Nógrád Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-19 / 92. szám
íme a tojásdíszítés királynője! Sándor András Népi iparművész, a művészetek nyolc ágát műveli. Katit mégis leginkább „Az ország nyuszija” és „A tojásdíszítés ki- rálynőjeként” emlegetik. 30 fajta technikával díszíti tojásokat, közel 300 fajtát. Dubaiban a világ öt legjobb tojásdíszítője közé választották, Európában pedig a legjobbnak. Hivatásáról két könyvet írt, az egyiket Németországban is kiadták. A házassági évfordulója után az év legszebb ünnepének tartja a hús- vétot. Húsvét hétfőn, évente több százan keresik fel kecskeméti otthonában és locsolják meg. 38 éve házas, párját a világ legjobb férjének tartja. Egy lányuk született, aki már felnőtt, s egy unokával is megajándékozta szüleit. Kati sikereivel, boldogságával, példa értékű életet állít elénk. Kecskeméti otthonában látogattam meg őket, ahol férjével megmutatták takaros házukat, isteni finom ebéddel vártak, és órákig beszélgettünk. Nagy élmény volt a társaságukban lenni. Igazi szív-lélek emberek. „EGY ÖNFELEDT TOJÁSFESTÉS CSALADOKAT HOZ ÖSSZE”- Gyermekkoromban azt mondogatta édesanyám: egy nő úgy szép, ha alkot. Eleinte kényszernek tűnt, de hamar rá- éreztem a benne rejlő gyönyörűségre és magam is elkezdtem mintákat rajzolni. A szép szeretete vonzott és az új megismerése motivált, akkor is és ma ts. Az igazi, velem született énem - az alkotás öröme, a hagyományok ápolása, a tanítás, alázattal megmutatni önmagam, kibontakoztatni tehetségem a nagyérdemű előtt, hátha örömüket lelik benne az emberek. Továbbra is szándékozom olyan remekeket csinálni, melyek gyarapítják nemzeti kincsünket. Olyan értékeket alkotni, melyek évszázadokig fennmaradnak. Ezzel szeretnék örömet okozni embertársaimnak. Akkor talán nem éltem hiába, mert hagytam magam után valamit, amiből merítkezhet az utókor, és amivel megérinthettem az emberek szívét. Szegényes, számunkra kevés boldogságot tartogató, panaszkodós világunkban használjuk ki - az éppen aktuális - ünnepek, így a húsvét által nyújtott örömöket és fordítsuk azt a saját magunk javára. A hétköznapokból kikapcsolódást adnak a művészetek. Egy önfeledt tojásfestés mindenért kárpótol bennünket, és az családokat hoz össze. Javaslom, próbálják ki! Utoljára a gyermekkorunkat feledjük el: Amikor az édesapa vagy nagypapa elviszi az unokáját locsolkodni, akkor az majd idős korában is kellemesen emlékszik vissza a számára felejthetetlen élményre. A hölgyeket néhány csepp tiszta vízzel kell meglocsolni, ahogy a virágokat szokás. így maradnak egész évben frissek, fiatalok, termékenyek és egészségesek. A férfiak locsolással kívánnak nekünk minden jót és mi viszonzásul ezeket a jókat, a magunk által díszített hímes tojással fejezzük ki. „VÍZZEL LOCSOLKODJUNK, NE KÖLNIVEL"- Neked az év legszebb ünnepe...- ...igen, a húsvét! Húsvéthétfőn sereglenek hozzám a földgolyó minden tájáról a locsolkodók. Minden évben minden férfit elvárok hozzám locsolkodni! 318 az eddigi rekordom, egyik évben ennyien jöttek. 12 technikával készítem a tojásokat, közel 300 fajtát, tyúk, kacsa, liba, emu és strucc tojásra dolgozom. Készítek olyan tojásokat, amelyek világviszonylatban is egyedülállók.- Káprázatos fényárban úszik a vitrined itt a szobában, benne a számtalan díszített tojással. A vitrinen lévő ikonokat is te festetted? édesanyám még élt, amikor már gondoltam arra, hogy mi lesz, ha majd meghal. Nagyon sokat sírtam ez miatt. És nagyon jól tettem. Mert ha nem így csináltam volna, megőrültem volna, amikor valóban megtörtént a távozása. Egy picikét igenis kell gondolni a rosszra, de nem szabad rágódni rajta. Nem a betegségtől félek, hanem a magyarországi egészségügytől. Dubaiban láttam, hogy milyen fényűző kórházak működnek. Méltó, emberi körülmények között, van a beteg, - mert én is így szeretnék meghalni. Nagyon szomorú, hogy itt megalázó, kiszolgáltatott állapotban érzi magát a beteg. Magyarországon pont azzal törődnek a legkevesebbet, ami a bőrünkre megy. „EGÉSZ ÉVBEN SZERETETET KELL ADNI, NEM CSAK AZ ÜNNEPNAPOKON”- Úgy hallottam, nem ajándékozzátok egymást semmilyen ünnepen. Miért?- Mert egész évben szeretetet kell adni, nem csak azokon a napokon, amikor ez ki van jelölve. Mi évek, sőt évtizedek óta se születésnapon, se névnapon, se más ünnepeken nem ajándékozunk. Az én nézetemben: akkor várjuk méltóan Jézus megszületését, ha - a család minden tagja - az év minden napján figyelt egymásra. Nálunk egész évben nőnap van, mert minden nap; Nőként bánik velem a férjem... Ne az ajándékokért szeressük a másikat. Az kevés. Én többet kérek; együttérzést. Egyszer tettem kivételt, amikor a férjem 50 éves lett. Tudtam, hogy szeretne egy karórát, ezért Budapestre utaztam, és a Váci utcában vettem neki egy márkás, méregdrága órát... Meg írtam hozzá egy saját költeményű szerelmes verset. Az életem úgy zajlik, hogy megálmodok valamit és, azt meg is valósítom. Nem rég felkértek arra, hogy adjam az arcom, a közeljövőben megjelenő minőségi édességhez. Terveim között szerepel a világ meghódítása egy guinnessel. Szeretném tanítani az embereket a boldogságra. Nagy tömegeket, akár a televízió csatornáján keresztül is, mert erre volna ma, a legnagyobb szükség. Szeretném, hogy minél többen olyan jól éreznék magukat, mint én! Persze az utóbbi két ötletemhez kellenek olyan emberek, akik meglátják benne az óriási lehetőséget. Minden unkámba bele szoktam adni a maximumot és talán ezért sikerülnek. Meg jegyzem, ha soha nem szerepelnék sehol és nem volnék a munkámban ilyen sikeres, akkor is tökéletesen boldog ember lennék. Az értékrendem, az nem a külsőségekben a gazdagságban van. Én pont olyan értékeket gyűjtök, amiket nem lehet pénzért megvenni pl. barátság. Én azt gondolom fontos különbséget tenni a jó dolgok és az értékes dolgok között. A gazdagság jó dolog, de nem értékes. Zsigóné Kati\ „az ország nyuszija- Igen. Itt a vitrinben sok faj ta hímes tojás van, mert 30 technikával, közel 300 fajtát, tyúk, kacsa, liba, emu és strucctojásra dolgozom. Készítek olyan tojásokat, amelyek világviszonylatban is egyedülállók. Nemrég lett kész a kiállításom, vagyis ez az üvegszekrény. Jönnek hozzám nézni külföldiek és magyarok. Tanítani és bemutatót is szoktam itt csinálni. A látogatók élvezik azt, hogy beengedem őket az otthonomba. Azt mondják, olyan, a - kis - lakásunk, mint egy mútunk, ugyanis együtt dolgoztunk. Ő volt a beosztottam”. Az volt csak a kánaán. (nevet Kati) Zsigó József: Életünk innentől, hihetetlen boldogságba, ment át!- Egy idegenforgalmi központban volt üzletem. Amikor tíz év után először ment vissza dolgozni a férjem, sírva jött haza. Azt mondta, zeum. De te is láthatod Andriskám a népművészetben élek a szó teljes valóságában.- Amikor nem a művészetekkel foglalkoztál, mi volt a civil munkád?- Boltos voltam és a mai napig annak is vallom magam. Üzletházakat vezettem. A férjecském, azt mondja, olyan vagyok, mint a Latabár a filmben, hogy a féllábú gólyát is el tudom adni. A kereskedelemben igazán otthon vagyok. Mikor eladok; szárnyalok és ezt is lehet művészi szinten űzni, akárcsak az élet bármely területét. „SZÁMOMRA MA IS AZ A LEGNAGYOBB BOLDOGSÁG, HA A FÉRJEMMEL EGYÜTT LEHETEK”- Lassan negyven éve vagytok házasok a férjeddel. Irigylésre méltó az a szövetség, ami közietek van. Mindig jó volt a házasságotok?- Mindig, - csak nem ilyen hihetetlenül jó, mint most. Az első tíz évben ugyan odamondogattunk egymásnak, próbálgattuk, melyikünk az erősebb, de ma már legfeljebb csak szópárbaj van, az is egy pillanatig tart. Az első években átlagéletet éltünk. Fiatalok voltunk, erősek, haraggal is le tudtunk feküdni. Zsigó József: Ma már tudjuk, hogy semmi értelme a vitának. A haragot pedig egyáltalán nem ismerjük.-Ahhozképest, hogy az első évtizedben odamondogattatok egymásnak, milyen volta második, és a harmadik évtized?- A második tíz évben elköltözött a lányunk. Az megviselt minket, nagyon sokat sírtunk. Emésztettük magunkat, hogy mit rontottunk el. Aztán rájöttünk, hogy semmit, és hozzászoktattuk magunkat ahhoz, hogy a saját útját kell járnia. Ráadásul így még vita sem volt itthon miatta. A férjecskémmel kettőnk között mindig harmónia volt. A harmadik évtizedben éjjel-nappal együtt volanya, úgy hiányoztál. Mi már összenőttünk, mint a sziámi ikrek.- Abban a bizonyos korszakban, amikor együtt dolgoztatok, ki keresett többet? Zsigó József: Ugye „hamupipőkét” vettem el, és akkor még nem tudtam, hogy „aranyat tojó tyúkot”. Házasságunk alatt mindig a feleségem keresett többet, pedig szerettem volna család- fenntartó lenni. Ez eleinte rosszul esett, aztán helyre tettem magamban. A szeretet sokkal erősebb volt annál, minthogy ezen problémázzunk.- Számomra ma is az a legnagyobb boldogság, ha a férjemmel együtt lehetek, és a két szemébe belenézhetek. Nem tudnék így ragyogni, ha ő nem volna. Imádok szerepelni, de igénylem, hogy a tévés forgatásokra is eljöjjön velem. Ott szorít nekem mindig a kulisszák mögött. A férjem által vagyok sikeres, mert erőssé tesz. Vallom: A család az egyetlen olyan közösségi forma, ahol az ember maradéktalanul meg tudja magát valósítani.- A változások ezek szerint erősítették a szövetségeteket.- Egyre jobbá tették a házasságunkat. A férjecském jelent számomra minden jót. Ahogyan a honlapomon is írom, a vele eltöltött idő az élet felém nyújtott legszebb ajándéka. És tudod, miért szeretem ennyire? Mert már-már hibátlan. Jobb, mint én vagyok. Mindig azt mondom, hogy enyém a világ legklasszabb férfija, 1977. május 7. óta, illetve előtte, még 1 évig udvarolt. Szeretek a férjem kedvére tenni és az a csoda, hogy ezt vissza is kapom tőle. Ma, ha hallok egy szerelmes dalt elábrándozok álmaim férfijáról, és ő jelenik meg előttem, az én szerelmetes, drága, jó férjecském. (könnyes lett Kati szeme)- Beszéljünk még arról a korszakról, amikor elment a lányotok. Mi történt pontosan?- A lányom azt mondta, túl önállóan neveltem. És valóban, ötévesen már elküldtem boltba, persze titokban figyeltem minden lépését, úgy, hogy ne lássa. Nem akartam, hogy féljen az élettől. Inkább belevittem mindenbe. Amikor nem mert belelépni a disznószarba, inkább beletettük. Épp trágyázás előtt voltunk. Mondtuk neki, hogy ne féljen, menjen bele bátran, ne legyen kényes városi lány. Meg hát mi tudtuk, hogy az élet ennél sokkal nehezebb feladatok elé fogja állítani. Természetesen nem csupán ettől vártuk a megoldást. Amikor a lányom a hasamban volt, azt gondoltam elég lesz, ha barátomnak tekintem. Aztán a problémákat csak meg kellett élnem vele éppen úgy, mint más szülőnek. Soha nem volt harag köztünk, de volt néhány év, amikor nem volt szoros a viszonyunk, mert lázadt. Aztán eljött egy pont, amikor visszatért. Elnézést kért minden korábbi szájalásért, azt mondta, nem is érti, mi történt akkor vele. Most újra olyan szeretet van, közöttünk, amilyen gyerekkorában. A „vejemmel” és az unokámmal szépen élnek, gyakorta itt vannak nálunk, és imádjuk egymást.- Félelmeket említettél az imént. Ti féltek valamitől?- Az ismeretlentől. Az egészségügy helyzetétől. Mi van, ha odakerülünk, mert erre egyre nagyobb esélyünk van az idő múlásával?- No de Katikám... Nálad optimistább, pozitívabb gondolkodót nem ismerek!- Ettől függetlenül két lábbal állok a földön. Tudom, hogy manapság divat szajkózni, „ne mond ezt, mert be vonzod a rosszat, gondolkozz mindig pozitívan”, stb... Igen, így is kell. 90 százalékban. De ott van az a maradék 10 százalék, amikor kimegyünk a temetőbe szeretteinkhez, és az ember átgondolja az életét, számadást vet. Gondolni kell a halálra is. Az » » I t
