Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-29 / 200. szám

FOTÓ: t.YURKÚ PÉTfcK Cé l az ízlésvilág átformálása Sz. A. folytatás az 1. oldalról) . * r* i'N • ANógrád Megyei Kormányhivatal Népegészség­ügyi Szakigazgatási Szerve által szerve­zett közétkeztetési konferencián - amelynek a megyeháza díszterme adott otthont - a megyében működő főző­konyhák élelmezésvezetői, valamint a fenntartók képviselői, önkormányzat­ok polgármesterei vettek részt, akiket elsőként dr. Pallér Judit megbízott or­szágos tisztifőorvos és dr. Szabó Sán­dor kormánymegbízott köszöntött. Ezt követően a megjelentek meghallgathat­ták dr. Surján Orsolya Nógrád megyei tisztifőorvosnak, dr. Martos Éva az Or­szágos Élelmezés- és Táplálkozástudo­mányi Intézet főigazgató orvosának és dr. Mucsi Gyula Békés megyei tisztifőorvosnak az előadásait. Mint megtudtuk, Magyarország egész­ségi mutatói igen kedvezőtlenül alakul­nak, az összes betegség nyolcvan száza­léka összefüggésbe hozható a helytelen táplálkozással, amely felelős a szív- és ér­rendszeri betegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás és a daga­natos betegségek kialakulásáért. Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) a gyermekkori elhízás egyre nagyobb népegészségügyi problémájára hívja fel a figyelmet. Az iskola-egészségügyi je­lentések adatai alapján a túlsúlyosság előfordulásának gyakorisága minden korosztályban nő s az elmúlt tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Ugyan­ezen tájékoztatók szerint Nógrád me­gyében 2011-ben a 0-18 éves korosz­tályban a lányoknál a harmadik, míg a fiúknál az ötödik leggyakoribb beteg­ség az elhízás volt. Az elmúlt években végzett hazai táp­lálkozás-egészségügyi és ombudsmani vizsgálatok eredményei is azt igazol­ják, hogy a közétkeztetés sem minősé­gében, sem mennyiségében nem felel meg az egészséges táplálkozásnak. Az ételsorokat magas energiatartalom és alacsony tápérték jellemezte. A korsze­rű ételkészítéshez igen sok konyhán hi­ányoznak a személyi és tárgyi feltéte­lek. Megyénkben a 96 konyha közül je­lenleg 16 helyen nincs szakképzett élei- mezéjsvezető, 77-en nincs diétás sza­kács vagy dietetikus szakképesítéssel rendelkező szakember, hét főzőhelyi­ségben még nincs számítógép sem, il­letve 52 pedig nem rendelkezik táp­anyagszámító programmal. Ezek az adatok egyértelműen abba az irányba mutattak, hogy a közétkeztetés terüle­tének szabályozására önálló rendelke­zés megalkotása szükséges. A 37/2014 (IV.30) EMMI rendelet - a személyi és tárgyi minimumfeltéte­leken túl - tartalmazza a területet érintő fogalmak meghatározását, va­lamint a megengedett napi energia- és sóbevitel korcsoportonkénti érté­két, az egyes élelmiszer alapanyagok felhasználására, a diétás étkeztetésre vonatkozó előírásokat és az étrend­tervezés alapelveit. A közétkeztetés átalakításával a zöldség- és gyümölcs­fogyasztás, valamint a többszörösen telítetlen zsírsavak mennyiségének a növekedése, továbbá a só, a telített zsírsavak bevitelének csökkenése, il­letve a korcsoportnak megfelelő ener­gia bevitele érhető el. Nem könnyű feladat a fogyasztók ki­alakult ízlésvilágának a formálása, de a közétkeztetésnek fel kell vállalni az íz­lésformáló szerepet, ugyanis sokan itt szembesülnek először, az általuk még nem ismert új alapanyagokkal és receptúrákkal. Ennek az a jelentősége, hogy az itt felfedezett és megszeretett egészséges ételeket előbb-utóbb otthon is elkészítik, ezáltal a közétkeztetés re­formja megjelenhet a társadalom legki­sebb egységében, a családokban is, amely a távolabbi nem titkolt célkitűzé­se a rendelet megalkotóinak. Az elmúlt év során - köszönhetően az ott zajló felújítási folyamatoknak - több alkalommal is olvashattunk a salgótar­jáni Kálvária történetéről. Köszönet ille­ti a szerzőket ismeretterjesztő, a múltat feltáró és közkinccsé tevő munkájukért. Tekintettel azonban arra, hogy a Kálvá­ria legújabb kori történetének leírásá­ból, most már következetesnek mond- hatóan hiányzik egy időszak, erre sze­retném felhívni a figyelmet. Egyrészt azért, mert a tényszerűség ezt kívánja, másrészt azért, hogy levonhassunk egy fontos következtetést a jövőre vonatko­zóan. Tény, hogy a „felszabadulás” után a Kálvária vallási és Trianonra emlékez­tető szerepét az akkori városvezetés tu­datosan leépítette. A barlangból - saj­nos kideríthetetlen, hogy hova - eltávo­lították a szobrokat és részben eszmei okokból, részben a vandalizmust meg­előzendő, befalaztatták, de sem a bar­langot, sem a Kálváriát nem pusztítot­ták el. A sétautakat rendszeresen kar­ban tartották a városgazdálkodás em­berei is és a turisták is. A ma tapasztal­ható vandalizmust figyelembe véve pedig szinte csoda, hogy a stációk min­den különös gondoskodás nélkül is aránylag jó állapotban maradva vészel­ték át a „szocializmus” csaknem negy­ven esztendejét. Igaz, randalírozni és mindent össze­firkálni már a rendszerváltozás előtt is sokan feljártak, de az igazi rombolás az 1990-es évek legelején kezdődött! Ép­pen ezért - eltérően a mai helytörténe­ti megállapításoktól - nem kellett csak­nem két évtizedet várni a Kálvária és környékének rendbetételével. A rend­szerváltozás utáni első képviselő-testü­let Zsély András polgármester időszaká­ban döntött a nyugati városrész közte­rületeinek rendezési keretein belül az útépítések miatt megbontott és erősen megrongálódott lépcsősor és korlátok teljes felújításáról, a fabenövések meg­szüntetéséről, új padok elhelyezéséről és egy egészen korszerű, vandalizmus ellen is biztosított lámparendszerről. Ennek a generális felújításnak a költsé­geit a mai benzinkút és a Me Donald’s területének eladási árából fedezték. A rongálások veszélyét azonban alábe­csülték, ezért 2003-ban az egyszer már felújított, de szűk tíz év alatt ismét nagy­mértékben lepusztított állapotot kellett megszüntetni. Sajnos, azóta ismét so­kat romlott a helyzet, kidöntötték a pa­dokat, megrongálták ^lámpákat, korlá­tokat, elszemetelődött, drogozók tanyá­jává vált a környék. S az oktalan pusz­títás most, a barlang helyreállítási mun­kálatai alatt sem szünetelt! Legfőbb tanulságként tehát le kell vonnunk a következtetést: ha azt akar­juk, a Kálvária és környéke továbbra is megtartsa tiszteletet parancsoló szak­rális és csendes pihenőhely jellegét, an­nak az országzászló környékével, a Szent Imre-hegy sétaút hálózatával egy­bekötött éjjel-nappali, rendszeres őrzé­sét, folyamatos karbantartását meg kell oldani. A megfigyelő kamerák szükségesek, de nem helyettesíthetik a folyamatosan jelen lévő parkőröket, az időnként gya­logosan arra cirkáló rendőröket! Fancsik János dr. Tarnóczi László (Folytatás az 1. oldalról.) trsekvadkert - Kinn is vagyok, benn is vagyok - mondja moso­lyogva a fővárosból idekerült tu­laj, amikor azt kérdem tőle, mi­értjó kúriában lakni. Ez az a lép­ték, ami már élhető egy család számára, teret nyit a szabadság­nak és az alkotómunkának is. S mivel a települést központjában áll, ha akarom társasági életet élek: bárkivel találkozhatok vagy bárki betérhet, de ha aka­rom, kizárom a külvilágot - teszi hozzá. István Budapesten, a XI. kerület­ben éveken át vezetett egy galéri­át Az ott kiállító alkotók közül so­kan megajándékozták egy-egy festménnyel, magángyűjteményé­nek remek kiállítóhelynek bizo­nyult a négyszáz négyzetméter alapterületű kúria, amelybe - míg arra alkalmas más helyet nem ta­láltak - négy évre befogadta a fa­lu helytörténeti gyűjteményét is. A főépületét egyébként kettős nyeregtető fedi, az udvari hom­lokzaton dór fejezetű pillérekkel megtámasztott, mellvédes tor­nác fut végig Több átalakítást megélt már az ingatlan, az egyik felújítása után például bölcsőde­ként hasznosították, de amikor a jelenlegi tulajdonosához került, már meglehetősen lerobbant volt, a tetőt több helyen alig tar­tották kidőlt vagy elvékonyodott falszakaszok. Telkét pedig ala­posan felparcellázták, ezen áll ma többek közt a pár éve váróte­remmel megtoldott orvosi ren­delő is. Ami a kertből megma­radt, azt meg elhanyagolták. Holakovszkiék saját pénzük­ből parkosítottak s hozatták helyre a kúriát, visszaállítva ere­deti tagoltságára a hajdanvolt úri lakot. Az egykori tulajdonosaik­ról mindössze annyit tudtak, hogy az utolsó leszármazottai, egy testvérpár volt, akik még az államosítást követően is lakhat­ták a kúriát. Igaz, csak egy sze­gényesebb traktusában húzhat­ták meg magukat. A Drággfy-kúria szabadon ál­ló, L-alaprajzú, földszintes sarok­épület, amelyet nyeregtető véd. Udvari homlokzatai tornácosak, falazott mellvéddel, négyzetes pil­lérekkel, az északi közepén négy­zetes alaprajzú, timpanonos nyi­tott verandával. A déli szárnyban van olyan helyiség, ahol a meny- nyezetfestést a restaurálásra már előkészítették. Ezt azonban már egy új tulajdonos teheti meg, merthogy Holakovszkiék eladják az ingatlan. Jó tíz évig lakták, saj­nálják is, hogy megválnak tőle, de az életük másként alakult, mint ideköltözésükkor tervezték. Húsz millió körüli a vételár, hogy ki lesz az érsekvadkerti kúria új gazdája, az még kérdés. Mint ahogy az is, hogy a megkezdett műemléki felújításokat fogja-e va­laki folytatni. HIRDETÉS * i > « t Az étkezési szokásokon sosem késő változtatni, a mostani bemutató is erre hívta fél a figyelmet ( 1

Next

/
Thumbnails
Contents