Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)
2014-06-07 / 131. szám
Vastag Csaba: Nem biztos, hogy valaha kipakolok a bőröndből- Nem kötnek szigorú szerződések?- Nem. A szerződések leginkább a pénz elosztására irányulnak.- Szüléiddel mikor találkoztál utoljára?- Tegnap, a két fellépés között hazaugrottunk egy percre. Apukámnak nemrég volt a születésnapja, s mivel épp Veszprémen keresztül vezetett az út, adtam neki ajándékot. Aztán mentünk is tovább. Egyébként karácsonykor voltam otthon utoljára.- Mindig tudják, hol lépsz fel?- Igen, mivel anyukám látja a naptáramat. Néha sajnálom, hogy mindig képben van arról, merre járok, mert folyton aggodalmaskodik, milyen mesz- szire megyünk. Féltenek a szüleim. Amikor még otthon laktam, apukám addig nézte a tévét, amíg haza nem értem. Akár hajnal négyig is. Sosem tudott addig elaludni. A szülők már csak ilyenek, nagyon szeretem őket.- Mikor költöztél el otthonról?- Viszonylag későn, 19 éves koromban jöttem el otthonról. Az egyetem mellett nyáron elmentem dolgozni. Beálltam segédmunkásnak egy építkezésen, de két nap múlva kivágtak. Betonelemeket kellett a helyükre rakni. Volt egy daru, két kampón lógott a 30 tonnás szelvény. Egyetlen szabály volt ezen a munkahelyen, hogy a darun lógó beton alatt nem szabad átrohanni. Én mégis megtettem, és a hátam mögött két tízed másodperccel később leszakadt a „rakomány”. Mondták is rögtön, hogy akkor többet nem kell jönni. Aztán voltam barackszedő is. De ez sem tartott sokáig, mert többet ettem, mint szedtem. Talán a tudakozóban dolgoztam a legtöbb ideig. Tudod, ahol az utcát, a házszámot, vagy a telefonszámot kérdezik. Esetleg az előfizető nevét. A tudakozónál a legfőbb szabály az ügyfélkezelési idő optimalizálása volt. Vagyis a legrövidebb idő alatt kellett választ adni minden kérdésre. Viszont aki gyorsan keres, mert siet, az gyakran paraszt tud lenni. Észrevétlenül is. Én inkább ott is elbeszélgettem az emberekkel. Kedves akartam lenni mindenkivel. A főnököm folyton csesztetett is emiatt. Többet beszélgettem a lányokkal, mint kellett volna. Aztán 27 éves koromban azt vettem észre, hogy már mindenki „normális” ember lett a környezetemben, rendes szakmával, miközben én még mindig csak az álmaimat kergettem. Apám el is volt keseredve... Mivel nem akartam éhen dögleni, folyamatosan dolgoztam, de arra vágytam, hogy művészként is meg tudjak élni. „NEM VÁLLALOK GYEREKET, MIVEL KÉPTELEN VAGYOK FÜRDETÉSRE HAZAÉRNI”- Akkor is állandóan dolgozni fogsz, ha majd gyereked születik?- A minap egy kutyamenhelyen voltam fellépni. Elmondtam, hogy mindenki a saját felelősségének teljes tudatában válasszon magának kutyát. Ha valaki nem alkalmas erre, akkor inkább ne is vigyen haza állatot. Mert ez egy felelősség. Ahogyan a szülői feladat is. Ha valaki nem tud este hétre hazamenni fürdetni, akkor ne vállaljon gyereket. Itt voltál velem egész nap, látod hogy megy ez, és képzeld el, hogy még téged is, akit nagyon fontosnak tartottalak, átvertelek 2 órával. Mi lenne akkor a családommal, a feleségemmel és a gyerekkel, ha nem mennék haza?- Jártál valaha pszichológusnál?- Jártam.- Mit kerestél ott?- Beszélgettünk- Küldött valaki?- Elmentem magamtól.-Mikor?- Régen.- Mire kerestél választ?- Ahhoz, hogy erre válaszoljak, jobban kell, hogy ismerjelek... „Világéletemben bőröndből éltem. Az ágyam mellett van egy koffer, abból pakolom ki a cuccaimat. Hiába van lakásom, folyton ott egy csomag - indulásra készen. Nem az állandós- ságtól félek, ilyen fajta vagyok. Amerikában fogantam, Budapesten születtem, Ecséden kereszteltek és Veszprémben éltem. Nagymamám mondtam mindig, hogy csavargó lesz ez a gyerek. Igaza lett. Nem tudom, valaha is kipakolok a bőröndből...” Sándor András- Tegnap mikor értetek haza a kalocsai, illetve szombathelyi buliból?- Reggel 6-kor. És 9-kor már keltem. Örülj neki, hogy nem tegnap jöttél velünk, mert kikészültél volna a sok utazástól. Ma este Mórra és Hortra megyünk.- Nem tehetted volna meg, hogy délig alszol?- Ma nem. Napközben is munka van, nem csak este. Mindenki azt hiszi, hogy a zenészek egész álló nap buliznak, pedig ez korántsem igaz. A munkámnak nagyon sok olyan vonzata van, amit a közönség nem lát. Millió megbeszélés, interjúk, a lemez előkészületei, dalszerzés, szövegírás, stb... Szeretek belefolyni minden apró részletbe, a plakátok megtervezésétől kezdve a koncertjegyek elkészültéig, nem beszélve a hang- szerelésről.- Ki ismer téged a legjobban?- Senki. Én sem ismerem magamat. Önmagad megismerése egy egész életen át tartó folyamat. Sokszor meglepődöm én is magamon.- Öt évvel ezelőtt ilyen életet álmodtál magadnak?- Nem gondolkodtam én ilyesmin, hogy mi lesz...- Nem volt jövőképed?- Nem nagyon. Világéletemben bőröndből éltem. Öt éven át volt állandó albérletem, mégis mindig az ágyam mellett tartottam a koffert, és abból pakoltam ki. Most is, hiába van lakásom, folyton ott egy csomag - indulásra készen.- Az állandóságtól félsz?- Miért kellene mindig valamitől félni? Nem az állandóságtól tartok, egyszerűen ilyen fajta vagyok. Amerikában fogantam, Budapesten születtem, Ecséden kereszteltek és Veszprémben éltem. Nagymamám mondta mindig, hogy csavargó lesz ez a gyerek. Igaza lett. Nem tudom, kipakolok-e valaha is a bőröndből...- Ott tartottunk, hogy nulla jövőkép...- Egy cél vezérelt, hogy dolgozzak, legyen munkám, és mindig jó akartam lenni mindenben. Sportember lévén az állandó küzdelem és a folytonos elégedetlenség hajt. Akik sportolnak, általában hajtósabb emberek. Komolyan veszik a munkát, és belátják, hogy csak kitartással és szorgalommal lehet komoly eredményt elérni. Van egy ismerősöm, akinek nagyon gazdagok voltak a szülei, a fiú meg azzal kezdte a felnőttkort, hogy két évet ült a Veszprémi Büntetés-végrehajtási Intézetben. Nem küzdött meg semmiért. A szüleim nem voltak tehetősek, hiszen tanáremberek, vékonyan vágtuk a kenyeret és a parizert. Sajtot pedig csak ritkán láttam... Éppen ezért öt évvel ezelőtt nem vágyálmokból éltem, hanem dolgoztam. Pénzt kerestem.- Természetesnek veszed azt, ami most történik veled?- Nehéz kérdés ez... Ha azt mondanám, hogy csodaként élem meg, akkor nem mondanék igazat. De ha azt mondom, hogy igen, akkor meg nagyképű lennék. Dolgozni szeretnék. Ahogyan öt évvel ezelőtt is... Nagy tanulsága az én történetemnek, hogy ha valamit célul tűzöl magadnak, és teszel is érte, akkor lesz eredménye. Huszonnyolc évesen mentem az X-Faktorba, és azt megelőzően 18 esztendei munkám volt ebben az egészben. Az összes többi ember, akikkel valaha együtt zenéltem, mára könyvvizsgálók, meg ügyvédek lettek, ők nem várták ki, mire beérik a dolog. Annak idején valamennyi rockzenekarommal arra vártunk, hogy majd bekopog a topmenedszer a garázsba, ahol próbálunk, és attól fogva megyünk előre. Aztán rá kellett jönnünk, hogy ez sosem fog bekövetkezni, mert azt sem tudják, hogy ott vagy a garázsban, de ha tudnák, akkor is lesz*rnák. r- Van még nálad barátfelvétel?- Fene tudja... „NAGYON SOKSZOR ELHÚZTÁK ELŐTTEM A MÉZESMADZAGOT, HOGY MOST LESZEK SZTÁR...”-Ha ez az egész sztárság előbb jön az életedbe...- Ha mindezt 18 évesen megkapom, nem tett volna jót nekem. Meg kellett tapasztalni dolgokat, meg kellett érnem hozzá. így tudok most értékelni mindent, mert van viszonyítási alapom. Tudom, hogy milyen fent, és azt is, milyen lent. Egyébként nagyon sokszor voltam majdnem fent. Mindig azzal etettek, hogy na, most leszek sztár. Például a TV2-s műsor, a Popdaráló idején. És ezt akkor tényleg elhittem. Mondogattam is otthon, hogy ha most nem leszek sztár, akkor soha. És nem lettem... Akkor még nem.- Szoktál azon gondolkodni, hogy a mostani sztárság meddig tart majd?- Nem.- Tisztában vagy vele, hogy ez is csak ideig-óráig működhet?- Nézd, minden folyamatnak van eleje és vége. Más kérdés, hogy már az elején is lehet úgy csinálni, hogy a körülményeket is folyamatosan irányítsd. Azzal kell tisztában lenned, hogy tudd, merre tartasz. Joe Cocker hány éves? Vagy Tom Jones? Engem kimondottan énekel a komolyzene - sz*rrá hallgatom a Classic Rádiót -, és az sem kizárt, hogy idősebb koromban ezzel foglalkozom majd. Elkezdtem zongorázni tanulni. „TÉVHIT, HOGY EGY TEHETSÉGKUTATÓBÓL Jön EMBERNEK MINDENBEN MEG VAN KÖTVE A KEZE”- Mennyire van beleszólásod a téged körülvevő dolgokba? Választhatsz menedzsert? Sofőrt, fellépést, felkérést, interjú megjelenéseket?- Azt csinálok, amit akarok. Az tévhit, hogy egy tehetségkutatóból jött embernek mindenben meg van kötve a keze.- Mégis azt mondtad, öt éve nem voltál nyaralni.- De ez egy választott út. Ha úgy döntök, nyilván elutazhattam volna korábban is. De miért nyaralgatnék ész nélkül, ha közben fel is léphetek? Megtehetném, hogy nem adok neked interjút. Vagy senki másnak, mert amúgy is hülyeségeket írogatnak. De mi értelme lenne? Nézd, ennek a rendszernek nem én vagyok az alkalmazottja, hanem mindenki más, aki körülöttem van. Én választok meg mindent. A I I 4 t 1
