Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)
2014-06-07 / 131. szám
2014. JÚNIUS 7., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ELET „Szeretsz-e engem?” Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én bárányaimat!... ” (János 21, 15-19) Péter, annak ellenére, hogy látta az Urat, a Feltámadt Urat, mégis elmegy halászni, és ezzel mesél rólunk is, arról, hogy meddig tart a lelkesedés, vagy arról, hogy minden jó, sőt erőteljes élmény ellenére felül tud kerekedni bennünk az „óember”, vagy arról, hogy néha „megelégeljük” a lelki életet és beletemetkezünk a testi szükségleteink, az anyagi természetű ügyeink rendezésébe. Mintha a feltámadáshittel lenne valami differencia. Hirdetem és tudom, hogy ez tulajdonképpen az a hit, amit annak mondunk. Ez az a hit, ami a halált is legyőző Úrról tesz tanúságot, mégis úgy intézem az ügyeimet, min thai nem Őbenne bíznék... (idegen tűz az oltárra) A mai igeszakasz két „régebbi” esetre utal vissza. Az előzmények Péter elhívására, a csodálatos halfogásra, amit egy számunkra ismeretlen tartalmú igehirdetés is motivált; és arra az estére, amikor Péter háromszor is megtagadta Jézust a szolgálók előtt, a főpap udvarában. Talán csak néhány nap és a Feltámadás van a két történet között, a megtagadás és a halászat között. Az evangélista hűen ábrázolja Péter vívódásait, megkísértését. És azt, ahogyan utána nyúl az Úr! Persze beszélhetnénk arról, hogy Péter az események súlya alatt omlott össze, talán divatos megoldásnak is jó lenne. Mi is ilyenekre hivatkozunk, amikor az ideges megnyilvánulásainkat magyarázzuk... „Minden összejött...” stb... Tiszteit Olvasóink! 2014. május 3!-én „Szeretsz-e engem?,. - Fűke Szabolcs evangélikus lelkész írása technikai okok miatt hiányoson jelent meg. Ezúton kérünk elnézést a lelkész úrtól és tisztelt olvasóinktól a hibáért. És fény derül arra a tényre is, hogy Úr Jézus szolgálatához és követéséhez nem a bennem feszülő indulatok és szenvedély szolgáltatnak elégséges alapot... Jézus ezzel a lelkipásztori beszélgetéssel, aminek ma fültanúi lehetünk, a saját életünk, viselkedésünk megismerésére is sarkall, ahogy annak idején Pétert. „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Jöjjön mindjárt az első nagy felismerés. Nem egyedi ez az eset, arról tarnt, hogy sorozatosan eláruljuk, megtagadjuk egymást. Ha valaki megkérdezné, hogy miért, magunk is alávalónak éreznénk a válaszainkat, vagy magunkat: „Mert abban a társaságban ezt nem lehetett...” „Mit szólnak a barátaim, ha ilyen mélyen elárulom az érzéseimet?” „Ki tudja, mit gondolnak majd rólam, ha kiderül, hogy én ennek és ennek a barátja vagyok?,, ”Mi lesz, ha nem leszek szimpatikus ezért?,, esetleg „Mi lesz, ha kivetnek engem is, elpusztítanak engem is?” És már meg is érkeztünk az ősproblémához.... Az ősprobléma pedig az, hogy újra és újra oda kanyarodok vissza, hogy „nekem mi a jó”, „csak nekem jó legyen...” Magamat szeretem. „Megint magamat szeretem.” Magamat féltem. Nem véletlen, hogy a szeretet parancsa úgy szól, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat” Mi könnyen elhagyjuk az elejét.. És jön Jézus és ezt kérdezi... tulajdonképpen Pétertől is: „Szeretsz te úgy engem Péter, mint magadat?” Mint ezek: Ez a megjegyzés csak arra utal, amiről eddig szóltam. Arra utal, hogy az ember csak magát szereti, az átlagember csak magát szereti, vagy magát sem? Mondhatnánk azt, hogy nem tudjuk szeretni még magunkat sem, hiszen, aki kizárja az életéből az őt szeretőket, az megszünteti, kikapcsolja az őt érő szeretetet Nem, gondolunk erre! Talán csak későn... „Legeltesd az én bárányaimat!” „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” - hangzik a válasz. És nem elég ezt mondani, nem elég, hogy valaki eszembe jusson, nem elég valakit a szavaimmal biztosítani az érzéseimről. Egymásnak adattunk... főleg mióta az Úréi vagyunk. „Legeltesd az én bárányaimat! Vagyis ne a halakat kergesd itt újra több kevesebb sikerrel...!” Ne a saját sebeidet nyalogasd, mintha te sérültél volna meg a kereszten... Ne magyarázd meg legalább magadnak ne, hogy miért nem szeretsz... A szeretetlenségre, vagyis a szellemi remeteségre egyszerűen nincs okunk, a megtűrt bűn tesz ilyen keménnyé. Vizsgáld meg magad, vagy engedd, hogy megvizsgáljon a Jézus kérdése, amely húsvét után is mindannyiunkat megkérdez: „Szeretsz-e engem?” Miért kellene nekem Őt szeretnem, hiszen nem is ismerem? A szeretetnek nincsen oka akkor sem, amikor a már megismert embereket szeretem! Ha van oka, akkor nem szeretet. Legeltesd az én juhaimat. Add nekik azt, ami jár nekik. Adj lelki eledelt! És nem valami teljesíthetetlen, erőnket meghaladó feladatról van szó. Van mit adnunk! Annyira híján van ez a világ az igaz vigasztaló szónak. Ehhez nem kell teológiai végzettség, csak magadat kell egy kicsit ismerni. És felismerhető az éhség, korog a gyomrom. Felismerhető a lelki éhség, a szívek „korgása” jól hallatszik a keserű szavakon, a durcás, elutasító viselkedésen keresztül...amikor nincs kedvem...stb. „Kövess engem!” És Péter megkapja újra a hívást! És mindenki, aki hallja ma is megkapja újra a hívást. És lehet, hogy tőlünk sokkal többször kellett volna, vagy kellett már megkérdeznie az Úrnak azt, hogy „Szeretsz-e engem?” Mégis ma hangzik a szó Jézus szájából: „Kövess engem!” Az életedben,... a halálodban is, de a Feltámadásban is mindenképpen! Fűke Szabolcs, evangélikus lelkész Galgaguta, Terény Örömömben, bánatomban Draskóczy Lídiával, a Nógrád megyei Terényben működő Csak Te kórus révén ismerkedtünk meg személyesen. Zenei hírneve azonban jóval megelőzte a találkozást. Hegedűművész, hegedűtanár, elkötelezett népzenész, a Tázló, a Mokányos és a Holddalanap zenekarok tagja, gyerektáncházak vezetője, és nem mellesleg háromgyermekes édesanya. Idén ő vehette át az OTP Bank Táncház díját. Ennek kapcsán kértem, meséljen életéről, szolgálatáról.- Kérlek, mondd el, mi az, ami a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a népzene felé vezetett?- A konzervatóriumot hegedű-szakon, majd a Zeneművészeti Főiskolán brácsa tanszakon végeztem. Közben az akkor alakuló Zurgó együttesbe hívtak hegedülni. Olyan érdekes volt, mert amíg klasszikus hegedültem, addig nem jöhetett szóba a népzene, mert annyira más a kettő, hogy az egyik játéktechnika megzavarja a másikat. Úgyhogy nem is nagyon akad, aki mindkettőt párhuzamosan csinálja. Én valahogy mégis ketté tudtam választani a klasszikus brácsát a népi hegedüléstől, és nagyon sokáig, az első gyermekem születéséig csináltam párhuzamosan. Persze húsz évvel ezelőtt a népzene még nem volt ilyen szinten, mint most. Most már a főiskolán is van népzene-szak, sokkal megbecsültebb, mint akkoriban volt. Abban az időben j ártunk ki Moldvába, magunk gyűjtöttük a népzenét, ma pedig már tanítják is. A gyerekeim születésével a klasszikus vonal leépült, maradt a népzenei vonal. A Zurgó zenekar teljesen tolerálta a kisgyermekes édesanyai kötöttségeket.- Különböző zenekarokban játszol, kórust vezetsz, sőt keresztyén énekeket is írsz...- Igen, van a Mokányos, a Zurgó tagjaiból lett a Tázló, aztán a Holddalanap zenekar. A Tázlóval és a Holddalanappal éppen a hetekben jelent meg új lemezünk. És igen, a Csak Te kórus, ami a szívem csücske, és Isten mosolya felém. Amikor 2002-ben Terénybe költöztünk, egykét év múlva megkérdezte egy lelkes falubeli asszony, hogy nem akarok-e kórust szervezni. Mondtam, hogy dehogy akarok, én nem vagyok kórusvezető, bár kántorképzőt végeztem és orgonáltam több református templomban. De, hogy én kórust vezessek, azt nem tudtam elképzelni. Az volt az érdekes, hogy előbb jöttek az énekek, aztán elkezdtem leírogatni őket, és akkor aztán elég hamar, barátok indíttatására elkezdtük ezeket énekelni a terényi felekezetközi bibliakörben. Ebből lett a Csak Te kórus. Nem kerestünk kimondottan jó hangú embereket, hanem aki akart, jöhetett énekelni. Először kevesen voltunk, aztán csatlakoztak a falubeliek, majd a környékbeliek is. Sok embert megváltoztatott, Isten felé terelt.- Hogyan kerültetek Budapestről Terénybe?- Egy zenész barátunk hívott le egyszer muzsikálni, és láttuk, hogy nagyon sok eladó parasztház van, elérhető áron. Ez jelentette a reményt, hogy kiszabaduljunk a pesti zárt panellétből a gyerekekkel. Teljesen az ismeretlenbe jöttünk, de bátran belevágtunk. Hiszem, hogy ez Isten akarata volt, mert rengeteg barátot, hittársat találtunk itt. Terényben is volt egy zenekarunk, az Igriczek, ami 5-6 évig működött. Isten csodája, hogy zenésztársakat adott, és a kórus is: egy 400 fős faluból, 50 fős kórust összehozott, aminek vezetésében, munkájában aktívan részt vesz Fűke Szabolcs galgagutai-terényi lelkész. Annyiszor eszembe jut az az ige, hogy: ,JKem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. "(Pál levele a rómaiakhoz 9,16) Csodálatos, hogy ezeket a dolgokat adja nekem, aki teljesen alkalmatlannak érzem magam, és mégis elhív, hogy írjak énekeket. Ezek az énekek pedig bekerültek több énekfüzetbe, főleg református vonalon. Hívják a kórust is sok helyre. A Szélrózsán (Evangélikus Ifjúsági Találkozó, amely idén Soltvadkerten kerül megrendezésre) is ott leszünk nyáron. Mivel ez egy felekezetközi kórus, ugyanúgy elmegyünk a katolikus, református és az evangélikus templomokba is, főleg Terényben és környékén, de legutóbb Vácon voltunk, korábban Piliscsabán és Kassán egy kétnapos turnén.- Életedben kiemelt helyen szerepel a keresztyén zene. Mi ennek a gyökere? Mikor és hogyan jutottál hitre?- Gyerekkoromban a pasaréti református gyülekezetbe jártunk, éltem a rendes keresztyén gyerekek életét. Édesapám, Draskóczy László ennek a gyülekezetnek kántora, ő maga is énekszerző, valamint a református zenekarvezetője volt, nagyapám pedig a Pozsonyi úti református gyülekezet lelkészeként szolgált. Tíz éves koromban volt egy karácsonyi igehirdetés, ami nagyon erősen megérintett, én innen számítom a megtérésemet. Hálás vagyok Istennek azért, mert egész életemben az ő karján voltam. Az éneklésben és énekszerzésben otthon is nagyon fontos volt, hogy ezzel Istennek szolgálunk. Még Pesten részt vettem a református zenekarban és a pasaréti kórusban. Nem gondoltam, hogy Terényben is lehetőségem lesz a szolgálatra, de az Úr Jézus látta a szándékot a szívemben és megáldotta. Sokszor dúdoltam énekeket, de soha nem írtam le. Amíg aztán egyszer a gyerekekkel utaztunk, hogy meglátogassuk a férjemet a kórházban, és útközben énekeltem nekik. Ők pedig megjegyezték, és hazafelé énekelték. Én már rég nem emlékeztem rá, de ők igen. Onnan éppen a bibliaórára mentünk, ahol végül elénekeltük a gyerekekkel, és mindenkinek nagyon tetszett. Aztán valahogy egyre több éneket adott Isten, és én leírtam ezeket. Ezekből született az Örömömben, bánatomban című lemez, amit aztán a Lámpás az úton követett. A zene szolgálat és vigasz is.- A közelmúltban rangos elismerésben részesültél neked ítélték az OTP Táncház díját. Már a közönségszavazást is nagy arányban megnyerted, és a szakmai zsűri is neked ítélte a díjat Hogyan fogadtad ezt a hírt?- Nagyon megdöbbentem és meghatódtam. Én már 20 éve foglalkozom népzenével, csinálom a táncházakat, gyűjtöttem és kiadtam kottákat, moldvai-csángó dallamokat jegyeztem le. De közben mentek az évek és soha nem gondoltam arra, hogy letettem valamit az asztalra, hogy fontos lettem. Valaki mégis felfigyelt rám, valaki megbecsülte a munkámat Ezt a díjat kifejezetten azok számára alapították, akik már régóta a pályán vannak. Júniusban pedig egy másik díjat is átvehetek, az Ex Libris díjat, amit olyan alkotók kapnak, akik kiemelkedően sokat tettek a magyarságért. Költők, írók, zenészek. Képzeld el: gyerekkoromban, testvéreimmel a hitünk miatt nem voltunk úttörők, amit abban az időben nem néztek jó szemmel az iskolában. Zenei produkcióink miatt mégis bekerültem az iskola Dicsőség könyvébe. Tudod, mit mondott erre az anyukám? Jó, hogy bekerültél a Dicsőség könyvébe, de az a lényeg, hogy az Élet Könyvébe bekerülj.” És remélem, hogy Isten ezt is megadja. Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia evangélikus lelkész, Szügy t
