Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-28 / 173. szám

/ 2014. JULIUS 28., HÉTFŐ Megszökött a házi őrizetből Egy 28 éves fiatalem­ber 35 esztendős társa segítségével szökött meg a házi őrizetből; a Salgótarjáni Járási Ügyészség mindkettő­jük ellen vádat emelt. Salgótarján Az elkövető ta­valy októberben elhagyta a házi őrizet helyéül kijelölt in­gatlant azért, hogy az ellene lopás miatt folyamatban lévő büntetőeljárás alól kivonja magát. Ennek érdekében a mozgását nyomon követő technikai eszközt eltávolítot­ta a lábáról. Ezt követően a 21-es számú főútnál az előze­tes megbeszélés szerint gép­kocsival rá várakozó társa Budapestre, ismeretlen hely­re szállította őt. A szökésben lévő vádlottal szemben november 5-én el­fogatóparancsot bocsátottak ki. A férfi november Elegyes­halomnál, egy taxi utasaként megpróbálta az országot el­hagyni. A hatóság azonban beazonosította az elkövetőt, aki elfutott az intézkedés elől, de a rendőrök elfogták és elő­állították őt.- A Salgótarjáni Járásbíró­ság előzetes letartóztatásba helyezte őt - tájékoztatta la­punkat dr. Bóna Gyula megbí­zott megyei főügyész. Követ vágott haragosához Mátraverebély. Garázdaság vétség megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást egy 24 éves mátraverebélyi férfi ellen a Bátonyterenyei Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A fiatalember és egy nő között - egy korábbi nézet- eltérés miatt - a nyílt utcán alakult ki hangos szóváltás pár napja Mátraverebélyben. A gyanúsított szidalmazta, majd egy kővel megdobta az asszonyt. A rendőrök elfogták és előállították őt - közölte Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Veterán gépcsodák seregszemléje Hegedűs H. (Folytatás az 1. oldalról.) Bercel/Romhány. a Cserhát Classic Cars névre hallgató kétna­pos seregszemle központja Bércéi volt Itt gyülekeztek szombat reg­gel a több évtizeddel ezelőtt gyár­tott, ma már teljesen ritkaságnak számító járművek. Jöttek is buz­gón az érdeklődők a helyi általá­nos iskola udvarára, megcsodálni egy-egy ódon Fiatot, belekukkan­tani egy hatvanas években gyár­tott BMW utasterébe, fürkészni egy nyitott tetejű Mercedes mű­szerfalát, vagy bámulni egy Skoda Felicia karosszériáját De hamarosan már sűrűn áradt a hajtóanyag a kipufogók csöveiből, felberregtek a motorok, és indult a veteránok viadala dombról-dombra, völgyből-völgy- be. Aki azt gondolta volna, hogy ezek a „díszes példányok” dob­hártyarepesztő kigyorsításokkal ámítják el a bámészkodót, fülsi­ketítő fékcsikorgással veszik a ka­nyart, és élvezetes előzéseket haj­tanak végre, csalódnia kellett, mert nem ez volt a feladat. Sokkal inkább a túraélmény, a megbíz­hatósági közlekedés - igaz limit­időre - és a közös élmény. Délben röpke megállót tartott a társaság Balassagyarmaton, ahol a régi buszpályaudvar je­lenleg parkolóként szolgáló te­rületén pihegtek egyet a járgá­nyok, majd újabb robogás után visszatértek kiindulópontjukra. Vasárnap pedig Romhányt vet­ték célba az autó-különlegességek. Itt szintén egy veterán autó-tárlatot tartottak, és a község „Angolkert- jében" újból több tucatnyian kíván­csiskodtak. Sőt, itt egy ügyességi versenyt hirdettek e járművek szá­mára. Akadt sok-sok ügyes manő­ver, de persze lényeges szempont­ként lebegett minden sofőr szeme előtt: első, és kiemelt fontosságú a hűen őrzött tárgyak gondos meg­óvása. Hiszen ezeket a „gépcsodá­kat” nem csak jövőre, hanem a kö­vetkező évtizedekben is az utakon szeretnénk látni. Helyi értékek színpompás sora A legkisebb apróságok még este kilenc órakor is önfeledten szórakoztak, mi több, a színpadon táncoltak a múlt szombaton, a honti falunapon. A remek hangulatban minden műfaj rajongói megtalálták a maguk örömét. H.H. Hont Nógrád megye északnyugati szegletében járunk. Valóban szeglet ez, mert nyugat felől szin­te egy vonal mentén magasodnak fólénk a Bör­zsöny vonulatai, északról pedig az Ipoly, és tágas ártere zárja le a tájat. Itt terül el, a 2-es út zajától kísérve, de azért forgalmától elkerülve Hont köz­ség. Ide tartunk, a falunapra. Az autóbusz útját takaros porták kísérik. Egy al­mafa büszkén hajol be a járda fölé, roskadoznak rajta a termések. Néhány házon az „Isten hozott” felirat díszeleg. A polgármesteri hivatal udvarára igyekszünk, ahol már nagy a készülődés. Fehér ru­hás, népviseletes asszony hívja a vendégeket egy sátor hűvösébe, ahol helyi termékeket kóstolhat­nak. A drégelypalánki hagyományőrzők nem is restek, néhány perc múlva buzgón falatozzák a sü­teményeket. Nemsokára indul a műsor. A színpadon három kislány. Hastáncosok. Ahogy jártuk korábban a megyét, a hasonló rendezvények elmaradhatatlan kelléke a hastáncolás - korosztálytól függetlenül. Lám, a kicsik, néha még esetlenül utánozzák a mozdulatokat, de ahogy múlik az idő, úgy jönnek egyre jobban bele. Ahogy mondani szokás: itt is szükség van az utánpótlásra. Nemsokára oktató­ik következnek, hatalmas, szárnyszerű kellékek kitartó lengetésével színesítik programjukat. A drégelypalánkiak befejezik a „nassolást”, hi­szen ők következnek. Miközben az asszonyok éne­kelnek, egy idős bácsi olyan „hetykén”, legénye- sen ropja a talpalávalót, hogy a fiatalok a nyomá­ba sem szegődhetnek. Házigazdák jönnek. Előbb a modern tánccso­port nagyszerűen koreografált előadását látjuk, majd Kamilla és Marika asszony vív tréfás szó­párbajt a honti mindennapok összes kedélyes témáját felemlegetve. Miközben a fiatal színi-te­hetségek „A beteg disznó” című komédiáját néz­zük, Gál Mflgdolna, a helyi polgármester sodró­dik mellénk.- A mi falunapunkon nem az a fontos, hogy ne­ves sztárvendégekkel csalogassuk ide az embere­ket, hanem az, hogy az itteni, és a környékbeli ér­tékeket mutassuk be - mondja, és aligha lehet vi­tába szállni az igazsággal. Egy furulyás és egy népdalos kislány után meg­zenésített versek hangzanak fel. Az előadók a messziről jött idegen számára meglehetősen is­meretlennek tűnnek, de megtudjuk, errefelé igen­csak népszerű fellépő a bernecebaráti és kemen­céi tagokból álló K-Ember együttes. Egy Szabó Lő­rinc vers „kántálása” alatt kis kitekintőt teszünk a sátrak mögé. Nem túl nagy, még a kézilabda pá­lya méreteit sem elérő, és cseppet sem mértani tö­kéletességű foci küzdőtérhez jutunk, ahol nagy port felverve éppen két bősz csapat feszül egy­másnak. Megtudjuk, korábban az ilyen eseménye­ken a focibarát férfiak rendszeresen a település túlsó végén lévő „hivatalos” pályára mentek át a labdát kergetni, de jobb így, ha egy helyen van minden, a kisebb területen is vígan elfáradnak az emberek - néhányan közülük már lihegve „oson­nak” egy hűsítő korsó sörért. Már szürkülni kezd, mikor a dejtári Szivár­vány kórus szórakoztatja a nagyérdeműt - a ki­zárólag asszonyokból álló dalos társaság még egy ajándékot is hozott: a vendéglátó polgár- mester nemrégiben ünnepelte neve napját, ez alkalomból köszöntik. Lassan beáll tényleg az este, a szúnyog-légi­ók is megkezdik vérszívó munkájukat. Ideje in­dulni: még látjuk, ahogy az utolsó fellépő, De­meter Zsuzsi a közönség köréből választ magá­nak mambó-táncpartnert, és miközben a ked­velt dalokat zengi, kislányok perdülnek táncra a színpadon a háta mögött - aztán búcsúzunk is Honitól, az Ipoly-parttól. Hastáncosok és szárnyaik Kamilla és Marika tereferéje

Next

/
Thumbnails
Contents