Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-19 / 166. szám

2014. JULIUS 19., SZOMBAT Nagy Ákos: Nem szeretnék celeb lenni Nagy Ákos- súlyemelő, erősember versenyző, sportmenedzser. És nem utolsó sorban értékesítési fejlesztő egy multinacionális vál­lalatnál. Ákos jelenleg az egyetlen nemzetközi profi licensszel rendelkező strongman (erősember) versenyző, így az egyetlen magyar re?sztvevője az Eurosport műsora?n 25 orsza?gban la?thato? Strongman Champions League versenysorozatnak, még­sem szerepel kétnaponta a televízióban. Nem, mintha nem hív­nák, így döntött. Nem akar celeb lenni, pláne eredmény nélkül. Pedig ha valakinek, neki valóban vannak eredményei. Sándor András Több rendezvényen is összefutottunk az elmúlt esztendőben, s roppant szim­patikus volt a nyitottsága, ahogyan a számára idegen emberekhez viszo­nyult. Épp az embersége kapcsán jutott eszembe vele a mélyinterjú. Aztán, aho­gyan jobban utána olvastam, még érde­kesebbé vált...- Fáradt vagy?- Fizikálisán mindig fáradt vagyok. Ennyire látszik?- Ennyire.- Ez a hivatásommal jár. Mentálisan azonban több féle módon újra tudom magam tölteni.- Milyen módszereid vannak?- Elmesélem a mai napomat. Már reg­gel hétkor volt egy fontos megbeszélé­sem, tehát ma a szokásosnál is előbb kel­tem. A találkozó után jöttem dolgozni, és az autóból figyeltem a megállóban vára­kozó embereket, akik ökölbe szorított kézzel álldogáltak, hogy már megint menni kell a „gyárba”. Eközben a kocsi­ban Tankcsapdát hallgattam. Mivel jó idő volt, letekertem az ablakot A buszmeg­állós emberek furcsán néztek rám. Nyil­vánvalóan azt gondolták magukban, ki ez az őrült, aki kora reggel napszem­üvegben, ingben, nyakkendőben üvölte- ti az „Élet a legjobb méreg” című számot. Mire beértem az irodába, jó kedvem lett és ebben a hangulatban kezdtem az ér­tekezletet. Az embernek valamivel kon­dícióban kell tartania az energiaszintjét is, nem csak a fizikális erőnlétét. Ha már itt tartunk, az utóbbi két napban nem edzettem, annyira fáradt voltam. Ilyen­kor többet érek vele, ha otthon pihenek, mint ha elmegyek egy rossz edzésre. Ma este viszont biztos, hogy egy jót edzem!- Elolvastam jó néhány veled készült beszélgetést, mielőtt elindultam volna. Kivétel nélkül mindegyikben megemlíted édesapádat, aki megszerettette veled a súlyemelést és elindított az úton.- És ez ebben a beszélgetésben is így lesz. Még egy éve sincs, hogy elveszítet­tem, ezért viszonylag „frissek” a sebek.- Nem tudtad még feldolgozni a tá­vozását?- Nem. (Zsebkendőt vesz elő, a sze­mét törölgetni...- Folytathatjuk vagy válasszunk más témát?- Nyugodtan folytathatjuk, ezek hoz­zátartoznak az élethez. Nem vagy hoz­zászokva ahhoz, hogy egy ekkora em­ber elsírja magát előtted, ugye?- Valóban nem történik meg minden nap, de számomra ez is azt jelenti, hogy van lelked.- Mindig is érzelmes ember voltam, és ezt soha nem titkoltam. Sajnos az emberekben van egy sztereotípia, mi­szerint a szőke nők buták, a nagy darab emberek pedig bunkók, mivel a média ezt közvetíti. Ennek az általánosításnak sajnos én is áldozata vagyok.- Folyton bizonyítanod kell az ellen­kezőjét?- Igen is, meg nem is. Hiszen nem akarok már mindenáron mindenkinek bizonyítani, ugyanakkor fontosnak tar­tom elmondani, hogy igenis, attól még, hogy valaki fizikálisán erős, lehet érzel­mes és azt ki is mutathatja. Ezáltal nem csorbul a tekintélye. A mi sportágunk szórakoztatóipari termék is, ahol az örö­möt és a fájdalmat ugyanúgy meg kell mutatni a kamerának. Van, amikor az egész világnak.- Kínára gondolsz? akik nem sportszerű eszközökkel akar­nak legyőzni. Mindig azt mondom, az élet olyan, mint a guggolás nagy súllyal. Le­nyom mélyre és onnan nagyon nehéz fel­állni ahhoz, hogy győzzél.- Hányszor kellett felállnod?- Megszámolni sem tudom, annyi­szor. Az egész életem erről szól.- Olyan családból jössz, ahol komoly ha­gyománya volt annak, hogy a szülők hiva­tását tovább vigyék az utódok Csak azért nem lettél bányász, mert mire felnőttél, több­nyire bezártak a bányák az országban?- Nem azért... (Nevet...) Ilyen szempontból kilógtam a sorból, pe­dig hosszú évtizedekre visszave­zethetően valóban bányász di­nasztia volt a miénk. ló apám is bányász volt. Tavaly októberben halt meg, de a mai napig napon­ta többször eszembe jut, hívnám a számát, de már nem tehe­tem. Benne hagytad a szá­mát a telefo­nodban? Soha nem fogom kitörölni onnan! Ma I már bánom, jj I hogy amíg | élt, nem | hívtam őt A | annyit, amennyit ma­napság hívnám. Hiányzik. Annak idején engem is ő vitt le a terembe, de nem szólt bele abba, hogyan emeljem a súlyokat. Úgy állt hozzám, mintha kívülálló lenne és ez sokszor bántott. Bízott az edző kollégájában, ezért csöndben fi­gyelt. 32 éves koromig magam is Ta­tabányán éltem, a családtagjaim a mai napig ott laknak. Édesanyám, a hú­gom, a 10 esztendős kisfiam mind Ta­tabányán maradtak. A fiamat minden hétvégén meglátogatom. Négy éve vál­tunk el az anyukájával, aztán Buda- \ pestre költöztem. Á - Lelkileg hogyan viselted a vál­tozást?- Nehezen. Áldozatot kellett hoznom a költözéssel a munkáért, a .sportkar­rieremért, és ennek az egyik áldozata a kisfiam volt. Éppen ezért igyekszem minden vele töltött percet minőséggel eltölteni. Jár velem edzésekre, látja, hogy a sport nem játék. Ez komolyabb minta, mintha kocsmába vinném.- A válás és a fiad miatt éreztél lelki- ismeret-furdalást?- A válás miatt nem, hiszen azt meg­beszéltük a feleségemmel. Intelligens emberekként beláttuk, ha elmentünk egymás mellett, le lehet zárni békében és méltósággal a múltat. A fiam miatt már érzek lelkiismeret-furdalást, hiszen nem vagyok mellette minden nap és sok min­denből kimaradok, amiből egyébként nem szeretnék. Ugyanakkor már nem tudom visszafordítani a történteket.- Mikor voltál utoljára Tatabányán?- Néhány napja. Nincs olyan hét, hogy ne mennék.- Kihez vezet az első utad otthon? Édesanyádhoz vagy a fiadhoz?- Változó. Van, amikor a temetőbe. Oda is minden hétvégén kimegyek. So­ha nem hagyom ki.- Lehet, hogy furcsa lesz a kérdés, de mit csinálsz a temetőben? Beszélsz is édesapádhoz a sírnál?- Nem, inkább csak nézem. Tudom, hogy sokan vannak olyanok, akik han­- Pontosan. Van olyan verseny, ahol az élő televíziós közvetítésnek köszön­hetően 100 millióan néznek minket.- Ha már a nemzetközi porondot em­lítetted, mit gondolsz, mi a titka an­nak, hogy a külföldi versenyeken elő­szeretettel reklámoznak?- Ezen már én is gondolkodtam. Egy biztos, nem én vagyok a világ legerősebb embere és valószínűleg soha nem is le­szek az. A legszórakoztatóbb figura azért még lehetek... Talán pont ez a titok. Azért szeretnek külföldön, mert szórakoztató vagyok és ez a képernyőn is átjön. Ez tesz eladhatóvá. Épp tegnap kaptam egy MMS-t Los Angelesből. A világ legerő­sebb embere versenyének plakátjára rá­tettek az amerikaiak. Pedig egy „no name” vagyok, egy senki, valamiért még­is a magyar „törpét” tették rá a plakátra.- Látom, azért önirónia is szorult be­léd rendesen...- Ez egészséges önirónia... (Nevet...)- Ez volt az a bizonyos los angelesi verseny, amelyiken te is szerettél volna indulni, de egy sérülés keresztülhúzta a számításaidat?- Igen. Egy porcleválás a térdemen húz­ta keresztül. Az a néhány hónap akkor megviselt Nem elég a külföldi ellenfelek­kel meg a súlyokkal megküzdeni, harcol­ni kell a szponzorokért is, sőt időnként ha­zai „ellenfelekkel” is meg kell küzdenem, gosnak beszélgetnek a halottaikkal, gyakran látok ilyet a temetőben és a fil­meken is. Én nem hangosan, és nem is a világ előtt kommunikálok édesapám­mal, hanem odabent legbelül. JÁR A VÍZUMOM IS MEGVOLT AZ OUMPIÁRA. A RUHÁM ES A TÁSKÁM IS...”- Hogy állsz az elengedéssel?- Hadilábon... Nehezen engedek el embereket, emlékeket, szerelmeket. Tárgyakat viszont el tudok engedni. Az érzelmeimhez viszont ragaszkodom.- Ezek szerint a rossz emlékekhez is ragaszkodsz, ha az olimpia még min­dig fájó pont.- Nézd, ha az egész valóban egy nüanszon múlik úgy, hogy már az olim­piai táskát, a ruhát is megkapod, sőt az olimpiai vízumod is megvan, és két hét­tel az utazás előtt közük, hogy tartalék leszel, az nem kellemes érzés.- Mit jelent a tartalék?- Itthon várod, hátha megsérül vala­ki. Ugyanúgy felkészülten, szuper for­mában, mint a többiek. Vagyis hiába edzettéi keményen, mégsem jutottál ki az olimpiára...- Akkor hogy élted meg a történteket?- Gondolhatod, hogyan... Jól berúg­tam minden este.- Haragtartó vagy? Nem.- A szövetségi kapitánynak is meg tudtál bocsátani?- Igen, bár soha többé nem találkoz­tunk. Szerintem már nem is él, hiszen ak­kor is idős volt Ha mégis élne és találkoz­nánk, a kora miatt megadnám neki a tisz­teletet. Azért se, vagyok haragtartó, mert a harag negatív energia, ami nem visz előre, csak rombol. Természetesen tisztá­ban vagyok vele, hogy ettől függetlenül mindenkinek van haragosa és irigye - ezt magam is érzékelem -, de a negatív ener­giák visszaütnek. Sokaknak az is furcsa, hogyan vagyok képes olyan emberekkel leülni, akikkel két évig nem beszéltem.- Az sem derogál, hogy hosszú idő után te tedd meg az első lépést?- Nem. Számomra ez nem elvi kérdés. „25 ÉVESEN KÉT BANKFIÓKOT VEZETTEM EGYSZERRE. NAGYJÁBÓL ERRE MENT RÁ A HÁZASSÁGOM”-Ez a kettősség az egész családot jel­lemzi? Mindenkinek van főállása és a sport csak szenvedély?- A sportból nem lehet megélni azon a színvonalon, amelyen élni illene, a súly­emelésből meg pláne nem lehet. 14 éve dolgozom a biztosítási szektorban, má­sodállásban kezdtem el a sport mellett.- Hogyan kerültél egyáltalán a biztosí­tók környékére?- A nagybátyám egy biztosítónál dol­gozott, ő hívott, hogy menjek „ügynök­nek”. Kötöttem két szerződést és több pénzt kaptam érte, mint világbajnok sportolóként addig bármiért. Akkor dön­töttem el, hogy maradok. Eleinte, aho­gyan említettem is, ügynök voltam. Majd Magyarországra jött a Provident, és át­igazoltam. Három év alatt 12 ezer ügyfe­le lett a cégnek Komárom megyében. Építgettem a karrieremet, közben főisko­lára jártam. 2005-ben fiókigazgató let­tem a CIB banknál. 25 évesen két fiókot vezettem egyszerre. 30 embernek vol­tam a főnöke, nagyjából erre ment rá a házasságom. Lett nagy házunk nagy hi­tellel és az ezzel járó stresszel, és beda­rált a XXI. századi mókuskerék.- A hitelekkel mi lett végül?- Szerencsére lezártam, igaz nagy veszteséggel. Annak idején évente leg­alább 300 hitelt hagytam jóvá. Az egy ilyen időszak volt. Ma már nem mennék újra bele, csak addig nyújtózkodnék, ameddig a takaró ér. Régen hallani sem akartam albérletről, ma már semmi ba­jom ezzel a megoldással. Számtalan ba­rátom él külföldön albérletben és vígan élnek. Csak mi magyarok ragaszkodunk mindig valamihez. Annál nagyobb stresszt pillanatnyilag el sem tudok kép­zelni, mint egy svájci frank alapú hitel. Soha nem felejtem el: a feleségemnek ha­todikén volt a születésnapja, de egy bon­bont nem tudtam neki venni, mert levon­ták a hitelt. Ha nem tudod fizetni, akkor várni, mikor jön a végrehajtó. Szörnyű... „155 KILÓ IS VOLTAM"- Közben javában zakatolt a banki karriered?- Olyannyira, hogy 155 kilóra híztam... 2008 őszén aztán találkoztam Jankó End­re fekvenyomó világbajnok barátommal, aki szó szerint ezt mondta: „meg fogsz fulladni a zsírodban, ha nem kezdesz ma­gaddal valamit”. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Harmincévesen 155 kiló­nak lenni valóban halál. Elkezdtem újra súlyt emelni, „fítnesselni”, odafigyeltem magamra és szépen lefogytam. Aztán Da­rázs Ádámmal rendeztek egy vidéki sportcsarnokban egy erősember ver­senyt. Kipróbáltam. Megtetszett. 2009- ben megnyertem a másodosztályú baj­nokságot, és évről évre szépen jöttek újra az eredmények. 2010-óta az egyetlen ma­gyarországi erősember versenyző vagyok, aki rendszeres résztvevője a „Strongman Champions League” versenysorozatnak, amelyet az Eurosport mellett közel 80 or­szág tévécsatornája közvetít. Nagyon sok barátságot köszönhetek ennek a szélrózsa műiden irányából. Jól beszélek angolul és németül, ezért Dél-Afrikától Finnországig mindenhol lettek barátaim. „INKÁBB LEGYEK KEVÉSBÉ ISMERT ÉLSPORTOLÓ JINT ÉRDEM NÉLKÜLI CELEB”- Tudatosan kerülöd a bulvármédi­át vagy ők kerülnek téged?- Ez is megér egy misét. Azt gondo­lom, amíg a kereskedelmi média ott tart, ahol, nincs sok keresnivalóm benne. Et­től függetlenül, amikor verseny van vagy valamilyen kötelező promóció miatt meg kell jelennem, kénytelen vagyok néhány meghívást elfogadni. Amikor nincs miről beszélnem, akkor nem megyek.- Hol tart a kereskedelmi média?- A legtöbb helyen - tisztelet a kivétel­nek - saj nos olyan szerkesztőket alkalmaz­nak, akik arra nem veszik a fáradtságot, hogy Google-be beírják, ki a világ legerő­sebb embere... Alapvető információkkal nem rendelkeznek a sportágról. Zavar a butaság és inkább nem szerepelek. Inkább legyek kevésbé ismert élsportoló, mint ér­dem nélküli celeb. Amikor feltűnők a kép­ernyőn, azonnal elkezdenek húzni a bará­taim, hogy „celeb” vagyok. Ilyenkor min­dig azt mondom, celeb az, aki a heréit va­saltatja. Én sportoló vagyok, mert nekem van eredményem. Ez a kettő között a kü­lönbség. Soha nem akartam W Áky len­ni, mert W Áky nem guggol 450 kilóval. Nagy Ákos súlyemelő viszont guggol.- Azf már tudjuk, hogyan tartod for­mában a tested. Mivel tartod karban az elmédet?- Könyvekkel. Az olvasás kikapcsol és feltölt. Általában három könyvet olvasok egyszerre. És hadd' dicsekedjek: fejjel le­felé is tudom olvasni, kifejlett térlátásom van. Van még egy fontos dolog, amivel az elmét karban lehet tartani: ha nyitott vagy a világra. Márpedig én az vagyok.- Sztereotípia, de őszintén érdekel. Ez­zel az izomzattal jó verekedő vagy?- Nem. Fogalmam nincs, hogyan kell jobb egyenest ütni, mivel nem vagyok agresszív ember és nem is vagyok gyors.- Sok erős ember van Magyaroszágon?- Sok, de nem biztos, hogy az a leg­erősebb, aki elhúzza a kamiont. A kis emberek sokkal erősebbek nálunk. Tu­dod, ki a legerősebb? Aki hó végén fel­adja a csekkjeit... ■ é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents