Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-10 / 210. szám

„A bányászat tette naggyá Bátonyterenyét” Véradás a kollégiumban Pásztó. A város Tittel Pál Kollégiumában lesz véradás szeptember 10-én szerdán. A véradóállomás munkatársai, illetve a Magyar Vöröske­reszt Nógrád Megyei vezető­ségének szervezői 10 és 17 óra között várják az önkén­tes donorokat az intézmény­be. Haltelepítés Lüdányhalászi. Az öreg- potyka Horgászegyesület ezen a héten szeptember 10- én szerdán végzi el az őszi haltelepítés feladatait. Ez al­kalommal mintegy 30 mázsa háromnyaras, fogható mére­tű ponty érkezik a Pontyos- tóba. Az egyesület egyben ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a telepítést követően, megha­tározott időre általános hor­gászati tilalom lép életbe a tó egész területén. Megújul a ravatalozó Magyamándor. a település önkormányzata az elmúlt években folyamatosan azon munkálkodott, hogy fejlesz- sze, szépítse a községet. Ezt jól mutatja, hogy a közel­múltban elkészült a helyi ravatalozó felújítási terve s jelenleg már a kivitelezés előkészítése, illetve az aján­latok bekérése történik. A fejlesztés kapcsán az épület elhasználódott tetőszerke­zetét cserélik majd le a szakemberek, valamint el­végzik az ingatlan körüli te­rület térkövezését is - tud­tuk meg Sándor Istvántól, Magyamándor polgármes­terétől. Egészségnap Bátonyterenyén Bátonyterenye. Egészség­napot tartanak szeptember 13-án, azaz most szombaton a kisterenyei Kastélykert­ben. A rendezvényen lesz többek között kispályás foci­torna, zumba, capoeira aero­bic, sőt színpadra lép majd az Új Fiesta, Szandi, a Bon- Bon, és a V-Tech is. Szakszervezeti ruhavásár Salgótarján. Baba-, és gyermekruha börzét tartott a Nógrád Megyei Liga Szak- szervezet a napokban, az eseményen huszonötén kí­náltak olcsó használt ruha­darabot és közel százan vá­sároltak, miközben a szak- szervezet munkatársai az árusoknak forró kávét, a kisgyerekeknek pedig lufi­kat osztogattak. A rendez­vényről az eladók is és a vá­sárlók is elégedetten távoz­tak és már most érdeklőd­tek a következő vásár idő­pontjáról. A szervezők re­mélik, hogy az akciójuk sok kisgyermekes családnak je­lentett segítséget és a nagy érdeklődésre tekintettel si­kerül majd az olcsó ruhák vásárát rendszeressé tenni­ük. Úgy tervezik, Salgótar­jánban legközelebb tavasz- szal tartanak ismét szak- szervezeti ruhabörzét.- Most pedig ismét azzá teheti, hiszen a városban hosszú idő után újra elin­dult a vájárképzés, első körben huszonegy tanuló­val - hangzott el a 64. bátonyterenyei bányász­napon, amelyet a város önkormányzata és a Feke­te Gyémánt Egyesület rendezett. Az eseményen megemlékeztek a hősi ha­lált halt bányászokról, át­adták az ilyenkor szoká­sos elismeréseket a helyi szakszervezeti tagok ré­szére, sőt az idei prog­ramban zenés, táncos pro­dukciók is szerepeltek. R.l. Bátonyterenye. Az eseményen el­sőként Milicki Ferenc, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet Nagybátonyi Alapszervezetének elnöke mondott köszöntő beszé­det, a bányavárosi emlékműnél. Ismertette: ezen a napon immá­ron 64. éve hajtanak fejet azok előtt, akik a 20. század bányasze- rencséüenségeiben hősi halált hal­tak. Tisztelettel emlékeznek arra a 118 társukra, akik életüket áldoz­ták a barnaszén kitermelése köz­ben. A szervezet elnöke elmondta azt is: a tragédiák ellenére komoly fejlődést hozott a város életébe a bányászat, míg a bezárások nega­tív hatásai ma is érződnek. Mint mondta: ettől függetlenül fontos a múlt hagyományainak ápolása, így a bányásznap megtartása is. Megosztotta a rendezvényre lá­togatókkal gondolatait Nagy-Maj- don József, polgármester is, aki ko­moly előrelépésnek tartja azt, hogy újraindult a vájárképzés Bátony­terenyén, melyhez, mint mondta minden támogatást megkapnak a kormánytól. A szakmára való felké­szítés tehát elkezdődött, most már csak a bányák újbóli megnyitására lesz szükség, mely elhozhatja a vá­ros újabb jelentős fellendülését, és új munkahelyeket teremthet az itt élők számára- emelte ki.- A bányásznapi események bi­zakodásra adnak okot, hisz a vá­rosvezetés is felkarolta az ünnep­ség szervezését, a kormány pedig a szakma megőrzését, a bányák lehetőség szerinti újranyitását. Bí­zom abban, hogy Nógrád megye, ezen belül Bátonyterenye ásvány­kincsei mihamarabb felszínre ke­rülnek, munkát, megélhetést ad­va az itt élő embereknek, az új nemzedéknek. Ez lehet Bátony­terenye újabb jelentős fellendülé­sének alapja és forrása- hangsú­lyozta a város vezetője. Ezután elhelyezték az önkor­mányzatok, pártok, civil szerveze­tek képviselői a kegyelet koszorú­it, virágait, a bányavárosi emlék­műnél. A megemlékezés - ame­lyen közreműködtek a Bányász Nyugdíjas Nők Klubjának tagjai - a Bányászhimusszal ért véget. Ezt követően a Városház téren átadták az 50,60 65 éve bányász szakszervezeti tagok részére, az elismeréseket, illetve az emlék­korsókat. Ezután jó ebédhez szólt a nóta, majd zenés, kulturális műsorral folytatódott az ese­mény. Színpadra lépett a Medali­on Tánccsoport, a Royal Team, Mohácsi Brigi, Szega & Frédó, és Bangó Margit is. Megkoszorúzták a bányavárosi emlékművet Az erdő. a gomba vendégül látja a szedőket A nyár ment, a gombabőség maradt a to­vábbra is kitartóan itt vendégeskedő esőzé­sek eredményeként. Sok-sok gyűjtő örömére. Ám vajon elegendő-e nekivágni az erdőnek és a fajták ismerete alapján felszedni, aztán ellenőriztetni a kalaposokat? Erdészeti szak­emberek szerint ennél jóval kiterjedtebb tá­jékozottság kell ahhoz, hogy a mostanság kí­nálkozó nagyszerű lehetőséggel úgy éljünk: ember és természet egyaránt jól járjon... NMH-információ A kérdés tehát: ismerjük-e a gomba begyűjtésének sza­bályait? A válaszadás azért fontos, mert a mostani időjá­rási körülményeknek köszönhetően valóságos, enciklo­pédia az erdők talajszintje... Ugyanis még olyan gomba­fajok is nagy számban kifejlődnek most, amilyeneket csak a szakkönyvekben lehet látni. Az ismert és kevésbé ismert (erdős) helyekre viszont nem elégséges úgy tekinteni, mint egy kifosztandó kincsesbányára, mert a gombafélék egyike sem felesleges a természet számára. Ahogyan a szakemberek fogalmaznak, az erdei ökoszisztémában a gombák is fontos szereplők, hasznos munkatársak, s mint ilyenek, kíméletet érdemelnek, csakúgy mint a virágok, cserjék, faegyedek. Ezért is szabályozza a törvény (álla­mi erdőterületen), hogy az erdőgazdálkodó engedélye nél­kül, egyéni szükségletre személyenként és naponta leg­feljebb két kilogramm szedése engedélyezett. Az így ösz- szegyűjtött gombát nem szabad kereskedelmi forgalom­ban értékesíteni. Két kilogrammnál nagyobb mennyiség felszedése, felvásárlása az erdőgazdálkodó előzetes hoz­zájárulásával, engedéllyel történhet. Magyarországon az eddigi ismeretek szerint mintegy 2000 gombafaj él a mik­roszkopikus nyálkagombától az óriáspöfetegig. (A termé­szetjárók ezzel szemben mindössze néhány százzal talál­koznak, 58 pedig védett faj.) Valamennyi létfontosságú, „személyre szabott” feladatával vesz részt élőlények és a környezet harmonikus együttélésében. így például ezek bontják le a holt faanyagot A legismertebb és leggyakoribb gombafélék: őzláb-, a szarvas-, a róka-, a galambgomba, vargánya, szekfűgomba, galóca és a tinórufélék. Kellő tájékozottság hiánya esetén szedésük emberre, védett gombafajokra és az erdő egész­ségére egyaránt veszélyes. Elég csak arra gondolni, hogy egy-egy kiadós esőzés után akár ezrek mennek egyszer­re a Börzsönybe, a Cserhát területeire, ami hatalmas ter­helést jelent a természetnek, főleg a védett élőhelyeknek. Az erdő egészségét is tiszteletben tartó, környezettudatos gombagyűjtés szabályai a következők: Ne tapossuk szét a gombákat, ne dúljuk fel élőhelyüket, viselkedjünk úgy, mintha az erdő és a gombák vendégül látnának bennün­ket az otthonukban. A természet ingyen kínálja fel szá­munkra az ehető gombák változatos és ízletes sokféleség­ét, bőkezűségét tisztelettel és szeretettel háláljuk meg. Ter­mészetvédelmi területen lehetőleg ne hagyjuk el az erdei utakat: sok faj gyűjthető az erdőszegélyeken és az utak köz­vetlen környezetében is. Figyeljünk az erdészeti rendelke­zésekre, tilalmakra, s amennyiben védett területen szeret­nénk gyűjteni, akkor a természetvédelmi hatóság engedé­lye is szükséges. Fokozottan védett természetvédelmi te­rületen tilos ez a tevékenység. A szakértői bevizsgáltatást nem szabad elmulasztani, s tudni kell azt is, hogy esetenként a túl nagy mennyi­ségben elfogyasztott, továbbá a rosszul tárolt gomba (hi­szen erős, növényi fűszerről van szó) is idézhet elő mér­gezéshez hasonló tüneteket. Leggyakrabban elkövetett hiba zárt, műanyag zacskóba rakni ezeket, tudniillik eb­ben a gombák megnyomódnak, és az anyagcsere-folya­matok fokozódása miatt a termőtestek felmelegednek, ami a fehérjék gyorsabb lebomlásához vezet. Az ilyen - tehát nem mérgező - példányok elfogyasztása is okoz­hat gyomorrontást, rosszullétet. Megelőzésére a jól szel­lőző kosár használata ajánlott. Az elöregedett és férges kalaposokat nem érdemes elvinni, hogy a termőhelyü­kön szórhassák el spóráikat esélyt adva a következő nemzedék növekedéséhez. Mozdonymentés szabadidőben Ipartörténeti emlékünk, és im­már Salgótarján helytörténetének is része az a gőzmozdony, amely a városközponti vasútállomáson áll. Hogy díszítené azt, sokáig nem mondhattuk el, most viszont a hatvani mozdonyjávító műhely munkatársai és szabadidős moz­donyvezetők megszépítik a majd százhúsz éves masinát. Tarnóczi L. Salgótarján. A nagy, uniós finanszírozá­sú programok mellett talán eltörpül, ám gesztusában legalább ekkora értéket kép­visel az a munka, amelyet most Lőrinc Ist­ván irányításával a vasutasok a kiérdeme­sült gőzősön végeznek. Az önkormányzat kereste meg a vasúttársaságot azzal, hogy ha már az aluljárókat is rendbe teszik, a dísznek kitett mozdonyt is jobb állapotba hozhatnák. Kikezdte az idő, hajléktalanok is be-befészkelték oda magukat, még az is előfordult, hogy tüzet raktak benne. Szerencsére meghallgatták a kérést, a hatvani mozdonyjavító műhelyből küld­tek is néhány szakembert, ők dolgoznak most az 1895-ben gyártott mozdonyon.- A Magyar Királyi Gépgyárból került ki ez a 377175-ös jelzésű mozdony is - mond­ta Szilágyi István, akit a mozdony füstje még fiatalkorában megcsapott. Tizenöt évet még ő maga is gőzösön dolgozott, s örült, hogy az 1981. október 10-ig üzemelt (kazánenge­délye ugyanis addig tartott) gőzőst meg­menthették. Merthogy meg kellett mente­ni. Ilonka (vagy Gizi, erről az emlékezők vé­leménye megoszlik) ugyanis az acélgyár tolatómozdonya volt, a fővonalra vitte ki a gyárból a vasáruval megrakott szerelvé­nyeket, ám az engedélyeinek lejártát köve­tően kivonták a forgalomból. A bokrokkal benőtt vakvágányon veszteglő vontató a rendszerváltásra olyan rossz állapotba ke­rült, hogy félő volt, arra a sorsra jut, mint társa, amelyik a síküveggyárban teljesített szolgálatot - azt a vasért szétvágták. Végül az acélgyári mozdony ahogy a vasúttársa­ságtól el-, ugyanúgy vissza is került, s a ki­lencvenes évek elejétől díszíti a várost A renoválását feladatul kapott vasúti dol­gozók mellett most a vonalon korábban szol­rácsot tesznek a mozdonyvezető fülkére, rozsdátianítanak, alapozó festéket kennek a mozdonyra, majd következik a dekoráció, hogy a 119 éves matuzsálem a legjobb for­máját hozza ismét. gálatot teljesítő, ma már nyugalmazott moz­donyvezetők és ma is dolgozó, aktív moz­donyvezetők Is besegítenek a festésbe, sza­badnapjukon. A napokban kezdett munkák során fémszerkezeteket hegesztenek, védő-

Next

/
Thumbnails
Contents