Nógrád Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-12 / 86. szám
2014. ÁPRILIS 12., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET Köszönet és hála Krisztus alázatos szolgájáért, Megyaszai László Kálmánért 2014. március 24-én, a nagykeresztúri temetőben kísértük utolsó földi útjára a volt lucfalvai evangélikus lelkészt és esperes helyettest. Ravatalánál Fabiny |^^|imspök úr hirdette* a feitánwdás es ör8k élet Igéit: „NekerrT^OTít Krisztus, a meg- ’ halás nyereség.”( Fii 1,21) És valóban, jobb és találóbb textust a 70 évesen elaludt Isten szolgájára gondolva aligha lehetett volna találni. Megyaszai László élete a Krisztus volt, Őt hirdette a szószéken vagy éppen a ravataloknál, és személyes életével is. A megha- lás nem csak azért volt nyereség számára, mert megszabadult a testét évek óta kínzó súlyos betegségből, hanem azért, mert halálában is ahhoz a Krisztushoz mehetett, aki őt megváltotta és a szolgálatra elhívta. Boldog az, aki ebben a hitben vehet búcsút a földi élettől, tudja, jobbat kap helyette. De ki is volt Megyaszai László? 1943. május 30-án született a Békés megyei Csorváson. Orosházán érettségizett, majd az Evangélikus Teológiai Akadémia elvégzése után 1966-ban szentelte lelkésszé Káldy Zoltán püspök. Először Orosházán volt négy évig segédlelkész, majd tizenhat éven át Ambrózfalván parókus lelkész. 1989-ben lett a Lucfalvai Evangélikus Gyülekezet lelkésze, ahol huszonegy éven át végezte hittel, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel lel- készi szolgálatát. Felesége, Zelenka Irén Éva, nem csak a családban, hanem a lelkészi szolgálatban is nagy segítsége volt. Két gyermekük született, László és Enikő. Leánya szintén a lelkészi szolgálatra kapott elhívást. Felesége három évvel ezelőtt ment el szerettei közül, mellé temettük a feltámadás és örök élet bizonyosságában Laci bácsit, a megye egyetlen nyugdíjas evangélikus lelkészét. Sírját hatalmas tömeg vette körül, szerettei, rokonai,-volt gyülekezetének népe, Nagykeresztúr J&Kói, s több mint húsz evangéliküs lelkész, akik áldó Igével búcsúztak a szolgatárstól. Megyaszai László szerény, alázatos ember volt, sosem volt tolakodó, önmagát előtérbe állító. Nem akarta eltakarni saját személyével azt, Akit hirdetett. Szándékai a több mint negyven éves lelkész szolgálat után is egyenesek és tiszták maradtak. Munkáját ezen túlmenően az állandó készenlét, időbeli pontosság, a hivatali precizitás és a gyülekezeti tagokkal való személyes kapcsolattartás (látogatás) jellemezte. Hitbéli hűsége, az evangélikus gyülekezetek és az egyetemes egyház féltése, szeretete minden megnyilvánulásából kitűnt. Lehetett, lehet tőle tanulni és jó példát venni. Lelkészi szolgálatának egyik kedves Igéje volt Ézsaiás próféta szava: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzedelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10) Ennek valóságát nem csak a hosszú szolgálati ideje alatt tapasztalta meg, hanem az utolsó, szenvedéssel és terhekkel teljes életének küzdelmeiben js. Áldott legyen érte az Isten, aki irgalmába fogadta, és Jézus Krisztus által megsegítette. Hordozta egész életén át, s a kiállt végső próba után magához vette! Áldott legyen emléke közöttünk! Szabó András evangélikus lelkész-esperes Az egyetlen! Rendkívül nagy szükségünk van a jó hírre, az örömre! Mindennapi valóságaink, nyomorúságaink kiáltanak: bárcsak változna, fordulna a világ! Testi-, lelki mélyszegénység, időhiány, szeretetéhség, harag, meg nem bocsátott történetek, szavak, mulasztások terhei, szerettünk elvesztése, meg nem valósult álmok teszik sivárrá, pusztasággá az életünket. Éppen ezért nem telik el egy percünk sem, hogy az ételben, italban, tévében, újságban, beszélgetésekben, munkában, mámorban, ne a boldog- ság-„hormonokat” kutatnánk. „Senki se tudja, mit veszített, de a sétatéren, a híd alatt, az ágyban, a csókban, a zsebében valamit mindenki kutat. Valahol valami eltörött, valahol valami nincsen rendjén.” (Dsida Jenő: Valami eltörött). Bizony, a „történéseid” közben gyakran már csak a sóhajtásod visszhangzik: bárcsak változna valami! Bárcsak... Jól figyelj! Neked szól az evangélium, az örömhír: van változás, van fordulat, van okod az örömre! Erről beszél az Élet Ura: „Ti szomor- kodtok, de szomorúságotok örömre fordul." (Jn 16,20b) Ha pedig ő mondja, akkor az meg is történik. Mégpedig azért, mert Ő a feltámadt, élő Jézus Krisztus. A neve is azt jelenti: Szabadító Király. Mind a két szó/név fantasztikus üzenetet hordoz. Ő az az Úr, akinek valóságos hatalma van életeket, szíveket, gondolatokat, szavakat változtatni bennünk. Ő az, aki minden a meg- kötözöttségeinkből, a kilátástalan helyzeteinkből, céltalan életünkből valóban meg tud szabadítani, fel tud oldani! Azért halt meg, kárhozott el helyettünk, hogy minket, embereket megmentsen az ÉLETRE! A mi betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta békességünkért (Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet). Ez a Krisztus, a keresztre készülő Úr búcsúzott így rövid időre tanítványaitól: most még szo- morkodtok, nyomorúságotok van, de ez majd gyökerestül megváltozik! Azért, mert noha most elmegyek (meghalok értetek), nélkülem lesztek, és a hiányommal szembesültök, de aztán ismét veletek leszek, mint feltámadt Úr, aki legyőzte a halált. Jézus azzal biztatja az övéit, hogy minden élet-tragédiájuk ellenére mégis van okuk az örömre, hogy újból találkozhatnak vele. Ez a hír neked is szól! Ünnepek előtt állunk, mikor megváltásunkra, bűnbocsánatunkra, az örök élet reménységére emlékezünk, és azt hirdetjük, hogy Jézus él! Az a Krisztus, az az egyetlen, aki az elvehetetlen örömet hozza a te életedbe is! Nála a bizonytalanságot felváltja a meggyőződés, a kétséget az ámulat, és a bátortalanságot a határozott és teljes bizodalom (hit). Ez az a gyökeres változás, ami után a vüág sóhajtozik: bárcsak...! Ezért hívunk és várunk minden keresőt, éhezőt az istentiszteletekre! Nem magunkhoz, nem pusztán az ünnepeinkre hívunk, hanem az élő Krisztushoz, ahol Te is ünnepre, örömre találsz, mert Vele találkozhatsz. Az igazi örömet nem lehet tanulni! Azt egyedül Ő adhatja meg ezt neked. Értsd meg: mindig lesznek kétségbeejtő helyzeteid, de akkor is az ölelésébe kapaszkodhatsz, mert nem vagy egyedül! Mindig lesznek szomorúságra indító történeteid, de Benne mindannyiszor vigasztalóra lelsz, mert megmutatja üdvözítő hatalmát az életedben. „Jézus boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltóm, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen földön nincsen. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!” (Evangélikus Énekeskönyv 357. éneke). EszlényiÁkos evangélikus lelkész, Ősagárd „...Az ige testté, gyöngévé lett, hogy éppen gyöngesége, megtört teste által adjon szeretetet és életet, Jézus azért jött, hogy a gyengeséget, amely mindaddig megvetendő volt, ajándékká változtassa, közösséget teremtő hívássá, amely részvétet kelt és vált ki, megnyitja a szíveket,-a gs ftvlfridj a YiiárrHiftiícfrf ***** piix*, Hnév és a testet szü!éggél^<HÍla, olyan hellyé, ahol Isten lakik. A testté lett ige feltárja minden emberi test Az emberi test- melyet megtisztít, meggyógyít és felemel arra teremtetett, hogy a szeretetet tökéletes, csodálatos eszköze legyen, a Szentháromság szívéből áramló szeretet közvetítője Az emberi test nem fájdalmas börtön, amelyből a lélek és az értelem . szabadulni vágyik, hogy elérhesse Istent, aki világunkon és az anyagon túl minden korlátozott, véges dologtól különállóan létezik. Az emberi test nem arra szolgál, hogy saját szépségünkben tetszelegjünk, elcsábítva és félrevezetve attól... Testünk közösségre teremtetett, hogy az egész emberiség egyesüljön rátalálván forrására, a testté lett Igére, aki minden emberi szívet a közösség egységére hív, kölcsönös bizalomra, igazságra és gyöngédségre. USUI A test a benne lakozó Istent szolgálja, arra való, hogy Isten otthona legyen. Jézus teste Isten temploma. A mi testünk is Isten temploma.. Ez a templom arra hivatott, hogy- a belőle feltörő élő vizek tápláló, gyógyító, szeretetet és könyörületet árasztó forrásként túlcsorduljanak másokra. Testünk a testté lett Igétől átformálva Isten szeretetének szelíd eszköze lesz, hogy azt másokra is kiárassza így testünk többé nem akadályoz abban, hogy' közösségre lépjünk a testté lett Igével és az Atyával... Nem kell elhagynunk Krisztus emberségét, hogy a testet meghaladó Istennel találkozzunk, hanem Jézus testét mint Isten testét kell meglátnunk és megélnünk; Jézus testét, mint szentséget, mely az emberi test új értelmét fedi fel a Szentháromság örökké tartó szeretetét, ahol az Atya és a Fiú, a Szentlélekkel egységben szeretik egymást.” A részleteket Jean Vanien Jézus, a szeretet ajándéka című könyvéből Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia válogatta
