Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-04 / 179. szám

2014. AUGUSZTUS 4., HÉTFŐ J Hagyományőrzés szellemében a rimóci falunapon Sárga ruhás polgárőrök irányítják a forgalmat Rimóc központjában, ahogy a rekkenő hőség­ben, a Sipeki-patak híd- ján áthaladva megközelít­jük a falunap helyszínét, a közösségi ház és az is­kola mögötti tágas térsé­get. Gyors útbaigazítást követően egy élelmiszer- bolt előtti árnyas helyen „pihentetjük” a gépjár­művet, amíg körbetekin­tünk a forgatagban. Hegedűs Henrik RimÓC. Amikor odaérünk, a színpadon éppen Beszkid Andor polgármester köszönti az érdek­lődőket - akik a napsütés elől sátrak hűvösébe húzódtak és megemlíti, hogy messziről jött vendégeket köszönthetnek, és a cseh-morvaországi Reside kül­döttségét üdvözli. Egy erős, férfias kézfogás után a polgármester a közösségi ház­ba invitál bennünket, mondja, érdemes megnézni a helyi alko­tók kiállítását. Valóban, akad ámulnivaló a tárlaton. Emitt Vár­kúti Csaba mutatja be egyedi ki­nézetű számítógépeit, amelynek a belső berendezése teljesen át­lagos, de a külalakja minden színben pompázik. Egy másik asztalon népi szőttesek, rimóci viseletbe öltöztetett babák, egyéb „termékek”. Összeszámol­ni is nehéz, mennyi falusi mes­terember munkáit láthatja itt a nézelődő. Visszatérünk a színpadhoz, ahol az óvodások fellépésén már fittyet hánynak az emberek az izzasztó melegre, közvetlen kö­zelről szeretnének tapsolni a szeretett gyermek, unoka, déd­unoka produkcióján. Nemsoká­ra a hagyományőrzők jönnek. Gondosan koreografált program szerint. Előbb az iskolások paj­kos műsort adnak, majd követik őket az idősebbek, a felnőttek. A Mikszáth néptáncegyüttes mintegy húsz perces egyvelege következik. Egyre több és több érdeklődő érkezik a falunapra. Az egyik sá­tor alatt rimóci tésztát árulnak az asszonyok, hátrább népi játé­kokat próbálgatnak apróságok és nagyobbak, egy körbekerített területen pedig villámgyors au- tómodellek cikáznak. Elkészült a finom gulyás is, oly forró még, hogy hosszú percekig kell fújni- hűteni, míg a kanalakat megme­ríthetik a tálkában. A színpadon zajlik tovább az élet, jön a „tanoda”, Vincze Brigi és „Magit néni”. A sztárvendéget, Horváth Charlie-t nem várjuk már meg. Búcsúzunk a falunaptól, mely valóban méltó volt egy cserháti kisközséghez - a hagyományőr­zés szellemében. Rimóci Rezesbanda zenéjére ropják a táncokat, forgatják pár­jukat a férfiak, lengetik a kesz­kenőket a hölgyek. A kavalkád folytatója két ro­ma gyermek. Hamisítatlan ci­gánytáncot lejtenek, a fiúcska lába lankadatlanul pörög, mi­közben az alumínium kannából igyekszik hangokat „kicsihol­ni”, a kislány pedig vidáman járja, látszik rajta, nem az első alkalom, amikor közönség előtt csillogtatja tudását. A hagyomá­nyok útján haladunk tovább: a Várkúti Csaba egyed! számítógépei Palóc ízek - pompás krumplibabák Patvarcról Hegedűs H. Í Folytatás az 1. oldalról.) ‘atvarc. Nehéz parkolóhelyet találni, holott, így, délután négy óra körül még közel sincs itt az esemény csúcspontja. Ahogy délre tekintünk, a távolban villá­mok cikáznak, sötét felhők gyűl­nek, igaz, a rádió hírmondása szerint aligha ér ide a vihar, amely a Belső-Cserhát felett tom­bol. A szabadidőpark felé vezető hídon áthaladva a távolban lova­sokat pillantunk meg. Apró gyermekek ülnek mosolygósán a pacik hátán, miközben a „kifu­tón” körbe-körbe vezetik őket a szakképzett oktatók. Beljebb sé­tálva éppen egy kis előadásba „botlunk”. Csernik Pál Szende bábos és mesemondó tálal egy történetet a hallgatósága felé, mi­közben a nézők közül választ magának segítséget, hogy még hitelesebb legyen a produkció. De csupán két perc, amíg ebben a színes forgatagban itt időzhe­tünk, hiszen a lényeget, azaz a krumplibabát keressük. Nini, ott fő a finomság méretes kondérok- ban. Miközben az egyik asszony egy hatalmas „varecával” (faka­nállal) kavargat, társa már emeli is ki a rotyogó üstből eme népi étket, amelyet tájegységtől függően ne­veznek még tócsninak, lapcsánkának, vagy éppen macoknak. A krumplibabát aztán csinos lányok kenik meg fokhagy­más tejföllel, hiszen így van igazi „bukója”. Gyűlik is az embersereg tömött sorokban, hiszen minden­ki szeretné megkóstolni e Palóc­földre oly' jellemző ízletes ételt. A nagyszínpad kezd megélén­külni. Két bohóc, Sanyi és Cini kacagtatja éppen a nagyérdeműt- elsősorban az apróságokat. Kü­lön kis székeket hoztak a gyere­keknek, hogy minél közelebbről bámulhassák az előadást. Sőt, még őket is bevonja a játékba a két mókamester, szárnybillegető pingvintáncot ropnak közösen. Felkapaszkodunk a szemközti emelkedőre, ahol a falusi pince­sorra vezet az út Nagyszerű lát­vány nyílik innen, bár néhány sá­tor takarja kicsit a küátást. Amott egy fura hinta forog körbe, házi gyártású kosarak az „ülőkék”, ab­ban kuporognak a kicsik, miköz­ben a szülők integetésre buzdít­ják őket A felfújható sportpályán pedig élő csocsómeccs kezdődik, harsány kurjongatások közepette élvezik a résztvevők az örömjáték minden egyes mozzanatát Nagy látványosság ez a feszti­vál. Bemáth Kornéliával, a község polgármesterével futunk össze, ar­cán mosoly, örül, hogy ennyien el­jöttek, mert 2010 óta egyik évben sem sikerült „összehozni” ezt a rendezvényt. Most viszont, ahogy körbetekintünk szinte „fél Gyar­mat”, mármint az alig három küo- méterre lévő Ipoly-parti város szí- ne-java itt szórakozik. Nem mesz­sze tőlünk az erdélyi partnertele­pülés, Bors polgármestere és fele­sége beszélget. Miközben indul a lovasíjász-be- mutató és megérkezik az egyik sztárvendég, a Felszállott a páva tévéműsorból ismert Herczku Ag­nes népdalénekes és csapata, mi már készülődünk a távozásra. A viharveszélynek híre-hamva sincs már, szép, nyugodt lesz az este Patvarcon - már ami az idő­járást illeti, mert a kavalkád foly­tatódik, Bunyós Pityuval, Gáspár Lacival, és a B. City Band fergete­ges muzsikájával. f v » \ i ';Vs?v£T’'il tfroP-. L" ix^ro^i^r^ - Br -WirZf• •"' Sanyi és Cint bohóc műsora Már tálcán a palóc étel A hagyományőrző csoport apró táncosai

Next

/
Thumbnails
Contents