Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)
2014-05-06 / 103. szám
Elballagtak a rétsági diákok is Rétság. A nyugat-nógrádi kisvárosban hosszú évtizedek óta van középfokú oktatás, ám a nappali tagozat néhány éve indult csak újra. Mára azonban beigazolta létjogosultságát, s az intézmény beilleszkedett Rétság kulturális életébe. A középiskolás diákok részt vesznek a város ünnepein, fellépéseikkel gazdagítják programjait S ezzel együtt megjelentek olyan programok is,a melyek csupán egy középiskola sajátjai. Ma már várva-várt esemény a szalagavató, s ilyen a végzős diákok ballagása is. A Mikszáth Kálmán Középiskola Rétsági Kihelyezett Tagozataként működő intézmény is elbúcsúzott végzős diákjaitól. Mocsári Nóra tagozatvezető, Mezőfi Zoltán polgármester és LavajÁrpád igazgató látta el őket jó tanácsokkal. VJ. Madarak és fák napja régen és most Roma kulturális est Salgótarján. 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntés született a cigányság nemzeti jelképeiről: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! - „Fel, cigányok!” jelmondatot. Az esemény tiszteletére az ENSZ a Roma kultúra világnapjává nyilvánította április 8-át, a cigányság pedig legfontosabb „nemzeti” ünnepükként tartja számon. Ebből az alkalomból a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. és a Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó és Információs Iroda Roma kulturális estet szervezett a közelmúltban, amelyen Nógrád megyei roma származású fiata- lok'és gyermekek zenés-táncos műsorral szórakoztatták a jelenlévőket. A műsort Balázs Enikő (Kazár) nyitotta, a Roma Himnuszt énekelte el, majd a következő települések képviseltették magukat: Kazár (Csősz Imre, Csősz Kiara, Langa Evelin, Molnár József, Berki Richárd, Kazár Break Dance csoport, Mezei Mirella, Zsákai Károly, Mezei Dávid, Radics Lóránt, Virág Zsuzsanna, Radics Árpád, Baglyos Jázmin, Tóth Ivett, Berki József), Nógrádmegyer (Botos Zsófia), Héhalom (Roma Gyöngyök tánccsoport), Szirák (Oláh Mózes), Jobbágyi (Radics Regina), valamint Litke (Oláh Krisztián és zenekara). A szereplők felkészülését és a műsor szervezését Csősz Imréné (Kazár) segítette társadalmi munkában. A héhalomi Roma Gyöngyök tánccsoport HIRDETÉS 111 SZÉCHÉNYI TERV Bíró Tivadar, Sinia Bútorgyártó Kft. általános igazgatója a napokban számolt be a Bátonyterenyei Ipari Parkban folyó építkezés eddigi részleteiről: - Ahogy az már sokak számára ismeretes a száz százalékban belga tulajdonú cégünk 1999-ben Salgótarjánban kezdte meg tevékenységét, s jelenleg 220 embert foglakoztatunk a zöldmezős beruházással épített gyártócsarnokainkban. Mivel a telephely bővítésére a megyeszékhelyen már nincs lehetőségünk, ezért Bátonyterenyén kívánjuk az új technológiájú és szélesebb körű vásárlói igényeknek megfelelő termékcsaládot kifejleszteni, s később gyártani. Atársaságunkat szeretnénk az eddigi egyedi megrendelést] árucikkek előállításától a nagy szériás termékgyártású piac felé is elmozdítani - hangsúlyozta az igazgató. Hozzátette: garnitúráikat több nemzetközi kereskedő cégnek is tervezik majd értékesíteni. A Bátonyterenyei Ipari Parkban a G0P-1.3.1-11 /A-2012-0201 számú projekt megvalósításával három csarnok és egy tárolóépület kerül megépítésre, összesen közel 11.000 négyzetméter alapterületen. A beruházás összköltsége 1,9 milliárd forint, amelyhez 640 millió forintos támogatást kaptak az Európai Uniós Fejlesztési Alapból, további 113 milliót pedig a magyar központi költségvetésből. Az üzemben bőrés szövet ülőbútorokat gyártanak majd, és várhatóan 150 új munkahelyet hoznak létre. Bíró Tivadar elmondta azt is: az elhúzódó gazdasági válság ellenére az igazgatása alatt álló szervezet a „szerencsés" cégek közé tartozik, hiszen megrendelései az általános gazdasági visszaesés ellenére továbbra is stabilak, igya régió egyik legdinamikusabban fejlődő társaságai közé sorolhatja magát. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenylterv.g0v.hu 06 40 638 638 A projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg. Bartos József Kis könyvtáramban kutakodtam, amikor véletlenül kezemlje került, Herman Ottónak - a kiváló természettudósnak és ornitológusnak, a madártan tudósának - A madarak hasznáról és káráról című könyve, amelyet először 1901-ben adtak ki Magyarországon. A mű sok fejezeten keresztül részletesen tartalmazza a madárvilág, illetve az egyes madárfajták hasznát és kártételeit. Természetesen a 19. századi ny elv i stílusban. Nagy leleménnyel, idézve, több, madarakkal ka|> csőlátás verset, közmondást, szólásmondást és bibliai idézetet is. Könyvét azért írta meg, „hogy a földmívelő, kertészkedő, halászó és |>ásztorkodé, szóval a gazdálkodó magyarság (...) mindenképpen hely esen bánjék az ég madaraival.” A könyv „A haszon és a kár” fejezetben részletesen sorolja az egyes magyarországi madárfajokat, s abból a varjút emeltem ki, mert az a Iegközérthe- tőbben tartalmazza a megjelölt célt - és nem ..madárnyelven" - íródott. Mielőtt saját történetemet elmesélem, fontosnak tartom megemlíteni, honnan is ered, a természet, az élőv ilág egy részét, s egyszersmind a madarakat védő gondolat. Párizsban ugyanis 1902-ben az európai országok egyezséget kötöttek a hasznos madarak védelméről. Az ötlet, a kezdeményezés talán Herman Ottótól származott, hisz ezt erősíti meg az előzőekben ismertetett könyv tartalma is. Ezt azonban nem sikerült kiderítenem. Dicséretes, hogy Magyarország úttörőként már 1902- ben megszervezte a madarak védelméről szóló napot. Ugyancsak a tudósnak köszönhető, hogy az Országgyűlés 1906. évi I. törvénycikkben törvényerőre emelte a már említett nemzetközi egyezményt. Ilyen előzmények után döntöttem arról, hogy megírom tapasztalataimat, a valaha megélt madarak és fák napi emlékeimről és annak mai utóéletéről. Maga a téma egy falusi gyerek számára „aranybánya", még akkor is, ha ezt nem hangsúlyozom túl. A „természet" gyermekei voltunk. Számomra, számunkra nem voltak akadály ok. A természeti környezetünket úgy ismertük, minta tenyerünket. A szabadidőben - amely szinte korlátlan volt arra mentünk,amerre láttunk. Talán a község kerülője sem ismerte olyan jól a határt, mint mi. Annak ellenére sem, hogy ő nap mint nap járta és vigy ázta a települést övező területeket - földet, rétet, gyümölcsöst - tehát valójában mindent. I liszen ez feladata volt. Ha találkoztunk és azt tapasztalta, hogy rossz fát tettünk a tűzre, korholt is érte eleget. F.gv 600 fős község egy kis gyöngyszem volt, ahol a '30-es évek végén születtem és ahol gyermekkoromat is töltöttem. Szegények voltunk és mi gy erekek túlzottan is szabadok. A szüléink dolgoztak, nem törődhettek velünk. Talán csak az égiek, az Isten vigyázott ránk. Gyerekként, kb. 10 éves koromig, nem sok mindent tudtam a világ dolgairól. így az 1902-es párizsi szerződésről, a hasznos madarak védelméről, vagy a címben is szereplő madarak és fák napjáról. Gyerekek voltunk, csintalan, haszontalan gyerekek. Ahogy mondani szokták több gond volt velünk, mint „haszon”. Avagy mihaszna, kenyérpusztítók voltunk. Édesanyám sokat figyelmeztetett, mégis el lenkezőjét tettük. Bizony sok botorságot, tiltott dolgot is elkövettünk. Nap, mint nap jártuk a határt, szinte „gazdátlanul". Tudtuk, hogy a Kövicses patak és a Malom patak vizenyős rétjein, a fekete tollú, bóbitás madár, a bíbic, hol költ. A Nagy lápa körny éki erdőben és az ottani mezőgazdasági területen, megfigyelhettük a színpompás tollú és hosszúfarkú, feltűnően szép fácán családokat. Ismertük a mezők madaraiként közismert fogoly családok költő- helyeit is. Emellett még sok más madárról is voltak ismereteink. Ezek költőhelyeit is látogattuk. Sok, a tojásból alig hogy kikelt fiókákat - gyerekes kíváncsiságból - megfogtunk, megsimogattunk. Emiatt a fészkelő pár a kikelt fiókáit esetenként bizony magára hagyta. Sőt előfordult, hogy a fészkekből tojásokat is elhoztunk, elloptunk. A mai szemmel nézve, sok felelőtlenséget elkövettünk. Ilyen volt végül a madarak befogása is. Ez különösen télen fordult elő. Akkor a madarak, a természetben már nem találtak eleséget, ezért beszorultak a házak közelébe. Madárcsapdát készítettünk, majd különféle madáreleséget, magvakat, aszalt gyümölcsöt szórtunk ki a csapdába és közelébe. Sajnos nem volt minden madárnak szerencséje. Ugyan a madarakat elengedtük, de ezzel biztosan kárt követtünk el. Ez elsősorban a mezei verebek ellen irány ult. Mivel befészkelték magukat a házunk tetőszerkezetébe és elfoglalták az eresz alatti fecskefészkeket. Gyerekként is érzékeltük, hogy tilos, értelmetlen dolgokat művelünk. Mégis gyerekes csínynek, bocsánatos bűnnek tartottuk. Érdekességként említem meg, a sokak által ismert, szé|>en - vagy inkább hangosan, figyelem- feikeitöen - éneklő kakukkmadár „v iselt dolgait”. Talán az ég madarai közül az egyetlen madár, amely a tojásait, más madár fészkébe rakja. Fiókáit, más madár költi ki. Ezt azért teheti meg, mert tollazata, nagysága hasonlít - a madarak egyik ellenségére - a karvalyra. Ezáltal elijeszti és így átmeneti időre, birtokba veheti a kisebb madarak fészkeit. A kakukk, viszonylagos nagysága ellenére, jól álcázza magát. Hosszú életem alatt sok énekében gyönyörködhettem. Látni viszont, egy etlen egy szer sem láttam. Első osztályos elemista koromtól, emlékezem iskolám, Madarak és fák napi rendezvényeire. Hét évesként - év v esztesként - kezdtem el és az első három évek egy akkor egy házinak minősülő intézményijén jártam. A történet szempontjából teljesen lényegtelen, hogy egy házi, vagy állami volt-e az iskola. Meghatározó talán csak az, hogy a tanító néni és az iskola akkori igazgatója - a tisztelendő úr - milyen fontosságot, szerejiet szánt - az akkor már négy évtizede élő iskolai megemlékezésnek. Hogy a tanításiján volt-e szerepe, arra már nem emlékszem. Arra v iszont igen, hogy a jeles napon, jó idő esetén a község központjában, a haranglábnál, rossz idő esetén IJedig az iskoláljan - a szülők jelenlétében - tartottak ünnepséget.
