Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)
2014-08-04 / 179. szám
2014. AUGUSZTUS 4., HÉTFŐ J Hagyományőrzés szellemében a rimóci falunapon Sárga ruhás polgárőrök irányítják a forgalmat Rimóc központjában, ahogy a rekkenő hőségben, a Sipeki-patak híd- ján áthaladva megközelítjük a falunap helyszínét, a közösségi ház és az iskola mögötti tágas térséget. Gyors útbaigazítást követően egy élelmiszer- bolt előtti árnyas helyen „pihentetjük” a gépjárművet, amíg körbetekintünk a forgatagban. Hegedűs Henrik RimÓC. Amikor odaérünk, a színpadon éppen Beszkid Andor polgármester köszönti az érdeklődőket - akik a napsütés elől sátrak hűvösébe húzódtak és megemlíti, hogy messziről jött vendégeket köszönthetnek, és a cseh-morvaországi Reside küldöttségét üdvözli. Egy erős, férfias kézfogás után a polgármester a közösségi házba invitál bennünket, mondja, érdemes megnézni a helyi alkotók kiállítását. Valóban, akad ámulnivaló a tárlaton. Emitt Várkúti Csaba mutatja be egyedi kinézetű számítógépeit, amelynek a belső berendezése teljesen átlagos, de a külalakja minden színben pompázik. Egy másik asztalon népi szőttesek, rimóci viseletbe öltöztetett babák, egyéb „termékek”. Összeszámolni is nehéz, mennyi falusi mesterember munkáit láthatja itt a nézelődő. Visszatérünk a színpadhoz, ahol az óvodások fellépésén már fittyet hánynak az emberek az izzasztó melegre, közvetlen közelről szeretnének tapsolni a szeretett gyermek, unoka, dédunoka produkcióján. Nemsokára a hagyományőrzők jönnek. Gondosan koreografált program szerint. Előbb az iskolások pajkos műsort adnak, majd követik őket az idősebbek, a felnőttek. A Mikszáth néptáncegyüttes mintegy húsz perces egyvelege következik. Egyre több és több érdeklődő érkezik a falunapra. Az egyik sátor alatt rimóci tésztát árulnak az asszonyok, hátrább népi játékokat próbálgatnak apróságok és nagyobbak, egy körbekerített területen pedig villámgyors au- tómodellek cikáznak. Elkészült a finom gulyás is, oly forró még, hogy hosszú percekig kell fújni- hűteni, míg a kanalakat megmeríthetik a tálkában. A színpadon zajlik tovább az élet, jön a „tanoda”, Vincze Brigi és „Magit néni”. A sztárvendéget, Horváth Charlie-t nem várjuk már meg. Búcsúzunk a falunaptól, mely valóban méltó volt egy cserháti kisközséghez - a hagyományőrzés szellemében. Rimóci Rezesbanda zenéjére ropják a táncokat, forgatják párjukat a férfiak, lengetik a keszkenőket a hölgyek. A kavalkád folytatója két roma gyermek. Hamisítatlan cigánytáncot lejtenek, a fiúcska lába lankadatlanul pörög, miközben az alumínium kannából igyekszik hangokat „kicsiholni”, a kislány pedig vidáman járja, látszik rajta, nem az első alkalom, amikor közönség előtt csillogtatja tudását. A hagyományok útján haladunk tovább: a Várkúti Csaba egyed! számítógépei Palóc ízek - pompás krumplibabák Patvarcról Hegedűs H. Í Folytatás az 1. oldalról.) ‘atvarc. Nehéz parkolóhelyet találni, holott, így, délután négy óra körül még közel sincs itt az esemény csúcspontja. Ahogy délre tekintünk, a távolban villámok cikáznak, sötét felhők gyűlnek, igaz, a rádió hírmondása szerint aligha ér ide a vihar, amely a Belső-Cserhát felett tombol. A szabadidőpark felé vezető hídon áthaladva a távolban lovasokat pillantunk meg. Apró gyermekek ülnek mosolygósán a pacik hátán, miközben a „kifutón” körbe-körbe vezetik őket a szakképzett oktatók. Beljebb sétálva éppen egy kis előadásba „botlunk”. Csernik Pál Szende bábos és mesemondó tálal egy történetet a hallgatósága felé, miközben a nézők közül választ magának segítséget, hogy még hitelesebb legyen a produkció. De csupán két perc, amíg ebben a színes forgatagban itt időzhetünk, hiszen a lényeget, azaz a krumplibabát keressük. Nini, ott fő a finomság méretes kondérok- ban. Miközben az egyik asszony egy hatalmas „varecával” (fakanállal) kavargat, társa már emeli is ki a rotyogó üstből eme népi étket, amelyet tájegységtől függően neveznek még tócsninak, lapcsánkának, vagy éppen macoknak. A krumplibabát aztán csinos lányok kenik meg fokhagymás tejföllel, hiszen így van igazi „bukója”. Gyűlik is az embersereg tömött sorokban, hiszen mindenki szeretné megkóstolni e Palócföldre oly' jellemző ízletes ételt. A nagyszínpad kezd megélénkülni. Két bohóc, Sanyi és Cini kacagtatja éppen a nagyérdeműt- elsősorban az apróságokat. Külön kis székeket hoztak a gyerekeknek, hogy minél közelebbről bámulhassák az előadást. Sőt, még őket is bevonja a játékba a két mókamester, szárnybillegető pingvintáncot ropnak közösen. Felkapaszkodunk a szemközti emelkedőre, ahol a falusi pincesorra vezet az út Nagyszerű látvány nyílik innen, bár néhány sátor takarja kicsit a küátást. Amott egy fura hinta forog körbe, házi gyártású kosarak az „ülőkék”, abban kuporognak a kicsik, miközben a szülők integetésre buzdítják őket A felfújható sportpályán pedig élő csocsómeccs kezdődik, harsány kurjongatások közepette élvezik a résztvevők az örömjáték minden egyes mozzanatát Nagy látványosság ez a fesztivál. Bemáth Kornéliával, a község polgármesterével futunk össze, arcán mosoly, örül, hogy ennyien eljöttek, mert 2010 óta egyik évben sem sikerült „összehozni” ezt a rendezvényt. Most viszont, ahogy körbetekintünk szinte „fél Gyarmat”, mármint az alig három küo- méterre lévő Ipoly-parti város szí- ne-java itt szórakozik. Nem meszsze tőlünk az erdélyi partnertelepülés, Bors polgármestere és felesége beszélget. Miközben indul a lovasíjász-be- mutató és megérkezik az egyik sztárvendég, a Felszállott a páva tévéműsorból ismert Herczku Agnes népdalénekes és csapata, mi már készülődünk a távozásra. A viharveszélynek híre-hamva sincs már, szép, nyugodt lesz az este Patvarcon - már ami az időjárást illeti, mert a kavalkád folytatódik, Bunyós Pityuval, Gáspár Lacival, és a B. City Band fergeteges muzsikájával. f v » \ i ';Vs?v£T’'il tfroP-. L" ix^ro^i^r^ - Br -WirZf• •"' Sanyi és Cint bohóc műsora Már tálcán a palóc étel A hagyományőrző csoport apró táncosai
