Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-05 / 154. szám
nejlon** MIM KÖ R N Y6Z BT V. .A k6rny*»tSnk védstTn«: egyenlő a J6y,6nk bUlositásávall „Hin e földet nem nagyezölelnftöl örököltük, hanem unokáink!" ' ‘ fűk kölcaönr Ismét a klímáról (l.rész) 2014. június 25-én több mint 190 ország képviselője ült össze Bonnban. A tíznapos tárgyalássorozat célja, hogy előkészítsék a 2015 decemberében, Párizsban aláírandó ENSZ-klíma egyezményt Korábban mindenki szkeptikusan fogadta az ilyen híreket, egészen a múlt hétig. Az új szerződés váltaná ki az 1997-es Kiotói jegyzőkönyvet, és valódi változást hozhat. A Kiotói egyezmény volt az első globális szerződés, melyben a klímaváltozásra reagálva az aláíró országok vállalták, hogy 1990-hez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ám a szén-dioxid-emisszió azóta is töretlenül, évi 1-2 százalékkal növekszik. A valódi előrelépést mostanáig a legnagyobb szennyezők ellenállása akadályozta. Az akkori legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok ugyanis nem ratifikálta a megállapodást, de több nagy szennyező sem igazán tartotta be. A károsanyag-kibocsátás növekedéséhez legnagyobb mértékben Kína járul hozzá, de India is előbbre tartotta saját gazdaságának fejlődését, mint a környezet védelmét. Valami azonban megváltozott múlt héten. Óriási előrelépésnek számít az, hogy Barack Obama múlt héten bejelentette igen ambiciózus tervét: az USA 2030-ig harminc százalékkal csökkentené erőművei szén-dioxid kibocsátását a 2005-ös szinthez képest A javaslat kimondott célja, hogy véget vessen a klímaváltozásnak: az államok - és erőműveik - különböző megoldások kombinálásával érhetik el a károsanyag-kibocsátásuk 2025-re tervezett 25 százalékos, illetve 2030-ig 30 százalékos csökkentését A részletek kidolgozására két évük van az érintetteknek, hiszen olyan megoldást szeremének találni, mely mindenkinek megfelel. Az amerikai érvek szerint az átmenet időszakában évi 8,8 milliárd dollárba kerülne az intézkedés, viszont a közvetett hasznok elérhetik a 90 milliárd dollárt is, ráadásul növekedni fog az Egyesült Államok energetikai függetlensége is. A 2000-es évek elejétől egyre több palagázt használnak az Egyesült Államokban: ez nem csak jóval olcsóbb, mint a szén, de elégetése fele annyi káros- anyag-kibocsátással jár. Közbejött a válság is, ami jelentősen visszavetette az amerikaiak energiafogyasztását. Ráadásul a válságból való kilábalást azzal is segítette az Obama-adminisztráció, hogy támogatta különböző iparágak beindulását, ennek egyik legnagyobb nyertesei pedig a szél-és naperőművek voltak. Az intézkedés valódi jelentősége abban rejlik, hogy Amerika ezzel példát mutat Kína is lépett Kína viszont az Egyesült Államokkal szemben 52 százalékkal növelte szén-dioxid kibocsátását 2005- höz képest immáron majd másíelszer annyi káros anyagot enged a levegőbe évente, mint az USA. A világ húsz legszennyezettebb régiójából 16 Kínában található, 2012-ben csak a négy legnagyobb kínai városban 8527 ember haláláért volt felelős a rossz levegő. Ez már Pekinget is határozott lépésekre sarkallta. 2011-ben vezették be az unióshoz hasonló kvótakereskedelmi rendszert néhány régióban. Tavaly szeptemberben pedig elindították azt a 10 milliárd jüanos (362,5 milliárd forint) programot mellyel a legnagyobb városok levegőjét szeretnék javítani. A pénzből a szénfelhasználás csökkentésére és a gázvezetékek fejlesztésére költenek, de jut belőle a hatékonyság növelésére is. Sőt! Alig pár nappal Barack Obama bejelentése után jött a hír, hogy 2016-tól Kína is maximalizálhatja a kibocsátható szén-dioxid mennyiségét. Két év múlva lép életbe ugyanis a 13. ötéves terv, és a kormány tanácsadó testületé javasolni fogja a plafon bevezetését Noha a mostani számítások szerint a kínai károsanyag-kibocsátás csak 2030 után fog csökkenni, a szabályozásnak így is döntő hatása lehet az ENSZ klímaváltozás elleni harcában. Az amerikaiak és a kínaiak bizalmi viszonya ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a klímatárgyalások során. Ha a két ország egyszerre hozza meg ezeket a fontos döntéseket, az igen erős üzenet a világ többi országának. Kutatók között közmegegyezés van arról, hogy a 24. órában vagyunk, és mindenképp csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátási. Ebben az évszázadban a bolygó átlaghőmérséklete nem nőhet két foknál többel, különben elolvadnak a gleccserek és a sarki jégtakarók, a megmaradó szárazföld pedig jórészt sivataggá válik. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, már tíz éven belül elérjük a kétfokos növekedést, az évszázad végére pedig 4-5 fokos emelkedésre kell számítani. A levegőbe jutó kevesebb káros anyag nem csupán a jegesmedvéket mentené meg: csökkennének a légszennyezettség miatt kialakuló légúti megbetegedések, a szívroham vagy tüdőbetegségek okozta korai halálok vagy a gyermekkori asztma kialakulása is. A WHO jelentése szerint csak 2012-ben hétmillióan haltak meg légszennyezettség következtében: ez azt jelend, hogy minden nyolcadik ember a rossz levegő miatt vesztette életét. - folytatjuk űr. tech. Kecskeméti Sándor, Észak-ma&arországi Regbnále Környezetvédelmi Központ Rambo szagot fogott A szolgálati kutya szagot fogott és a feltételezett elkövető házáig vezette a rendőröket. Pásztó. Lopás vétség kísérletének megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást egy 47 éves férfi ellen a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A helyi lakos a napokban, éjfél körüli időben a kerítésen átmászva bement egy kertbe, ahol megpróbált bejutni a zárt pincébe bejutni. A tulajdonos azonban eközben megzavarta őt, így menekülni kényszerült.- A rendőrök szolgálati kutyát indítottak a helyszínről. Rambo szagot is fogott és a feltételezett elkövető házáig vezette az egyenruhásokat. A bűn- cselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható férfit a járőrök elfogták és előállították - tájékoztatta lapunkat Fajcsák Mónika, a rendőrség sajtóügyeletese. Aki a Góbi füvét megszagolta... B. R. Az emberek számára még ma is misztikus a „mesés” Kelet. Sokan szeretnének belecsöppenni abba a különös, csodás világba, de ez csak keveseknek adatik meg. Egy fiatal, salgótarjáni származású hölgynek, azonban teljesült élete álma. Dr. Obrusánszky Borbála történész-keletkutató a Bolyai János Gimnázium után az ELTE-n, mongol-történelem szakon szerzett diplomát, majd a Mongol Állami Egyetemen doktorált. Később az MTA Néprajzi Kutatóintézetében dolgozott, míg jelenleg a Károli Gáspár Egyetem munkatársa. Sokszor járt Mongóliában és Kínában, tavaly a kínai Belső-Mongol Tudományegyetem vendégtanára volt, de nagysikerű előadásokat tartott Ulánbátorban is. Egy mondás szerint, aki a Góbi füvét megszagolta, visszamegy oda. Nos, az ő lelke is odahúz...- Hogyan fordult a figyelme a „mesés” kelet felé?- Már gyermekkoromban sokat olvastam a keleti népek regéiből, mondáiból, különleges életmódjáról, és nagyon érdekelt a történelem is; a gyerekkori álmom az egyetemen vált valóra, ahol belekóstolhattam a keleti - török és mongol - népek történetébe, életébe. Új világ nyílt ki előttem, amikor először kiutazhattam Mongóliába, ahol sok időt töltöttünk a pásztorok között, akik kiváló emberek, és végtelenül tisztelik a vendégeket. Találkoztam egy táltos-, vagy sámánasszonnyal, aki azt mondta, hogy ismer, mert előző életemben ott élhettem. Akkor láttam először a régi sztyeppéi lovas népek ősi emlékeit, a türk rovásírásos sztéléket, amelyek megerősítettek, hogy bele kell ásnom magam az életükbe, hiszen olyan kevés ismeretünk van erről a távoli, keleti világról! Azóta is, minden utam során rengeteg kellemes élményben volt részem, sok adatot gyűjtöttem a régi sztyeppéi hitvilágról és életmódról; ez az, ami átsegít a nehézségeken.- Hogyan sikerült az álmát megvalósítani, eljutni oda, hogy a keletkutatás legyen a hivatása?- Sok-sok tanulás, de főleg kitartás kell a mai napig. Meg kellett tanulni, hogyan élnek és gondolkodnak az ott élő emberek, el kellett sajátítani egy különleges kultúrát. Az ELTE történelem-mongol szakán diplomáztam, majd felkérést kaptam Dzs. Boldbátor professzortól, hogy folytassam ott a tanulmányaimat, így Mongóliában doktoráltam. Rengeteget tanultam a mongol tanáraimtól, olyan példát mutattak emberségből és a szakma iránti tiszteletből, ami azóta is előttem van. A szakmai fejlődés idehaza nehéz, mert nincs olyan szervezet, amely felkarolná a keletkutatást. Magam is hosszú, göröngyös utat jártam be; rengeteg munkával, nélkülözéssel és kitartással jutottam el oda, hogy eredményeimet már ynemzetközileg is elismerik, de megérte!- Mi a szakterülete?- Főként a régi közép-ázsiai, sztyeppéi, nomád társadalomszerveződés érdekel; azt kutatom, hogy mi volt az ősi lovas népek sikerének titka, hogyan tudtak olyan nagy területeket uralni hosszú időn át. Néhány hitvilági elemmel is foglalkozom, amellyel egy-egy szokás eredetét tudom megvilágítani. A palócoknál ilyen a mendikálás, amit szlovák vagy latin eredetű szokásnak vélnek, holott az is ősi sztyeppéi szokás, neve a mongollal rokon. Szintén érdekelnek a régi mongol mesék és eposzok, amelyek hasonlók a magyar népköltészethez.- Hol járt eddig a keleti világban, és mit kutatott?- Sokszor jártam Mongóliában és Kína északi, mongolok lakta vidékén, de a déli részeken és Tibet- ben is megfordultam. Bebarangoltam azokat a helyeket, ahol egykor hunok éltek. Jólesett, hogy tavaly, a déli hunok fővárosáról tartott konferencián neves angol, kanadai, kínaiul tökéletesen beszélő professzorokat sem engedtek szóhoz jutni, csak bennünket, magyarokat, mert ott tudják, hogy a hunoktól eredünk. Akkor, ott nagyon büszkék voltunk a származásunkra. Jártam a burjátoknál, a Bajkál-tó környékén, ahol közös mongol-orosz kutatásba csöppentem bele. Tavaly Kazanyban a tatár-magyar kapcsolatok egyik kevésbé ismert epizódjáról beszéltem. Mindenhol a magyarság keleti kötődését mutattam be. Többször jártam Ukrajnában, Azerbajdzsánban sok értékes adatot gyűjtöttem a kaukázusi magyarokról és a kései hunokról. A legnagyobb élményt a Góbi adta számomra, amely nem sivatag, hanem egy nagyon változatos, kopár táj, oda mindig visszahúz a szívem. Eddigi útjaim során foglalkoztam a Góbi kulturális emlékeivel és az ősi nomád államszervezet egyik elemével, a vérszerződéssel.- Hol tartunk a hun-magyar kapcsolat kutatásában?- Sajnos, az elmúlt fél évszázadban nem történt semmilyen előrehaladás a hun-magyar rokonság kutatásában; nincs idehaza olyan, aki a hunok avatott szakértője lenne. Ez tiltott terület a kutatók számára, az akadémikusok félnek attól, hogy kiderül az igazság, vagyis, mi tényleg a hunok utódai vagyunk. A tisztánlátást sok régi dogma nehezíti: az egyik ilyen, hogy a középkori magyar krónikákat nem szabad felhasználni a kutatáshoz, holott az abban leírtak nagy része megfelel a Valóságnak. Abszurd az a szemlélet, hogy a krónikások csak Szent István megszületéséig írtak hazugságokat, utána már az igazat jegyezték le. Át kellene vizsgálni a népvándorláskori leleteket a Kr. u. 3-8. század között; ezt a németek és osztrákok már megtették, és átértékelték a hun-szkíta-gót kapcsolatokat, míg nálunk a hun leletek többségét germánnak vagy gót- nak tartják, holott azoknak a kincseknek a párhuzama megvan Belső-Ázsiáig. A krónikáinkban lévő adatokat és neveket senki sem kutatta alaposan, pedig az utóbbi két évben kiderítettem: a magyar adatok kicsit torzítottak, de össze lehet egyeztetni a latin és görög nyelvű krónikákkal. Sok kutató elfogadta, hogy a hunok egyik napról a másikra nyomtalanul eltűntek a Kárpát-medencéből, pedig a kései hunokat a régészek „tüntették el”, akik a 453 utáni leleteket besorolták gepidának. Ma komolyan csak a mongol, kínai és belső-mongol kutatók érdeklődnek a hun kutatás iránt, talán a segítségükkel lehet az európai hunok kérdését is rendezni.- Kutatásait rendszeresen publikálja...- Az ezredfordulótól jelennek meg tanulmányaim, majd előbb a mongolok történetéről szóló összefoglalóm, utána a nesztoriánus keresztényekről írt könyvem látott napvilágot, amelyben összefoglaltam a kereszténység keleti, ázsiai terjeszkedésének a történetét. 2008-ban jelent meg a Hunok a Selyem- útón című könyvem, amely a belső-ázsiai hunok történetét foglaltam össze. Abban az évben született meg a kisfiam, s mivel akkortájt nem mehettem el keletre, az európai hunok emlékeivel kezdtem foglalkozni. Azóta sikerült több megoldatlan kérdést tisztáznom, főleg a hun-magyar rokonsággal kapcsolatban. Ma már a dokumentumok alapján bátran kijelenthetem, hogy a magyar történeti hagyomány hiteles, és tényleg a hunokkal vagyunk rokonok.- Jelenleg mivel foglalkozik? Tervei, céljai..?- Az európai hunok történetét írom meg a korabeli források alapján. Remélem, jövőre megjelenthet magyarul és mongolul, hogy tisztán lássunk a kérdésben. Ki szeretném adatni a sztyeppéi népek bölcsességét összefoglaló munkámat, ahol bebizonyítom, hogy nekünk, lovas népeknek nemcsak önálló filozófiánk volt, hanem az erkölcsi tanításaink a legmagasabb szinten álltak az ókori népek között. Ezek jó részét népmeséink őrzik. S hogy „haza” is beszéljek: szeptemberben nyílik a Dornyay Béla Múzeumban a Dzsingisz kán öröksége című kiállítás, ahol nemcsak a mongolok életmódjából mutatnánk be tárgyakat, hanem a sztyeppéi múlt emlékeit is felvillantanánk. 4 k r
