Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-20 / 219. szám
Autómentes nap Idén már tizenharmadik alkalommal rendezik meg Európa- szerte az Európai mobilitási hetet és Autómentes napot, a fenntartható és környezetbarát városi közlekedést népszerűsítő programsorozatot. Salgótarján. Európa legnagyobb közlekedési-környezetvédelmi kam- pányának célja a városi mobilitás hosszú távú befolyásolása, hogy az önkormányzatokat fenntartható közlekedési intézkedések bevezetésére ösztönözze, valamint polgáraik egészségügyi állapotának, életminőségének javítása: a gépkocsik használata helyett más közlekedési módokat, a kerékpározást, a gyaloglást vagy a közösségi közlekedési eszközöket részesítsék előnyben. A 2014. évi rendezvény központi jelmondata: „ A mi utcánk, a mi jövőnk”. Salgótarján önkormányzata idén is csatlakozott az uniós kezdeményezésre, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által országosan meghirdetett Európai Mobilitási Hét és Európai Autómentes Nap „Autó nélkül a városban!” kartájához. Ez alapján szeptember 22-én, hétfőm 7-től 18 óráig rendezik meg a városban az Európai autómentes napot. A Salgótarján Közművelődési Nonprofit Kft. szervezésében a rendezvényeknek 10 órától a Főtér és a pavilonsor előtti lezárt parkoló ad helyet. A Nógrád Volán Zrt. kezdeményezésére, az önkormányzat hozzájárulásával szeptember 22-én, hétfőn, az Európai autómentes napon ingyen utazhat Salgótarján helyi járatain az, aki személygépjárművének forgalmi engedélyét magával viszi, és mellette további egy fő! Elet a tarjáni horgásztónál - mozaikok Számomra a nap általában egészségügyi sétával kezdődik. Irány tehát a Tó-strand és környéke. A korareggeli program azonban - az éjszakai esőzések, a vizes, sáros utak taposása helyett - levegőzésre, elmélkedésre változott. Ehhez a tarjáni horgásztó igazán megfelelő helyszín. Ez egy mesterséges víztározó, mely a Belina patak felduzzasztásával jött létre. Évtizedekig csónakázó tóként varázsolta el a város lakóit, különösen a gyerekeket. Ma, horgász-paradicsom. Ahogy kiérek a tóhoz - a korai érkezés ellenére - már két horgász készülődött szerencsét próbálni. A tó fölött még párás köd ült. A Nap sugarai csak lassan törték át, szippantották fel a párát és vették birtokukba a tó környékét is. Első dolgom a horgászok felkeresése volt. Nem mindennapi ruházatuk és felszerelésük miatt, úgy néztek ki, mint egy különleges szolgálat „katonái”. Sokzsebes mellényben, vízhatlan nadrágban és gumicsizmában. Esőkabáttal, horgászbottal, -székkel és még sok-sok felszerelési tárggyal. Éppen haletetés folyt. Főtt kukoricát és -darát szórtak a tó kijelölt területére. A csali bedobása után megkezdődött a „halakkal vívott csata”. Ezután már semmi másra, csak az úszóra figyeltek. Lassan a madárvilág is hallatta hangját. Sípoló, hápogó hang hallatszott, s utána valahonnan - egyenesen a tó közepébe - három vadkacsa pár szállt le. Ezzel a tó képe és hangulata is megváltozott. Nemcsak díszei lettek a tónak, hanem a gácsérok harcot kezdtek egymás ellen feltehetően a zsákmányban gazdagabb területekért és a tojók „kegyeiért”. Kedvesek és színesek voltak. A tojó tollazata szerényebb, szürkésbarna. Míg a gácsér fején fényesen csillogó zöld toll és a nyakán fehér gallér is látható. Hosszú évek alatt sokan megcsodálták és a gyerekek számára sok-sok örömteli percet szereztek. Ma már hozzátartoznak a tó képéhez. Szegényebbek lennénk nélkülük. Közben ébred a város is. Egyre több ember érkezik ki a tóhoz. Az idősek sétálni, pihenni, a fiatalok pedig futni, kocogni jönnek. A futók között sokkal több hölgyet látok. Okát nem tudom, legfeljebb ismerni vélem. Közben igyekszem követni a történéseket is. Ezért a „Sóhajok hídján” helyezkedem el. Ez egy fahíd, a Belina patak fölött. Közvetlenül a tópartján. Olyan, mint egy mini kilátó. Innen a tó teljes területe, a pihenők, a sétálók és a futók teljes serege, illetve a tó körül elhelyezett padok mindegyike látható. A krónikásnak ennyi dukál is. Az idő már délfelé jár. Mielőtt hazaindulok, újra meglátogatom a horgászokat. Az egyik úr derűsen széttárja a kezét, semmit sem fogott. A másik sikeres volt. Ez lesz az ebédem, dicsekedett. Hogyan? Hisz már sütni kellene a halat? Hitetlenkedem. Itt lakom a Besztercén, mondja elégedett mosollyal. A délelőtt érkezett egy „kis csapat” is. Nagyapa, unokájával. A nagyi csak tanított és figyelt, hogy kap-e már az a „sneci”? Nagyon boldog vagyok, mondta. Unokám már nemcsak botot, hanem halat is fogott. Ezután, hazaindultam, hogy később visszaérkezve folytathassam a mesét. Koradélután érkeztem vissza. A tókörnyéki sétány - akár a színház egy sikeres előadáskor - tele volt. A pihenőpadok mind foglaltak voltak. Nem is csoda hisz szép nyári nap, hétvége volt. A gyerekes családok egészen a tó széléig merészkedtek. Most is a vadkacsák voltak a „sztárok”. A parton csak egyetlen horgász árválkodott. Ez nem az ő „idejük”. A horgászat nagyobb csendet és nyugalmat igényel. A tó körüli zsongást szinte semmi sem zavarta. Ha valami dicséretes - és a sok ember dacára máshol is tanítható lehetne - az a béke és nyugalom, ami tapasztalható. Mintha karmester vezényelte, irányította volna az egészet. Igen. így is lehet és így szép együtt élni. Ahogy elmélkedem, nem messze tőlem - egy csapat iskolás gyereken - látható és hallható izgalom vett erőt. A tó közepe felé nézek - ahová mutogattak - de ott csak a víz fodrozódását látom. Végül feltűnik egy kígyó, egy vízisikló, amely a gyereksereg felé úszik, oldalazik. Sok a kíváncsi ember is, akik követték útját mikor a part felé közeledett. Hirtelen elégedetlen moraj hallatszott, mert a kígyó irányt változtatott. Amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan láthatatlanná vált. Eltűnt a közeli nádasban. Nagy csalódás követte. Aki délután jelen volt az tudja, hogy az említetteken túl még sok minden más is történt. Csak két apróságra utalok. A konzervatív, avagy a „szemkápráztató”, modern felfogású napozásra és a késő délutáni szerelmes légyottokra. Ezeket nem szükséges részleteznem. Beesteledett. Közelben és távolban, csak a szerelmes párok sziluettje látható. Fiatalkori élmények, érzelmek törnek fel bennem. A közelből tücsök ciripelése, a tóból békaszerenád halszik. Próbálom megfejteni, mit mond életemről ez a „bolondos zenész”. Arra gondolok, sok szerelmes fiatal hallgatott-e valaha ilyen „muzsikaszót, zenét”? Csodát remélve. Kis dolgok ezek, / Ha egyszer megéled, / Nem felejted el soha. / Míg.miénk az élet, / A varázspálcát is, / Csak nekünk adhatják oda. Bartos József Múzsa fesztivál kiállítása A Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád megyei irodája, a nógrádmegyeri művelődési ház és könyvtár, valamint a Ménes-patak Menti Települések Térségfejlesztő Egyesülete a IV. Művészeti Múzsa fesztivál keretén belül Endrefalván rendezte meg a képző-, ipar-, és népművészeti kiállítás szécsényi járási elődöntőjét. Endrefalva. A kiállított tárgyak közül a legjobbak a szakmai zsűri döntése alapján kiállításra kerülnek a salgótarjáni lózsef Attila művelődési központban megrendezésre kerülő ünnepi gálán, ahol a pásztói, nagybátonyi és a salgótarjáni járás legjobbjaival találkozhatnak majd. A kiállítás megnyitóját a közelmúltban tartották Endrefalván, a művelődési házban, ahol a megjelent kiállítók átvehették emléklapjukat, illetve a legjobbak a díjaikat is. A kiállítás a hónap végéig tekinthető meg a településen, munkanapokon 8-14 óráig. Amennyiben más időpontban szeretnék a kiállítást megtekinteni, jelezzék az önkormányzat hivatalánál. A kiállított anyagok Ludány- halászi, Nógrádmegyer, Endrefalva, Szécsény, Rimóc és Var- sány településekről érkeztek. Mindenkit szeretettel várnak! 1 t «1 J
