Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)
2014-08-30 / 201. szám
2014. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Klausmann Viktor: Szeretem, ha enyém az utolsó szó „CSAK TELEVÍZIÓ-IGAZGATÓ NEM VOLTAM MÉG" ...Rendezgettem otthon a dolgaimat, és megtaláltam egy 1998-as Nők Lapja címlapot. Összehasonlítottam a 13 évvel későbbivel - hát a mostani énem jobban tetszik, mint a régi. Az egy kicsit vicces volt. Röhögtem magamon eleget. De ha a YouTube-ra felmész, te is tudsz rajtam röhögni. Zöld zakó, az akkori kornak megfelelően középen elválasztott hosszú haj... Elég viccesnek tűnök. A televíziózást egyébként 1989-ben kezdtem. Számtalan műsort csináltam, rengeteget dolgoztam, épp csak televízióigazgató nem voltam.- Hiányzott, hogy az legyél?- Nem, mert közben voltam vezérigazgató egy részvénytársaság élén. A Kele és Klausmann Reklámügynökség 1996 és 2002 között Magyarország ötödik legnagyobb magyar tulajdonú reklám- és marketingcége volt. A legkomolyabb cégek Sándor András hetett, azt ott eltöltöttem, minden fát ismerek, s ha maradok még két-három évig, végképp elsüllyedek vidéken. Ez persze nem rossz, de ahhoz képest még fiatal voltam. így aztán 43 évesen úgy döntöttem, eladom. Az új tulajdonos, Még az utcába se mentem be. De onnét kétszáz méterre van a strand, ott vagyok egész nyáron, s időnként ránézek a házra. Az új lakók állandó vendégeim a strandon, kaptak éves belépőt és örülök, hogy láthatóan jól érzik magukat a völgyben.- Álmodsz még a régi otthonoddal?- Gyakran. Annak a háznak minden darabkáját egyenként raktam össze. Kevés olyan telek van Magyarországon, aminek van egy saját, 30 méteres hosszú patakja, ami átfolyik rajta. Hidat is építettem rá.- Ha azok a gerendák mesélhetnének, miről sztoriznának?- Mesélhetnének például gyerekek fogantatásáról, nagy bulikról, vendégekről, jó sok elmélkedésről, gondolkodásról. Az a nyugalom szigete volt, leszámítva a szomszéd disznait. Néha kicsit büdösek, de télen jön a kóstoló... Nagy családként éltünk ott. A szomszédunk hozta a fát, a szembe-szomszéd javította az autót, a harmadik szomszéd néni volt a takarítóm, tehát teljesen beilleszkedtem a környezetbe. Szerettem őket, tudtam, hogy biztonságban vagyok ott, fel sem merült, hogy bármi történhetne. Egy ilyen kis közösségben még figyelnek egymásra az emberek. Ott még rendes emberek laknak.- Kiken segítettél végül a pénzzel?- A családomban vettek fel svájci frank hitelt... „A HÉT NAGY RÉSZÉT A MÁTRÁBAN TÖLTÖM”- Mindig ilyen elegánsan öltözöl?- Ne viccelj már, ez néni is olyan elegáns! Inkább hétköznapiasan nézek ki.- Ezek szerint a zakó az alap?- Igen. Persze, ha felmegyek a hegyre, azonnal ledobom, mert sportosan érzem jól magam inkább. A zakó egyébként 45 éves kor fölött már ápol és eltakar... Nem mondom, hogy nincs rajtam felesleg, de baromira jól érzem így magam. Néhány éve egy nagy médiavállalat teljes vezérkara le akart fogyasztani. Megküzdöttem velük, mert mondtam, hogy én így érzem jól magam a bőrömben, ne akarjanak megváltoztatni. A mérleg 86 kilót mutat alattam, tele vagyok erővel, és a térdem is csak azért fáj, mert elkopott. Ötéves korom óta síelek. Úgy nézek ki, ahogyan egy átlagos negyvenes férfi kinézhet. Egyébként is azt mondják, hogy egy férfi 100 kiló alatt nem férfi, de ettől én még nagyon messze vagyok.- Hogyan sikerült a teljes vezérkarral szemben az akaratodat érvényesíteni?- Határozottsággal. Mondták, hogy a tokám miatt is fogynom kéne, de megérttettem velük, hogy ilyen alkat vagyok. Apám is pont így néz ki. Igen, van egy tokám, meg egy kis pofazacskóm. És akkor mit csináljak? Menjek le 75 kilóra? Értsék meg, hogy én nem akarok divatból „aszott girnyó” lenni mint sok ötven körüli pályatársam! És megértették.- Ha már a szüléidé említetted... Ők elolvassd a rólad szóló cikkeket?- Édesanyám rettent en jól informálódik. Bá történelem-testnevelés szakos tanárként csak akkor veszi meg a bulvárlapokat, ha valamelyikben benne vagyok, és volt is olyan időszak, amikor nem volt rám annyira büszke. Amikor a válásommal kerültem címlapokra, azért volt számára kellemetlen, mert a rokonok elkezdték hívogatni. Nyilvánvalóan tudott ezekről a dolgokról, de minden rokon nem lett részletesen beavatva. Az nem volt egy szép időszak, ez tény. Én csak szakmai ártalomnak hívom... A bányászok 6-8 év után szilikózist kapnak, mi meg időnként kibillenünk a címlapra akkor is, ha nem akarjuk.- Korábban, az azt megelőző 15 évben kerültél címlapra hasonló témában?- Nem. Az eset kibillentett a vissza- vonulós, nyugalmas, otthon tévézős korszakból. Vannak nyugalmasabb korszakok is, amikor ki kell pihennem az azt megelőző húsz évet. Ugyanakkor van egy pont, amikor elég lesz a pihenésből. „MÉG ÁLMODOM A RÉGI OTTHONOMMAL"- Alapvetően te választasz mindent? A pihenést és a pörgést is?- Igen. Az ember többnyire maga dönti el, hogy mit csinál. A feleségemet is én választottam, meg azt is, amikor elköltöztek a kislányommal. Körbenéztem a 220 négyzetméteres házamban - ahol három fürdőszoba, három szoba, nagy konyha, meg egy óriási nappali volt -, és feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor én most mi a francot csináljak itt ten is, hetente egy-két napot ott töltök, elintézem a hivatalos dolgokat, aztán megyek vissza a közelükbe. egyedül? Aztán megemlítettem néhány barátomnak, akiknek gazdag ismerőseik voltak, hogy itt egy híres ház, amit minden újságban látni lehetett, ennyi az ára, nézzük meg, kinek éri meg. Két nap múlva bejelentkezett egy nagyon komoly bankár, és azt mondta, holnap megvenné készpénzben. Ekkor kértem 48 óra gondolkodásildőt, mert nem gondoltam én ezt ennyire komolyan. Átgondoltam, ki mindenkin i dók segíteni, ha éppen lesz néhány tízmillió forintnyi készpénzem. Meg úgy voltam vele, hogy amennyi időt leaki megvette, megérdemelte. Három gyermeke van, nagy család, rájuk van szabva a ház. Amúgy biztos nem adtam volna el annak, aki nem érdemli meg. Erős lelki kötődés egy olyan otthon, amit a saját kezeddel építettél.- Hányszor autóztál el azóta arra?-Ha a bőrödbe bújhatnék, mit tapasztalnék: jó Klausmann Viktornak lenni?- Nem adom a bőröm! (névet) Nem vagyok babonás ember, de ezt muszáj lekopognom., (háromszor kopog az uj- jával az asztalon) Azt a bizonyos nagy mélypontot leszámítva nincs gond. Nem egyszerű válni, és nem egyszerű úgy szerepelni a címlapokon, hogy nem te generálod. Az nem volt könnyű fél év, de utána helyrerázódtak a dolgok. A gyerekeim segítettek abban, hogy helyrejöjjek. Ma már azt mondom, igenis jól érzem magam a bőrömben. Persze, vannak hétköznapi nehézségek, hiszen mint minden vállalkozónak, nekem is folyton agyalnom kell, ha meg akarok élni. De alapvetően szeretem, amit csinálok. Hatvani vagyok, ezért különösen kedves a szívemnek Heves megye, és vele együtt Gyöngyös is, hiszen a feleségem és a kislányom ott élnek. A feleségem épp egy helyi hotelnek lett az igazgatója, tehát röghöz van kötve, én pedig körülöttük legyeskedek, jö- vök-megyek. Egyébként van egy irodaként használt lakásom Pesdolgoztak velünk a Theodorától a Glóbusig. Az utolsó nagy munkánk a Köztársasági Elnöki Hivatal arculatának megtervezése volt, de ezzel 2002-ben ki is írtak bennünket a következő rezsim pályázói közül, így megszűnt a meló. Igazság szerint bele is untam az egészbe. Aztán kiköltöztem Domonyvölgybe, nyolc évig ott laktam, nem olyan rég adtam el a birtokomat Pillanatnyilag leginkább sportmarketingben és sportüzemeltetésben utazom, kollégáimmal sípályát és kölcsönzőt üzemeltetünk, oktatást szervezünk, és időnként egy kis média is beesik. (Nevet...)- Igaz, hogy nem akartad elvállalni az újraindult Szerencsekerék műsorvezetését?- Igaz. Nem voltam biztos abban, hogy tíz év után ugyanúgy meg tudok felelni műsorvezetőként ebben a produkcióban. A szerkesztéssel nem volt gond, hisz vetélkedő-kompatibilis vagyok, igyekszem követni az új trendeket. Ha valahol Európában új kvízjáték indul, azt biztosan tanulmányozom, elemzem a siker titkát. Az olasz vetélkedőket szeretem leginkább, az színben, rendszerben, habitusban is a miénk lehetne. Ilyen tekintetben nem volt bennem kérdőjel. Tudtam, hogy egy vetélkedő szerkesztésével gond nélkül megbirkózom. A műsorvezetés már inkább elbizonytalanított. Tíz évvel korábban könyörögve kértem a TV2 vezérigazgatóját, hogy szüntessük meg ezt a műsort, mert képtelen vagyok még egy forgatásra bemenni. Pont akkor fejeződött be, amikor még nem pukkant ki, s a nézőkben is volt egy plusz alapélmény, tehát az újrakezdés ilyen szempontból biztos volt. Az azonban nem, hogy vállaljam-e a műsorveze- tést. Első körben hallani sem akartam róla, de a STORY4 vezetői meggyőztek. Készítettek egy közvélemény-kutatást, ahol az ismertséget tekintve még mindig előkelő helyen végeztem. Az első nap húzós volt, ott menet közben tudtunk korrigálni azzal a csapattal, akikkel tíz évvel korábban abbahagytuk. A rendező, az asszisztensek, a számítógépes csapat mind a régi szériából jöttek. Az első adás, amit felvettünk, végül a kukában landolt, de ez általában így szokott lenni. Utána már ment minden, mint a karikacsapás. Amikor besétáltam az új megvilágított díszletbe, és megforgattam a kereket, olyan volt, mintha tegnapelőtt hagytam volna abba. Pedig féltem, hogy ha meglátom a kereket, gyomorgörcsöm lesz. Aztán kiderült, hogy gyönyörűen letisztult minden, ráadásul az idő mindent megszépít, s mára csak a szép emlékek maradtak. Aztán ez is elmúlt...- A belső vívódásaid ellenére a gyakorlatban elég határozottnak tűnsz...- Szeretem, ha mindig enyém az utolsó szó. De erre szükség is van. A mai médiaipar arról szól, hogy megcsinálnak egy műsort, felvesznek belőle húsz adást, majd öt után kidobják az egészet. Én megtehettem, hogy a Szerencsekerékben úgy búcsúztam tíz évvel ezelőtt: remélem találkozunk még. És mit ad Isten, ez bejött.- Árpával tartod a kapcsolatot?- Nem lettünk ugyan közeli barátok, de nagyon jó viszonyban vagyunk. Gyakran sms-ezünk. Ha meglátom őt egy német, vagy angol filmsorozatban, mint nyomozó, mindig dobok rá egy üzenetet, hogy milyen volt. Legutoljára épp egy kemény csávót alakított. Na azon elröhögtem magam. Ismerem az igazi énjét, pontosan tudom, hogy minden mondata mögött ott az állandóan mosolygó ' kisfiú. Ha nem ismerném, lehet, hogy a másik arcát is elhinném... V V « r f * V
