aki egy kicsit is szerepel a tévében. Ehhez képest én valahol a felezővonalon vagyok. Időnként feljebb jövök, vagy éppen lejjebb kerülök. Nem azért akartam zenész lenni, hogy jobban tudjak csajozni, vagy megszólítsanak az utcán, esetleg rajongók szaladjanak utánam. Azért zenélek, mert szeretem a zenét. Ez ennyire egyszerű. Szeretnék több fellépést, mert nem fáradok el bennük. Volt időszak, amikor mindennap felléptem, mégis élveztem. Sajnos most nincs mindennap.- Soha nem ment el annyira a kedved a zenétől, hogy abbahagyd?- Nem. Talán pont ez a baj, hogy sose jutottam el erre a pontra. (Nevet...)- Értesz a zenén kívül valamihez?- Szakmám szerint dekoratőr-kirakatrendező vagyok. Ha nagyon kellene, be tudnék rendezni egy kirakatot, de ma már ilyenre sincs nagyon szükség.- Nem véletlenül hoztam szóba az imént az éveid számát, hiszen több korszakot is átéltél a zenében. Megélted Cserháti Zsuzsával a száműzöttséget, amikor külföldön kellett szerencsét próbálni. De láttad a hőskort is, amikor még voltak nagy országjáró turnék a lemezeket pedig vásárolták, és nem letöltötték. Ma ingyenes road showkon play backelnek félórát az éppen aktuális énekverseny győztesei. Ez a „turné”...- Esküszöm, az amatőr korszak volt a legjobb. Annak örültünk, hogy együtt lehettünk, pedig elteltek úgy hónapok, hogy fellépésünk sem volt. Szerettük egymást és szerettünk zenélni. Déltől este hétig próbáltunk, majd felmentünk a dobos lakására és ott pókereztünk hajnal háromig. Másnap pedig ugyanúgy kezdődött minden elölről. Ezt a fajta lelkesedést hiányolom a mai fiatalokból. Ma a „lé” határoz meg mindent. Mi annak idején csórók voltunk, de imádtunk élni. És imádtunk zenélni. „EGY AUTÓ ÁRÁT KÖLTÖTTEM BAKELITLEMEZEKRE”- Ha már a „lét” említetted: mikor kerestél a legjobban?- Amikor külföldön dolgoztam. Any- nyít kerestem, mint itthon egy vezér- igazgató. Tíz évig jöttem-mentem a különböző országok között, még Mallorcán is énekeltem.- Tudtál félretenni?- Nem, mert akkor még nem volt családom. Értelmetlen dolgokra költöttem a pénzt. Kitaláltam, hogy bakelit-gyűjtő leszek, és egy autó árán vettem lemezeket. Különleges lemezeket. Majd eladogattam őket potom áron. A külföldön kereshető gázsik, és az ottani munkamorál összehasonlíthatatlan az itthonival. Odakint, ha valaki jó, annak nem kell kézen állni, nem kell a szaros bilit a fejére tenni, mert a tehetségéből is megél. Emlékszem, egyszer látott egy menedzser, aki megkérdezte, akarok-e vele dolgozni. Elvitt egy komolyabb helyre fellépni, ahol mindenki őrjöngött, s később kiderült, hogy az volt a vízválasztó. Attól fogva minden nap volt fellépésem. Ha kellett, betegen is felléptem. Miattam soha nem maradt el buli. Tulajdonképpen ezzel a menedzserrel nem is találkoztam többé. Mindig telefonon mondta el, hova kell mennem fellépni. Aztán kalandos véget ért a munkakapcsolat: adócsalásért lesittelték. Szerencsésen azonban nem maradt adósom, ráadásul akkor már itthon akartam maradni.- Miért?- Megismertem a feleségemet, s akkor már fontosabb volt a családalapítás.- Azt hittem, azt mondod, azért akartál itthon maradni, hogy végre befuss, mert külföldön csak zavart, hogy nem lettél idehaza próféta...- Lehet, hogy hiba, de engem ez sosem érdekelt. Soha nem akartam sztár lenni, ma sem akarok, hiányzik belőlem ez a fajta exchibicionizmus. A zenét szeretem, imádok muzsikálni, és azt is, ha a közönséggel együtt jól érezzük magunkat. Ilyen szempontból örülök, hogy Tom Joneshoz hasonlítanak. Ő sem azért lett sztár, mert tojással dobálta Mick Jaggert, vagy alsógatyában ment végig valamelyik sugárúton. Egyszerűen jól énekelt, és világhírű lett. De ilyen esetről Magyarországon még nem hallottunk. „OTTHON ÜLTEM, ÉS AZON GONDOLKODTAM, KÉT NAP MÚLVA MIBŐL FOGUNK BEVÁSÁROLNI...”-Azért 1993-ban csak sikerült országos népszerűségre szert tenned. Akkor még csak egy tévécsatorna volt, és egy tehetségkutató. Az akkori Popfesztiválon első lettél a Besenyő Blues Band-del, az„ Öreg járgány szívatóval indul” című dallal. A zsűri elnökeként Eriderikusz Sándor jelentette be az első helyet, a díjat pedig az akkori világsztár-vendég, Boy George adta át. Ennek hatására később minden tévéműsorban szerepeltél.- Szerencsénk volt, mert az a dalfesztivál akkor véletlenül épp nem volt bunda. Ez volt az első igazi popfesztivál a rendszerváltás után. Magyarország zenei krémje képviseltette magát. Nem mondom, hogy mi voltunk a legjobbak, de hogy a legjobb zenészek nálunk játszottak, az biztos. Ennek köszönhetem a Tom Jones lemezt.- Ha már a szólólemezeknél tartunk, az első és a második önálló korong között eltelt tíz év.- Persze, mert közben alakult meg a Favágók, ahol szintén én voltam az énekes. Velük csináltunk lemezeket. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is úgy álltak a csillagok, hogy az ember albumot tudjon készíteni. Aztán csak beindultam, s ma már a harmadik olyan önálló korongnál tartok, ami teljes mértékben saját produkció.- Kevesen tudják, hogy a feleséged a producered.- Teljes mértékben családi vállalkozás a miénk, talán ezért is működik ilyen jól. Tizennégy éve vagyunk házasok, s most is teljes a harmónia. Persze ez nem csoda, hiszen már akkor komoly ember voltam, mikor megnősültem. Kriszti elfogadta az életvitelemmel járó dolgokat, az éjszakai jövés-menést, az átdolgozott hétvégéket, és a teljesen bizonytalan életszínvonalat. Hol van pénz, hol nincs. Vagy sok jön egyszerre, vagy hosszú ideig semmi. Amíg élek, nem felejtem el: amikor a nagyobbik fiam kétéves volt, alig foglalkoztattak. Otthon ültem, és azon gondolkodtam, két nap múlva miből fogunk bevásárolni, mert addigra elfogy minden tartalék, kölcsönkérni pedig nem akartam. Aztán meghallgatott az Isten, mert hirtelen elhívtak egy felvételre, amiért komoly összeget kaptam. Krisztinek nem is szóltam, csak kaviárral és pezsgővel állítottam haza. Szerencsére utána beindultak a fellépések is, és többé nem volt ilyen problémánk. Sőt. Ma már megengedhetjük magunknak azt a „luxust” is, hogy lemezeket adjunk ki. így együtt még ez a szakma is könnyebb.- Idestova 17 éve „magyar Tom Jones- oznak” a szakmában. Nem unod még?- Nem. És ezt nagyon komolyan mondom. Inkább legyek magyar Tom Jones, mint egy senki. Annyi reklámot egyébként életemben nem kaptam, mint a Tom Jones lemez után. Állítom, hogy Majsai Gáborként még mindig kevesebben ismernek, mint az előbb említett bélyeggel... ú • f I f f T »
