Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-13 / 213. szám
FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ JÍ UlrJlJju. 2014. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Bő másfél évtizedes múltra tekint visz- sza az erdélyi Óradna település, az ott élő magyar közösség és a nógrádi megye- székhely, Salgótarján közötti együttműködés. A kilencvenes évek végén a Magyarok Világszövetsége és az Erdélyi Kör salgótarjáni csoportja képviseletében Bodnár József, dr. Kúti István és Valiskó Ferenc alapozta meg az akkori óradnai plébánossal, Pál Vilmos Barnával a későbbiek során egyre jobban kiszélesedett, barátivá nemesedett kapcsolatrendszert. A Radnai-havasok (ahol 1944 januárjában fiatal salgótarjáni síelők lavinaszerencsétlenség áldozatai lettek) lábánál fekvő Óradna (románul Rodna- Veche) nagyon régi település. Már a római korban ismertek voltak nemesfémbányái. (Neve az ősszláv ruda - érc szóból származik.) Ezüst-és aranykészletét a magyar királyok által odatelepített szászok kezdték el kitermelni. Az egykoron virágzó bányászvárosnak ma hatezer lakosa van, ebből mintegy tíz százalék tekinthető magyarnak, jóval kevesebben beszélnek azonban anyanyelvükön. Éppen ezért a nyelvi kultúra erősítése, a hagyományok őrzése céljából jött létre a Magyar Közművelődési Egyesület, amely a 2Ó06-ban újraindította a magyar nyelvű állami oktatást és ugyancsak 2006 óta magyar kulturális napokat rendez. Az egyesület elnöke, Strambu Osztrovszki Erzsébet különösen sokat tett és tesz a magyarok identitás- tudatának megtartása, fokozása érdekében. Ő az egyik lelkes mozgatója, éltetője a salgótarjániakkal kialakult együttműködésnek is. A múlt héten a nógrádi bányásznapi ünnepségekre, illetve a 6. Bányarém Fesztiválra érkezett óradnai delegációval, a Fanfara Rodna fúvószenekarral immár sokadszor járt Salgótarjánban.- Ezúttal is szívesen jöttünk magyar barátainkhoz és - mint mindig - most is nagyon jól éreztük magunkat körükben. Mozgalmas programban van részünk, de leginkább a vendégszeretetet élvezzük, ami körülvesz bennünket - mondta S. Osztrovszki Erzsébet a Fő téri soka- dalomban. Örömmel számolt be arról, hogy azok közül a gyerekek közül, akik 2006-ban magyar iskolába kezdtek eljárni, már heten tanulnak magyar tanítási nyelvű középiskolákban például Gyulafehérvárott és Enyeden. Törekvéseikhez sok segítséget kapnak a polgár- mestertől, Nascan Alexandrutól is, aki 2009-ben, az 1. Bányarém Fesztiválon egy nagyobb létszámú delegáció élén szintén járt már Salgótarjánban, mint ahogyan innen is ellátogattak hozzájuk önkormányzati vezetők. Óradnán az idén kilencedszer rendezik meg a magyar kulturális napokat, ahová szeretettel várják a nógrádi küldöttséget is. - A szeptember 13-144 hétvégén együtt ünnepelünk az Akkord fúvószenekarral, a velük érkező vendégeinkkel és lélekben már készülünk a jövő évi, tizedik, tehát jubileumi rendezvényünkre - mondta S. Osztrovszki Erzsébet. Miközben beszélgettünk, az óradnai zenekar felkészült a szereplésre. A fülbemászó dallamok - indulók, polkák, tangók - elhangzása után Fodor József karmesterhez és Szabó Lehel zenekari taghoz fordultunk kérdéseinkkel. Ők elmondták, hogy egy nagyon régi, 1860- ban alakult zenekar utódjaiként muzsikálnak. 2010-ben ünnepelték létrejöttük százötvenedik évfordulóját Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy működésük nem volt folyamatos. Csaknem egy évtizede alakultak újra és azóta rendszeresen próbálnak - hetente kétszer - és különösen hétvégeken se szeri se száma nincs felkéréseiknek, szerepléseiknek. Nem könnyű azonban megteremteni a működés anyagi feltételeit, a szerény támogatások mellett saját maguk is hozzájárulnak szép hobbijuk költségeihez. De ezt is vállalják, különösen annak tudatában, hogy az elmúlt években sok fiatal is csatlakoA legfiatalabb zenész mindössze 11 éves zott hozzájuk: autodidakta módon tanultak meg kottát olvasni és szívesen járnak az idősebbekkel fellépni. Salgótarjánba tizennyolc fővel érkeztek, a legfiatalabb a mindössze tizenegy éves Dmgotea Maria. A közönség soraiban érthetően nagy népszerűségnek örvendő kedves kislány elmondta: nyolc hónapja tagja a zenekarnak, most jár először külföldön és minden tetszik neki. Tegyük hozzá: nem is csoda, hiszen a tapsok egy része éppen neki szól.... A Fanfara Rodna Salgótarjánban több helyszínen is fellépett, de szerepelt a bátonyterenyei bányásznapi ünnepségen is. Az erdélyi fúvósok sokáig emlékezetes koncertet, ajándékhangversenyt adtak Baglyasalján az idősek otthona lakóinak. Utóbbiak körében volt egy földijük is Feldmann Katalin nyugalmazott bányamérnök személyében. A találkozás még meghittebbé tette a koncert hangulatát. Az óradnai muzsikusok múlt heti vendégszereplése - amelynek létrejöttében ezúttal is a Nógrád Megyei Bányász- Kohász Hagyományőrző Egyesületnek, az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttesnek és a Bányász-Kohász Dalkörnek volt kitüntetett szerepe - újabb szép fejezete volt az Óradna és Salgótarján közötti kulturális, emberi kapcsolatok történetének és érzékelhetően tovább erősítette a barátság kötelékeit. Csongrády Béla Zenével (is) híreit barátság Utak, fák, emberek Szogojan Karine kiállításának megnyitóján nem véletlenül tűzte műsorára a Radnai Zsuzsanna vezetett Cantabile Kamarakórus a „Karcsú törzsed hajlik...” című, a büszke nyárfáról szóló orosz dalt, amelyik először eredeti nyelven hangzott el s csak utána következett a magyar változat. Ugyanis a Moszkvából Salgótarjánba települt alkotó képei többségének a témáját a különböző tájba helyezett fák jelentik, meghatározói a gondolatot, érzelmet hordozó látványnak. Természetesen ezt a jellemzőt Kele Szabó Ágnes művésztanár is kiemelte, de azt is észrevette, hogy az utaknak és az embereknek is fontos szerep jut a képeken akár látható módon akár átvitt értelemben. Az apai ágon örmény, anyai ágon lengyel-orosz származású Szogojan Karine először akkor kelt útra, amikor szülővárosából, Kalugából a moszkvai Lomonoszov Egyetemre került, ahol kémikus diplomát szerzett. Sokkal nagyobb út vezetett azonban Magyarországra, a nógrádi megyeszékhelyre, ahol immár huszonhét éve él. Bár vállalkozóként végzett munkája nem köti a művészetekhez, génjei - minthogy családja sok ügyes kezű embert számlált - mintegy predesztinálták arra, hogy az életének eltelt évtizedeire, éveire való visszatekintést, emlékezést valamilyen művészeti ág felhasználásával tegye meg. Miután már gyermekkorában is szívesen és sokat rajzolt, a képzőművészet lett számára az önkifejezés adek- vát eszköze. Ösztönösen, belső késztetésből kezdett el festeni, úgymond hivatalos tanulmányokat nem végzett ezen a területen. Sokat köszönhet azonban Bálványos Hubának, aki éveken át előadásokat tartott a salgótarjáni képzőművészeti szabadegyetemen. Joggal tartja mesterének, mentorának a néhány éve elhunyt jeles grafikusművészt, de hasonló érdeklődésű barátai is segítettek leküzdeni visszafogottságát. A festés révén Szogojan Karine számára kinyílt a világ, elkezdett szélesebb és mélyebb ösz- szefüggésekben gondolkodni és figyelme tudatosan az emberre, aki - ahogyan Kele Szabó Ágnes fogalmazott - vagy ott van a képen vagy nincs, mégis a legfontosabb tényező a honnan jöttünk, mik vagyunk, hová tartunk kérdések komplexumában, a szeretet, barátság, odafigyelés hármas egységében. Szogojan Karine a legboldogabb képeinek a színeseket, a naposakat tartja, de lényegében mindegyik alkotása boldogságot sugall, mert ha kifesti magából a szomorúságot, már nem is fáj. A kiállítás-megnyitón az alkotó maga is nagyon boldognak látszott és megha- tottan mondott köszönetét a József Attila Művelődési és Konferenciarközpont- nak, amelynek belső klubjában megrendezhette bemutatóját, Iványi Zsuzsannának az intézmény munkatársának, Kele Szabó Ágnesnek, a Cantabile Kamarakórusnak , a megjelent érdeklődőknek és nem utolsósorban Avanesian Alexnek, a Magyarországi Örmény Önkormányzat alelnökének, aki ebből az alkalomból Budapestről utazott Salgótarjánba. Szogojan Karine akvarelljei, olajfestményei október 14-ig láthatók. Cs. B. Szogojan Karine Bányászmese A korábbiakban főként egyetemi katedrákról, szakmai tanácskozások pódiumairól adott elő a Budapesten élő Füst Antal bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, címzetes professzor és alkalmasint még megfordul itt-ott oktatói, előadói minőségében is, manapság azonban gyakrabban író-olvasó találkozók vendégeként, könyveinek szerzője- ként jelenik meg a nyilvánosság előtt. így volt ez a közelmúltban is, amikor Salgótarjánban - szülővárosában, ahol a gimnáziumot is végezte - a bányászati kiállítóhelyen (a bányamúzeum épületében) beszélt legújabb, a Zagyvaforrás Egyesület által kiadott könyvéről, „Az égő kő”-ről, amely „A nógrádi szénbányászat regénye” alcímet viseli. Ez már a sokadik szépirodalmi alkotása néhány év alatt. Eleddig elsősorban történelmi témákat dolgozott fel a Karanccsal, a palócok szent hegyével és a környezővárakkal - például Baglyaskővel, Zagyvafővel - kapcsolatosan. Most tanult szakmájának, a Salgótarjánt várossá tevő szénbányászat múltjának állít emléket Dzsida József egy 1944- es monográfiájában napvilágot látott tényekre alapozó fikciós történetben. Ez magyarázata annak is, hogy a mottót is Dzsida Józseftől verséből kölcsönözte: „A fold az Isten könyve/Az őstörténelem./A bányászfellapozza / S olvassa szüntelen. ” Füst Antal regénye - mint ő maga is elmondta bányászkollégáinak - visszaviszi az olvasót a 18 századba - amikor az inászói erdőben megtalálják a szenet, az „égő követ” - illetve a 19. század második felébe, amikor megalakul a kőszénbánya részvénytársaság és a tömegesen toborFüst Antal új regényének címlapja Gáspár Sándor „Az égő fekete kő" című festményével zott bányamunkásokkal megkezdődik a szén felszínre hozatala. Az iparág fejlődésének lépéseit a könyv egy Leobenből bevándorolt, Salgótarjánba 1869-ben érkezett cipészmester, Eichbrunn Sámuel családjának során keresztül mutatja be. A mester fia - akit szintén Sámuelnek hívnak - felcseperedvén végigjárja a különböző szakmai fokozatokat és a regény végén a bányatársaság beíratja a Selmecbányái akadémiára...A történet egyik fontos és izgalmas fejezete a József aknán bekövetkezett vízbetörés, amely során Eichbrunn Sámuel lélekjelenlétén múlott sok ember megmenekülése. A vízbetörés leírása igencsak hasonlít ahhoz az eseményhez, amely Szuhakálón történt 1952-ben és amelyről az „Életjel” című film is készült A főhős élettörténetében természetesen visszaköszön a kor is, amelyben a cselekmény játszódik. A kötet lapjain tipikus karakterek mozognak, megjelennek a bányászok hétköznapjai és ennek megfelelően nem hiányzik a szerelerrt sem. A könyv ajánlását Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján polgármestere írta. Ebben köszönetét mondott a szerzőnek a munkájáért, amely hozzájárul Salgótarján történetének jobb megismeréshez. „Újabb mesét tarthatunk most kezünkben, amelyet az egykor bányászatáról híres város ihletett, s amely méltó helyet foglal el városunk múltbéli értékeit megőrző kiadványok között ” Füst Antal új regényének bemutatója szeptember 14-én, vasárnap 11 órakor lesz a zagyvarónai Bátki József Közösségi Házban az úgynevezett Zagyva nap keretei között. - csébé I Az erdélyi vendégek a Baglyasko Idősek Otthonában ajándékmúsort adtak A képek egyik leggyakoribb motívuma
