Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-20 / 219. szám

Autómentes nap Idén már tizenharmadik alka­lommal rendezik meg Európa- szerte az Európai mobilitási hetet és Autómentes napot, a fenntartható és környezetba­rát városi közlekedést népsze­rűsítő programsorozatot. Salgótarján. Európa legnagyobb közlekedési-környezetvédelmi kam- pányának célja a városi mobilitás hosszú távú befolyásolása, hogy az önkormányzatokat fenntartható köz­lekedési intézkedések bevezetésére ösztönözze, valamint polgáraik egészségügyi állapotának, életminő­ségének javítása: a gépkocsik hasz­nálata helyett más közlekedési módo­kat, a kerékpározást, a gyaloglást vagy a közösségi közlekedési eszkö­zöket részesítsék előnyben. A 2014. évi rendezvény központi jelmonda­ta: „ A mi utcánk, a mi jövőnk”. Salgótarján önkormányzata idén is csatlakozott az uniós kezdeménye­zésre, a Nemzeti Fejlesztési Minisz­térium, a Vidékfejlesztési Miniszté­rium és az Emberi Erőforrások Mi­nisztériuma által országosan meg­hirdetett Európai Mobilitási Hét és Európai Autómentes Nap „Autó nél­kül a városban!” kartájához. Ez alap­ján szeptember 22-én, hétfőm 7-től 18 óráig rendezik meg a városban az Európai autómentes napot. A Salgó­tarján Közművelődési Nonprofit Kft. szervezésében a rendezvényeknek 10 órától a Főtér és a pavilonsor előt­ti lezárt parkoló ad helyet. A Nógrád Volán Zrt. kezdeménye­zésére, az önkormányzat hozzájáru­lásával szeptember 22-én, hétfőn, az Európai autómentes napon ingyen utazhat Salgótarján helyi járatain az, aki személygépjárművének forgalmi engedélyét magával viszi, és mellet­te további egy fő! Elet a tarjáni horgásztónál - mozaikok Számomra a nap általában egészségügyi sé­tával kezdődik. Irány tehát a Tó-strand és környéke. A korareggeli program azonban - az éjszakai esőzések, a vizes, sáros utak taposása helyett - levegőzésre, elmélkedés­re változott. Ehhez a tarjáni horgásztó iga­zán megfelelő helyszín. Ez egy mesterséges víztározó, mely a Belina patak felduzzasztá­sával jött létre. Évtizedekig csónakázó tó­ként varázsolta el a város lakóit, különösen a gyerekeket. Ma, horgász-paradicsom. Ahogy kiérek a tóhoz - a korai érkezés ellenére - már két horgász készülődött szerencsét próbálni. A tó fölött még párás köd ült. A Nap sugarai csak lassan törték át, szippantották fel a párát és vették bir­tokukba a tó környékét is. Első dol­gom a horgászok felkeresése volt. Nem mindennapi ruházatuk és fel­szerelésük miatt, úgy néztek ki, mint egy különleges szolgálat „katonái”. Sokzsebes mellényben, vízhatlan nad­rágban és gumicsizmában. Esőkabát­tal, horgászbottal, -székkel és még sok-sok felszerelési tárggyal. Éppen haletetés folyt. Főtt kukoricát és -darát szórtak a tó kijelölt területére. A csa­li bedobása után megkezdődött a „ha­lakkal vívott csata”. Ezután már sem­mi másra, csak az úszóra figyeltek. Lassan a madárvilág is hallatta hangját. Sípoló, hápogó hang hallat­szott, s utána valahonnan - egyene­sen a tó közepébe - három vadkacsa pár szállt le. Ez­zel a tó képe és hangulata is megváltozott. Nemcsak díszei lettek a tónak, hanem a gácsérok harcot kezd­tek egymás ellen feltehetően a zsákmányban gazda­gabb területekért és a tojók „kegyeiért”. Kedvesek és színesek voltak. A tojó tollazata szerényebb, szürkés­barna. Míg a gácsér fején fényesen csillogó zöld toll és a nyakán fehér gallér is látható. Hosszú évek alatt sokan megcsodálták és a gyerekek számára sok-sok örömteli percet szereztek. Ma már hozzátartoznak a tó képéhez. Szegényebbek lennénk nélkülük. Közben ébred a város is. Egyre több ember érkezik ki a tóhoz. Az idősek sétálni, pihenni, a fiatalok pe­dig futni, kocogni jönnek. A futók között sokkal több hölgyet látok. Okát nem tudom, legfeljebb ismerni vélem. Közben igyekszem követni a történéseket is. Ezért a „Sóhajok hídján” helyezkedem el. Ez egy fa­híd, a Belina patak fölött. Közvetlenül a tópartján. Olyan, mint egy mini kilátó. Innen a tó teljes terüle­te, a pihenők, a sétálók és a futók teljes serege, illet­ve a tó körül elhelyezett padok mindegyike látható. A krónikásnak ennyi dukál is. Az idő már délfelé jár. Mielőtt hazaindulok, újra meglátogatom a horgászokat. Az egyik úr derűsen széttárja a kezét, semmit sem fogott. A másik sike­res volt. Ez lesz az ebédem, dicsekedett. Hogyan? Hisz már sütni kellene a halat? Hitetlenkedem. Itt la­kom a Besztercén, mondja elégedett mosollyal. A délelőtt érkezett egy „kis csapat” is. Nagyapa, uno­kájával. A nagyi csak tanított és figyelt, hogy kap-e már az a „sneci”? Nagyon boldog vagyok, mondta. Unokám már nemcsak botot, hanem halat is fogott. Ezután, hazaindultam, hogy később visszaérkezve folytathassam a mesét. Koradélután érkeztem vissza. A tókörnyéki sétány - akár a színház egy sikeres előadáskor - tele volt. A pihenőpadok mind foglaltak voltak. Nem is csoda hisz szép nyári nap, hétvége volt. A gyerekes családok egé­szen a tó széléig merészkedtek. Most is a vadkacsák voltak a „sztárok”. A parton csak egyetlen horgász ár­válkodott. Ez nem az ő „idejük”. A horgászat nagyobb csendet és nyugalmat igényel. A tó körüli zsongást szinte semmi sem zavarta. Ha valami dicséretes - és a sok ember dacára máshol is tanítható lehetne - az a béke és nyugalom, ami tapasztalható. Mintha kar­mester vezényelte, irányította volna az egészet. Igen. így is lehet és így szép együtt élni. Ahogy elmélke­dem, nem messze tőlem - egy csapat iskolás gyere­ken - látható és hallható izgalom vett erőt. A tó közepe felé nézek - ahová mutogattak - de ott csak a víz fodro­zódását látom. Végül feltűnik egy kí­gyó, egy vízisikló, amely a gyerekse­reg felé úszik, oldalazik. Sok a kíván­csi ember is, akik követték útját mi­kor a part felé közeledett. Hirtelen elégedetlen moraj hallatszott, mert a kígyó irányt változtatott. Amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan látha­tatlanná vált. Eltűnt a közeli nádas­ban. Nagy csalódás követte. Aki délután jelen volt az tudja, hogy az említetteken túl még sok minden más is történt. Csak két ap­róságra utalok. A konzervatív, avagy a „szemkápráztató”, modern felfogá­sú napozásra és a késő délutáni sze­relmes légyottokra. Ezeket nem szük­séges részleteznem. Beesteledett. Közelben és távolban, csak a szerel­mes párok sziluettje látható. Fiatalkori élmények, ér­zelmek törnek fel bennem. A közelből tücsök ciripe­lése, a tóból békaszerenád halszik. Próbálom megfej­teni, mit mond életemről ez a „bolondos zenész”. Ar­ra gondolok, sok szerelmes fiatal hallgatott-e valaha ilyen „muzsikaszót, zenét”? Csodát remélve. Kis dol­gok ezek, / Ha egyszer megéled, / Nem felejted el so­ha. / Míg.miénk az élet, / A varázspálcát is, / Csak nekünk adhatják oda. Bartos József Múzsa fesztivál kiállítása A Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád megyei irodája, a nógrádmegyeri művelődési ház és könyvtár, valamint a Mé­nes-patak Menti Telepü­lések Térségfejlesztő Egyesülete a IV. Művé­szeti Múzsa fesztivál ke­retén belül Endrefalván rendezte meg a képző-, ipar-, és népművészeti kiállítás szécsényi járási elődöntőjét. Endrefalva. A kiállított tár­gyak közül a legjobbak a szak­mai zsűri döntése alapján kiál­lításra kerülnek a salgótarjáni lózsef Attila művelődési köz­pontban megrendezésre kerülő ünnepi gálán, ahol a pásztói, nagybátonyi és a salgótarjáni járás legjobbjaival találkozhat­nak majd. A kiállítás megnyitóját a kö­zelmúltban tartották Endre­falván, a művelődési házban, ahol a megjelent kiállítók átve­hették emléklapjukat, illetve a legjobbak a díjaikat is. A kiállí­tás a hónap végéig tekinthető meg a településen, munkanap­okon 8-14 óráig. Amennyiben más időpontban szeretnék a ki­állítást megtekinteni, jelezzék az önkormányzat hivatalánál. A kiállított anyagok Ludány- halászi, Nógrádmegyer, Endre­falva, Szécsény, Rimóc és Var- sány településekről érkeztek. Mindenkit szeretettel várnak! 1 t «1 J

Next

/
Thumbnails
Contents