Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-19 / 218. szám

Sokat segítenek Patak. Jelenleg az általá­nos közmunkaprogramban 24 személynek van napi nyolc óra munkaidős élő szerződése október 31-ig és november 30-ig a települé­sen. Az alkalmazottak elsőd­leges feladata a település karbantartása, de segítenek a polgármesteri hivatalban, az iskolában és a konyhán is. Sőt elvégzik a belvízelvezető árkok tisztítását, az illegális hulladéklerakó telepek meg­szüntetését, valamint a par­lagfű-mentesítést is. Fekete Tibor polgármester­től azt is megtudtuk, hogy a mostani munkások szerzek désének lejárta után terve­zik újabb emberek - 10 fő - felvételét az általános téli közmunkaprogram kereté­ben, valamint az előző évhez hasonlóan ismét indítaná­nak OKJ-s képzést 15 fővel. Mindezeken felül további két személy kulturális köz­foglalkoztatott is tevékeny­kedik a faluban, akik a tele­pülés programjait szervezik, mint például a szüreti felvo­nulás és az idősek napja, va­lamint készítik a települési értéktárat és intézik a helyi gyurgyalag-telep védettség alá helyezését is. Értékek mentén Salgótarján. A Magyar Kulturális Örökség Napjá­hoz kapcsolódó rendezvé­nyére várja szeptember 20- án szombaton nyitva tartási idejében az érdeklődőket, felnőtteket és gyerekeket a Dornyay Béla Múzeum. Vendégei kedvező idő ese­tén a város értékeit bemuta­tó sétán vehetnek részt, az intézmény épületében pe­dig kipróbálhatják az „Is­merd meg a múzeumod!” társasjátékot. Kirándulás sok látnivalóval NMH Információ A Balassagyarmati Honis­mereti Kör a Madách Imre Városi Könyvtár szervezésé­ben újra kirándulást szervez október elsején, szerdán. A jelentkezők Kovács Ferenc pedagógus vezetésével egy­napos buszos túrát tesznek Balassagyarmat - Rétság - Budapest - Tatabánya - Ta­ta - Komárom - Komárno - Párkány - Esztergom - Bu­dapest - Rétság - Balassa­gyarmat útvonalon. Az utazás során az autó­busz megáll a tatabányai Turul szobornál és a Szelim barlangnál, a komáromi Monostori erődnél és a Du­nai kastélynál, valamint az érdeklődők még megtekint­hetik Tata városát is. A kü­lönjárat reggel nyolc órakor indul a balassagyarmati volt PLUS áruház mögötti parkolóból. Az esemény részvételi díját, 4500 forin­tot szeptember 19-ig (pén­tek) lehet befizetni,, amely tartalmazza az útiköltséget, illetve a szükséges belépő­ket! Érdeklődni és jelent­kezni a Helytörténeti Gyűj­teményben (Rákóczi út 107.), a 35/300-663 telefon­számon, vagy az ács. zsuzsa.bgy@gmail.com email címen lehet! „Gaudeamus..." - hatvan év múltán Lassan gyülekezünk. Óvatoskodó léptekkel, mert ez az út valamiért nem olyan sima, mint ak­kor. A járdaszegély is ma­gasabb, a lépcső szintén. Figyeljük az érkezőt. - Te vagy... várj csak... rögtön. Amint a nevét mondja, meg mi is a magunkét, összeölelkezünk, hangos­kodunk, nagyokat neve­tünk. - Hát persze, hogy te vagy! Te követted el egyszer azt a ... És né­hány pillanatra eltűnik az arcról a ránc, a kopasz fejet haj borítja, csillog­nak a szemek, a test haj­lékonnyá válik - mint amilyen akkor volt. Hat­van évvel ezelőtt. Kicsinyke ideig az egykori di­áknak látjuk magunkat, egy­mást, majd visszaválunk mai ön­magunkká. A balassagyarmati Balassi gimnázium IV. C-s öreg­diákjaivá, akik a 60 éves érettsé­gi találkozónkra érkeztünk isko­lánk kapujába, ünneplőbe öltö­zött lélekkel hetedhét határból. Még azon is túlról. Becsengettek! - kiáltja valaki és betódulunk. Idegen folyosón, idegen terembe - az iskolánk sokat változott - de az illat a ré­gi. A régi helyünk szerint pró­bálunk leülni, zajongunk, átki­abálunk egymásnak, mintha lyukasóra lenne, tanár meg se­hol. Végül is Maxi, mármint Szász Lajos vesz át a parancs­nokságot a katedrán, neki eh­hez nagyon is joga van. Igaz, Maxi nem tanár, hanem mér­nök, de ő az egyik szervező, másrészt családja a kezdetektől vállán tartotta ezt a gimnáziu­mot. Nagyapja, apja, nagybácsi­jai, nagynénjei az 1900-as évek elejétől itt tanítottak. Vajon van- e még az országban hasonló di­nasztia? Maxi kérésére hát el­mondjuk magunkról, amit ér­demesnek tartunk. Altmann Éva - a másik szer­vező - hökkenetünkre azt közli, hogy már a dédunokái is leérett­ségiztek. No ne! De bizony! Szi­ta Pista állatorvosként sokfelé dolgozott az országban, a gaz­dag Dunántúlon is, de hazavá­gyott Nógrádba, vissza is jött Gyarmatra, itt érzi jól magát. Kovács Sanyi különös történe­tét megilletődötten hallgatjuk. Felesége korai halála után köz­lekedési főnökként három gyer­mekét egyedül fölnevelte, kirö­pítette, aztán nyugdíjasként be­iratkozott a teológiára, pappá szentelték. Talán ha öten van­nak ilyenek az országban. Még jó, hogy Molnár Tibi (Turóka) feloldja csendesülésünket. Imi­gyen kezdi: - Magamról szólva elmondhatom - és nótázza, „hogyaszondja” - „Nem vagyok én már, aki voltam...”. Dodi pe­dig - dr. Szakolczai József halbi­ológus - tömören tudatja, hogy 12 unokája van és nemrég szü­letett 3 dédunokája. Ezt aztán nem lehet überelni. Dr. Sprohó László Németországból jött, ma­gyarul bájosan beszélő szép fe­leséget hozott magával, no meg egy aranyos, fegyelmezett ku­tyát. Sorra idézi mindenki az elmúlt évtizedeket. Szomorú történeteket és sikeres sztorikat. Ilyen az élet. Eszerint könnye­zünk és nevetünk. Együtt. Két­órányi idő telt el. Vége? És a töb­biek története? Nincsenek többi­ek. Maxi mindazon társaink ne­vét fölolvassa, akik igazoltan - örökre - hiányoznak. Csendben hallgatjuk a hosszú-hosszú lis­tát, közben látjuk ám őket fiatal­ként, gimnazistaként. Az osztálytermet elhagyva bóklászunk, beszélgetünk a fo­lyosókon. Próbálom betájolni a ré­gi termünket Ha arra indulok, mintha ott lenne a régi folyo­sónk... Mi ez a halk zsongás? Va­lakik énekelnek ... a „Gaudeamus”! Most meg a ho­mályból ... csak nem? Versényi tanár úr jön ki jellegzetes, himbá­ló lépteivel, az ének pedig mind tisztábban hallik. Nem csoda, hi­szen éppen ő tanította meg ne­künk. Kinyílnak képzeletemben a tantermek ajtajai, ott állnak a padok mellett az alsósok, akik tő­lünk búcsúznak. Mi pedig meg­hatóban lépdelünk, mindannyi­an. Mindannyian. Ott ballag Pász­tor Jancsi, Balassa Emi, Kővári Jó­zsi, Montskó Laci, Szabó Imre, és a mind, a többiek. Feltűnik a szál­faegyenes Dobó tanár úr, anyás­szigorú tekintetével Dohány ta­nárnő, a szikárkemény Szász ta­nár úr, és ott jön mogyorószín öl­tönyében Szabó Károly tanár úr, osztályfőnökünk. Most is hátrafé­sült, szőke a haja. Neki - emléké­nek - akartam ajánlani nemrég megkapott „Aranytoll” kitünteté­semet Ő tanított az egyszerűség­re, a tiszta fogalmazásra. Teátrá- lisnak találta volna, ha kitűzöm zakóm gallérjára a kis jelvényt, amire persze büszke vagyok. De így jobb, most ezen a folyosón személyesen szólhatok: - Tanár úr kérem, köszönöm, köszönjük.- Hé, Tibi! Kivel beszélsz? - vág hátba egykori padtársam.- Nincs itt senki!- De! Mindenki itt van.- Jó-jó! A többiek már kint vár­nak. Menjünk mi is ebédelni. Három órát autóztál te is... Ránk fér már egy kis lazítás. Me­gyünk, kissé csoszogva. De én azért hallom a régi, varázslatos éneket: ... „Vivat academia! Vivant professor!" Priska Tibor Vágtázó fehér ló...- kiállítás a Kastélyban A Bátonyterenyei Városi Közművelődési Központ és Könyvtár közreműkö­désével került sor Bátonyterenyén nemrég a Gyürky-Solymossy Kas­télyban dr. Koós Hedvig jobb agyféltekével rajzo­ló-festő, alkotó kiállításá­nak megnyitójára. Bátonyterenye. Dr. Koós Hedvig születése óta él a településen, fér­jével, iker fiaival. A rajzolás élmé­nyének átélése, az alkotás gyer­mekkorból hozott tehetsége a 2012-ben elvégzett jobb agyfélte- kés rajztanfolyam elvégzésével még inkább kiteljesedett, beérett, látásmódjának finomodásával tö­kéletesedett Képeinek életszerű­sége és az azzal párhuzamosan fu­tó fantáziadús álomvilág ötvöződé­sének kettőssége, lüktető, ám még­is letisztult, kifinomult érzelmi és színvilága nagy hatással van a szemlélőre. Alkotásai egyszerre a való és egyszerre a mese, kézzel­fogható, de ugyanakkor a valóság­tól elrugaszkodott, éteri is egyben. Témaválasztásában egyszerű, mégis megkapóan fenséges és misztikus. Dr. Koós Hedvig vallja, hogy mindannyian képesek va­gyunk az alkotásra; szaktudását, művészetét, személyiségéből spon­tán fakadó szerénységével ötvözi. Bemutatott munkáival kíván ked­vet csinálni a többi embernek, és nem utolsósorban vizuális-lelki té­ren gyönyörködtetni. A látottak olyan érzelmi többle­tet hordoznak, amelyből minden­ki erőt meríthet a hétköznapi roha­násban, a jövőben felfigyel olyan dolgokra, ami eddig közömbös, ér­dektelen volt számára, elkezdi más szemmel nézni és látni a kö­rülöttünk lévő világot. A kiállítást az intézmény igazgatója Pékné Fejes-Marsinszki Ágnes nyitotta meg. A műsorban közreműködtek a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói: Bibók Boglárka szintetizá­tor játékával és Bogdán Leonóra a festés, az alkotás élményét mélta­tó versrészlettel. Pékné Fejes-Marsinszki Ágnes és dr. Koós Hedvig Az alkotó egyes munkái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents