Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-12 / 160. szám
A Föld északi féltekéjének szén-dioxid koncentrációja átlépte a lélektani határt, a 400 ppm-es mértéket. Becslések szerint az atmoszférában lévő rekordmennyiségű szén-dioxid koncentráció a jövő évben globálisan is meghaladja majd a 400 ppm-es lélektani határt. Mit művelnek a világ nagyvárosai? Feltehető a kérdés! A teljesség igénye nélkül: Jakarta, Indonézia A világ egyik legszebb és legváltozatosabb országának tartott Indonézia halászati iparát az erősviharok és a melegedő tengerek kedvezőtlenül befolyásolják. A főváros, Jakarta hatalmas veszélyben van: a tengerek emelkedő vízszintjének eshet áldozatul. Urna, Peru Peruban található a világ legkiterjedtebb trópusi gleccserrendszere, amelynek 30 százalékát már elvesztette 1936 és 2006 között, amikor az Andok átlagos középhőmérséklete 0,7 Celsius fokkal emelkedett. Itt, valamint az Amazonas vízgyűjtő területén és a 2000 km hosz- szú Csendes-óceáni parton már érezni a globális változást. Peruban található a világ negyedik legnagyobb esőerdeje, ám a hatalmas mértékű erdőkivágás mára Peru szén-dioxid kibocsátásának 40 százalékáért felelős. Lagos, Nigéria Lagos jelenleg a világ ötödik legnagyobb városa, Nyugat-Af- rika jelentős kikötője, Nigéria gazdasági motorja. Lagos népessége az 1950-ben mért 300.000-ről 40 év alatt 7,7 millióra nőtt. Mára az ENSZ- becslések szerint eléri a 20 millió főt. Ezzel Kairót lekörözve Afrika legnagyobb városa. A 20 milliós lakosság évek óta szenved a folyamatos esőzéstől, az egyre erősödő viharoktól. És az idei évre még intenzívebb esőzés várható. Dhaka, Banglades A világ egyik legszegényebb országában a népsűrűség a 7. legnagyobb a világon, 1000 fő/négyzetkilométer. Lakossága 160 millió fő, ám idén a klíma- változás miatt várhatóan eddig soha nem látott méreteket öltő migrációt vált ki. Becslések szerint kb. 20-30 millióan vándorolnak, a többség Dhaka városába. Ebben a bangladesi nagyvárosban 6 év alatt 5 millió ember telepedett le. Ezzel Dhaka elnyerte a világ leggyorsabban növekvő városa címet, annak ellenére, hogy folyamatos árvizek és.extrém időjárási viszonyok nehezítik itt az életet. Közel 20 millió ember szenved a monszunok állandó támadásaitól, 40 százalékuk nyomornegyedekben, vasúti sínek mellett, vagy közvetlenül a folyton áradó folyóparton él. Megállapítást nyert, hogy a világ nagy városainak létszáma vészesen növekszik. Nézzük tovább: a klímaváltozás nem a jövő fenyegetése, hanem már a jelen valósága! Legjobban a magas fekvésű területeken, és északon figyelhető meg. Vegyük példaként ismét Kínát: Az állandóan fagyott föld területe 16 százalékkal csökkent az elmúlt három évtizedben a délnyugat-kínai Csinghaj-Tibet fennsíkon, a jelenséget a globális felmelegedéssel magyarázzák egy a következményeket is taglaló friss tanulmány szerzői. A Kínai Tudományos Akadémia több évtizeden át tartó, táv- érzékelésre és műholdas megfigyelésre alapozott kutatása megállapította, hogy az 1,5 millió négyzetkilométeres terület, amely az „örök fagy” állapotában volt, mára 1,26 millió négyzetkilométerre zsugorodott. A külföldi példák után nézzünk hazánkban néhány példát más területen: A sokat emlegetett úgynevezett környezetügy része az erdő- gazdálkodás, ami szintén egyik áldozata lehet a klímaváltozás káros A számtalan káros anyag kibocsátása mellett egyensúlyt tartó terület az erdő, az erdő- gazdálkodás. Egyre hosszabbak az eső nélküli, meleg időszakok, aminek hatására a fa már nem olyan vitális, életerős. Ha ez évtizedekig tart, a fák legyengülnek. Nem a szárazság vagy a meleg öli meg őket, hanem a kórokozók és károsítok, mert a fák legyengül szervezetét a mikroszkopikus gombák könnyen megtámadják. A rovarok adják meg a kegyelemdöfést a fáknak. Ilyen például a szú. A probléma pedig tömeges: a feketefenyőn túl említhető az egész országot érintő lucfenyő-pusztulás. Alaptény: Magyarország erdőgazdasága, vagyis az összterületünk erdő borította nagysága: 20 %. Hazánk az európai sorrendben az utolsók között kullog. Kérdés: lehet-e másképp, ha a felfogás hazánkban: minden építkezésnél az első lépés, kivágni a fát? Sokszor és sokaktól megkérdezték, hogy miért? Újabbakat ültetünk helyettük! Nem sok ész kell hozzá, hogy felvetődjön a válasz: 20 éves fa helyett az új csemete 20 év múlva lesz olyan, amilyet kivágtak. Akkor amikor ma is a rossz levegőminőség az egyik fő gondunk... Dr. tech. Kecskeméti Sándor, Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ Elhunyt dr. Koós Hutás Ferenc Egy 84 éves szakmájában elhivatott, aktív és szenvedélyes élet ért véget. 2014. május 30-án életének 85. évében elhunyt dr. Koós Hutás Ferenc, nyugalmazott járási főállatorvos. 1930. május 28-án született magyarnak, palócnak és a mezőgazdaság „napszámosának" Kisterenyén, hatgyermekes parasztcsaládba, negyedikként. A Koós Flutás névvel az erős akaratot, a tántoríthatatlanságot, a kötelességtudatot és az elhivatottságot vitte magával a történelem viharaiban megtépázott, de mindig összetartó család támogatásával Budapestre, az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol egy életre elkötelezte magát azzal a hivatással, amely attól kezdve életének minden percét meghatározta. 1956-tól 2012-ig tartó, közel hat évtizedes pályafutása alatt a szécsényi, a rétsági, a balassagyarmati, a bércéi i, az érsek vadkerti, a szügyi, a terényi, az őrhalomi és a magyarnándori állatorvosi körzetekben végezte fáradhatatlanul a munkáját, járási főállatorvosként. 1992-es nyugdíjba vonulása után sem tudott elszakadni a hivatásától: magánállatorvosként még húsz évig dolgozott, 2004-től a Nógrád Megyei Állatorvosi Kamara elnökeként, majd 2008- tól alelnökeként. Azt vallotta: állandóan tanulnunk kell, befogadni és alkalmazni az újat. Csak 2012 végén, túl a 82. évén, vonult vissza végleDr. Koós Hutás Ferenc gesen. „Hiszek a magyar vidék feltámadásában és sajnálom, hogy már nem tudok részt venni benne” - mondta. Soha nem volt számára leküzdhetetlen feladat, mégis a tétlenség volt az, ami rövid idő alatt legyőzte. Gyors lefolyású, visszafordíthatatlan betegsége váratlanul szólította el közülünk. Utolsó útjára június 7-én, pünkösd szombatján kísérték szülőhelyén, Kisterenyén, akarata szerint szűk családi körben. Végleg eltemetik a Somlyói völgyhidat B. R. (Folytatás az 1. oldalról.) Pedig az egykor híres viadukt a hazai ipartörténet egyik legnevesebb műtárgya - lehetne! Ám már csak az odavezető utca viseli a nevét Somlyóbányán - rögtön az első bekötőút, balra. Amikor a híd 1911-12-ben felépült, éltvirult a nógrádi szénbányászat. A viadukt 18 méter magasan, hét ívével, 203 méter hosszan szelte át a völgyet, és rajta keresztül szállították a szenet somlyói bányából a Zagyva-rakodóra. A páratlan látványosság azonban - történelmi léptékekben - csak rövid ideig ékesítette a nógrádi szénmedencét. A hidat „élve eltemették". A Teréz-tárót ugyanis 50 millió mázsa szén kitermelése után, 1929-ben bezárták. A völgyet meddővel töltötték fel, így lassanként a viadukt is eltűnt. A természet visszakövetelte a magáét, a helyet benőtték a fák, cserjék, és a hatvanas évekre a hídból már alig-alig látszott ki valami. Itt töltötte gyerekkora javarészét Pócsa Sándor is, aki a somlyói bányakolóniában nevelkedve, barátaival gyakran lejárt fürödni, horgászni az egykori híd alatti tóra. Úgy emlékszik, akkoriban már csak a híd teteje látszott. Később távolabbra vitte őt az élet, az utóbbi negyedszázad jórészét németországi munkával töltötte, ahonnan a múlt évben tért végleg haza.- Sokaknak talán hihetetlen, de csak tavaly ismerkedtem meg az internettel - említi. - A „kattintgatás” közben véletlenül bukkantam rá a régi híd képére, és felelevenedtek az emlékek. Szöget ütött a fejembe: jó lenne a híd legalább egy részét újra láthatóvá tenni, amellyel páratlan látványossággal gazdagíthatnánk a városunkat. Tavaly még Németországból kezdtem szervezni az ásatást, ám a számtalan ígéret ellenére sem sikerült a hivatalos engedélyeket megszereznem, ezért le is kellett fújnom a munkát. Nem volt mit tenni: a hiábavaló várakozással teltek a hónapok, már a tél is beköszöntött. Pócsa Sándor azonban az időszakot sem akarta tétlenül tölteni. Ezért - műszaki ember lévén - a levéltárból kikérte az eredeti rajzokat, amelyek alapján Idén januárban és februárban elkészítette a viadukt 4,6 méter hosszú makettjét, amelyet előbb a Lakberendezési Áruház kirakatában bocsátott közszemlére, majd a bányamúzeumnak ajándékozta.- Amint kitavaszodott, újra reménykedtem, hogy megkezdhetjük a nagy munkát - folytatja. - Az ügybuzgalomtól hajtva egyedül is hozzáfogtam az ásáshoz, és ahogy egyre több helyet megnyitottam, mindinkább éreztem, hogy csodálatos építmény rejtőzik a talpunk alatt. Igaz, a teljes feltáráshoz hatalmas mennyiségű földet kellene elhordani, de legalább egy ívet, vagy az egész híd felső részét jó lenne kiásni, hogy egyrészt illusztráljuk a páratlan látványosságot, másrészt láthatnánk, hogy milyen állapotban van a szerkezet, érdemes-e tovább folytatni a munkát. Sokan segítettek volna, iskolások, természetjárók, régi bányászok, lokálpatrióták, de a sokszor megígért engedélyek azóta is váratnak magukra. Mi több, nemrégiben figyelmeztettek, "hogy a már kiásott részt is temessem vissza, mert balesetveszélyes. Nos, ezen a ponton alighanem véget is ér a történet.- A híd a szívügyem volt, nem magáncélok vezéreltek, hanem a városnak szerettem volna adni valamit, amire mindannyian büszkék lehetünk - folytatja. - Ám kiderült, hogy ez a vállalkozás meghaladja egy magánember lehetőségeit. Mi mást tehetnék: óvatosan, de visszatöltöm a gödröket. Ám most vasárnap még várja mindazokat, akik látni szeretnék a völgyhíd eddig feltárt részeit. Mint elmondta, reggeltől estig kint lesz a helyszínen, ahol szívesen várja az érdeklődőket. Lélekben együtt temetik vissza a salgótarjáni ipartörténet egyik legendás látványosságát. A következő napokban aztán mindent visszatemet. Ezzel a reményét is eltemeti. Azaz dehogyis. Mint mondja: a remény hal meg utoljára... jr ^ # ^ ^ * jr % » §1 H m 9 B ^ fi I " E fj ft H ^1 ||lm B fi 8 B 8 Éli S f|| IH iff VB ll í ■' ^É|| m? ■ iviiivi U iiiiiiiui VI \II.I Vöty ISSBIBIBiil A híd egyik kiásott része
