Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-05 / 180. szám

David Runner Ismertem egy lányt Ismertem egy lányt, egy tö­rékeny lányt. Majd, ha.újra lá­tom, félek nem lesz ugyan az a törékeny lány. Lássam újra. Legyen erős, legyen boldog, legyen szerelmes, de ha szo­morú és összetört, lássam, mert ismertem egy lányt. Vajon mit gondol most ez a lány? Gondol-e néha rám? Le­het elfelejtett és nem tudja már, ki ismerte csak kicsit ezt a lányt. Lehet, nagyokat kacag most, lehet álomban szendé­ről, bármi lehet, tudom, ez a lány mindig gyönyörű. Mit tud ő, mit más nem tudhat, hogy lehet valaki ennyire ki­vételes? Ilyen volt ez a lány, csak én keveset tudtam róla. Ha újra látom majd, megöle­lem és lehet, el nem engedem. Ismertem egy lányt, és újra meg fogom ismerni, ugyan ezt a lányt. Csak gondoljon addig néha rám. Ó, te lány, ismertelek egy kicsit már. Bár fáj, hogy nem vagy itt, még is örülök, hogy e fájdalmat te okoztad. Mikor jössz haza? Mikor lesz újra nyár, az az igazi nyár, amiben te is benne voltál. Majd a te­kintetem az égre tűzöm, és minden egyes gépmadárról azt gondolom, talán éppen raj­ta ülsz és hazaérkezel. Te lány, előttem bezárkóztál még is érdekes maradtál. Te vagy az a lány, kit ismertem már. Nehéz elengedni azt, ki egyszer veled volt, de kit még meg sem kaptál, talán sokkal nehezebb. Csak volna, a mi lett volna jár a fejemben, de nem felejtem el, hogy mi lehet még. Bármi jön most, ne fe­ledd, te vagy az a lány. Gon­dolj néha úgy rám, mint a ma­dár, könnyedén száll. Most hosszú hónapok jönnek, de nem lesznek értelmetlenek. Te boldog vagy most, én meg rád gondolok. így telnek a napok, és lehet majd egyszer felhívsz: itthon vagyok. Ismerhettem volna egy lányt, néztem volna, hogy fé­süli haját, de az idő meg nem állt. Majd most, most megis­merem, csak jöjjön haza úgy, hogy gondol még rám. Mi lesz, ha elfelejt, és kérdésem­re nem felel? Ha nem ő lesz az a lány, kivel elment az a nyár. De bízom benne, hisz isme­rem, hisz ő az a lány. HIRDETÉS Málnaünnep a Börzsöny lábánál Hegedűs-Sztranyovszky (Folytatás az 1. oldalról.) Berkenye. A község központjá­ban, ezen a vasárnap kora dél­utáni órán igen nagy nyüzsgés fogadja a látogatót. A fogadó tő- szomszédságában sátrak sora­koznak, alattuk különböző por­tékákat kínálnak serényen az ideérkező vendégeknek. Szem­közt, a színpadon a műsor kez­dődik. Az elmúlt hetek folyama­tos falujárása során tapasztalt magyar népzene után üdítőleg hat ránk a német nemzetiségi muzsika. A verőcei Őszikék néptáncegyüttes hölgy tagjai gyönyörű kék ruhában mutatják be a hagyományos sváb táncot ­később férfiak is csatlakoznak hozzájuk. Amíg a műsort csodáljuk, oda­lép mellénk Schmidt Józsejhé, a házigazda polgármester, aki el­mondja, a német tradíciókat Nógrád megyében már csak Ber­kenyén és a szomszédos Szen­dehelyen őrzik. Lám, ahogy el­hangzik a mondat, a bemondó máris a szendehelyi kórust kéri fellépésre. Harmonikaszóra zeng a „sramlidal”, a közönség pedig, mintha csak egy bajor vá­sárban lennénk, vállvetve ring a ritmusra, balra és jobbra: „Sag dankeschön mit roten rosen” éneklik, s valóban hálás köszö­net a szép előadásért. A hőség egyre elviselhetetle­nebb, az egyre gyarapodó közön­ség nagy többsége az árnyékba húzódik. Innen szemlélik előbb a vácrátótiakat, majd mosolyog­va azt az alpesi szerelmi évődést, amit a verőcei csoportból mutat be egy idős pár - nemsokára megtapasztalhatjuk, a kor vég­képp nem akadály, ha jókedvre kell deríteni az embereket, hi­szen a hetvenhét éves (!) táncos úr úgy ropja, mint egy hetyke le­gény, a botot sebesen pörgetve teste körül. A következő szám a málnasze­dés pillanataiba ad betekintést. A berkenyéi vegyeskórus málná­val díszített egyenpólóban mu­lat és mulattat a színpadon. Vé­ge a munkának, lehet nótázni bátran, s ezt teszik a vendéglá­tók fiatalabbakból álló csoportjá­nak tagjai is. Aztán ismét a verő­ceiek következnek: gyors átöltö­zés után fergeteges cigány-pro­dukciót mutatnak be - termé­szetesen a fentebb említett per­gő lábú bácsi főszereplésével. A nagy melegnek hamar vége szakad, mire a nagymarosi, leg­alább negyvenfős fúvószenekar zenélni kezd, egyre feketébb fel­hők gyülekeznek a falu fölött, és félő, hogy hamar leszakad az ég. Az eső áldását nem is úszszuk meg - jól Időzítve, a színes felvo­nulás kezdetére érkezik meg a kiadós zápor. Villámgyorsan fut be a hosszú, gumikerekű turista­vonat fedett része alá a nép, a fel­vezető traktorok bakján ülők es­ernyőt nyitnak, csak szegény lo­vasok áznak, de ők megszokták ezt. így megy a menet egyik ut­cából a másikba, üdvözölve azt, hogy idén is jó termést szüretel­tek, akadt bőven a Börzsöny al­ján ebből az ízletes málnából. A salgótarjáni ifj. Gelencsér Já­nos, a Dobroda zenekar vezetője tizenkét induló között negyedik helyezést ért el a közelmúltban megrendezett balatonfüredi An- na-bál prímásversenyén, amely- lyel a Hagyományok Háza által felajánlott százezer forintos pénzdíjat is elnyerte. B.R. Salgótarján, - Büszke vagyok erre az eredményre - említi. - Amikor gratulál­tak nekem, mindig azt mondtam: nekem ez olyan, mintha első helyezett lettem vol­na, mert a többi helyezett mind a harmin­cas korosztályt képviseli, én vagyok egye­dül húszas. Szeretnék ezúton is gratulál­ni a győztes Dezsőházi Tominak, aki egyébként a nagykállói Bürkös zenekar kiváló prímása, Hegedűs Máténak, aki második lett és Kovács Marcinak, aki har­madik helyezést ért el, és nem szabad ki­hagyni Maruzsenszki Andort sem, akivel holtversenyben negyedik lettem. A mindössze 22 éves iff. Gelencsér János elmondta, hogy a népzenével már egészen kiskorában, édesapja révén, került kapcso­latba, aki, ha lehetett, mindig eredeti, auten­tikus népzenei gyűjtéseket hallgattatott ve­le, és már másodikos általános iskolás ko­rában beíratta a salgótarjáni zeneiskolába.- Fodor Sándor tanár úr adta a kezembe a hangszert, és tanított klasszikus hege­dűn - említi. - Egy nyári napon édesapám­mal sétáltunk a Vásártér környékén, ami­kor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki muzsikál az egyik bérház harmadik eme­letén. Felmentünk, és ekkor ismerkedtem meg a második mesteremmel, Szabó István „Cincivel”, aki éttermi muzsikus volt Nagy örömmel elvállalta, hogy tanít engem. Ő vezetett be a népies műdalok, magyar nó­ták világába. Olyan tapasztalatokat szerez­tem nála, amelyek mindvégig végigkísér­nek a muzsikus életben. Tehát így volt ez. Klasszikus hegedű tanulmányaim alatt párhuzamosan hozzá is jártam minden hétvégén, négy éven keresztül. 2002-ben beiratkoztam Hrúz Déneshez, a kiváló Dűvő zenekar prímásához a zeneiskolába, aki elindított a népzene és a népi hegedü- lés útján. Nos, a zeneiskolai növendékekből né­pi zenekar alakult, amellyel minden év­ben népzenei versenyen vettek részt Gö­döllőn, Bonyhádon, Budakalászon, ahon­nan rendszeresen elhozták a nívódíjat. Ifj. Gelencsér János az érettségi után fel­vételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi hegedű szakára, ahol már megszerezte a BA diplomát, ez év szep­temberében pedig a mesterképzésen folytatja a tanulmányait. Az első orszá­gos prímásversenyén, 2011-ben, 19 éve­sen harmadik lett. Hogyan értékeli balatonfüredi szerep­lését?- Úgy érzem, hogy a lehető legjobb teljesítményt adtam ki magamból, és jólesett, hogy a zsűri - Árendás Péter, Lakatos Róbert, Pál István „Szalonna” és Gombai Tamás - nagyra értékelte a produkciómat, és úgy gondolom, ez a legjobb elismerés, mert így tudom, hol tartok az utamon, hová lépjek tovább. Persze, elégedetlen típus vagyok, szere­tek folyton újat tanulni, dolgozni a ban­dámmal, a Dobroda zenekarral. Idén még szeretnék részt venni a III. Póttá Géza prímásversenyen, jövőre pedig az V. Kecskeméti Prímásversenyen - zár­ta szavait. T--------1 VG Ü Salgótarjáni Hulladékgazdálkodási és Városüzemeltetési nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (rövidített név: VGÜ Nonprofit Kft.) TEVÉKENYSÉGI KÖREINK:- Hulladékgazdálkodás (települési, veszélyes, állati, szelektív hulladékkezelt- Településtisztasági szolgáltatás - Fizetőparkoló-üzemeltetés- Telephelyeink, elérhetőségeink: 3100 Salgótarján, Kertész út. 2. számú telephely Telefon: 06/32- 440-366, fax.: 06/32-440-360 ÜGYFÉLSZOLGÁLATOK HULLADÉKSZÁLLÍTÁSI ÜGYEK: Salgótarján, Kertész út. 2. Telefon: 06/32-440-366/ 118-as mellék Szállítás közvetlen szám: 06/32- 441-810 (konténerbérlés, hulladékgyűjtő zsák vásárlása, hulladékszáilftási ügyek) Ügyfélfogadás: Hétfő 8:00-15:00 Kedd 8:00-15:00 Szerda 7:00-19:00 Csütörtök 8:00-15:00 Péntek 8:00 - 14:00 FIZETŐPARKOLÓ ÉS KÖZTISZTASÁG, GYEPMESTER: Salgótarján, Kertész út 2. Telefon: 06/32-440-366/ 119-os mellék (parkolási, gyepmesteri, köztisztasági, állatmenhelyi ügyek) Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 8.00-15.00 Péntek: 8.00-12.00 HULLADÉKLERAKÓ, ÁRTALMATLANÍTÁSI ÜGYEK: Salgótarján, Csókáspuszta Telefon: 06/32- 511-025 (hulladékkezelési ügyek, települési veszélyes, szelektív, állatmenhelyi, állati-hulla hamvasztási ügyek) Nyitva tartás: Hétfő-szombat: 6.00-18.00 FIZETÖPARKOI.ÁSI ÜGYEK: Salgótarján, Arany János út 19/A 6. pavilon Telefon: 06/32-440-921 (fizetőparkoló,bérletek, panaszok) Ügyfélfogadás: Hafő Kedd Szerda Csütörtök Péntek 8:00-16:00 8:00- 16:00 8:00 - 20:00 8:00 - 16:00 8:00 - 16:00 ÁLLATMENHELY ÉS GYEPMESTERI SZOLGÁLTATÁS a Térségi Hulladéklerakó Telepen. Az állatmenhely munkanapokon látogatható 9.00-13.00-ig, más napokon előzetes egyeztetés szükséges. Gyepmesteri szolgáltatás: kóbor, ill. elhullott állatok begyűjtése Bejelentés: 06/70-569-6623-as telefonszómon E-mail: vgu@vgn.hu Honlap: www.vgu.hu Délután közepén telefonált egy fiatalos hangú nő, hogy elté­vedt a Börzsönyben.- Hol van most?- Nem tudom.- Honnan indult el?- Királyrétről és Diósjenőre szerettem volna átmenni.- Ott van egy kővel kirakott régi út. Azt megtalálta?- Nem, a zöld turistajelzésen mentem, de azt már nem találom. A lényeg az, hogy a hölgy elté­vedt és egy öreg bokszer volt vele. A nő sötétbarna felsőt és fekete nadrágot viselt, a kutya sötét szí­nű volt. A legrosszabb színek a te­repen való megkereséshez. Kide­rült, hogy egy kisebb réten már átment, de szakadéktól és kidőlt fáktól nem tudtak továbbmenni. „Leriasztottam” Görög Andrást Budapestről és egy polgári védel­mis urat, aki terepjáróval és quaddal indult el. Néztem a Bör­zsöny térképét a számítógépen és a turistatérképen is. A nő által el­mondott magaslat nem szerepelt sehol. Összepakoltam és beöltöz­tem a terepi mentős ruhába, eköz­ben telefonon beszéltem a nővel és azt tanácsoltam neki, hogy vala­milyen emberi létesítményt keres­sen. Bepakoltam a lámpákat, tér­képet, elsősegély felszerelést, GPS- t, papírt, tollat, mágneses kék fény- hidat, termoszba italt. Ettem vala­mit és vártam a polgári védelmis kollégát. Hívtam a nőt. Ez előtt Görög András az egyik mobilszolgálta­tótól megtudta, hogy ők tíz kilo­méteres pontossággal tudják megmondani, hogy hol van a nő telefonja. Tíz kilométer a hegyes, völgyes Börzsönyben nagy távol­ság nagyon. Kiderült, hogy a hölgy lát egy háztetőt. Kértem menjen arra. De arra nincs turis­tajelzés! - mondta. De ház az van! - válaszoltam. Végül Kóspallagra jutott, így nem kellett odaérnünk. Tanulság: egyedül, idős kutyá­val, ismeretien területre elmenni könnyen életveszélyes is lehet! Manga Mihály mentési vezető Központi Különleges Mentőszolgálat I i Ifjú prímás sikere az Anna-bálon Eltévedt turista a rengetegben A szendehelyi vegyeskórus zengi a „sramlidalt” , A nagymarosi fúvószenekar nem tudta elűzni az esőt ^^^umikerekí^isvasú^^

Next

/
Thumbnails
Contents