Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-08 / 57. szám

2014. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Stone: „Soha, semmihez nincs késő - én már csak tudom” „Én nem egy átlagos kopasz ember vagyok, hanem egy je­lenség. Figyeld meg, hogy rám évek múlva is emlékezni fog­nak, nem úgy, mint a többi te- hetségkutatósra. Lehet, hogy nem énekelek olyan szépen, mint ők, és nem nézek ki olyan trendin sem, de sokkal nagyobb nyomot hagyok az emberekben. Amikor kapucni­ban vagyok, akkor is rám kö­szönnek...” Sándor András- Körülötted mindig forr a levegő.- Ilyen vagyok. Nem bírom az egy­hangúságot. Keresem a kihívásokat, az újabb impulzusokat. És irtózom a szür­keségtől, a megszokásoktól. Élni jöttem ide, nem vegetálni.- És a véred is hajt?- Mindig is fog.- Szegeden most újra beszédtéma lettéi- Tévedsz. Szegeden én évtizedek óta állandó beszédtéma vagyok. Most épp azért, mert eladtam a lakásomat, és épp válók.- Szerelmes lettél?- Igen. Engem nem érdekel, hány éves vagyok, ha azt érzem, hogy men­ni kell, akkor megyek. Nem akarok már hazudozni, és mindenkinek meg­felelni. Úgy élem az életemet, aho­gyan jól esik. Tudod, az emberek sze­retnek a saját piszkukban fetrenge- ni. Vágynak az újra, de nem mernek lépni. Aki pedig lép, azt megszólják. A megalkuvást eddig sem ismertem, ezután sem fogom. Miért kellene 54 évesen lehúznom a rolót? „AKKOR IS GYŐZTESNEK TARTOM MAGAM, HA NEM ÉN VITTEM EL A FŐDÍJAT” Ugyanezt érezted, amikor elmentél az X- Faktorba?- Pontosan. Amint látod, nem vagyok egy könnyen feladó típus 1993 óta éneke­lek. Hogy jól, vagy rósz szül, ezt döntse el mindenki magának. Hogy mi­lyen hatékonysággal menedzseltem ma­gam eddig, azt már elemezhetnénk. Raj­tam múlt, hogy nem törtem át bizonyos fa­lakat, és nem vittem többre. A hozzáállá­somon és a lustaságomon is múlt. És a kedvemet is gyakorta elvették, amikor azt mondták, ennyi idősen mit akarok még et­től a pályától. Éz egy picit visszahúzott, de ma már egyáltalán nem érdekel. Akkor is győztesnek tartom magam, ha nem én vittem el a fődíjat. 53 évesen ennyi héten át szerepeim a tévében nagy kegy.- Már 2010-ben, a legelsőX-Faktorban is indultál. Akkor miért rogytál meg?- Úgy mentem oda, mint egy király, s az volt bennem, hogy majd én meg­mutatom ezeknek. Pofára estem, a 24- be se jutottam be. Ezt hatalmas po­fonként éltem meg akkor. Gondolj csak bele, benne vagy egy folyamat­ban, kapkodod a fejed, annyi minden történik, aztán egyik pillanatról a má­sikra kint találod magad a színház előtt a táskáddal. Akkor kívülről lát­tam magam egy filmen. A kopasz kicsávó húzza a Nyugatiig a kistás- káját, és megy haza a vonattal lesze­gett fejjel. Szó nélkül utcára raktak.- Fájt?- Sokkal jobban, mint egy valódi pofon. Olyannyira megviselt, hogy a hangom is elment, három hónapig nem tudtam éne­kelni. Ez nagyon veszélyes ám. Egy gyen­gébb embert olyan szinten megnyomo­ríthat ez az eset, hogy utána az életben többet nem akar énekelni. Csak azért, mert a mentoroknak akkor üyen napjuk volt Mindenesetre később összeszedtem magam, egy kocsmáros haverommal megírtuk a „Kösz már jól vagyok” című dalt, amiben Alapi István, az Edda gitáro­sa is játszik. Ott kiadtam magamból min­den sérelmet. Nagyon erős dal lett, egymillióan hallgatták meg a YouTube- on. Akkor újra elkezdett bennem mun­kálkodni a régi érzés, hogy csakazértis — ’gmutatom. Elmentem a harma­dik X-be, ahová már be is jutot­tam. Az volt az igazi elégté­tel, amikor azon a színpa­don énekeltem a róluk szóló dalt, ahonnan két évvel korábban haza­küldtek. Ekkor viszont már marasztaltak... „AZ EMBER HAJLAMOS MINDENKIT HIBÁZTATNI A SIKERTELENSÉ­GÉRT”-1993 óta szerettél vol­na országosan ismert előadó lenni. Az ismert­séget 20 évvel később kaptad meg. Ennyi év távlatából van még olyan élmény ezt átélni, mintha korábban jött volna?-Jót kérde­zel. Fene tud­ja... Nyilván több potenci- ' ál lett volna benne koráb- l ban, azóta £ me csomó emezem, )rszágjáró turnék, de nem sze­retnék a múlttal foglalkozni. Előre kell tekinteni, azt kell nézni, hogy most mit lehet kihozni belőle. Annak idején persze mindenkit hibáztattam, amiért nem voltam sikeres. Ki­fogásokat keresem, ahelyett, hogy a megoldással foglalkoz­tam volna. Nem volt jó a hozzá­állásom. Elvoltam én a magam kis világában, elénekelgettem vi­déken, de tudtam, hogy ennél többre vagyok képes. Mindig ar­ra vágytam, hogy egyszer vala­ki megmondja, mit csináljak. Aztán, amikor az X- Fak-torban Faktorba is azért jelentkeztem, hogy eloszlas­sam végre az előítéleteket, miszerint aki kopasz és nagy darab, az mind erő­szakos és rossz em­ber. Igaz, meg­mondták, nem is te annyira...- Nagyon ön­törvényű vagy?- Az nem kife jezés.- Milyen ember vagy valójában?- Visszakérde­zek: szerinted mi­lyen ember va­gyok? Szerintem alapjáraton érzel­mes, aki vagány- sággal próbálja leplezni a sebez­hetőségét.- Van benne igazság. Nem véletlenül kérdeztem vissza, mert amióta az esze­met tudom, félreismernek. Az általános iskolában kezdődött. Amikor pedig fel­nőttként levágattam a hajamat, a tar fej és a kigyúrt test láttán folyton megkap­tam, biztosan rossz ember vagyok. Ad­dig aggatták rám a bélyeget, amíg már én is rájátszottam erre. Az első leme­zem címe is ez lett: „Gengszter vagyok” - amolyan fricskaként. „EL AKAROM OSZLATNI AZ ELŐÍTÉLETEKET: AKI KOPASZ ÉS NAGYDARAB, AZ NEM ROSSZ EMBER”- És gengszter voltál?- Fenét! Az éjszakában dolgoztam, de attól még nem voltam gengszter. Tudod, olyan ez, mint amikor valakinek a szü­lei gyerekkorban folyamatosan azt haj­togatják, hogy „buta vagy”. Addig mond­ják neki, amíg elhiszi. Én ugyan nem hittem el magamról, hogy gengszter va­gyok, de ha már mindenki ezt mondta, írattam egy ilyen dalt, és végül a lemez­nek is az lett a címe. Egyébként az X­hogy sokáig az éjszakában dolgoztam, de én mindig érzelmes, érzékeny férfi voltam. Kérdezzék csak az exeimet...- Hányszor voltál házas?- Háromszor.- Csak az egyik házasságból született gyereked?- Igen, a másodikból született egy fi­am, aki már 28 éves.- Milyen a kapcsolatotok? Nem titok, hogy nem volt mindig felhőtlen.- Nézd, én nem fogok neked hazud­ni, most sem az. Egyszerűen nem talál­juk a közös hangot, akármennyire is szeretném. Szerintem ez már így is ma­rad. Bár, sose tudni, mit hoz a holnap. Rajtam nem múlik.- Meddig éltetek együtt?- Semennyit. Nem vagyok egy klasz- szikus apa típus. „BETEG VILÁGBAN ÉLÜNK”- Több gyereked ezek szerint nem lesz.- Az teljesen biztos. Nem is érzek késztetést arra, hogy erre a világra vál­laljak gyereket. Ebben az országban ma nem lehet méltósággal megöreged­ni. Nem látnám biztosítottnak a jövő­jét. És ez a felgyorsult világ... Ha csak azt nézem, milyen rohamtempóban fej­lődött az elmúlt 50 évben minden. Az internet térhódításával még inkább fel­pörgött minden. A végén az emberek már szexelni sem fognak egymással, csak a számítógépükkel. Annak idején mi még elmentünk a diszkóba, megis­merkedtünk egy lánnyal, egy hétig ké­szültünk a következő találkozásra. Most már 5 perc elteltével szexeinek. Az sem jó, hogy veszel egy tévét, és a következő héten már elavult. Nem jó ez. Semminek nincs értéke, nincs a Vers mindenkinek, mert azt nem lézik. Vicc az egész. Nincs Tüs­kevár, meg Tenkes kapitá­nya. Ez egy beteg világ. Nézi a gyerek a játékot, és azt se tudja, ki ő. Az­tán megy lövöldözni. „AZ X-FAKT0R0S SZEREPLÉSEMNEK IS AZ VOLT AZ ÜZENETE, HOGY SOHA NEM SZABAD FELADNI” • Haragtartó vagy? Nagyon. Félreértés ne essék, a fiamra nem harag­szom, de általánosságban az vagyok. Van, amikor nagy nehezen legyűröm magam­ban a sérelmet, de az nem jó, mert belül mardos. Ki kell adni.- Sok emberre haragszol?- Egy-két bloggerre minden­képp, akik hülyeségeket írtak rólam.- Például az angol kiejtésed­del kapcsolatban. A bizonyos Junómájném ” ügy?- Hagyjuk már ezt. Inkább éne­kelek szarul angolul, de magyarul tökéletesen. Meg lehet hallgatni a dalaimat. 20 éves koromban vol­tam egyszer énekórán egy idős bácsinál, aki zongorista volt. Azt mondta, ne menjek többet, mert már kész vagyok, csak a pro- zódiára figyeljek. Ézt annyira megjegyeztem, hogy figyelek is nagyon. A bloggerek pedig elmehetnek a picsába. Renge­teg dalt írtam az elmúlt idő­szakban. Jönnek ki belőlem a dalla­mok. Mint amikor a macskát beszorí­tod a sarokba, és muszáj neki csinál­nia valamit. Rengeteg dolog van még bennem, rengeteg erő, egyre jobban érzem magam, egyre erősebbnek.- Kinek akarsz bizonyítani?- Már csak önmagámnak. Nem aka­rok 16 éves lányoknak énekelni disz­kókban. Az a nagy különbség közöt­tem, és a többi tehetségkutatós között, hogy nekem nem most kezdődik az életem. Nem arra kell a lé, hogy a számláimat befizessem, van egziszten­ciám. Nem is szeretném más dalait énekelni. Ennyi év után már olyan ha­tások értek, amiről hitelesen tudok énekelni. A szereplésemnek is az volt az üzenete, hogy bármi is történik, nem szabad feladni a céljainkat. Én nem egy átlagos kopasz ember vagyok, hanem egy jelenség. Figyeld meg, hogy rám évek múlva is emlékezni fog­nak, nem úgy, mint a többi tehetségku- tatósra. Lehet, hogy nem énekelek olyan szépen, mint ők, és nem nézek ki olyan trendin sem, de sokkal na­gyobb nyomot hagyok az emberekben. Amikor kapucniban vagyok, akkor is rám köszönnek... i f , » f l I #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents