Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)
2014-05-24 / 119. szám
2014. MÁJUS 24., SZOMBAT Taps Illyés Gyulai „A Bánk bán, Az ember tragédiája, a Kegyenc, ez volt a magyar földre ért Ihiszpisz hármas fogata. A Kegyenc nem jutott föl a siker csiHagútjára. Rangot kapott, tapsot soha. Nem támadt táltasi varázslója. Van egy mozdonyunk, amely hefyben jár, eg}1 lámpánk, amelynek üvege nem ereszd át a fényt” - írta Illyés Gyula Teleki László drámájáról. De, hogy mindezek ellenére nem volt rá hatástalan a politikusnak, államférfinek kiváló, írónak kevésbé tehetséges szerző 19. századi közepén Gibbon híres könyve alapján papírra vetett, 1841-l)en bemutatott szpjmprújátéka, mijeni..bizonyítja jobban, hogy egy bő évszázaddal később, a ’óO-as évek elején forrásként használta saját, ugyanezen című dráTristannak, Jeanne d Arcnak előző Okozataihoz, illetve ősi történetmagvukhoz." Mindenesetre Illyés Gyula „szelet vetett és vihart aratott” darabjával az 1956- hoz még nagyon közeli évtizedben. Viszonylag sokáignem is került színre Magyarországon, sőt az 1965-ös párizsi bemutató három évvel megelőzte a Madách Színházét Illetve a Kolozsvári Magyar Színház társulatáét Mindkettő ellentmondásos kritikai visszhangot, jószerivel máig sem csitult vitákat vál tott ki. A fogadtatást, befogadást egyszerre könnytette és nehezítette - és így tesz napjainkig - Illyés saját véleménye - amelyet egyebek közt az erdélyi előadás műsorfüzetében meg is fogalmazott: a darab az elszabadult hatalomvágyról szól... Csak látszólag történelmi dráma. Ezek a szenvedélyek, ezek az elszabadulások mindnyájunkat fenyegetnek. ” E vélemény-* tudatában s a dráma ismeretében nem csoda, hogy a „Ke- gyenc'-nek többféle értelmezése létezik s akár mindegyik létjogosult lehet. Az tény, hogy a cselekmény az olvasót, de , ...... .... :*:• Wry.'. ... / mo nd magatartásdrámának <, is. Nem a helyszín, a kor fontos tehát, a feltett kérdések, a történetből levonható tanulságok, következtetések fémjelzik Illyés érdemeit s jelölik ki darabja előkelő helyét a magyar dráma- irodalom élvonalában. Nem könnyű feladatot vállalt hát magára a Zenthe Ferenc Színház, amikor színre vitte Illyés Gyula legjobb színművét Ráadásul Szophoklész „A ntigoné'-ja - amellyel nem véletlenül rokonítják a „Kegyenc”-et - után következett az újabb komoly megmérettetés. Sommázatként kijelenthető: korrekt, szép előadást produkált a kétéves társulat, ismételten bizonyította, hogy sorozatban alkalmas, képes ilyen nagyságrendű kihívásoknak megfelelni. Susán Ferenc rendezőnek siember. A majdnem végiga színpadon lévő Maximust Csemák János alakítja. Nemcsak dikciója, hanghordozása élvezetes, de tartásával, gesztusaiban is igyekszik érzékeltetni, hogy' mi megy végre az ambiciózus, áldozatkész, de fáradó, majd elkeseredő, sorsát méltósággal viselő kormányzó lelkében. A Jászáé fii jas Bozó Andrea vonzó megjelenésével, finom nőies eszközeivel is hitelesíti Maximus szerelmét, illetve a császár úri passzióból feliobbant erotikus vágyát és a megsebzett asszony vergődését. A talpraesett, őszinte, már-már nyersen szókimondó, de melegszívű ellenzéki szenátort az ugyancsak Jászai-díjas Bregyán inkább a nézőt az V. századi Rómába, tehát igencsak történelmi időkbe vezeti vissza. A birodalom bajban van, újabb barbár támadások fenyegetik, a szinte folyamatosan „bortól böfögő", féktelen Valentin ián us császár számára azonban az a legfontosabb, hogy megszerezze a nagyra hivatott Petronius Maximus kormányzó második feleségét, a szép, ifjú Júliát. Csalárd kockajátékon zálogba lefoglalja Maximus jegygyűrűjét s ezzel csalja palotájába Júliát. A dinasztiahű, engedelmes tanító és tanácsadó értelemszerűen féltékeny lesz, de Róma érdekében még asszonyát is képes feláldozni s akarva-akaratlan kegyence lesz az idegbeteg, élveteg, paranoid Valentinianusnak. Már későn lázad: az események elsodorják a fennálló „rendet" s a császárral együtt - így vagy úgy - Maximus egész családja és ő maga is áldozata lesz az áldatlan küzdelemnek. Önkéntes halála pillanatában - amikor immár őt éljenzí a forrongó tömeg - emelkedve hull ugyan alá, de indokoltan szakad ki belőle: „Ne gúnyai), Róma!’' Dióhéjban ennyi a felszín, a látottak idősíkja felett azonban mélyebb gondolatok rejlenek. Hová vezet az önkényes, zsarnoki hatalom, összetartozik-e a haza Iránti hűség az azt „hivatalból” képviselő személy-' iránti elkötelezettséggel, mennyiben tisztességes a kiállás egy becstelen, nem a közösség érdekeit szem előtt tartó, a hatalommal éppenséggel visszaélő, dehumanizálő uralkodó mellett? Van-e kiút ebből a mély etikai válságból? Lehet-e szent ügyet, akár Istentis az ember megcsúfolásával szolgálni? A köz- és a magánélet konfliktu sait kiélezetten Mmutató erkölcsi dráma is tehát Illyés Gyula darabja - sőt elsősorban az de a k ülönböző jellemek, férfi és nő kapcsolatok, emberi viszonyok, sorsfordító élethelyzetek, a lélek- áíirázdás alapján joggal tekinthető úgykerült felülemelkednie a fentiekben jelzett műfaji dilemmákon, s úgy igyekezett megjeleníteni, sugározni a megidézett történelmi szituációt, környezetet, hogy a cselekmény, a tér és idő konkrét sága ne csorbítsa a mondandó általános érvényű hatását. E törekvésnek számtalan jele van az előadásban, a legfeltűnőbb a nyitőjelent, amikor Maximus és Fulgentius szenátor civil ruhában vív szópárbajt egymással. A rendező számára - mint mindig - ezúttal is kulcskérdésnek bizonyult a szereposztás, kivált a három illetve négy, főhős esetében. A despou Valenunianus szeszélyes, kéjsóvár, szeretetéhes pojáca figuráját olyannyira ellenszenvesre fcrmálja mega salgótarjáni gy-Ökerű Máté Krisztián, hogy infantilis, gátlástalan egocentrizmusáíól szinte lúdbőrüzik az Péter alakítja meggyőzően. E négyes jól egészül ki Albert Péténél, a esúszó-má- szó heréit, a számító hitvány szolga szerepében, a dolgát végző lelketlen hóhért, Sidoniust játszó Erdélyi Gáborral és a Maximus fiát, az ifjúi hevületű Palla- diust megszemélyesítő Farkas Zoltánnal Pünkösdi Mónika elegánsan viselt a császárné, Eudoxia szép ruháját Tamóczi Jakab és Krísta Zsolt lázadó ifjú patrícius, Demus Péter a szolga szerepében jelenik meg a színen. lói szolgálják az előadást a rendezői koncepciót Pallós Nelli jelzésszerű díszletei és jelmezei. Sokat lendít elsősorban a látványon, de a színészi játékon Is az okos fénytechnika. Sándor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője dramaturgként is hozzájárul az előadás sikeréhez. CsongrádyBéia májához. Ezzel elsősorban kegyeleti gesztust gyakorolt az 1861 -ben elhunyt : Teleki László halála centenáriuma idején, merthogy elejétől a végéig átírta, gyakorlatilag újraírta művét, s az ő „Ke- gyenc"-ének nem lett több köze az eredetihez, ., mint a Faust nak a Fami-kgen- dához, a rengeteg Oidipusznak, Valentinianus (Máté Krisztián - balról a harmadik) jo és rossz tanácsadói - (Albert Péter, Csernák János és Erdélyi Gábor) SÍ gyűrűjében Fulgentius ellenzéki szenátor (Bregyan Peter - jobbról) őszintén képviseli a birodalom érdekeit Maximus (Csernák János) feleségét, Júliát (Bozó Andrea) is feláldozza a (köz)ügy érdekében Az ifjú Julianust (balról) Tamóczi Jakab alakítja. Középen Csernák János, jobbra a Sidoniust játszó Erdélyi Gábor
