Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-16 / 190. szám

2014. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT / / ___/ J Csonka Enikő fitness modell vi­lágbajnok világkupa győz­tes,személyi edző, preventív ge­rinctréner, és Gflex expert tré­ner. Nem mellesleg feleség, és (hamarosan) édesanya. Enikő­nek először a férjével ismerked­tem meg, aki akkor még a vőle­génye sem volt, csak együtt él­tek. Egy éves évfordulójukon azonban már férjként és fele­ségként várják közös gyerme­küket. A férj Szántai Zsolt, egészség tréner, a Metodic, majd a Body Wakes megalapító­ja. Nem, nem állt szándékom­ban az egész családot bemutat­ni. Még akkor sem, ha Zsolt már a legelső találkozásnál ódá­kat zengett Enikő elszántságá­ról, szorgalmáról, ügyességéről. Sándor András- Úgy gondolod, hogy az élettörté­netem példa lehet mások számá­ra?- Biztos vagyok benne, hogy / sokan járnak hasonló cipő­ben, mint te az elmúlt évek­ben. Elpocsékolt évek egy már rég elfáradt, értelmet­len - most téged idéztelek - párkapcsolatban, útke­resés a munka terén, majd a teljes kiteljesedés a lehetetlennek tűnő helyzetekből. Melyikkel kezdjük? A szakmai útkeresé­semmel, vagy a magánélettel?- Kezdjük a magánélettel, hiszen az in­terjú készítésének időpontjában kisba­bát vársz. Másfél évvel ezelőtt reméltél ilyen harmonikus állapotot?- Titkon nyilván reméltem, de az annyira zűrzavaros időszak volt. I Bennem is az volt, nagy zűrzavar és ká­osz. Akkor már évek óta az a tendencia követte egymást az életemben, hogy amikor a magánéletem romokban volt, a karrierem ívelt felfelé, amikor viszont épp harmonikusabb periódusba került a párkapcsolatom, akkor szakmailag történt megtorpanás, bár a jellemző in­kább az előbbi volt.- Miért nem volt egyensúly?- Mert a párkapcsolatom bizonytalan­sága mindenre rányomta a bélyegét. Erre azonban csak utólag jöttem rá. Eleve olyan kapcsolatban éltem, ahol teljesen aláren­deltem magam a páromnak. Az illető ki­jelentette, hogy soha nem fog elválni mi­attam és soha nem fog elvenni feleségül. Majd végül kb.ó év után elvált, de akkor már nem számított. És ugyan együtt lak­tunk, de minden ünnepen egyedül ma­radtam, mert a szüleihez sem vitt el. „ÖNMAGÁMNÁL IS JOBBAN SZERETTEM, AZÉRT VOLTAM VELE’- Miért éltél akkor vele?- Ezt a kérdést a pszichológusaim is gyakran feltették. Egyébként egyszerű a válasz: szerettem. Mindegy volt, csak ve­lem legyem. Ma már tudom, az volt a gond, hogy önmagámnál is jobban szeret­tem, magamat pedig háttérbe szorítot­tam. Ennek ellenére, ha problémák adód­tak, folyamatosan a barátaimnak panasz­kodtam. A szakember azt mondta, én va­gyok a hibás és a felelős, hiszen én hagy­tam, hogy elkövesse azokat a „bűnöket” ellenem, amiket elkövetett- Például azt, hogy nem vállalt fel?- Azt is. És volt itt mindenféle egyéb cifra dolog. Még megcsalás is. És nem az én részemről. Félre ne értsék, nem vá­daskodni akarok utólag, és nyilván ne­kem is megvoltak a hibáim, és nyüván vannak is, csak mesélek, hogy milyen butaságokat képes az ember tenni. És mennyi mindent elvisel, amikor nincs helyén az önbecsülése, azt hiszi ez a jó és ez a normális. A páromnak például volt egy gyereke, de nem volt túl sok kö­zös program, teljesen ki voltam rekeszt- ve. Az ő szülei nem szerettek, pedig nem is ismertek, de sajnos még az esélyt sem kaptam meg, hogy megismerjenek. Kivé­f f I Csonka Enikő: Leküzdöttem minden akadályt... ve az édesapját, mert őt korábbról ismer­tem, és szerintem ő kedvelt is, de miután kiderült, hogy a fia párja vagyok, ő is más lett. Pedig őt szerettem. Amint em­lítettem, a kapcsolatunk elején kijelentet­te, hogy nem soha nem fog elvenni. So­káig nem érdekelt, de aztán egyre in­kább azt éreztem, miért kellene nekem ebből kimaradnom. Amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt ez. 25 éves vol­tam, amikor összejöttünk, és 14 eszten­dő korkülönbség volt közöttünk.- Miért mentél pszichológushoz?- Lett volna egy babánk, de elveszítet­tük, és onnantól kezdve bennem még in­kább megváltozott valami. Nehezen ugyan, de túltettem magam rajta, mert megértettem, hogy nincsenek véletle­nek, miden okkal történik, és ezt az ese­ményt is már jelnek vettem. Ezután az életünk egyre inkább harctérré változott, de én mégis úgy döntöttem, hogy szeret­ném ezt megmenteni, pedig akkor már tudtam, hogy nem csak én vagyok az éle­tében, kezdjünk tiszta lappal, de úgy éreztem, egyedül képtelen vagyok már erre. Szóval a sok megpróbáltatás ellené­re, úgy mentem oda a pszichológushoz, hogy én újjá akarom építeni ezt a kapcso­latot. Majd ahogy múlt az idő, egyre nyi­tottabb lettem a spiritualitás és önfejlesz­tés felé is, a párom viszont nem abban a tempóban haladt, ahogy én, egyre na­gyobb lett a szakadék, és minél inkább azt éreztem, távolodunk. Sok-sok meg­aláztatás, kínlódás és szenvedés árán az­tán abbamaradt a kapcsolat. És végül már mindketten éreztük, hogy ezt nem megmenteni kell, hanem normálisan le­zárni, és utána már ezen dolgoztunk a pszichológussal. Be kellett látnom, hogy nem egy az utunk, mások a céljaink, és ő nem tudja megadni nekem azt, amire én vágyom. Nehéz volt.- Közben a munkába menekültél?- Pontosan. Eleinte nem is a munká­ba, hanem az edzésbe. Az lett ugyanis a szenvedélyem. Mivel otthon állandóan csak a vita volt, ezért egész nap a terem­ben voltam. Akkoriban még egy bank­ban dolgoztam, és mellette kezdtem el fitneszterembe járni. Először személyi edzővel csináltam a gyakorlatokat, kap­tam egy profi edzéstervet. Bizonyos idő elteltével mentem újabb állapotfelmérés­re az edzőhöz, és szépen jöttek az ered­mények. Egyre inkább tetszett ez a mi­liő, teljesen magával ragadott ez a világ, azt kezdtem el érezni, hogy itthon va­gyok, ez az, amit eddig kerestem. Ezért heti négy-öt alkalommal is lementem a terembe. Kitaláltam, hogy elkezdem az edzőiskolát. Az edzőm is mellém állt, azt mondta, ha valakinek ezt csinálni kell, akkor az én vagyok. Megfogalmazódott bennem végre egy küldetéstudat, hogy minél több embernek szeretnék segíte­ni, hogy minőségibb életet éljenek a tu­datos mozgás és táplálkozás kialakításá­val. Egészségtrénerként a mai napig is ezen dolgozunk a férjemmel.- Említetted, hogy mellette bankban dolgoztál. Egy régi cikkben azt írták, „pénzbehajtó” voltál.- Erre értették. Telefonon kellett azokat hívogatnom, akik tartoztak. Először az egyhavi részlettel elmaradóakat, majd a „hardcore team’’-be átkerülve már a két- háromhavi tartozókkal kellett beszélnem. Az is nagy tanulság volt, hogyan beszél­nek azok, akik tartoznak. Főleg a tanárok és az ügyvédek beszélnek minősíthetet­len hangnemben, egyenesen trágárul. Azok, akiknek senki nem tartott fegyvert a fejükhöz, hogy hitelt vegyenek fel. Mel­lette pedig az egyik legismertebb gyors- étteremnél is dolgoztam, szorgosan másztam egyre feljebb a ranglétrán. Egy idő után azonban a bank, a gyorsétterem, és az edzés már nagyon sok volt együtt. „AMINT AZ UTADRA KERÜLSZ, AZT CSINÁLOD, AMIT SZERETSZ, MEGNYÍLNAK A KAPUK, JÖNNEK A LEHETŐSÉGEK"- Miért kellett ennyi helyen dolgoznod egyszerre?- Mert az azt megelőző párkapcsola­tomból rám maradt két személyi köl­csön, amit fizetnem kellett.- És zokszó nélkül fizetted?- Tehettem mást? Fogamat összeszorít­va dolgoztam, reggel 7-től este 21h-ig, ak­kor is, ha fárasztó volt, de mindenképp le akartam rendezni a tartozást Sokat ta­nultam ebből is. Amikor pedig láttam az alagút végén a fényt, az új utat, egyre lel­kesebb lettem. Nagy álmom volt, hogy a „jogosítvány” megszerzése után abba a fitneszterembe mehessek személyi edző­ként dolgozni, ahová egyébként is jár­tam. Ez Budapest egyik legelőkelőbb te­remhálózata. Ha ide jársz edzeni, utána másképp tekintesz minden más teremre. Első körben azonban nem ott dolgoztam, hanem a Csillagvárban. Teremedzőként kezdtem, de közben személyi edzőként is építgettem a vendégkörömet. Napról nap­ra egyre többen lettek. Imádtam. Azt tapasztaltam, hogy amint az utadon vagy, és azt csinálod, amit szeretsz, meg­nyílnak előtted a kapuk, jönnek a lehető­ségek. A többi munka egyre inkább össze­egyeztethetetlen lett Tartottam attól, hogy megélek-e majd csak az edzősködésből, ezért először elmentem fizetés nélküli szabadságra, és gondoltam megnézem, milyen lenne így egy hónap. Nagyon jól si­került. Gondoltam, ez a kezdők szeren­cséje. Aztán, mikor a második is ugyan­ilyen volt, akkor léptem. Közben elvégez­tem egy aerobic képzést, egy preventív gerinctanfolyamot, és közben Gflex inst­ruktor is lettem, ami igazi szerelem lett. Majd nem sokkal később a vágyott terem szakmai vezetője egyszer csak felhívott, hogy épp edzőt keresnek... Boldogan mentem, és nagyon megtisztelő volt, és egyfajta elismerésnek tekintettem, hogy a legtöbb vendégem velem tartott. „HA A BABA UTÁN SZÍNPAD- Vb KÉPES MARAD AZ ALAKOM, MÉG EGYSZER MEGMUTATOM MAGAM SZÍNPADON" Jöttek a versenyek. Rögtön az első meg­mérettetésen harmadik lettem. Ez azért volt nagy szó, mert roppan ritka, ha vala­ki egyből az első versenyén dobogós lesz. Általában sok versenyszezonon kell túl lenni,.hogy észrevegyenek. Kisvárdán szereztem meg az első magyar bajnoki győzelmemet. Ez az elismerés azért is volt fontos, mert „majdnem hazamen­tem”, hiszen tiszavasvári lány vagyok. Az évek során összesen háromszor kaptam meg a Tisza kupát. Pályafutásom fény­pontja 2010 volt, ebben az évben szá­momra minden fontos versenyt megnyer­tem, ahol elindultam. Többek közt 2010 novemberében a világkupát, mellyel jo­got nyertem arra, hogy elindulhassak 2011 márciusában az Amerikában meg­rendezésre kerülő Arnold Classic verse­nyen. Álltam a színpadon, potyogtak a könnyeim, és szinte el sem hittem. Leír­hatatlan érzés volt Ráadásul nekem Ar­nold az egyik nagy példaképem. Eleve óriási dolog volt, hogy kijutottam - a sok nehezítő körülmény ellenére is. Az ered­ményeimet fitness modell kategóriában nyertem el. A nőiesen izmos, de nem túl szálkás, viszont zsírmentes testtömeggel. Később váltottam a body fitness kategó­riára, az Arnoldon már ebben indultam, ami azt jelentette, hogy még keményeb­ben kellett edzeni, de élveztem minden egyes percét, hiszen egy olyan színpadra készültem, ami felülmúlta minden elkép­zelésemet, és mert ez volt az életem. Áz Arnolddal befejeztem a versenykarriere­met. 21 versenyzőből a top KTbe kerül­tem, és nagyon büszke voltam rá. Akkor már 30 éves voltam, és egyre fontosabb lett a család. Manapság úgy vagyok vele, hogy ha baba után színpadképes marad az alakom, márpedig az a cél, számomra az egyik legfontosabb dolog a hitelesség, akkor egyszer még megmutatom magam színpadon, már csak magam miatt is.- Környékeztek pasik az edzőterem­ben, vagy a versenyeken?- Nem, hiszen mindenki tudta, hogy hűséges típus vagyok, és soha nem vol­tam erre nyitott. Vagyis környékeztek azért, de én azonnal rövidre zártam ezt a dolgot, mindenkinek elmondtam, hogy van párom, gyereket tervezünk. Aztán idővel már semmi nem volt. Egyik bará­tom mesélte, hogy említette neki, egy kö­zös ismerős a teremből, hogy te, ez a csaj még nem is beszélget senkivel, ez csak edz. Igen, mert én azért jártam terembe. Kemény céljaim voltak, és az lebegett mindig a szemem előtt. „ELŐSZÖR A KÉT LÉLEK TALÁLKOZOTT, A FÉRFI ÉS A NŐ CSAK EH KÖVETŐEN TALÁLT EGYMÁSRA”- Mikor jött Zsolt, a jelenlegi kedvesed?- A kínlódós magánéleti időszak vé­gén. Utólag visszagondolva, megannyi megmagyarázhatatlan, sorsszerű dolog történt akkoriban. Zsolt eleve bejárt az GFlex óráimra, és gyakran hozta a csa­ládját is, a feleségét, és a kislányát. Ké­sőbb ő is a Csillagvárba költözött az iro­dájával, így sokat tudtunk beszélgetni a folyosón. Mindig megbeszéltük a magán­életünk apró történéseit - valójában min­denféle előzmény nélkül.- Tudtad, hogy az ő magánélete sem egy­szerű? Hiszen két nőtől két gyereke van.- Tudtam is, illetve ő is elmesélte az éle­te történéseit, és ez sosem zavart. Nem árult zsákbamacskát, a kezdetektől fogva nagyon őszinték voltunk egymáshoz, ez a mai napig így van, és mindketten ezt tartjuk az egyik legértékesebb dolognak a kapcsolatunkban. Aztán egy napon Zsolt kiírta a Facebookra, hogy egyedül­álló, s ennek apropóján kezdtünk el be­szélgetni. Két hétig nem telt el úgy nap, hogy ne üzentünk volna egymásnak. Az volt a jó ebben, hogy a két lélek találko­zott először, nem a férfi és a nő. Az első vacsorameghívás alkalmával, mikor be­szélgettünk, én elmondtam neki mik a terveim, hogy én szeretnék majd gyere­ket. Úgy gondoltam, mivel neki már van kettő, ráadásul két anyától, nem akar egy harmadikat egy harmadiktól, és ha ez így van, akkor nincs ezzel semmi gond, csak akkor ne raboljuk egymás idejét, szorítsuk a kapcsolatunkat akkor már az elején csak az üzleti dolgokra. Ugyanis az üzleti dolgokban is láttunk elég sok kap­csolódási pontot. Majd megnyugtatott, hogy pont, hogy szeretne még ő is gyer­meket, mert szeretné ezt végre úgy átél­ni, hogy minden rendben van. Rengeteget beszélgettünk. Sokáig nem is történt semmi, az első vacsora után is csak egy ölelés volt, de abban az ölelés­ben benne volt minden. Percekig nem engedtük el egymást. Attól fogva felgyor­sultak az események. December elején találkoztunk először, de azon a karácso­nyon már mindkettőnk szüleinek bemu­tattuk egymást. A közös gyermeket ugyan csak jövőre terveztük, de nem bánjuk, hogy úgy döntött, előbb érkezik. Végre megtaláltam a vágyott egyensúlyt is a munka és a magánélet között. Bol­dog vagyok, és egyben büszke, hogy ezt egyedül végig tudtam csinálni.- Minőségi most ez a kapcsolatod, házasságod? ' - A kapcsolatunk teljes mértékben minőségi. Végre egy olyan társra talál­tam, aki felülmúlta minden képzelete­met, aki mindenben támogat, és emel felfelé. Az önbizalmam, az önbecsülé­sem is a helyére került, melyben neki is nagy szerepe volt, azon túl, hogy nyíl­ván nekem kellet megküzdenem a saját dolgaimmal. Mindig az volt a vágyam, hogy a társammal együtt tudjak létre­hozni egy nagy dolgot, ami már épp fo­lyamatban van, tudom és hiszem, hogy együtt nagy dolgokra vagyunk hivatot­tak, és ezt meg is csináljuk... f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents